Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2018/134
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2018.07.13.
Iktatószám:12384/2018
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: A Fővárosi Törvényszék
mint elsőfokú bíróság
107.K.700.339/2018/6.

A Fővárosi Törvényszék a Dr. Gurbi Ügyvédi Iroda (1094 Budapest, Tompa utca 8., ügyintéző: dr. Gurbi Marianna ügyvéd) által képviselt New Age Software Informatikai Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (1165 Budapest, Bökényföldi út 32.) I. rendű felperesnek és INC Ügyvitelszervező Kft. (2093 Budajenő, Szőlőhegyi utca 8.) II. rendű felperesnek, a dr. Telek Katalin jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott D.367/14/2017. számú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, - amely perbe a Dr. Pintér W. Andrea Ügyvédi Iroda (1114 Budapest, Bartók Béla út 15/D. II./18., ügyintéző: dr. Pintér W. Andrea ügyvéd) által képviselt Gamax Informatikai és Munkaerő-kölcsönző Kft. (1114 Budapest, Bartók Béla út 15/D. 11/18.) alperesi beavatkozó az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott -nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ítéletet:
A bíróság a felperesek keresetét elutasítja.
Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint perköltséget 15 napon belül.
Kötelezi a felpereseket, hogy - az illetékes adóhatóság külön felhívására - egyetemlegesen fizessenek meg az állam javára 21 000 (huszonegyezer) forint kereseti illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (a továbbiakban: ajánlatkérő) 2017. április 13. napján feladott hirdetménnyel a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második rész szerint nyílt közbeszerzési eljárást indított a „nyugdíjágazat irattáraiban levő iratok feldolgozása, elektronikus másolatok készítése, nyugdíjfolyósítási szolgáltatásokhoz decentralizált módon történő hozzáférés és ügyintézés támogatása érdekében" tárgyban. Az ajánlati felhívás 2017. április 14. napján jelent meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2017/S 074-142428. számon. Az ajánlatérő a felhívás II.2.4. pontjában részletezte a feldolgozandó irat mennyiségét, a II.2.11. pontban az opciókat ismertette, a II.2.5. pontban pedig közölte, hogy az értékelési szempont az ár. A felhívás VI.3. pontjában kérte, hogy az ajánlattevő ajánlatában adja meg az opció nélküli teljes mennyiségre eső lapárat két tizedesjegy pontossággal.

Az ajánlatkérő közbeszerezési dokumentumokat is készített, amelyek a jelen perben támadott alperesi határozat 2. oldal utolsó bekezdésében is ismertetésre kerültek, és az ajánlatok értékelése és az ajánlati ár megadása vonatkozásában a következő részletezett releváns információkat tartalmazták: az opció lehívás szabályai, a szerződési tervezet szerint a vállalkozói díj mértéke, a felolvasólap minta szerint az ajánlati ár megadása.
A felperesi kérelmezők közös ajánlatukban 10,60 HUF megjelöléssel tettek ajánlatot, ahogy még volt egy ajánlattevő, amely egy lap árát adta meg az ajánlatában, a többi ajánlattevő a teljes mennyiségre vonatkozó összesen árat jelölt meg. A kérelmezők 2017. június 7. napján előzetes vitarendezési kérelmet terjesztettek elő az ajánlatkérő 2017. június 6. napja szerinti tájékoztatásának jogsértő volta miatt, és kérték, hogy az ajánlatkérő vonja vissza jogsértő tájékoztatását és az előírásainak megfelelően a megadott lapárak felhasználásával bírálja és értékelje az ajánlatot. Hiánypótlási felhívást is intézett az ajánlatkérő a felperesekhez, a hiánypótlásban az árindokolási részben 848 000 000 forintot tüntettek fel. Az ajánlatkérő az előzetes vitarendezési kérelmet elutasította, majd 2017. június 30. napján tájékoztatta a felpereseket, hogy ajánlatuk a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja szerint érvénytelen, mert a megajánlását nem az ajánlatkérő által előírt tartalomra vonatkozóan tették meg és az ajánlattételi határidő lejártával beálló ajánlati kötöttség okán ezen érték nem módosítható. A felperesek 2017. július 5. napján a jogorvoslati kérelemmel egyező tartalommal előzetes vitarendezési kérelmet terjesztettek elő, amelyet az ajánlatkérő elutasított. A felperesek 2017. július 10. napján ismételt előzetes vitarendezési kérelemmel éltek, amelyet az ajánlatkérő szintén elutasított.
A felperesek 2017. július 17. napján terjesztették elő a jogorvoslati kérelmet az alperesnél. Ebben kérték az ajánlatkérő jogsértésének megállapítását a Kbt. 69. § (l)-(3) bekezdései, a Kbt. 71. § (11) bekezdése, 81. § (11) bekezdése, valamint 2. § (1), (3) és (7) bekezdésére hivatkozással. Álláspontjuk szerint a lapár megadásával az ajánlatkérő felhívásában részletezettek szerinti ajánlatot megtették, amelyet felszorozva 80 000 000 példányszámmal meghatározható a vállalás összárértéke.
Az alperes a 2017. augusztus 23. napján kelt D.367/14/2017. számú határozatával a felperesek jogorvoslati kérelmét elutasította. Indokolásában hivatkozott arra, hogy a közbeszerzési eljárás iratai alapján megállapítható, miszerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban a legalacsonyabb ár értékelési szempontot határozta meg. Mindezek alapján az ajánlati árat 80 000 000 heterogén méretű iratra kellett megadni. Az ajánlatkérő a 80 000 000 irat feldolgozásának ellenértékét kívánta értékelni, ami a megadott mennyiség tekintetében összesen árat jelent. Az alperes álláspontja szerint a nettó ajánlati összár nem értelmezhető az egységár vonatkozásában. Mindezek miatt a 10.60 HUF megajánlás nem értelmezhető a 80 000 000 irat feldolgozásának ellenértékeként. Az összes irat feldolgozására megajánlott ellenszolgáltatásra vonatkozó kifejezett felperesi nyilatkozat hiányában az ajánlatkérő nem volt jogosult az ajánlat egyéb adatai alapján az ajánlat tartalmi hiányosságát pótolni és az összesen nettó ajánlati árat megállapítani. Mindezek miatt az ajánlatkérő helyesen járt el, amikor a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja szerint érvénytelenné nyilvánította a megajánlást, mert azt a felperesek nem az ajánlatkérő által előírt tartalomra vonatkozóan tették meg, továbbá az ajánlati kötöttség miatt a megadott ajánlat nem módosítható. Kifejtette továbbá, hogy a felperesek ajánlatában matematikai művelet nem szerepelt. A Kbt. 71. § (11) bekezdése szerinti számítási hiba kijavítása viszont csak elvégzett matematikai művelet kijavítására vonatkozhat. Mivel a felperesek árajánlatában csak egyetlen adat volt - a 10,60 HUF, - nincs olyan matematikai művelet, amit ki

lehetett volna javítani. Kifejtette továbbá, hogy a kialakult döntőbizottsági és bírósági joggyakorlat értelmében amennyiben a kérelmező tételes jogszabályi rendelkezések megsértésére hivatkozik, és többlettényállási elemet nem ad elő, akkor az alapelvek megsértésének külön vizsgálata nem lehetséges.
A felperesek a keresetükben elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását kérték valamennyi jogorvoslati kereseti kérelem tekintetében. Ennek keretében kérték a Kbt. 165. § (3) bekezdés b) pontja alapján az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárás során elkövetett jogsértés tényének megállapítását és az ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lezáró döntésének megsemmisítését. Másodlagosan kérték a támadott határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Hivatkoztak arra, hogy az alperes a határozatában nem rendelkezett az általuk hivatkozott Kbt. 76. § (1) bekezdésre alapított kérelmeikről, sem azok mellőzésének okáról. A keresetükben kifejtettek szerint nincs relevanciája a legalacsonyabb ár minősítésnek. Jogszabálysértőnek tartották az alperes azon érvelését, hogy miszerint a legalacsonyabb ár értékelési szempontja nem minősül gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztására irányuló szempontnak. A Kbt. 50. § (2) bekezdése és 76. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő köteles az eljárást megindító felhívásban meghatározni azt a szempontot, vagy szempontokat, amelyek alapján a számára - az adott esetben szociális, társadalmi és környezetvédelmi szempontból - gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot kiválasztja. Az alperes nem adta indokát annak, miért nem vette figyelembe a Kbt. kógens rendelkezéseit, illetve az e körben hivatkozott tényállítás irreleváns és nem felel meg a valóságnak. Álláspontjuk szerint a felolvasólapon található „összesen" kitétel értelmezhető lapár esetén is, mivel annak minden járulékos költséget tartalmaznia kell. Az alperes határozata téves és iratellenes, mert arra a következtetésre jut, hogy az összesen ár nem értelmezhető a lapár vonatkozásában. A felperesek az ajánlatuk megtételekor figyelembe vették a teljes mennyiséget. A felhívás egyértelmű a tekintetben, hogy a lapárnak az opció nélküli teljes mennyiségre kell vonatkoznia. Ilyen körülmények között értelmezhetetlen, hogy az ott elvárt lapár az opció elszámolásának alapja. A felperesek a lapárra tettek ajánlatot, másrészt pedig - álláspontjuk szerint - az opciós lapárjelentése nem egyenlő a felhívásban előírt opció nélküli teljes mennyiségre eső lapár jelentésével. Álláspontjuk szerint az ajánlatkérő úgy járt volna el helyesen, hogy a számítási hiba intézményének keretén belül kiszámolja az összesített árat. Ennek körében köteles lett volna a 10,60 HUF lapárat megszorozni 80 000 000-val és abból kiszámolni az összárat. Nincs tehát olyan tartalmi hiányosság, amely miatt az ajánlati ár bármely formában matematikai alapművelettel ne lenne kiszámítható. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a hiánypótlás során már volt matematikai művelet, mert annak keretében felszorozták a lapárat a példányszámmal.
Sérelmezték továbbá, hogy az alperes tévesen értékelte önálló kérelmi elemként a Kbt. 81. § (11) bekezdésére való hivatkozást, mert az szervesen az 1. kérelmi elemhez kapcsolódik. Álláspontjuk szerint az alperes jogszabálysértő módon mellőzte az alapelvekre történő hivatkozást, mivel a tételes jogi norma nem rendezi azt a helyzetet, amelyben a felhívás egyértelmű hibái miatt történhet meg, hogy az ajánlattevők többféleképp értelmezik az ajánlati felhívást. A tárgyi esetben egyértelmű, hogy a felhívás elvárta lapár megadását, nem jelezve, hogy azt bármely más adaton felül kell megadni és az is egyértelmű, hogy a lapár konkretizált egységár (azaz egy lap ára), tehát vonatkozásában kizárólag a forint mértékegységű megajánlás értelmezhető. A nem egyértelmű ajánlatkérői előírások szükségszerű eltérő értelmezéséből eredő negatív jogkövetkezmények így az ajánlattevők terhére esnek, ezáltal azok korlátozzák a közbeszerzési versenyt.

Amennyiben nincs helye az eljárást lezáró döntés megsemmisítésének, akkor is kérték a kiszabott eljárási díj (igazgatási-szolgáltatási díj) megfizetésére való kötelezés mellőzését. Perköltségigényük volt.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a felperesek keresetének elutasítását kérte. Fenntartotta a támadott határozatában foglaltakat. Kiemelte, hogy a felperesek ajánlata nem felel meg a felhívásban, valamint a közbeszerzési dokumentumokban meghatározott tartalmi követelményeknek, abban ugyanis nem szerepel a felperesek kifejezett nyilatkozata a kért ellenszolgáltatásra vonatkozóan. Az értékelési szempont a legalacsonyabb ár volt és nem a legjobb ár-érték arányt megjelenítő értékelési szempont. A felperesek ajánlata nem tartalmazott az ár tekintetében semmiféle számítást, ezért a Kbt. 71. § (11) bekezdése szerinti számítási hiba orvoslása nem volt lehetséges. Álláspontja szerint a hiánypótlás során közölt szorzás ugyan matematikai művelet, de a szorzásban nem volt hiba; hiba hiányában viszont nem lehetséges annak a Kbt. 71. § (11) bekezdés szerinti kijavítása sem. Kifejtette továbbá, hogy a felperesek az álláspontjuk indokolásaként a jogorvoslati kérelemben megjelöltek olyan jogszabályhelyeket, amelyek vizsgálatát az alperes kérelmi elemek elkülönítésével tudta megvizsgálni. Az alapelvek megsértése kapcsán is fenntartotta a támadott határozatában foglaltakat. Kifejtette továbbá, hogy az alapelvek megjelölése a megsértett jogszabályi rendelkezések körében nem vonatkoztatható a felhívás vitatására, mivel ez a kérelmi elem elkésett lett volna. Nem állnak fenn a határozat hatályon kívül helyezésének jogszabályi feltételei sem, mert az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés nem történt. Az alperes kérte a felperesek perköltségben marasztalását.
A perbe a Gamax Kft. az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében alperesi beavatkozóként beavatkozott. A peres eljárás során az alperesi beavatkozó érdemi nyilatkozatot nem tett.
A felperesek keresete nem alapos.
A bíróság a tényállást a peres felek előadása, a csatolt okiratok, valamint a per egyéb adatai alapján állapította meg.
A bíróság elöljáróban rögzíti, hogy közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a határozat jogszerűségét vizsgálja. A jelen esetben - mivel közbeszerzési ügyben hozott határozat a per tárgya - a bírósági felülvizsgálat alapját a Kbt. 170. § (1) bekezdése jelenti.
A kialakult bírói gyakorlat szerint, a Kúria által is fenntartott Legfelsőbb Bíróság 1/2011. (V.9.) KK véleménye alapján a fél a közigazgatási szerv határozatának felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozva kérheti; keresetében anyagi és eljárási jogszabálysértésekre hivatkozhat, és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt tévesen értelmezték. Ezekben a perekben a bíróság elsősorban azt vizsgálja: a határozat megfelel-e az anyagi jogszabályoknak. Önmagában eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihatott. Az, hogy az eljárási szabálysértések az ügy érdemére kihatottak, a felperesnek kell állítania, és megfelelő módon bizonyítania, továbbá azt az eljáró bíróság a per egyéb adatai alapján értékeli és mérlegeli.

Elöljáróban a bíróság leszögezi, hogy a felhívás és a közbeszerzési dokumentumok szerint kellett az ajánlattevőknek az ajánlatot benyújtaniuk, az arra nyitvaálló határidőben jogorvoslattal nem kerültek megtámadásra az érintett előírások, így az ajánlatkérő kívánalma ezek alapján rögzült, az kötötte az ajánlatkérőt és ennek megfelelően kellett az ajánlattevőknek az ajánlatot összeállítani. Az ár mikénti megadására vonatkozó előírást tehát az arra nyitvaálló határidőben nem vitatták, így a felperesek a felhívás és közbeszerzési dokumentumok ezen tartalmát a jelen perben már nem is támadhatják. Amennyiben pedig a felpereseknek nem lett volna egyértelmű, hogy milyen ár vonatkozásában kell az ajánlatot benyújtani, kiegészítő tájékoztatás kéréssel fordulhattak volna az ajánlatkérőhöz, de erre sem került sor.
A bíróság álláspontja szerint a közbeszerzési iratanyag alapján megállapítható, hogy a felhívásban egyértelműen megjelölte az ajánlatkérő, hogy az értékelési szempont a legalacsonyabb ár, nem pedig a legjobb ár-érték arány. Ez jelenik meg a felperesek keresetében hivatkozott táblázatos rész szerinti szövegben is. Ennek az „opció nélküli teljes mennyiségre eső lapár" elnevezésű részében az II.2.5. pont alatti értékelési szempontoknál az ár került megadott szempontként megjelölésre. A felhívás további részében pedig az ajánlatkérő részletezte, hogy a megjelölt árnak milyen tartalmi elemeket kell tartalmaznia és azt hogyan kell megadni. Nem sérült tehát a Kbt. 50. § (2) bekezdése és 76. § (1) bekezdése, ugyanis a felhívásból kiderült az a szempont, ami alapján az ajánlatkérő a számára gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot kiválasztja.
A felperesek az álláspontjuk szerint jogszerűen adták meg az ajánlatukban a 10,60 HUF megjelölésű lapárat. Ezzel szemben ugyanakkor a közbeszerzési eljárás iratanyaga egybevetésével a következőket állapította meg a bíróság, egyetértve az alperesi értelmezéssel: az ajánlatkérő a felhívásban a teljes 80 000 000 példányú iratmennyiség feldolgozásának összárát kérte megjelölni. A felperesek keresetében hivatkozott szerződéstervezet ugyan valóban két árat említ, egyrészt a nettó ajánlati összárat, másrészt a lapárat, azonban a közbeszerzési dokumentumok 7. oldalán rögzítésre került, hogy az ajánlati árat 80 000 000 heterogén méretű iratra kell megadni; továbbá a felolvasólap minta szerint a felolvasólapon a „nettó ajánlati ár összesen"-re kellett ajánlatot tenni. Mindezek alapján az ajánlatot tevő felpereseknek a közbeszerzési eljárás dokumentumai alapján tisztában kellett lenni azzal, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban a teljes 80 000 000-os iratanyag feldolgozására vonatkozó összár megadására kérte, nem pedig az egy irat feldolgozására vonatkozó lapár megadását. Ebből adódóan nem volt helytálló a felperesek hivatkozása a közbeszerzési felhívás ellentmondásosságára és arra, hogy az ajánlattevők különbözőképp értelmezhették az abban szereplő előírást. Mivel tehát a teljes mennyiségre vonatkozó összár helyett a felperesek a tárgyi közös ajánlatukban csak az egy lap árát jelölték meg, az ajánlatkérő a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja szerint jogszerűen minősítette azt érvénytelennek, mivel a megajánlást nem az ajánlatkérő által előírt tartalomra vonatkozóan tették meg. Az ajánlattételi határidő lejártával beálló ajánlati kötöttség miatt pedig ezen érték már nem is módosítható.
A felperesek hivatkoztak az általuk vélt számítási hiba kijavításának lehetőségére is a Kbt. 71. § (11) bekezdése alapján. Ennek kapcsán azt jegyzi meg a bíróság, hogy számítási hiba kijavítására csak a számítás, tehát matematikai művelet megléte esetén van lehetőség. Az ajánlatukban a felperesek - önmaguk által sem vitatottan - csak a lapárat adták meg, matematikai műveletet nem közöltek. így tehát nem volt olyan matematikai művelet, számítás, amit ki lehetett volna javítani. Az ajánlatkérő pedig nem jogosult, illetve köteles arra, hogy a közölt lapárat a felperesek által

igényelteknek megfelelően felszorozza a példányszámmal. Nem volt alapos a felperesek azon hivatkozása sem, hogy a hiánypótlásra közölt felszorzásuk miatt már a kijavítás elvégezhető. Ennek kapcsán ugyanis a bíróság osztotta azt az alperesi érvelést, miszerint a felszorzás, a matematikai művelet helyesen került elvégzésre, abban hiba nem volt, így nem is volt mit kijavítani. Az ajánlatkérő továbbá az ajánlat érvénytelenné nyilvánítása során helyesen érvelt azzal is, hogy a felperesek nem az ajánlatkérő által előírt tartalomra vonatkozóan tették meg a megajánlást és ez az érték nem módosítható - a felperesek oldalán az ajánlattételi határidő lejártával - beállt ajánlati kötöttség miatt. Mindezek folytán tehát nem volt alapos a felperesek hivatkozása a Kbt. 71. § (11) bekezdésére sem.
A fentiekhez jegyzi meg a bíróság, hogy - szemben a keresetben foglaltakkal - az ajánlatkérő adott lehetőséget a felpereseknek - hiánypótlási felhívást is kibocsátott, amelynek tartalma is arra enged következtetni, hogy ugyancsak a teljes mennyiségre vonatkozóan - megismételve a felhívásban foglaltakat - kérte a megajánlást a felperesektől; tehát nem a felperesek által hivatkozottak szerint a bontás után adott az ajánlatkérő egy más értelmezést az ár megadására, hanem mindvégig a teljes mennyiségre vonatkozó összesen árat kérte megajánlani.
A felperesek sérelmezték a Kbt. 81. § (11) bekezdésére való hivatkozás önálló kérelmi elemként való elbírálását. Ennek kapcsán rögzíti a bíróság, hogy az alperes a támadott határozatával a felperesek teljes jogorvoslati kérelmét alaptalannak találta. Ezen belül valamennyi kérelemre kitért, a felperesek által sem vitatottan a Kbt. 81. § (11) bekezdésére is. Annak az ügy érdemi eldöntése -tehát a jogorvoslati kérelem végső soron történő elutasítása - tekintetében nincs jelentősége, hogy a fenti kérdéskört külön bírálta-e el az alperes, vagy más kérdéssel együtt. Nem jelentett az ügy érdemére kiható eljárásjogi jogszabálysértést az sem, hogy az alperes adott esetben külön bírálta el a fenti kérdéskört.
A tárgyi esetben a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján a felhívás tartalmának értelmezésében kellett az ügyben állást foglalni. Volt tehát olyan normaháttér, amelynek vizsgálatával az ügy érdeme megítélhető volt. A kialakult bírósági és közbeszerzési döntőbizottsági gyakorlat alapján konkrét norma megsértésére hivatkozás esetén nem vizsgálható az, hogy az adott kérdés alapelvek vizsgálatával eldönthető-e, illetve alapelvek sérelmére való előadás esetén az arra hivatkozó felpereseknek kell azt bizonyítania, hogy az alapelvek megsértése megtörtént és ez az ügy érdemére kiható jogszabálysértést jelent. Ilyet azonban a felperesek nem adtak elő, ilyet nem sikerült bizonyítaniuk. A keresetükben hivatkozott esélyegyenlőség elve akkor sérült volna ugyanis, ha a felperesek bizonyítják, hogy olyan ajánlattevőt eltérően kezelt volna az ajánlatkérő, amely azonos helyzetben volt mint a felperesek, vagyis ugyanúgy lapárat, mint egységárat adott meg a felhívás téves értelmezésével, mint a felperesek. Ilyen azonban a tárgyi esetben nem merült fel, továbbá a közbeszerzési eljárásban nyertes alperesi beavatkozó sem lapárat, mint egységárat, hanem a teljes feldolgozandó iratmennyiségre vonatkozó összesen árat adott meg. Nem valósult meg tehát a tárgyi esetben az ügy érdemére kiható jogszabálysértés az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének esetleges sérelme útján sem.
Az alperes a támadott határozatában a vonatkozó jogszabályhelyeknek megfelelően rendelkezett az eljárási költség és az igazgatási-szolgáltatási díj viseléséről, utóbbinál figyelemmel arra, hogy a felperesek jogorvoslati kérelme teljes egészében elutasításra került. Ebből a szempontból nincs relevanciája annak, hogy a közbeszerzési eljárás eredményesen lezárult időközben már lezárult.

Sikertelen maradt tehát a felperesek hivatkozása az eljárási díj (igazgatási-szolgáltatási díj) mellőzése kapcsán.
Mindezekre tekintettel a bíróság az alperes támadott határozatában a felperesek által hivatkozott jogszabálysértést nem talált, ezért a felperesek keresetét mint alaptalant a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
Mivel az ügyben a rendelkezésre álló adatok alapján és lényegében jogkérdésben érdemi döntés volt hozható, a bíróság a perben külön bizonyítási terhet nem osztott és külön bizonyítási eljárást nem folytatott le.
A bíróság a teljes pervesztes felpereseket a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperesi perköltség megfizetésére. A bíróság az alperesi jogi képviseletet ellátó jogtanácsos munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg. Itt figyelembe vette a bíróság az ügyben megtartott bírósági tárgyaláson kifejtett jogtanácsosi képviseletet és a jogtanácsosnak a tárgyaláson kívüli munkavégzését. A bíróság az alperesi beavatkozó részére perköltséget nem állapított meg. A jogi képviselővel eljáró alperesi beavatkozó ugyanis az eljárás során csak a beavatkozási szándékát jelentette be, egyébként érdemi nyilatkozatot nem tett, tárgyaláson nem jelent meg, perköltséget nem számított fel, így a vonatkozásában a Pp. 78. § (1) bekezdése és 79. § (1) és (2) bekezdése alapján a bíróság a perköltség megállapítását mellőzte.
A bíróság az ügy tárgyi illetékfeljegyzési jogos jellege folytán feljegyzett peres eljárási illeték viselésére az az alól mentesítő költségkedvezményben nem részesült felpereseket a Pp. 78. § (1) bekezdése, valamint - a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (2) bekezdésére figyelemmel - a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 172. § (5) bekezdése zárja ki. Budapest, 2018. június 6.
Ságiné dr. Márkus Anett s.k. dr. Bíró Péter s.k. dr. Drávecz Margit Gyöngyvér s.k.
mb. tanácselnök előadó bíró bíró