Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2018/134
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2018.07.13.
Iktatószám:12275/2018
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK
mint elsőfokú bíróság
14.K.700.262/2018/4. szám



A Fővárosi Törvényszék a Kőnig és Orosz Ügyvédi Iroda (1031 Budapest, Varsa utca 1.; ügyintéző: dr. Orosz Dániel) által képviselt Carl Zeiss Technika Kft. (2040 Budaörs, Neumann János utca 3.3. em.) felperesnek, a dr. Virágh Norbert jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat (D.512/20/2017.) bírósági felülvizsgálata iránt a felperes által indított perében, amelybe az alperes pernyertességének előmozdítására beavatkozott a Tasnádi Ügyvédi Iroda (1112 Budapest, Kánai út 5.; ügyintéző: dr. Tasnádi Gábor ügyvéd) által képviselt Auro-Science Consulting Kft. (1031 Budapest, Drótos utca 1.) - tárgyaláson - meghozta a következő
ítéletet:
A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000,- (húszezer) forint, továbbá az alperesi beavatkozónak 15 napon belül 50.000,- (ötvenezer) forint perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak — az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására - 21.000,- (huszonegyezer) forint kereseti illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
A Debreceni Egyetem (a továbbiakban: ajánlatkérő) a 2017. március 7. napján feladott, és az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2017. március 9. napján 2017/S 048-087795 szám alatt megjelent ajánlati felhívásával a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második Része szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított biológiai képalkotó eszközök adásvétel útján történő beszerzésére árubeszerzés tárgyában. A megajánlandó elektronmikroszkópra vonatkozó műszaki leírás 2.2.4. pontja alapján az elektronmikroszkópnak beépített mikrotóm rendszerrel kellett rendelkeznie, és elvárás volt, hogy a beépített elektronoptikai oszlop rendelkezzen belső sugáráram mérési lehetőséggel a célból, hogy a sugáráram pontosan beállítható legyen.
Az alperesi beavatkozó az ajánlatban a 2.2.4. pontra vonatkozóan arról nyilatkozott, hogy beépített mikrotóm rendszerrel felszerelt elektronoptikai oszlop belső sugáráram mérési lehetőséggel rendelkezik, a sugáráram pontos beállítása érdekében.
Az ajánlatkérő 2017. május 10. napján hiánypótlás és felvilágosítás kérés keretben azt kérte az alperesi beavatkozótól, hogy mutassa be, az általa megajánlott eszköz a 2.2.4. szerinti műszaki követelményt miként valósítja meg.

Az alperesi beavatkozó 2017. május 19-i válaszában kifejtette, hogy a sztenderd készülék beépített minta-áram mérési lehetőséggel rendelkezik. A kihúzható mintaasztalba épített mérő automatikusan tudja mérni a minta által elnyelt akár pA nagyságrendű áramot is tudja mérni. „Egy kisméretű, mintatartón kialakított Faraday-csészével (ez a mikrotom sztenderd tartozéka) a mérés még pontosabbá tehető.”
Az ajánlatkérő 2017. május 30. napján kelt újabb hiánypótlás és felvilágosítás mérés keretében -utalva arra, hogy álláspontja szerint a belső mintaáram mérési technika eltérő megoldás attól, mint a kiírás szerinti elektronoptikai oszlophoz kapcsolt belső sugáráram mérési lehetőség -egyenértékűség bemutatását kérte.
Az alperesi beavatkozó a 2017. május 2-i válaszában megerősítette, hogy a 2.2.4. szerinti műszaki követelménynek megfelel a megajánlott készülék: rendelkezik belső sugáráram mérési lehetőséggel, akár mikrotóm használata nélkül is, az árammérő lehetővé teszi a sugáráram pontos beállítását.
Az ajánlatkérő az összegezés V.2.11) pontjában a kérelmező ajánlatát érvénytelenné nyilvánította a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján, amely döntését azzal indokolta, hogy az alperesi beavatkozó „... által ismertetett árammérési lehetőség „a minta által elnyelt” áramot méri és nem a mintára eső elektronnyaláb sugáráramát. A két érték eltér egymástól. Biológiai minták vizsgálata esetén ráadásul a minta által elnyelt áram nagymértékben függ a minta minőségi paramétereitől, összetételétől, a minta előkészítésének módjától, de befolyásolhatja még az is, hogy hogyan rögzítjük a mintát a mintaasztalhoz. Mindezek miatt, biológiai minták esetén a minta által elnyelt áram mérése nehezen standardizálható, nagymértékben megbízhatatlan. Az elektronnyaláb sugáráramának mérése viszont standardizálható és megbízható mérési értékeket ad, mivel az nem függ a vizsgált minta minőségi paramétereitől. A fentiek miatt az Ajánlattevő ajánlatában megjelölt minta által elnyelt áram erősségének mérése nem felel meg a műszaki leírás 2.2.4. pontjában meghatározott sugáráram mérési követelménynek.”
Az alperes a D.530/16/2017. számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő az 1. kérelmi elem tekintetében megsértette a Kbt.) 69. § (1) bekezdésére és 69. § (2) bekezdés második mondatára tekintettel a Kbt. 71. § (10) bekezdés első mondatát, illetve a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a Kbt. 69. § (2) bekezdés első mondatát, ezért az ajánlatkérő eljárást lezáró, és azt követően hozott valamennyi döntését megsemmisítette, míg az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelme 2. és 3. kérelmi elemére vonatkozóan a kérelmét elutasította. Egyúttal az ajánlatkérővel szemben 2.000.000,- forint bírságot szabott ki.
Az alperesi határozatnak a felperes kereseti kérelmével érintett részéhez kapcsolódó indokolása szerint az 1. kérelmi elemhez kapcsolódóan előadottak és a keletkezett bizonyítékok felhasználása, esetlegesen kirekesztése vonatkozásában a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (5) bekezdésére, a Kbt. 160.
§ (3) bekezdés második mondata szerinti főszabály alóli kivételt jelentő a Kbt. 160. § (4) bekezdésére utalással magyarázta a tárgyalást követően engedélyezését a további bizonyítékok előterjesztésének és bizonyítási eszköz megjelölésének, figyelemmel a bizonyítékok értékelésével, súlyozásával összefüggő, valósághű tényállás megállapítási kötelezettségére. Kiemelte, hogy az alperesi beavatkozó részére csak egy szakvélemény csatolását engedélyezte, aminek eredményeként a két szakvélemény közül csak az egyik - az e-mail-hez elsőként mellékelt, dr. W.T. által készített -szakvéleményt fogadta be bizonyítási eszközként. Erre figyelemmel utasította el a felperesnek a szakvélemények figyelmen kívül hagyására vonatkozó indítványát. Elutasította továbbá a felperes által az alperesi beavatkozóval szembeni eljárási bírság kiszabására tett indítványt arra hivatkozással, hogy az alperesi beavatkozó a szakvélemények elkészítésével, azok becsatolásával kapcsolatos rosszhiszemű magatartása nem megállapítható, jogorvoslati kérelme, illetve tárgyalási nyilatkozata ugyanis nem tartalmazott olyan előadást, melyre az alperesi beavatkozó utalt.
A hiánypótlás és felvilágosítás kérés intézményeinek funkcióját, a kapcsolódó jogalkotói cél elemzését követően kifejtette, hogy ajánlatkérői kötelezettség az újabb hiánypótlás elrendelése abban az esetben, ha az ajánlatkérő korábban még nem hiánypótoltatott hiányt észlel. Mind a hiánypótlás, mind a felvilágosítás-kérés vonatkozásában a törvényi korlátok szem előtt tartásával

azokat mindaddig alkalmazni kell, amíg minden kétséget kizáróan meg nem győződik az ajánlatkérő az adott ajánlat érvényességéről/érvénytelenségéről, s csak ezt követően lehet azt érvénytelenné nyilvánítania. Az ajánlati dokumentumok, illetve eljárási cselekmények tartalmának vizsgálata alapján megállapította, hogy az ajánlatkérő az eljárást lezáró döntésekor arra vonatkozóan rendelkezett a 2.2.4. követelmény szempontjából releváns információval, hogy az egyéb érdekelt által megajánlott készülék hogyan méri a minta által elnyelt áramot, az egyéb érdekelt nyilatkozatai szerint rendelkezik sugáráram mérési lehetőséggel, tartozéka a Faraday-csésze, amellyel a mérés pontosabbá tehető. Ugyanakkor az érvénytelenségi indokolásban tett ajánlatkérői megállapítások többsége olyan tényállításokat tartalmazott, amelyekre az ajánlatkérő bírálati cselekményt nem végzett, felvilágosítást nem kért, kérdést nem tett fel, így azokra vonatkozóan az alperesi beavatkozó nyilatkozatot nem tehetett. Így az ajánlatkérő az érvénytelenséget vélelmekre alapította. Megállapítása szerint az ajánlatkérő a döntése meghozatalakor nem rendelkezett arra vonatkozóan minden kétséget kizáró információval, hogy az alperesi beavatkozó által megajánlott elektronmikroszkóp, illetve annak elektronoptikai oszlopa, rendelkezik-e az ajánlatkérő által elvárt sugáráram mérési lehetőséggel avagy sem, mivel annak mérési módja nem került elhatárolásra a minta által elnyelt áram mérési metodikájától. Az sem került tisztázásra, hogy mi a Faraday-csésze pontos funkciója, melyik áram mérése tehető pontosabbá ezáltal, amennyiben a minta által elnyelt áram pontosítására szolgál, akkor így a sugáráram értékét kapjuk-e, avagy egy harmadik értéket. Erre tekintettel az ajánlatkérőnek tovább kellett volna vizsgálnia az alperesi beavatkozó ajánlatát, mivel csak a Kbt. 71. §-a megfelelő alkalmazásával kerülhetett volna abba a helyzetbe, hogy megalapozott döntést hozzon az alperesi beavatkozó által megajánlott elektronmikroszkóp sugáráram mérési képességének megítélése, azaz a termék műszaki megfelelősége/meg nem felelőssége, így az ajánlat érvényessége/érvénytelensége tekintetében. A felperes által becsatolt - az eljárást lezáró döntést követően készített - szakvélemények kapcsán rögzítette, hogy bár azok a készülék sugáráram mérési képességét, illetve annak hiányát elemzik és igyekeznek alátámasztani, nem pótolhatják az ajánlatkérő bírálati mulasztását, hiszen a sugáráram mérési képességről való meggyőződésig az ajánlatkérőnek kellett volna eljutnia az eljárást lezáró döntést megelőzően, akár külső szakértő által készített szakvélemény igénybevételével, akár anélkül.
A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az alperes határozatának megváltoztatását kérte az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelme 1. kérelmi elemének elutasításával.
Álláspontja szerint az alperes határozata a Kbt. 71. § (1) bekezdés téves értelmezésén és alkalmazásán alapul, az eljárásban pedig sérült a Kbt. 160. § (3) - (4) bekezdése.
Keresetének indokolása szerint az alperes határozata jogértelmezési szempontból és logikailag is hibás. A Kbt. 71. § (1) bekezdésére figyelemmel a hiánypótlás és az ajánlattevőktől való felvilágosítás kérésének célja egyaránt az érvényes ajánlattétel elősegítése, a kisebb hibák és hiányosságok orvoslása. Álláspontja szerint az ajánlatkérő eleget tett e kötelezettségének, két alkalommal is lehetőséges biztosított az alperesi beavatkozó számára a teljesítésre vonatkozó képességét a műszaki dokumentáció 2.2.4. pontjában meghatározott műszaki tartalomra nézve. Mivel az alperesi beavatkozó ajánlatában egyszerűen megismételte a műszaki leírás 2.2.4. pontjában foglaltakat, nem állapítható meg az alperes határozatában kifejtettek ellenére, hogy akként nyújtotta volna be ajánlatát, hogy azzal minden ajánlatkérői előírást teljesítsen. Az alperesi beavatkozó egyik, felvilágosítás kérésre adott válaszában sem volt képes tisztázni és igazolni a műszaki követelmény teljesítését, így nem igazolta, hogy a megajánlott berendezés milyen módon méri a sugáráramot, a beépített Faraday csésze miként teljesíti e funkciót. Ezt a határozat indirekt módon azáltal erősítette meg, hogy az ajánlatkérő terhére értékelte azáltal, hogy a kérelmező ajánlatának érvénytelenné nyilvánítása során nem kellő alapossággal járt el, mikor a műszaki leírásban foglalt szempontoknak való megfeleltethetőség megállapítása során eljárt, ugyanis az ajánlat műszaki tartalmát nem neki, hanem az alperesi beavatkozónak kellett volna tisztáznia. A határozatban alperes is elismerte lényegében, hogy az alperesi beavatkozó a második felvilágosítás adásában megismételte az elsőben adott válaszát, nem tért ki arra, hogy a megajánlott eszköz miként méri a sugáráramot. A Kbt. 71. §

(1) bekezdéshez kapcsolódó alperesi értelmezés helyessége esetén arra lehet jutni, hogy a felvilágosítás kérésre adott megismételt válasz vagy annak elmaradása esetén ismételten kellene alkalmaznia a felvilágosítás kérést, és a Kbt. 69. § (5) bekezdése és 71. § (10) bekezdése is értelmét veszítené. Helytelen, hogy az ajánlatkérő vélelmekre alapítottan állapította volna meg, hogy az alperesi beavatkozó felvilágosításai nem voltak alkalmasak arra, hogy az előírt szakmai követelmény teljesítését igazolják, mert szakértelmére építve állapította meg, és ezt utóbb az általa benyújtott magánszakvélemények sem cáfolták.
Jogellenesen vette figyelembe továbbá az alperesi beavatkozó által a tárgyalást követően beterjesztett szakvéleményeket, mert azt az alperesi beavatkozó rosszhiszeműen eljárva nyújtott be, annak ellenére, hogy a tárgyaláson az elkészítés időigényére hivatkozott, miközben azokat csak a tárgyalás napján rendelte meg. Az eljárás során tett korábbi nyilatkozatával szemben az alperesi beavatkozó, amikor a tárgyaláson az elkészítés időigényes voltára hivatkozott, mikor már az augusztusi jogorvoslati kérelmében is jelezte annak szükségét és alkalmazását.
A perben eldöntendő kérdésként azonosította, hogy kellett-e volna még kérdést feltenni vagy sem.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A Kbt. 66. § (1) bekezdése, 69. § (l)-(2) bekezdése és 71-72. §-ok alapján eljárásban azt kellett vizsgálnia, hogy az e szakaszok alapján az ajánlattevőt terhelő vizsgálati kötelezettségének megfelelően tett-e eleget. Akkor, ha az ajánlatkérő nem rendelkezett elég ténnyel, adattal arra vonatkozóan, hogy meggyőződésén alapuló, eljárást lezáró döntést hozzon, mert a rendelkezésre álló információk nem voltak elégségesek az érvénytelenség, akár az érvényesség jogszerű kimondásához, úgy csak az állapítható meg, hogy a további bírálati cselekményeket jogszerűtlenül mulasztotta el. Emiatt a perbeli ügyben az ajánlatkérőnek továbbá kellett volna vizsgálnia az alperesi beavatkozó ajánlatát, mert csak a Kbt. 71. § (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával kerülhetett volna abba a helyzetbe, hogy megalapozott döntést hozzon a kérdéses elektronmikroszkóp sugáráram mérési képességének megítéléséhez, azaz a műszaki megfelelőség megállapításához. A megelőző bírálati cselekmények száma - a törvényi korlátok között - nem számít a Kbt. 71. § (1) bekezdés alkalmazása szempontjából.
Az alperesi beavatkozó a felperes keresetének elutasítását kérte.
Indokolása szerint az ajánlat tekintetében nem volt előírás a belső sugáráram mérési lehetőség részletes bemutatása, ezért az e feltételre vonatkozóan közölt mondattal már igazolást nyert a feltétel. Az újabb felvilágosítás kérésre az első hiánypótlás 31. oldalán bemutatott mintaáram-mérési technika és belső sugáráram mérési lehetőséget tisztázta, így nem felel meg a valóságnak a felperes kereti indokolása, miszerint ne lett volna képes bemutatni, miképp teljesíti a megajánlott terméke a műszaki leírás szerinti elvárást. A válasz azért nem tért ki a Faraday csésze sugáráram-mérésben betöltött szerepére, mert feltételezte a szükséges ismereteket az ajánlatkérő oldalán. Állította, hogy a megajánlott termék megfelel a belső sugáráram mérésre vonatkozó követelménynek azáltal, hogy belső mikrotómmal felszerelt a rendszer. A felperes is az adott feltételnek való megfelelést az egyszerű „Igen, Faraday cup mérőegységgel.” válaszával igazolta. Fenntartotta, hogy az ajánlatkérő érvénytelenné nyilvánító döntése megalapozatlan, mert lényegében azon indokra hivatkozással utasította el az ajánlatot, hogy az ismertetett, minta által elnyelt árammérési lehetőség nem a mintára eső elektronnyaláb sugáráramát méri. Ennek ellenére az alperesi határozat elfogadható arra tekintettel, hogy azt állapítja meg, hogy az ajánlatkérő kellő meggyőződés nélkül állapította meg a ajánlata érvényességét. A benyújtott szakvélemények figyelembe vételére lehetőség volt a Kbt. 161. § (4) bekezdésére tekintettel, mert azokat az alperes felhívására nyújtotta be. Egyébként azoknak a jogorvoslati kérelem mikénti elbírálásában csak abban volt szerepe, hogy megerősítette azt, hogy az ajánlatkérő nem győződött meg teljes bizonyossággal az ajánlat érvényességéről vagy érvénytelenségéről. A szakvélemények igazolják, hogy ha és amennyiben az ajánlatkérő tovább vizsgálta volna ajánlatát, úgy megállapíthatta volna, hogy az megfelel a felhívásnak, ennek hiányában azonban csak vélelemre alapított döntés született, az érvénytelenségi ok helytállóságát nem tisztázta kellőképpen. A határozat 94. pontja helyesen

rögzíti, hogy az ajánlatkérő az érvénytelenségi indokok között olyan tényállításokat rögzített, amelyre nem folytatott le vizsgálatot. A felperes nem tudta cáfolni a 94. ponttal ellentétes álláspontját.
Hivatkozott arra, hogy az alperesi határozatot követően az ajánlatkérő újabb felvilágosítást kért tőle, amire adott válaszát elfogadva ajánlatát érvényesnek értékelte, ezért a felperes keresetének teljesítése esetén egy kezelhetetlen helyzet állna elő.
Hangsúlyozta, hogy az ajánlatkérő összegezése tévesen rögzítette, hogy a termék a minta által elnyelt áramot, és nem pedig a sugáráramot mérné. Ez az ok nem igaz, és mind az első, mind pedig a második felvilágosításból egy szakértőnek már tudnia kellett volna a választ.
A felperes keresete az alábbiakban kifejtettek szerint nem alapos.
A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben azt kell vizsgálni, hogy az alperes, határozata eljárási és anyagi jogi szempontból jogszerű-e. A bírósági felülvizsgálat alapját a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. § (2) bekezdés a) pontja, és a Kbt. 170. §-a jelenti a jelent perben.
A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) 1/2011. (V. 9.) KK vélemény szerint a fél a közigazgatási szerv határozatának felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva kérheti; keresetében anyagi és eljárási jogszabálysértésre hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Ezekben a perekben a bíróság elsősorban azt vizsgálja: a határozat megfelel-e az anyagi jogszabályoknak. Önmagában eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihatott. Azt, hogy az eljárási szabálysértések az ügy érdemére kihatottak, a felperesnek kell állítania, és megfelelő módon bizonyítania, továbbá azt az eljáró bíróság a per egyéb adatai alapján értékeli és mérlegeli.
A felperes keresete alapján a bíróságnak egyrészt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes jogsértéssel vonta-e értékelésben a jogorvoslati eljárásában tartott tárgyalást követően az alperesi beavatkozó által rendelkezésre bocsátott dr. W.T.-féle, 2017. szeptember 16. napján kelt szakvéleményt, s ez okból azt a tényállás megállapítása során jogszerűtlenül vonta be a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésébe a tényállás megállapításához. Másrészt abban, hogy a Kbt. 71. § (1) bekezdés sérelmét helytállóan állapította-e meg az ajánlattevő terhére a határozat indokolása 94. pontjában közölt indokok alapján.
Az eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozás körében a bíróság rögzíti, hogy az alperes határozata indokolása 74-77. pontjaiban számot adott az alperesi beavatkozó által benyújtott szakvélemények közül a dr. W.T. féle szakvéleménynek a bizonyítékok körében történő értékelésére és kirekesztése mellőzésének indokaira. A rendelkezésre álló közigazgatási iratok alapján megállapítható, hogy az alperes a Kbt. 160. § (4) bekezdése szerinti törvényi felhatalmazással élve biztosított lehetőséget az alperesi beavatkozó számára szakvélemény előterjesztésére. Amint a határozat indokolása is utalt rá, szakvélemény előterjesztésének lehetőségére vonatkozó döntése egyes számban megfogalmazott, ezért jogszerűen járt el akkor, amikor erre tekintettel csak az elsőként benyújtottként értékelhető dr. W.T. féle szakvéleményt vonat értékelésbe a bizonyítékok értékelése során.
Helytállóan utalt arra az alperes, hogy közigazgatási szervként a tényállás megállapításához kapcsolódó tevékenysége során a bizonyítékok mérlegelését végzi el, s erről a határozatban a tényállás megállapításával összefüggésben, az indokolási részben számot is kell adnia. Erre megállapíthatóan sor került a határozat meghozatal során, mivel a határozat 75-77. pontjai alapján megállapítható, hogy miért döntött az adott bizonyíték benyújtása lehetőségének biztosításáról és az miként állt elő.

Az eddig kifejtettek alapján megállapítható, hogy a felperes megalapozatlanul hivatkozott a Kbt. 160. § (4) bekezdés sérelmére, mint eljárásjogi jogszabálysértésre. Az alperest a Ket. 50. § (1) bekezdése és a kapcsolódó alapelvi rendelkezés alapján [Ket. 2. § (3) bekezdés] a tényállás valósághű megállapításának kötelezettsége terheli. Ahhoz, hogy a határozata 94. pontjában rögzített megállapítást megtegye, szükséges volt annak tisztázása és engedélyezése az alperesi beavatkozó részéről, hogy az általa megajánlott termék az ajánlatkérő összegezésében terhére értékelt megállapítás nem megalapozott. Ez nem a műszaki leírás 2.2.4. pont szerinti követelménynek való maradéktalan megfelelés igazolását jelentette, csak azon lehetőséget, hogy az ajánlatkérői konklúzióban foglalt, az alperesi beavatkozó által megajánlott termék tekintetében annak kijelentése, hogy a megajánlott elektronmikroszkóp nem méri a mintára eső elektronnyaláb sugáráramát, vélelmen alapuló megállapítás, mert nem az alperesi beavatkozó által tett nyilatkozatokból levezethető. Ebből kifolyólag a szakvélemény, mint bizonyíték beszerzése szükséges volt az alperes részéről, és arra a Kbt. 160. § (4) bekezdése szerinti, fő szabály alóli kivételi szabály alkalmazását indokolttá, ezáltal jogszerűvé tette.
Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy az alperes helytállóan állapította meg a Kbt. 71. § (1) bekezdés sérelmét arra hivatkozással, hogy a megfelelőség tisztázáshoz további felvilágosítás kérésnek lett volna helye, összefügg azzal, hogy az ajánlatkérő által az összegezésben tett megállapítása vélelmen alapult-e, mivelhogy arra az alperes szerint az alperesi beavatkozói nyilatkozatokból okszerűen nem lehetett következtetni.
A perben tartott első, még a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által tartott tárgyaláson az alperesi beavatkozó munkavállalójával érkezett a tárgyalásra, akinek a tanúkénti kihallgatásáról döntött az eljárt bíróság. A Fővárosi Törvényszék rögzíti, hogy az alperesi beavatkozó munkavállalójának szakkérdéssel vegyes ténykérdésre történt meghallgatása eredményét az alperesi beavatkozó, mint a peres eljárás egyik felének nyilatkozataként vonta értkelésben hasonlóan az alperesi beavatkozó törvényes képviselőinek nyilatkozataival egyezően értékelte. A tárgyaláson tett alperesi beavatkozói nyilatkozat összefoglalása eredményeként megállapítható, hogy a sugáráramot Faraday csészével is lehet mérni. Annak elektronmikroszkópokban alkalmazása esetén a Faraday csésze e célt szolgálja, és alkalmazása esetén sugáráramot lehet mérni, míg csak a mintaáram méréséhez az nem kell.
Az alperesi beavatkozói szakmai nyilatkozata összhangban áll az általa benyújtott, dr. W.T. féle szakvéleménnyel. Ugyanis a dr. W.T. 2017. szeptember. 16 napján kelt szakvéleménye szerint „A pásztázó elektronmikroszkópiában a sugáráram mérésének ugyan több lehetséges módja is van, ám ezek közül - sok évtizede, triviálisan - a Faraday csésze (angolul: Faraday cup) segítségével történő mérés a legegyszerűbb, legpontosabb, legelterjedtebb (a világ valamennyi mikroszkópgyártójánál). Ennek az eszköznek a sugáráram mérés az elsődleges funkciója, így ha szállítják - általában rutin elemként - a mikroszkóppal, akkor az (elektron) sugáráram (angolul: probe current) mérhető a berendezésben.”.
Az alperesi határozatot követően az ajánlatkérő által alkalmazott további (8. számú) felvilágosítás-kérésre az alperesi beavatkozó arról nyilatkozott a 2. számú kérdésre, hogy Faraday csésze a sugáráram pontos mérésénél játszik szerepet, funkciója, hogy a rá bocsátott nyalábot és a gerjesztési pontból kibocsátott elektronokat szinte 100%-ban elnyelje, ezért tehető pontosabbá vele a mérés.
A szakmai nyilatkozatok együttes értékelésével megállapítható, hogy az alperesi beavatkozó már az első felvilágosításában megfelelő módon utalt arra, hogy az általa megajánlott készülék rendelkezik Faraday csészével, ami a megajánlott sztenderd készülék része (bár kivehető egység), és a készülék mérni képes a belső sugáráramot, amit az ajánlatkérő elvárásként fogalmazott meg. Az első felvilágosítás kérésre adott alperesi beavatkozói válasz kitért azonban arra is, hogy a készülék beépített mintaáram-mérési funkcióval is rendelkezik. E kijelentése nyomán alakult ki félreértés a

sugáráram és mintaáram mérésre való alkalmasság kérdésekben. Az utóbb előállt szakvélemények és nyilatkozatok alapján megállapítható, hogy az ajánlatkérő 2017. május 30-i felvilágosítás kérése nem volt teljeskörű. Az alperesi beavatkozó által adott válasz a kérdésre egyértelmű, de a felmerült, további technológiai kérdésekre ki nem térő válasz folytán jutott az ajánlatkérő olyan megállapításra, amely az alperesi beavatkozó által megajánlott termék tekintetében nem megalapozott. Ennélfogva az alperes helytállóan állapította meg az alperes, hogy az ajánlatkérő nem élt a Kbt. 71. § (1) bekezdése és felhívott kapcsolódó rendelkezések szerint megfelelően a felvilágosítás kérés lehetőségével, nem tisztázta ki az eszköz szerinti technológiai kérdéseket kellő mélységben, ami az összegezésében e mulasztás okán valótlan megállapításra vezetett.
Az alperes helytállóan értelmezte a Kbt. hiánypótlásra és felvilágosítás-kérésre vonatkozó szabályrendszerét, amikor rögzítette, hogy jogalkotó széles körben biztosítani kívánta a hiánypótlás és a felvilágosítás-kérés lehetőségét annak érdekében, hogy minél több ajánlat érvényesként vehessen részt az ajánlattevők szerződés elnyerésére irányuló versenyében, illetve hogy az ajánlatkérő kétséget kizáróan meggyőződhessen az ajánlatok érvényességéről illetve érvénytelenségéről. A Kbt. a hiánypótlás és a felvilágosítás-kérés jogintézményét - figyelemmel az érvényes ajánlattétel elősegítésére, illetve az érvényesség / érvénytelenség tekintetében hozandó megalapozott döntésre irányuló cél azonosságára - valóban egységesen kezeli. A törvényi cél érdekében mindkét intézmény alkalmazása kötelező, ha az ajánlatkérő az ajánlat vagy részvételi jelentkezés elbírálása során a vizsgált dokumentumban valamilyen hiányt, hiányosságot vagy hibát, illetve nem egyértelmű kijelentést észlel. Előállhat, mint a perben érintett esetben, hogy a kijelentés az absztrakció magasabb fokán áll amiatt, hogy az azt megtevő alapul vesz az adott szakmában általa alapvetőnek tekintett alapvetéseket is, ezért azokra építve, de nem részletezve tesz nyilatkozatot. Ilyen esetek kezelésére is lehetőséget nyújt a felvilágosítás kérésének lehetősége, amely az ilyen speciális szakismeretet érintő eszközbeszerzés perbeli esete által is megerősítetten, nem korlátozott annak érdekében, hogy minél nagyobb számú érvényes ajánlat álljon rendelkezésre. A nem kellően részletezett, de egyébként az ajánlati felhívásnak megfelelő ajánlat, a megajánlott termék valós tulajdonságaira vonatkozó nem kellő részletezése, magyarázata ugyanis nem vezethet arra, hogy az ajánlati felhívás ellenére az értékelés köréből szükségtelenül, pusztán a nem megfelelő szakmai párbeszéd okán essenek ki.
A felperesnek az alperes határozata bírósági felülvizsgálatára irányuló keresete - a kifejtettek miatt - megalapozatlan, ezért azt a bíróság a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
A bíróság felperes által előterjesztett keresetre a jogtanácsos által képviselt alperes írásbeli ellenkérelmi nyilatkozatának elkészítésével járó jogi munka díját és a perben a Fővárosi Törvényszék előtt folytatott perben tartott folytatólagos tárgyaláson kifejtett jogi tevékenységét összesen 20.000,- forintban állapította meg a 32/2003. (VIII.22) IM rendelet (a továbbiakban: IM.r.)
3. § (3) és (6) bekezdése alapján végzett mérlegeléssel, míg a jogi képviselővel eljárt alperesi beavatkozónak az észrevétele elkészítésével járó és a perben tartott első tárgyaláson kifejtett perképviseleti tevékenységével járó jogi munka díjigényét mindösszesen 50.000,- forintban állapította meg, az IM.r. 2. § (2) bekezdése szerinti mérsékléssel élve, tekintettel arra, hogy a három oldal terjedelmű észrevétel és nem egész két óra időtartamú tárgyaláson történt jogi nyilatkozatok tételének arányos díjigénye ez. A bíróság a Pp. 77. §-a alapján rendelkezett a perben a perköltség viselése tárgyában akként, hogy a pervesztességére tekintettel a felperes viseli a Pp. 78. § (1) bekezdése és 83. § (1) bekezdése szerint a Pp. 75. § (1) bekezdése alapján a perköltségnek minősülő költségelemek tekintetében.
A kereseti illetékre vonatkozó rendelkezés a közigazgatási a keresetindítás időpontjára tekintettel alkalmazandó, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés a) pontja, 42. § (1) bekezdés a) pontja szerinti közigazgatási peres kereseti illetéket, pervesztessége folytán a felperes köteles megfizetni, figyelemmel a keresetindítás

időpontjára tekintettel alkalmazandó, a bírósági eljárásban alkalmazható költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján.
Az ítélet ellen a fellebbezés lehetőségét a Kbt. 172. § (5) bekezdése zárja ki. A jogerős ítélet felülvizsgálata Kúriától a Pp. 270. § (2) bekezdése alapján az ítélet kézbesítésétől számított 60 napon belül kérhető. A felülvizsgálati kérelmet Kúriához címzetten a Fővárosi Törvényszéknél kell jogi képviselő útján az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint előterjeszteni. A Pp. 73/A. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a jogi képviselet a Kúria előtti eljárásban az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél számára kötelező. Kötelező jogi képviselet esetén a Pp. 73/B. § (1) bekezdése szerint a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata, így a felülvizsgálati kérelem is hatálytalan, kivéve, ha a fél pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, vagy a Kúria egyéb okból (például elkésettség miatt) köteles elutasítani a felülvizsgálati kérelmet.
Budapest, 2018. május 23.
dr. Robotka Imre s.k. bíró