Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2018/92
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2018.05.15.
Iktatószám:7721/2018
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: Budapest Környéki Törvényszék
mint másodfokú bíróság
9.Pf.21.438/2017/5.


A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a
dr. Horváth Éva jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) felperesnek - a dr. Bittsánszky Géza Ádám jogtanácsos által képviselt Pest Megyei Kormányhivatal (1052 Budapest, Városház u. 7.) I. r., Guardian Kereskedelmi és szolgáltató Bt. (1015 Budapest, Ostrom u. 10. 4/1.) II. r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Budakömyéki Járásbíróság előtt 1.P.20.900/2016/5. szám alatt 2017. február 14. napján kelt ítélete ellen a II. r. alperes által 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi
ÍTÉLETET
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét akként változtatja meg, hogy a II. r. alperes 1.000.000.- (egymillió) forint bírság megfizetésére való kötelezését mellőzi, egyebekben helybenhagyja.
Kötelezi a másodfokú bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. r. alperesnek 267.200.- (kétszázhatvanhétezer-kétszáz) forint másodfokú perköltséget
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A Budakömyéki Járásbíróság ítéletével megállapította, hogy az I., II. r. alperesek között 2013. március 28. napján a Pest Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7. szám alatti ingatlan megközelítésére szolgáló bejáratainál és a Pest Megyei Kormányhivatal épületének belső udvarrészében megfigyelő és képrögzítő eszköz kiépítése és telepítése tárgyában kötöttek vállalkozási szerződés, a 2013. május 22. napján a Pest Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7. szám alatti ingatlan pénztár helyiségében elektronikus vagyonvédelmi rendszer, valamint a minősített adatok védelmi rendszerének kiépítése és telepítése tárgyában kötött vállalkozási szerződés, továbbá a 2013. május 31. napján a Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7. szám alatti ingatlan belső udvarrészeiben videó-megfigyelő és rögzítő eszköz kiépítése és telepítése tárgyában kötött vállalkozási szerződés érvénytelen. Az elsőfokú bíróság a szerződéseket a határozat hozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánította.

Kötelezte az elsőfokú bíróság az I., II. r. alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek a Magyar Államkincstárnál vezetett keretszámlájára történő teljesítéssel 1.000.000.- forint bírságot. Kötelezte továbbá az elsőfokú bíróság a II. r. alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak a Nemzeti Adó és Vámhivatal külön felhívására
1.421.280.- forint eljárási illetéket, továbbá kötelezte alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 600.000.- forint perköltséget.
Határozata tényállásában megállapította, hogy a felperes keresetében azt kérte, hogy az elsőfokú bíróság az alperesek által 2013. március 28-án, május 22-én, május 31. napján megkötött szerződéseit nyilvánítsa elsődlegesen a Kbt. 127. § (1) bekezdés a) pontja és a Kbt. 164. § (1) és (4) bekezdése alapján annak keltére visszamenőleges hatállyal érvénytelenné. Másodlagosan azt kérte a felperes, hogy amennyiben a Kbt. 127. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt kivételi ok fennáll, úgy az elsőfokú bíróság nyilvánítsa a szerződéseket azok keltére visszamenőleges hatállyal érvényessé. Kérte továbbá, hogy szabjon ki az alperesekkel szemben egyetemlegesen a Kbt. 164. § (5) bekezdése alapján az eset összes körülményeire figyelemmel bírságot és kötelezze az alpereseket a perköltség megfizetésére.
Az I., II. r. alperesek a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérték.
Az I. r. alperes ellenkérelmében előadta, hogy álláspontja szerint a felperes másodlagos kereseti kérelme-megalapozatlan tekintettel arra, hogy a Kbt. szerződéskötéskor hatályos 127.
§ (2) bekezdés b) pontja esetén a szerződés nem minősült semmisnek, ez esetben tehát annak érvényessé nyilvánítására sem kerülhet sor tekintettel arra, hogy a szerződések nem érvénytelenek. Amennyiben az elsőfokú bíróság megállapítja, hogy a Kbt. 127. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltétel fennáll, úgy a felperes elsődleges kereseti kérelme is megalapozatlan. Hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint a Kbt. 127. § (2) bekezdés b) pontja a felperes által támadott szerződésekre alkalmazható tekintettel arra, hogy a szerződések teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződött. Az alperes az első szerződésben nevesített videó-megfigyelő és képrögzítő rendszerek kiépítését az államigazgatási rendszer működőképességének fenntartása érdekében telepítette, az ügyfelek és a közigazgatásban tevékenykedő személyek élet- és vagyonbiztonsága megóvása érdekében, prevenciós és bűnüldözési célokat szem előtt tartva. Az I. r. alperesnél elektronikus átvilágításra kerül sor a beléptetésnél, az ügyfelek nagy száma pedig szükségessé tette olyan rendszer kiépítését, amely az épületben mozgó személyek nyomon követését lehetővé teszi, a biztonsági személyzet kis létszáma mellett. Az I. r. alperes álláspontja szerint a perrel támadott szerződések visszamenőleges hatállyal történő érvényessé nyilvánításának van helye. Előadta, hogy a felperes által megállapítani kért maximális, a szerződés értékének 15 %-át elérő bírság összegét eltúlzottnak és megalapozatlannak tartja. A felperes nem hivatkozott olyan körülményekre - így különösen az alperes működéséhez, feladatai teljesítéséhez szükséges éves beszerzések tárgyára, azok értékére, a jogsértés óta eltelt időre, a jogsértő gyakorlat megszüntetésére - amelyek alapján a bíróság mérlegelhetné a bírság összegét.

A II. r. alperes érdemi ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a szerződések érvénytelenségének megállapítására már nincs lehetőség tekintettel arra, hogy azok a kölcsönös teljesítésre tekintettel már megszűntek, nem léteznek, nem létező szerződést pedig álláspontja szerint érvénytelenné nyilvánítani nem lehet. Az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeként a bíróságnak az eredeti állapotot kellene helyreállítania, azonban erre nincs jogi lehetőség tekintettel arra, hogy mindhárom vállalkozási szerződést a felek teljesítették. E körben hivatkozott a Ptk. 237. § (2) bekezdés első mondatára, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI.28.) PK véleményének 5., 6. pontjaira, amelyekre tekintettel megállapítható, hogy felperesnek az eredeti állapot helyreállítása iránti igénye megalapozatlan. Álláspontja szerint a szerződések hatályossá nyilvánításáról sem lehet rendelkezni, mert az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, de a szolgáltatás sem maradt ellenértékek nélkül. A szerződések tekintetében aránytalan előnyről nem lehet beszélni, így annak kiküszöbölésének sem lehet helye.
A felperes másodlagos kereskedelmi kérelme vonatkozásában előadta, hogy álláspontja szerint az érvénytelenné nyilvánítás feltételei nem állnak fenn, elsődlegesen azért mert a Kbt. 127. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt kivételi ok nem áll fenn, mert semmi olyan kiemelkedő fontos közérdek nem fűződhet a szerződés teljesítéséhez, másodlagosan pedig azért mert a felek a szerződést egymás irányában már teljesítették. Mindezekre tekintettel a bírság kiszabásának feltételei sem állnak fenn. Hivatkozott még arra, hogy amennyiben a felperes a II. r. alperessel szemben is kéri az egyetemlegesség alapján a bírság kiszabását, ezzel méltánytalan hátrány érné a II. r. alperest a perbeli jogügyletben betöltött neki fel nem róható szerepe miatt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta.
Megállapította, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal kezdeményezésére lefolytatott vizsgálat eredményeképpen a D.698/6/2015. számú határozatában helytállóan állapította meg azt, hogy az I. r. alperes a II. r. alperessel megkötött perbeli szerződésekkel megsértette a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. tv. (továbbiakban Kbt.) 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó Kbt. 18. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 5. §-át. Ezt követően a Ptk. 200. § (2) bekezdése és a Ptk. 234. §
(1) bekezdését alkalmazva állapította meg, hogy a felek között kötött szerződések érvénytelenek figyelemmel a Kbt. 127. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
Ezt követően az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a Kbt. 127. § (2) bekezdés b) pontjában előírt feltételek fennállnak- e, azaz a szerződések arra tekintettel nem érvénytelenek, mivel kiemelkedően fontos közérdek fűződik azok teljesítéséhez.
A bíróság azonban ezt nem találta megalapozottnak, mivel álláspontja szerint az I. r. alperes működésének a megkönnyítése, biztonságosabbá tétele az I. r. alperes érdeke, nem közérdek.
Az érvénytelenség jogkövetkezményéről szóló 1/2010. (VI.28.) PK vélemény alapján mondta ki, hogy az eredeti állapot helyreállítása csak dolog tulajdonjogának átruházására irányuló szerződések esetén lehetséges, amelyek eredetileg mindig reverzibilisek. Mivel a II. r. alperes által nyújtott szolgáltatás eredetileg is irreverzibilis volt, az eredeti állapot helyreállítása

fogalmilag kizárt, továbbá az érvénytelenségi ok sem küszöbölhető ki, ezért a Ptk. 237. § (2) bekezdés szerinti határozat hozatalig történő hatályossá nyilvánítás alkalmazandó.
A Kbt. 164. § (5) bekezdése alapján az érvénytelenség jogkövetkezményeinek
megállapításakor a bíróság a szerződést a határozat hozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja bírságot köteles kiszabni, amelynek összege az eset összes körülményét figyelembe véve legfeljebb a szerződés értékének 10 %-a. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezen szabály alapján az érvénytelenség objektív jogkövetkezménye a bírság kiszabása és az eset összes körülményét kizárólag annak mértéke körében mérlegelheti a bíróság.
Erre tekintettel a II. r. alperes nem mentesülhet felróhatóság hiányára való hivatkozással a bírságolás alól. A Kbt. ugyan kifejezetten nem rögzíti, hogy a bírság mindkét féllel szemben és egyetemlegesen alkalmazandó, de az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ez következik és levezethető a Kbt. szabályozási rendszeréből és a polgári jog szerződésekre vonatkozó általános szabályaiból.
A felperes a jogorvoslati eljárás során hozott D.698/6/2015.számú határozatában kizárólag a beszerző I. r. alperest sújtotta bírsággal, mely a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésének szankciója volt a Kbt. 152. § (4) bekezdésének a) pontja alapján. A felperes által indított jelen perben a bíróság által kötelezően alkalmazandó bírság nem a közbeszerzési eljárás mellőzésének, hanem a szerződések érvénytelenségének a jogkövetkezménye. Jelen esetben a jogszabály azt szankcionálja, hogy a felek a Ptk.-t megsértették, hiszen jogszabályba ütköző szerződést kötöttek, amely érvénytelen. Mivel szerződés csakis a két fél kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatával jöhet létre, azaz a II. r. alperes maga is kívánta a szerződés létrejöttét, ugyanolyan részes fél mint az I. r. alperes, ezért nyilván az érvénytelenség jelen különleges jogkövetkezménye is kell, hogy érintse, sújtsa. Ebből következően nem kerülhet sor az egyetemleges marasztalás mellőzésére sem, akkor sem, ha a bíróság mint pénzösszeg ténylegesen osztható, hiszen a szerződés létrejöttének folyamatában az alperesek magatartása nem választható szét, egységes, egymás nélkül nem tudtak volna szerződést kötni. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. alperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy úgy járt el ahogy egy gazdálkodó szervezettől elvárható. Egy gazdálkodó szervezettől kifejezetten az lenne elvárható, hogy ismeri a jogszabályokat, így a Kbt.-t, és tisztában van a szerződéses partnere személyével legalább azon a minimális szinten, hogy közpénzekkel gazdálkodó költségvetési szerv.
A szerződéses értékek alapján kiszabható bírság maximális mértéke 2.368.800.- forint lenne, ehhez képest az elsőfokú bíróság 1.000.000.- forint bírságot szabott ki, amelynek megfizetésére egyetemlegesen kötelezte a feleket.
A perköltség viselésről a Pp. 78. § (1) bekezdés szerint határozott és kötelezte az I., II. r. alpereseket a Pp. 82. § (1) bekezdés szerint mint egységes pertársakat a felmerülő perköltség viselésére. A felperes személyes költségmentességére tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM. Rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján kötelezte a II. rendű alperest a le nem rótt illeték megfizetésére.
Az ítélet ellen a II. r. alperes terjesztett elő fellebbezést.

Fellebbezésében kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy a bírság kirovásától a II. r. alperes vonatkozásában tekintsen el, az 1.421.280.-forint eljárási illeték összegét az alperesek között a perköltség viselése körében ossza meg és a
600.000.- forint perköltség viselésére a Pp. 82. § (2) bekezdése alapján a pertársak perbeli érdekeltsége között fennálló jelentékenyebb eltérés figyelembevétele mellett kötelezze az alpereseket.
Előadta, hogy a szerződés érvénytelenségében mint eredményben alperesek szerepe nem tekinthető egyenrangúnak, hiszen II. r. alperesre nem hárul olyan jogszabályi kötelezettség melynek alapján tisztában kellett volna lennie a közbeszerzési eljárás lefolytatásának szükségességével. Vitatta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, miszerint egy gazdálkodó szervezettől elvárható, hogy tisztában legyen a Kbt.-ben foglaltakkal még akkor is, ha tudatában van annak, hogy szerződő partnere költségvetési szerv. E körben figyelembe kell venni a Kbt. hatályának összetettségét és azt, hogy a közbeszerzési jog alkalmazása azon sajátosságokkal bír, amely szerint a közbeszerzési hatóság útmutatókkal, tájékoztatókkal segíti a jogalkalmazás során követendő gyakorlatot. E körben előadta, hogy a közbeszerzési értékhatárt egyik tárgyi szerződés sem érte el, így még ha elvárható is lett volna a II. r. alperestől, hogy a partnere ajánlatkérői minőségének ismeretével, az értékhatár ismeretével rendelkezzen, úgy sem számíthatott alappal arra, hogy a szerződés megkötését jogszerűen nem kellett közbeszerzés megelőzze. Az egybeszámítási kötelezettség absztrakt szabályozását a közbeszerzési hatóság útmutatói pontosítják, amelyek pontos ismeretének hiánya semmiképp nem róható a II. r. alperes terhére.
Megjegyezte továbbá, hogy mivel a közbeszerzési hatóság határozata csak az I. r. alperesre vonatkozott, a II. r. alperes nem is kezdeményezhetett felülvizsgálati eljárást az ügyben. Tekintettel arra, hogy a II. r. alperes nem tartozik semmilyen módon a Kbt. személyi hatálya alá, a Kbt. 164. § (5) bekezdés szerinti bírság kiterjesztő értelmezését nem tartja indokoltnak, sem kellően megalapozottnak.
Vitatja továbbá az eljárási illeték összegének csak rá történő terhelését, akárcsak a további - a jogi képviselő - munkadíjának megfizetésére egyetemlegesen történő kötelezést. E körben kérte, hogy a másodfokú bíróság állapítsa meg, hogy a jelen helyzet kialakulásához a két alperes különböző mértékben és helyzetben járult hozzá. Ellenkező esetben az a jogszerűtlen és méltánytalan helyzet áll elő, hogy a II. r. alperes aki az egész eljárás során érdektelen kívülálló volt, lényegesen nagyobb összeget fizet, mint az akinek státuszából adódóan sokkal körültekintőbben kellett volna eljárnia.
A felperes ellenkérelmében kérte, hogy a másodfokú bíróság elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben és kötelezze az alpereseket a perköltsége megfizetésére.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete jogszerű, megfelel a jogszabályoknak és a joggyakorlatnak. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a közbeszerzési érvénytelenségi ok nem kizárólagosan az ajánlatkérő mulasztásának a következménye, a II. r. alperesnek tudnia kellett, hogy a jelen szerződések a Kbt. megsértésére vezetnek. Hivatkozott e körben a Kúria Pfv.V.20.095/2016/9.sorszámú ítéletében foglaltakra amely kimondja, hogy: „a közbeszerzési értékhatár fölé eső díjazás mellett a II. r. alperes is tudta — de legalábbis

tudnia kellett - hogy az I. r. alperessel kötött ügylethez a szerződés megkötését közbeszerzési eljárásnak kellett volna megelőznie. Az, hogy erre nem került sor, nyilvánvalóan tudta a II. r. alperes is.”
Az I. r. alperes érdemi ellenkérelmében kérte, hogy a másodfok bíróság az elsőfokú bíróság döntését hagyja helyben.
Álláspontja szerint az üzleti életben elvárható gondosság kiterjed arra is, hogy a szerződő felek meggyőződjenek a jogviszony teljes előzményéről és felmérjék a jogügylet esetleges kockázatait. A II. r. alperes saját kockázatára folytat vállalkozási tevékenységet, ezért nem háríthatja át saját magatartásának következményeit az I. r. alperesre. Ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a felek között létrejött vállalkozási szerződés sem tartalmaz olyan elemet amely alapján a II. r. alperes átháríthatná a közbeszerzési eljárással összefüggő hiányosságból eredő kárait az I. r. alperesre. Emellett kérte, hogy a bíróság kötelezze a II. r. alperest a másodfokú eljárás során felmerült perköltségének megfizetésére.
A másodfokú bíróság a II. r. alperes fellebbezését az 1.000.000.- forint bírság mellőzése tekintetében megalapozottnak, azt meghaladóan pedig megalapozatlannak találta.
Előre bocsátja a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi III. tv. (továbbiakban Pp.) 253. § (3) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül.
A másodfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a közbeszerzésre vonatkozó törvények alapján helye volt- e a pénzbírság kiszabásának a II. r. alperessel szemben is.
Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződés esetében a bíróságnak a II. r. alperessel szemben is bírságolási kötelezettsége állt fenn.
A polgári bíróság által kiszabható bírságot a 2008. évi CVIII. törvénnyel módosított 2013. évi CXXIX. tv. (továbbiakban 2.Kbt.) 350/C. § (2) bekezdése szabályozta 2010. január 1. napjától. A 350/C. § (2) bekezdését a 2011. évi XXIX.tv. 2011. április 1. napjától módosította. A 2008. évi CVIII. törvénnyel, majd a 2011. évi XXIX. törvénnyel módosított 350/C. § (2) bekezdése egyaránt a 2.Kbt. 306/A. § (3) bekezdésére utalt vissza, mely szerint nem érvénytelen a szerződés ha a teljesítéshez kiemelkedően fontos közérdek fűződik. A 306/A. § (3) bekezdése viszont a 306/A. § (2) bekezdése szerinti szerződésekre volt irányadó, amely magába foglalta a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével megkötött szerződéseket is. A 2. Kbt. alapján a bírságot a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződés esetén is ki kellett szabni és ez a szabályozási elv nem változott a 2011. évi CVIII. tv. (továbbiakban 3.Kbt.) és a 2015. évi CXLIII. tv. (továbbiakban 4. Kbt.) alapján indult eljárásokban sem.
A 3. Kbt. 64. § (5) bekezdéséhez fűzött törvényi indokolás kifejezetten utal a 2007. évi 66. EK irányelv rendelkezéseire. Az irányelv az alternatív szankció címzettjeként az ajánlatkérőt nevesíti azzal, hogy a tagállamok széles mérlegelési jogkört ruházhatnak a jogorvoslati

szervre a tekintetben, hogy valamennyi lényeges tényezőt figyelembe vegyenek, ide értve a jogsértés súlyosságát, az ajánlatkérők magatartását, a szerződés hatályban maradásának mértékét.
A 3., 4. Kbt. kifejezetten nem rendelkezik a bírság alanyáról, de a fentiekből - valamint a Kbt. általában meghatározható alanyi hatályából is - az következik, hogy az alternatív szankció, a bírság az I. r. alperessel szemben szabható ki, ugyanakkor nincs helye bírság kiszabásának a II. r. alperessel szemben.
A Kbt. alanyi hatálya alá tartozó szervezetek a Kbt. szabályai szerint kötelesek lefolytatni megadott tárgyú és értékű beszerzéseiket a közpénzek ésszerű és hatékony felhasználása, nyilvános, ellenőrizhetősége, a verseny biztosítása érdekében. A bírság szankciós célját tekintve a Kbt. alanyi hatálya alá tartozókat hivatott a jogkövető magatartásra szorítani, amely a Kbt. előírásainak betartását kell jelentse. (Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.106/2015/7.). A 4. Kbt.-hez fűzött Kommentár is utal arra, hogy a bírságot az ajánlatkérővel szemben lehet kiszabni, nincs lehetőség egyetemleges kötelezésre.
Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdésében foglaltak szerint részben megváltoztatta és a II. r. alperes bírság megfizetésére való kötelezését mellőzte.
A másodfokú bíróság a II. r. alperesnek a perköltség vonatkozásában előterjesztett fellebbezését nem találta alaposnak, az alábbiak szerint.
A jelen per fő tárgya a szerződések érvénytelenségének megállapítása volt, ezt a kereseti kérelmet a II. r. alperes elutasítani kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes ezen kereseti kérelmének helyt adva megállapította a szerződések érvénytelenségét, tehát a II. r. alperes e tekintetben pervesztes fél lett teljes mértékig. Az a körülmény, hogy a pénzbírság kiszabását vele szemben a másodfokú bíróság mellőzte, nem változtat ezen a körülményen tekintettel arra, hogy a pénzbírság kiszabása a szerződések érvénytelenségéhez jogszabály alapján fűződő jogkövetkezmény. A perköltséget a pertárgy értéke határozza meg. Figyelemmel arra, hogy a bíróság megítélésén alapul a bírság összegszerűsége, így az nem számítandó a pertárgy értékéhez, és az illeték megállapítása alapjául sem szolgál.
Az illeték összegének megfizetése alól az I. r. alperes az 1990. évi XCIII. 5. § (1) bekezdés b) pontja alapján az I. r. alperes teljes személyes illetékmentessége folytán mentesül, és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdésében foglaltak alapján pervesztessége ellenére sem lehet annak megfizetésére kötelezni.
A Pp. 51. § a) pontja szerint az I., II. r. alperes egységes pertársnak minősül, tekintettel arra, hogy a per tárgya olyan közös jog amely csak egységesen dönthető el, illetőleg a perben hozott döntés a pertársakra is kiterjedne a per fő tárgyára nézve.

Erre tekintettel a perköltség viselésére az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a Pp. 82. § (1) bekezdését és helyesen kötelezte alpereseket - a felperes jogi képviselőjének ügyvédi munkadíjából álló - perköltség egyetemleges viselésére.
Figyelemmel arra, hogy a II. r. alperes fellebbezése az 1.000.000.- forint pénzbírság körében eredményes volt, a másodfokú bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint kötelezte a felperest a II. r. alperes másodfokú perköltsége megfizetésére.
A másodfokú eljárásban 241.800.- forint felperes által előzetesen lerótt eljárási illeték, valamint a II. r. alperes jogi képviselőjének ügyvédi munkadíja merült fel perköltségként.
A másodfokú bíróság az ügyvéd munkadíjat a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (5) bekezdése és 4/A. § alapján állapította meg 20.000.- forint + ÁFA, összesen 25.400.-forintban.
Kelt Budapesten, 2018. év február hó 27. napján.
dr. Bottka Erzsébet s.k. törvényszéki tanácselnök a tanács elnöke
Nagyné dr. Orbán Piroska s.k. Oláhné dr.Tóth Orsolya s.k.
törvényszéki bíró, előadó törvényszéki bíró



Budakörnyéki Járásbíróság
1.P.20.900/2016/5. szám




A Budakörnyéki Járásbíróság dr. Horváth Éva jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság, 1026 Budapest, Riadó u. 5 szám alatti székhelyű felperesnek, -
dr. Bittsánszky Géza Ádám jogtanácsos által képviselt Pest Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7 szám alatti I. rendű, és a Mechler Ügyvédi Iroda (1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 53, ügyintéző: dr. Mechler Márk ügyvéd) által képviselt Guardian Kereskedelmi és Szolgáltató Bt, 1015 Budapest, Ostrom utca 10, IV/1 szám alatti székhelyű
II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET
A bíróság megállapítja, hogy az I. és II. rendű alperesek között 2013. március 28. napján a Pest Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7. sz. alatti ingatlan megközelítésére szolgáló bejáratainál és a Pest Megyei Kormányhivatal épületének belső udvarrészében megfigyelő és képrögzítő eszköz kiépítése és telepítése tárgyában kötött vállalkozási szerződés, a 2013. május 22. napján a Pest Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7. sz. alatti ingatlan pénztárhelyiségében elektronikus vagyonvédelmi rendszer, valamint a minősített adatok védelmi rendszerének kiépítése és telepítése tárgyában kötött vállalkozási szerződés, továbbá a 2013. május 31. napján a Pest Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7. sz. alatti ingatlan belső udvarrészeiben video megfigyelő és rögzítő eszköz kiépítése és telepítése tárgyában kötött vállalkozási szerződés érvénytelen.
A bíróság a szerződéseket a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja.
A bíróság kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy tizenöt napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01720361-00000000 számú előirányzat-felhasználási keretszámlájára történő teljesítéssel 1.000.000.-(egymillió) forint bírságot.
A bíróság kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - 1.421.280,- (egymillió - négyszázhuszonegyezer -kétszáznyolcvan) forint eljárási illetéket.
A bíróság kötelezi az I. és II. rendű alperest, hogy tizenöt napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 600.000,- (hatszázezer) forint perköltséget.
Ezen ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül fellebbezéssel lehet élni, amelyet a Budapest Környéki Törvényszékhez címezve, de a Budakörnyéki Járásbíróságon kell írásban, négy példányban benyújtani.

Felhívja a bíróság a felek figyelmét, hogy ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, illetve az indokolás ellen irányul, a másodfokú bíróság tárgyalást csak kifejezett kérelemre tart, ennek hiányában a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el.
A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.
INDOKOLÁS
A bíróság a felperes keresete, a felek nyilatkozatai, a becsatolt vállalkozási szerződések, és a Közbeszerzési Döntőbizottság D.698/6/2015 számú határozata alapján a következő tényállást állapította meg:
A I. és II. rendű alperesek 2013. március 28. napján vállalkozási szerződést kötöttek a Pest Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7. sz. alatti ingatlan megközelítésére szolgáló bejáratainál (Városház utcai bejárat, Semmelweis utcai bejárat) és a Pest Megyei Kormányhivatal épületének belső udvarrészében video megfigyelő és képrögzítő eszköz kiépítésére és telepítésére, a szerződés szerinti vállalkozói díj értéke nettó 7.850.000.- forint volt.
Az I. és II. rendű alperesek 2013. május 22. napján ismét vállalkozási szerződést kötöttek a Pest Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7. sz. alatti ingatlan pénztárhelyiségében elektronikus vagyonvédelmi rendszer, valamint a minősített adatok védelmére kijelölt terület védelmi rendszerének kiépítésére és telepítésére, a szerződés szerinti vállalkozói díj értéke nettó 7.923.000.- forint volt.
Az I. és II. rendű alperesek 2013. május 31. napján szintén vállalkozási szerződést kötöttek a Pest Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7. sz. alatti ingatlan belső udvarrészeiben video megfigyelő és képrögzítő eszköz kiépítése és telepítésére, a szerződés szerinti vállalkozói díj értéke nettó 7.915.000.- forint volt.
A felperes előadta, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 2015. augusztus 31. napján nyújtotta be a Döntőbizottsághoz a hivatalbóli kezdeményezését a Kbt. 140. § (1) bekezdés e) pontja alapján a beszerzővel szemben, közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt.
Előadta azt is, hogy a kezdeményező a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet 11. § (1) bekezdése alapján „a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének és gazdálkodásának ellenőrzése" tárgyában folytatott ellenőrzést. Az ellenőrzés kiterjedt a beszerző gazdálkodásának, ezen belül a beszerző által visszterhesen kötött szerződések és a szerződéskötéseket megelőző beszerzési eljárások szabályszerűségének vizsgálatára is.
A fenti tárgyban folytatott vizsgálata során az alábbiakat tárta fel:
A szerződések tárgya az első és a harmadik esetben video megfigyelő és képrögzítő rendszer kiépítése és telepítése, a második esetben vagyonvédelmi rendszer kiépítése és telepítése volt.

Mindhárom szerződés tárgya a Kbt. 7. § (3) bekezdés a) pontja szerinti építési beruházásnak minősül, ezen belül a Kbt. 1. sz. melléklete 45. csoportjába tartozó épületgépészeti szerelés (CPV kód szerinti lehetséges meghatározás: 45300000 CPV kód szerinti épületszerelési munka, valamint 045310000-3 CPV kód szerinti villamos szerelési munka), ezért a beszerzések tárgya a Kbt. hatálya alá tartozik.
Magyarország 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény 67. § (1) bekezdés b) pontja szerint a nemzeti közbeszerzési értékhatár 2013. január 1-jétől 2013. december 31-éig építési beruházás esetén 15 millió forint volt.
Az egyes szerződések értéke nem éri el az építési beruházásra vonatkozó közbeszerzési értékhatárt, azonban a kezdeményező álláspontja szerint a szerződések értékét az egybeszámítási szabályra tekintettel egybe kell számítani, azokat egy beszerzésnek kell tekinteni. A megjelölt három szerződés szerinti vállalkozói díj összesen nettó 23.688.000.-Ft -amely összeg kifizetésre is került. Ez az összeg meghaladja az építési beruházásra vonatkozó közbeszerzési értékhatárt.
A Közbeszerzési Hatóságnak az új Kbt. szerinti egybeszámítási szabály alkalmazásáról szóló Útmutatója (KÉ. 2012. évi 78. szám; 2012. július 11.) szerint ugyanazon építési beruházás fogalmi körébe tartozik és „a bejelentéshez kötött, illetve engedély és bejelentés nélkül végezhető építési beruházások esetében az egybeszámítási kötelezettség megállapítható, ha az egyes építési tevékenységek funkcionálisan összefüggőek (például ugyanazon épületre vonatkozó felújítási munkák)."
A szerződések ugyanazon építési beruházást valósították meg, a beszerzőnek, az I. rendű alperesnek a 1052 Budapest, Városház u. 7. sz. alatti ingatlana különböző helyiségeinek (bejárat, belső udvar, pénztár) video és képrögzítő rendszerrel történő ellátását, illetőleg jelzőrendszerrel történő kiépítését szolgálták, amelyek egységesen ugyanazon célt, az ingatlan vagyonbiztonságának növelését szolgálta.
Az ugyanazon beruházás tényét alátámasztja a 2013. február 26-án kelt előterjesztés, amelyben az intézmény biztonsági vezetője javaslatot tett „a Pest Megyei Kormányhivatal 1052 Budapest, Városház u. 7. szám alatti létesítményében a bejárati pontokban (Városház utcai kapu, Semmelweis utcai kapu) és a belső udvarrészekben zárt láncú video rendszer (CCTV) kiépítésére", ebből egyértelműen következik, hogy a teljes beszerzési igény egységes, funkcionálisan összefüggő volt. Az I. rendű alperes a szerződések megkötését megelőzően közbeszerzési eljárást nem folytatott le, a beszerzések előtt három árajánlatot kért, amely eljárás azonban nem azonos a közbeszerzési eljárással.
A Döntőbizottság megállapította, hogy azaz I. r. alperes megsértette a Kbt. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó a Kbt. 18. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 5. §-át.
Ezért a Döntőbizottság a Kbt. 134. § (2) bekezdésében meghatározott hatáskörében eljárva - a fenti indokokra tekintettel - a Kbt. 152. § (2) bekezdés c) pontja alapján megállapította a jogsértést és alkalmazta a Kbt. 152. § (4) bekezdés a) pontja szerinti jogkövetkezményt,
500.000.- forint bírságot szabott ki az I. r. alperessel szemben.

A felperes D.689/6/2015 számú határozatával szemben az alperesek felülvizsgálati eljárást nem kezdeményeztek.
Ezért a felperes keresetet nyújtott be a Budakörnyéki Járásbírósághoz az alperesek ellen. Keresetében kérte, hogy a bíróság az alperesek által 2013. március 28., 2013. május 22., és 2013. május 31. napján megkötött szerződéseket nyilvánítsa elsődlegesen a Kbt. 127. § (1) bekezdés a) pontja és a Kbt. 164. § (1) és (4) bekezdése alapján annak keltére visszamenőleges hatállyal érvénytelenné.
Másodlagosan kérte, hogy amennyiben a Kbt. 127. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt kivételi ok fennáll, úgy nyilvánítsa a szerződéseket azok keltére visszamenőleges hatállyal érvényessé.
Kérte, hogy szabjon ki az alperesekkel szemben egyetemlegesen a Kbt. 164. § (5) bekezdése alapján az eset összes körülményeire figyelemmel bírságot, és kötelezze az alpereseket a perköltség megfizetésére.
A felperes keresetében előadta, hogy a bíróság által kiszabandó bírság pedig az egyébként érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításához kapcsolódik. Ebben az esetben az érvénytelenséget a bíróság állapítja meg és az érvényessé nyilvánítás objektív jogkövetkezménye a bíróság által kiszabandó bírság, így a két bírságnak sem a jogalapja, sem annak indoka nem azonos.
Az alperesek a felperes keresetének az elutasítását, és a felperes perköltségben marasztalását kérték.
Az I. rendű alperes előadta, hogy álláspontunk szerint a felperes másodlagos kereseti kérelme megalapozatlan, tekintettel arra, hogy a közbeszerzésekről 2011. évi CVIII. törvény szerződéskötéskor hatályos 127. §{2} b) pontja esetén a szerződés nem minősült semmisnek, ez esetben tehát annak érvényessé nyilvánítására sem kerülhet sor, tekintettet arra, hogy a szerződések nem érvénytelenek.
Amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a Kbt. 127. § (2) b) pontjában foglalt feltétel fenn áll, úgy a felperes elsődleges kereseti kérelme is megalapozatlan.
Előadta, hogy álláspontja szerint a Kbt. 127.§ (2) b) pontja a felperes által támadott szerződésekre alkalmazható, tekintettel arra, hogy a szerződések teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződött. Az alperes az első szerződésben nevesített videó megfigyelő és képrögzítő rendszerek kiépítését az államigazgatási rendszer működőképességének fenntartása érdekében telepítette, az ügyfelek és a közigazgatásban tevékenykedő személyek élet és vagyonbiztonságának megóvása érdekében, prevenciós és bűnüldözési célokat szem előtt tartva. Az I. rendű alperesnél elektronikus átvilágításra kerül sor a beléptetésnél, az ügyfelek nagy száma pedig szükségessé tette olyan rendszer kiépítését, amely az épületben mozgó személyek nyomon követését lehetővé teszi, a biztonsági személyzet kis létszáma mellett.
Az I. rendű alperes álláspontja szerint a perrel támadott szerződések visszamenőleges hatállyal történő érvényessé nyilvánításának van helye.

A szerződések a felperes áltat is elismerte tevékenység kifejtésére, építési beruházás megvalósítására irányultak, és a szerződések teljesedésbe mentek. Mivel a tevékenység megvalósult kifejtése irreverzibilis szolgáltatásnak minősül, az eredeti állapot visszaállítása fogalmilag kizárt.
Előadta azt is az I. rendű alperes, hogy a felperes által megállapítani kért maximális, a szerződés értékének tizenöt százalékát elérő bírság összegét eltúlzottnak és megalapozatlannak tartja. A Kbe-164.§ (5) bekezdése szerint a bírság összegét az eset összes körülményének figyelembe vételével kell megállapítani. Ehhez képest a felperes nem hivatkozott olyan körülményekre - így különösen az alperes működéséhez, feladatai teljesítéshez szükséges éves beszerzések tárgyára, azok értékére, a jogsértés óta eltelt időre, a jogsértő gyakorlat megszüntetésére - amelyek alapján a bíróság mérlegelhetné a bírság összegét.
A II. rendű alperes az érdemi ellenkérelmében előadta, hogy álláspontja szerint a jelen perre a vállalkozói szerződések megkötésének időpontjában hatályos Kbt. rendelkezéseit kell alkalmazni, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. tv. 1. §-ban foglaltak alapján, az érvénytelenség és annak jogkövetkezményeire az akkor hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 237. § (1) - (2) bekezdései alkalmazandók.
Az elsődleges kereseti kérelem tekintetében előadta, hogy az alperesek között 2013. március 28. napján kötött vállalkozási szerződést határozott időre 2013. május 15. napjáig, a 2013. május 22. napján kötött vállalkozási szerződést határozott időre, 2013. június 31. napjáig, míg a 2013. május 31. napján kötött vállalkozási szerződést 2013. július 15. napjáig kötötték meg, ugyanis a szerződésekben a munka elvégzésének a határidejét a fenti időpontokban határozták meg. A szerződő felek a szerződést egymás irányában maradéktalanul teljesítettek, a II. r. alperes a szerződések tárgyát képező munkákat elvégezte, az I. rendű alperes a részére a szerződésben foglalt vállalkozói díjat maradéktalanul kifizette. Hivatkozott arra, hogy felperes a D.698/6/2015 számú határozatában maga is rögzítette, hogy a jogsértés már nem reparálható, tekintettel arra, hogy a felek a szerződést megkötötték.
Előadta továbbá, hogy a szerződések érvénytelenségének megállapítására nincs lehetőség, tekintettel arra, hogy azok a kölcsönös teljesítésre tekintettel már megszűntek, nem léteznek, nem létező szerződést pedig álláspontom szerint érvénytelenné nyilvánítani nem lehet.
Előadta, hogy a Kbt. 164. § (4) bekezdésében foglaltak alapján „Ha a bíróság az (1) bekezdés szerinti perben megállapítja a szerződés 127. § (1) bekezdés a) - e) pontja szerinti érvénytelenségét, a szerződés megkötésének időpontjától kezdve érvénytelenné válik, és a szerződés megkötése előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, és ugyanezen szabályra hivatkozik a Ptk. 237. § (1) bekezdése.
Előadta azt is, hogy az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeként a bíróságnak az eredeti állapot helyreállítását kell elrendelnie, azonban erre nincs jogi lehetőség, tekintettel arra, hogy a mindhárom vállalkozási szerződést a felek teljesítették, a munka elvégzésre került a II. rendű alperes részéről, I. rendű alperes pedig az ellenszolgáltatást a II. rendű alperes részére maradéktalanul megfizette.

E körben hivatkozott a Ptk. 237. § (2) bekezdés első mondatára, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI. 28.) PK véleményének 5. és 6. pontjaira, amelyekre tekintettel megállapítható, hogy felperesnek az eredeti állapot helyreállítása iránti igénye megalapozatlan.
Kifejtette, hogy a szerződések hatályossá nyilvánításáról sem lehet rendelkezni álláspontja szerint, mert az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, de szolgáltatás sem maradt ellenérték nélkül. Előadta továbbá, hogy a szerződések érvényessé nyilvánításáról sem lehet rendelkezni, tekintettel arra, hogy aránytalan előnyről a szerződések tekintetében nem lehet beszélni, így annak kiküszöbölésének sem lehet helye.
Fentiekre tekintettel a II. rendű alperes a felperes elsődleges kereseti kérelmének elutasítását kérte.
Az II. rendű alperes a felperes másodlagos kereseti kérelme tekintetében előadta, hogy álláspontja szerint az érvényessé nyilvánítás feltételei nem állnak fenn, elsődlegesen azért, mert a Kbt. 127. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt kivételi ok nem áll fenn, mert semmilyen olyan kiemelkedően fontos közérdek nem fűződhet a szerződés teljesítéséhez, másodlagosan pedig azért, mert, a felek a szerződést egymás irányában már teljesítették.
Így a bírság kiszabásának feltételei sem állnak fenn. A bírság kiszabására irányuló kérelemmel kapcsolatban előadta a II. rendű alperes, hogy amennyiben a felperes a II. rendű alperessel szemben is kéri az egyetemlegesség alapján a bírság kiszabását, ezzel méltánytalan hátrány érné a II. rendű alperest a perbeli jogügyletben betöltött, neki fel nem róható szerepe miatt.
A felperes keresete megalapozott.
A bíróság megállapította, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal kezdeményezésére lefolytatott vizsgálat eredményeképpen a D.698/6/2015 számú határozatában helytállóan állapította meg azt, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperessel megkötött perbeli szerződésekkel megsértette a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó Kbt. 18. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 5.§-át.
A Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
A Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.
A Kbt. 127. § (1) bekezdése szerint semmis az e törvény hatálya alá tartozó szerződés, ha
a) azt a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötötték meg;
b) hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás eredményeként úgy kötötték meg, hogy nem álltak fenn a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazhatóságának feltételei;

e) a felek a szerződéskötési moratóriumra vonatkozó szabályok [79. § (5) bekezdés, 124. § (6)-(7) bekezdés] megsértésével kötöttek szerződést, és ezzel megfosztották az ajánlattevőt a szerződéskötést megelőző jogorvoslat lehetőségétől, egyben olyan módon sértették meg a közbeszerzésekre vonatkozó szabályokat, hogy az befolyásolta az ajánlattevő esélyét a közbeszerzési eljárás megnyerésére.
Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint az (1) bekezdéstől eltérően a szerződés nem semmis, ha
a) az ajánlatkérő azért nem folytatott le hirdetmény közzétételével induló közbeszerzési eljárást, vagy kötött közbeszerzési eljárás mellőzésével megállapodást [9. § (1) bekezdés k) pontja], mert úgy ítélte meg, hogy a hirdetmény nélkül induló közbeszerzési eljárás alkalmazásával, vagy a közbeszerzési eljárás mellőzésével történő szerződéskötésre e törvény szerint lehetősége volt, valamint szerződéskötési szándékáról külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetményt tett közzé, továbbá a szerződést (megállapodást) nem kötötte meg a hirdetmény közzétételét követő naptól számított tizedik napon belül;
b) kiemelkedően fontos közérdek fűződik a szerződés teljesítéséhez.
A felperes a szerződésekben nem részes fél, harmadik személynek minősül. A semmis szerződés érvénytelenségére bárki határidő nélkül hivatkozhat, azonban a szerződő feleken kívül más személy számára az érvénytelenség megállapítására kereshetőségi jogot csak a közvetlen jogi érdekeltség vagy a perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg. Jelen esetben felperest a perindításra a Kbt. 127. § (1) bekezdése feljogosítja, ezért jogi érdekeltséget nem kellett vizsgálni.
Az alperesek az érdemi védekezésüket arra alapították az elsődleges keresettel szemben, hogy a Kbt. 127. § (2) bekezdésének b) pontja alapján a szerződések nem érvénytelenek, mivel kiemelkedően fontos közérdek fűződik azok teljesítéséhez. A bíróság ezt nem fogadta el, álláspontja szerint az I. rendű felperes működésének a megkönnyítése, biztonságosabba tétele az I. rendű felperes érdeke, nem közérdek.
A bíróság a három szerződésből megállapította, hogy azok tárgya a Kbt. 7. § (3) bekezdés a) pontja szerinti építési szerződésnek minősül. A szerződések összefüggtek, video megfigyelő és képrögzítő, valamint biztonsági rendszer kiépítésére vonatkoztak. A szerződések egyenkénti értéke nem érte el a közbeszerzési értékhatárt, a szerződések értékét az egybeszámítási szabályra tekintettel egybe kell számítani, azokat egy beszerzésnek kell tekinteni. A megjelölt három szerződés szerinti vállalkozói díj összesen nettó 23.688.000.-forint, amely összeg kifizetésre is került. Ez az összeg meghaladja az építési beruházásra vonatkozó közbeszerzési értékhatárt, figyelemmel arra, hogy az 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény 67. § (1) bekezdés b) pontja szerint a nemzeti közbeszerzési értékhatár 2013. január 1-jétől 2013. december 31-éig építési beruházás esetén 15 millió forint volt. A bíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a három vállalkozási szerződés esetében az építési tevékenység körében mindenképpen fennáll a szerződés érvénytelensége. A bíróság ezt követően vizsgálta, hogy szóba jöhet-e a szerződések részleges érvénytelensége.
A Ptk. 239. §-a alapján a részleges érvénytelenség szabálya akkor érvényesül, ha az érvénytelenség csak a szerződés egyik, nem lényeges elemére vonatkozik, a szerződés többi része érvényes és a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna.

Tekintettel arra, hogy jelen esetben az érvénytelenség a szerződések lényeges elemére, három szolgáltatásra, azaz a szerződés tárgyára vonatkozik, a szolgáltatást a felek egységesnek tekintették, és arra nézve sem merült fel adat, hogy a felek enélkül is szerződést kötöttek volna, így nem lehet szó a szerződés részleges érvénytelenségéről. Mivel az érvénytelenség lényeges elem vonatkozásában áll fenn, az a szolgáltatás egészére kiterjed, ezért mindhárom szerződés érvénytelen.
A Ptk. 237. § (1) és (2) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka - különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével - megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.
Az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény értelmében eredeti állapot helyreállítása csak dolog tulajdonának átruházására irányuló szerződések esetén lehetséges, amelyek eredetileg mindig reverzibilisek. Mivel a II. rendű alperes által nyújtott szolgáltatás eredetileg is irreverzibilis volt, az eredeti állapot helyreállítása fogalmilag kizárt, továbbá az érvénytelenségi ok sem küszöbölhető ki, ezért a Ptk. 237. § (2) bekezdés szerinti határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás alkalmazandó. Mivel harmadik személy terjesztett elő felperesként keresetet, kérelme az érvénytelenség megállapításán túl nem terjedhetett ki az esetlegesen ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás elszámolására, a szerződő felek perbeli pozíciójából is következően (mindketten alperesek.)
A Kbt. 164. § (5) bekezdése szerint, ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés részleges érvénytelenségét, illetve az érvénytelenség hiányát kifejezetten a 127. §
(2) bekezdése alapján állapítja meg, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tizenöt százaléka. Ha az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapításakor a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tíz százaléka.
Figyelemmel arra, hogy a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeként a hatályossá nyilvánítást alkalmazta, további speciális, Kbt-be foglalt jogkövetkezményként bírságot kellett kiszabnia. A bírság kiszabása az érvénytelenség objektív jogkövetkezménye, az eset összes körülményét kizárólag annak mértéke, az összeg tekintetében mérlegeli a bíróság. Erre tekintettel II. rendű alperes nem mentesülhet felróhatóság hiányára való hivatkozással a bírságolás alól.
A Kbt. ugyan kifejezetten nem rögzíti, hogy a bírság mindkét féllel szemben és egyetemlegesen alkalmazandó, de a bíróság álláspontja szerint ez következik és levezethető a Kbt. szabályozási rendszeréből, és a polgári jog szerződésekre vonatkozó általános szabályaiból. Felperes a jogorvoslati eljárás során hozott D.698/6/2015 számú határozatában kizárólag a beszerző I. rendű alperest sújtotta bírsággal, mely a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésének szankciója volt a Kbt. 152. § (4) bekezdésének a) pontja alapján.

A felperes által indított perben a bíróság által kötelezően alkalmazandó bírság nem a közbeszerzési eljárás mellőzésének, hanem vagy a szerződés érvénytelenségének vagy pedig annak a jogkövetkezménye, hogy a felek szerződése csak azért nem érvénytelen, mert fennáll egy jogszabályi kivétel, amely az egyébként jogszabályba ütköző szerződés érvénytelenségét eliminálja. Jelen esetben a jogszabály azt szankcionálja, hogy a felek a Ptk t megsértették, hiszen jogszabályba ütköző szerződést kötöttek, amely érvénytelen. Mivel szerződés csakis legalább két fél kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatával jöhet létre, azaz a II. rendű alperes maga is kívánta a szerződés létrejöttét, ugyanolyan részes fél, mint az I. rendű alperes, ezért nyilván az érvénytelenség jelen különleges jogkövetkezménye is kell, hogy érintse, sújtsa. Ebből következően nem kerülhet sor az egyetemleges marasztalás mellőzésére sem, akkor sem, ha a bírság, mint pénzösszeg ténylegesen osztható, hiszen a szerződés létrejöttének folyamatában az alperesek magatartása nem választható szét, egységes, egymás nélkül nem tudtak volna szerződést kötni. A bíróság álláspontja szerint a II. rendű alperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy úgy járt el, ahogy egy gazdálkodó szervezettől elvárható. Egy gazdálkodó szervezettől kifejezetten az lenne elvárható, hogy ismeri a jogszabályokat, így a Kbt-t, és tisztában van a szerződéses partnere személyével, legalább azon a minimális szinten, hogy közpénzekkel gazdálkodó költségvetési szerv.
A bírság mértékének meghatározásánál a bíróságot más hatóság, bíróság döntése nem köti. A felperes meghatározott mértéket nem jelölt meg, így kizárólag jelen perbeli eset körülményeit kellett mérlegelni. A szerződéses érték alapján kiszabható bírság maximális mértéke 2.3688.800. forint lenne, ehhez képest a bíróság 1.000.000.- forintot szabott ki, amelynek megfizetésére alperesek egyetemlegesen kötelesek.
Mindezek alapján a bíróság a bizonyítékok egybevetése és mérlegelése eredményeképpen a rendelkező részben írtak szerint határozott.
Alperesek pervesztesek lettek, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek viselni a felperes perköltségét, méghozzá egyetemlegesen a Pp. 82. § (1) bekezdése alapján, mint egységes pertársak.
A felperes teljes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 1.500.000 forint eljárási illeték viselésére II. rendű alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles, figyelemmel az I. rendű alperes személyes illetékmentességére.
A bíróság a felperesi jogi képviselő jogtanácsosi munkadíját a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (6) bekezdése alapján 600.000 forintban állapította meg. A bíróság ezt az összeget tartotta arányban állónak a kifejtett jogi tevékenység idő- és munkaigényességével. A felperes tárgyalásokon nem jelent meg, írásbeli beadványainak jelentős része jogszabályok ismertetése volt.
Budapest, 2017. év február hó 14. napján
A kiadmány hiteléül:
dr. Krekó László sk. bíró