Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2018/108
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2018.06.07.
Iktatószám:7724/2018
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság
2.Gf.20.286/2017/5.

Az Egri Törvényszék mint másodfokú bírósága dr. Csanádi Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság felperesnek (1026 Budapest, Riadó út 5.) - dr. Prokaj Rudolf jogtanácsos által képviselt Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet I. rendű alperes (3300 Eger, Széchenyi u. 27-29.), dr. Széli Péter ügyvéd (2000 Szentendre, Kanonok út 4.) által képviselt MEDI-LAB Egészségügyi, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság II. rendű alperes (2000 Szentendre, Fiastyúk út 1/a., Cg. 13-09-067458) ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében az Egri Járásbíróság 2017. szeptember 18. napján kelt 6.G.20.934/2017/11. számú ítéletével szemben a felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán -tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét részben megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperesek által 2012. szeptember 10-én megkötött szerződés a 2014. március 15. napját követő 2014. és 2015. évi megrendelések szerinti teljesítései tekintetében érvénytelen, és ezeket nyilvánítja érvényessé.
A másodfokú bíróság kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 120.000.- (százhúszezer) forint bírságot.
A másodfokú bíróság mellőzi a felperesnek elsőfokú perköltség megfizetésében való kötelezését, egyben egyetemlegesen kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 15.000.- (tizenötezer) forint elsőfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság mellőzi azon rendelkezést, hogy a le nem rótt illetéket a Magyar Állam viseli, egyben kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhatóság külön felhívására 711.100.- (hétszáztizenegyezer-száz) forint kereseti illetéket, a fennmaradó 334.655.- (háromszázharmincnégyezer-hatszázötvenöt) forint kereseti illetéket az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.
A másodfokú bíróság kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 5.000.- (ötezer) forint másodfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhatóság külön felhívására 16.320.- (tizenhatezer-háromszázhúsz) forint fellebbezési illetéket, a fennmaradó 7.680.- (hétezer-hatszáznyolcvan) forint kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesek 2012. szeptember 10-én közbeszerzési eljárás mellőzősével megállapodtak abban, hogy a II. rendű alperes az I. rendű alperes megrendelésére különböző típusú in vitro diagnosztikai reagenseket szállít az I. rendű alperesnek. Ezen megállapodás alapján az I. rendű alperes 2013-ban nettó 2.117.906 Ft, 2014-ben nettó 1.638.827 Ft, 2015-ben nettó 1.124.827 Ft, 2016-ban nettó 1.457.570 Ft, 2017 első félévében nettó 933.140 Ft értékben vásárolt a II. rendű alperestől reagenseket. A felperes D.604/12/2016. számú, 2016. augusztus 26-án kelt határozatában megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (Kbt.) 119. §-ára és a Kbt. 18. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 5. §-át, egyben az I. rendű alperessel szemben 170 000 forint bírságot szabott ki.
A felperes a keresetében kérte elsődlegesen a 2012. szeptember 10-ei megállapodás érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását; másodlagosan a határozathozatalig terjedő időre az alperesek szerződésének hatályossá nyilvánítását és bírság kiszabását kérte, harmadlagosan kérte a szerződés érvényessé nyilvánítását, illetve bírság kiszabását.
Az alperesek az ellenkérelmükben túlnyomórészt a felperesi kereseti kérelem elutasítását kérték, elfogadva a harmadlagos kereseti kérelem körében megfogalmazott szerződés érvényessé nyilvánítását, azonban vitatva a bírság kiszabásának a lehetőségét.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében az alperesek által 2012. szeptember 10-én megkötött megállapodás alapján létrejött szállítási szerződéseket a 2014. március 15. napját követő teljesítések tekintetében érvényesnek nyilvánította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a Magyar Államot, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 100.000 forint, a II. rendű alperesnek 5 000 forint perköltséget. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a le nem rótt illetéket a Magyar Állam viseli.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy 2014. március 14. napjáig törvény erejénél fogva nem minősülnek semmisnek azok a szerződések, amelyek teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik, ebben az esetben nem kell külön ítéleti rendelkezéssel megállapítani az érvénytelenség hiányát, a perbeli szerződés tehát érvényesnek tekintendő annak 2014. március 14. napjáig terjedő létszaka tekintetében.
2014. március 15-étől kezdődően pedig a szerződést a Kbt. ekkor hatályos 127. § (3) bekezdése alapján kell érvényessé nyilvánítani, mivel azok teljesítéséhez - a felperes által is elismerten - kiemelkedően fontos közérdek fűződik.

Ezen okfejtés alapján az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges és másodlagos kereseti kérelmeit elutasította, a harmadlagos kereseti kérelemnek pedig részben, a 2014. március 15-étől kezdődő időszak vonatkozásában adott helyt.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperesnek a bírság kiszabására irányuló kereseti kérelmét is, tekintettel arra, hogy jelen esetben nem alkalmazható a Kbt. 164. § (5) bekezdése, hiszen egyrészt nem közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésről (hanem annak mellőzésével megkötött szerződésről) van szó, másrészt nincs szó ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatásról, így az ellenérték pénzbeni megtérítését sem rendelhette el a bíróság. Az elsőfokú bíróság szerint a felperes túlnyomórészt pervesztesnek tekintendő, ezért a jogi személyiséggel nem rendelkező felperes helyett a Magyar Államot kötelezte a perköltség megfizetésére az alperesek részére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet változtassa meg és a felperes keresetének teljes egészében adjon helyt, állapítsa meg a Kbt. mellőzésével realizálódott szállítási szerződések semmisségét, nyilvánítsa azokat érvényessé, az alpereseket egyetemlegesen kötelezze bírság megfizetésére, valamint első- és másodfokú perköltség megfizetésére is.
A felperes szerint az elsőfokú bíróság nem minősíthette volna alaptalannak a Kbt. és a Ptk. szerint is a bíróság mérlegelési körébe eső eshetőleges kérelmi elemek bármelyikét, ha maga az elsődleges kereseti kérelem alapos, tehát a Kbt. mellőzésével megkötött szállítási szerződés, illetve annak 2014. március 15-ét követően realizálódott teljesítései semmisek. A felperes hivatkozott arra, hogy a Kbt. szerint terjesztette elő kereseti kérelmeit, elsődlegesen az érvénytelenség megállapítását kérte és ennek jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítását, másodlagosan a szállítási szerződés hatályossá nyilvánítását, harmadlagosan a szerződés kiemelkedően fontos közérdekre figyelemmel annak érvényessé nyilvánítását az alperesek vonatkozásában kötelezően kiszabandó bírság mellett.
A felperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem bírálta el a jelen ügyre alkalmazandó Kbt. 164. § (4) és (5) bekezdése szerinti elsődleges kereseti kérelmét, azaz nem állapította meg, hogy az alperesek között 2012. szeptember 10. napján létrejött szállítási szerződés semmis annak 2014. március 15-ét követő teljesítései vonatkozásában. A szerződés érvényessé nyilvánítása feltételezi, hogy a bíróságnak meg kell állapítani a szerződés érvénytelenségét akkor is, ha a szerződés ex lege érvényes a kiemelkedően fontos közérdekre tekintettel. Az érvényessé nyilvánítás mint jogkövetkezmény csak akkor alkalmazható, ha a bíróság állást foglal a semmisség kérdéseiben is. Az érvénytelenség megállapítása a feltétele az érvénytelenség közbeszerzési jogkövetkezményei alkalmazásának és a bírság kiszabásának is.
A felperes szerint téves az elsőfokú bíróságnak azon megállapítása, miszerint ha a felperes keresete bármilyen részben is elutasításra kerül, a felperest perköltség megfizetésére kell kötelezni. Nem lehet a pernyertesség-pervesztesség megítélése körében relevanciája, hogy az eredeti állapot helyreállítására nincs lehetőség. A felperes szerint ő pernyertes lett, ezért az alpereseket kell a felperes irányában perköltség megfizetésére kötelezni.

Az I. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását, fenntartotta az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait. A perbeli szállítási szerződések mindkét fél részéről teljesítésre kerültek, megszűntek, azokhoz további joghatály nem fűződik. Hivatkozott arra, hogy bírság kiszabására csak abban az esetben van lehetőség, ha közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés érvénytelenségének a megállapításra kerül sor. Jelen esetben azonban az alperesek közbeszerzési eljárás mellőzésével kötötték a szerződésüket, ezáltal a Kbt. nem teszi lehetővé bírság kiszabását. Hivatkoztak a Fővárosi ítélőtábla 18.Gf.40.592/2016/8. szám alatti ítéletére.
A II. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében csatlakozott az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelméhez, megítélése szerint az elsőfokú ítélet mind jogilag, mind ténybelileg megalapozott, annak megváltoztatására sem jogi, sem ténybeli lehetőség nincs.
A fellebbezés nagyobb részt megalapozott.
1. A szerződés érvénytelensége és érvényessé nyilvánítása:
Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a felperes vagylagos kereseti kérelmei a - felperes megfogalmazása szerint - következők voltak.
A felperes elsődlegesen kérte a 2012. évi szerződés érvénytelenségének a megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítását.
A felperes másodlagosan kérte az érvénytelenség megállapítása után a szerződés hatályossá nyilvánítását, és ez esetben bírság kiszabását.
A felperes harmadlagosan kérte az érvénytelenség megállapítása után a szerződés érvényessé nyilvánítását, és ez esetben bírság kiszabását.
A kérelmét a Kbt. vonatkozó jogszabályi rendelkezésinek megfelelően terjesztette elő.
A felperes egyetlen kereseti kérelme tehát a szerződés érvénytelenségének bíróság általi megállapítására irányult. Míg az érvénytelenség jogkövetkezményeként terjesztette elő az alábbi vagylagos kérelmeket:
1.eredeti állapot helyreállítása,
2.amennyiben ez nem lehetséges a szerződések hatályossá nyilvánítása, és bírság kiszabása.
3.a szerződés érvényessé nyilvánítsa, és bírság kiszabása.
A per tárgyát képező 2012. évi szállítási szerződés vonatkozásában - tekintettel arra, hogy az keretszerződésként került megkötésre - a Kbt. módosítása miatt a 2014. március 15. napját megelőző teljesítések vonatkozásában a 2014. évi XV. törvény 83. § (19) és (25) bekezdéseivel módosított Kbt. 127, § (2) és 164. § (4)-(5) bekezdéseinek a módosított rendelkezései még nem alkalmazhatóak. A keretszerződés jellege miatt, és a Kbt. 7. § (1) és (2) bekezdései értelmében az egyes árubeszerzéseket önálló szerződésnek kell tekinteni, ezért bár az írásbeli szerződés 2012. évi, azonban az egyes teljesítésekkor hatályos eltérő Kbt. rendelkezéseket kell figyelemebe venni.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a 2014. március 15. napja előtt hatályos Kbt. [127. § (2) bekezdés b) pontja] nem fűzte a semmisség jogkövetkezményét a közbeszerzési eljárás megsértésével kötött szerződésekhez abban az esetben, ha kiemelkedően fontos közérdek fűződik a szerződés teljesítéséhez. A perben a felperes maga sem vitatta, hogy a teljesítéshez kiemelkedően fontos közérdek fűződött. Azonban a 2014. március 15. napját követő teljesítések esetében az elsőfokú bíróság úgy nyilvánította azokat érvényessé, hogy nem állapította meg azok érvénytelenségét, holott erre jogszabályi kötelezettsége lett volna.
A felperes alaptalanul kérte a 2013. évi 4.143.2198 Ft értékű beszerzés és 2014. március 14-ig, 73 napra eső arányos 1.389.378 Ft értékű teljesítések vonatkozásában a semmisség megállapítását, ezzel szemben alapos volt a 2014. március 15. utáni időszakban felmerült 11.896.647 Ft összegű beszerzések érvénytelenné nyilvánítása iránti kereseti kérelme. Ugyanakkor kizárólag 2015. december 31-ig megvalósult teljesítés vonatkozásában rendelkezhetett a bíróság az érvénytelenségről, mert a felperes - jelen per alapját képező -határozata nem érintette a 2015. december 31-ét követő időszakot. Tekintettel arra, hogy az arra hatáskörrel rendelkező felperes nem állapította meg közbeszerzési eljárásban a jogsértés tényét, ezért a polgári perben a közbeszerzési eljárási szabályok megsértése jogkövetkezményeinek a levonására nincs lehetőség 2016-tól terjedő időre.
2. Bírság közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése esetén:
A felperesi fellebbezés alapján kellett a másodfokú bíróságnak - a bírság összegszerűségének meghatározása előtt - döntenie arról, hogy van-e egyáltalán bírság kiszabására jogszabályi lehetőség abban az esetben, ha olyan szerződést nyilvánít érvényessé a bíróság, melyet nem közbeszerzési eljárás alapján, hanem annak mellőzésével kötöttek meg. Meg kellett állapítania, hogy arra irányult-e a jogalkotó akarata, hogy a sokkal súlyosabb közbeszerzési jogsértés - Kbt. mellőzése - következtében létrejött érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén ne szabjon ki a bíróság bírságot, hanem csak a kisebb súlyú jogsértés, a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés érvényessé nyilvánítása okán kerüljön bírság kiszabásra.
A másodfokú bíróság ennek megállapítása során vizsgálta a perben alkalmazandó 2011. évi Kbt.-t megelőzően, illetve azt követően hatályos közbeszerzési törvényeket, a Kbt. indokolását, az EK Irányelveket, és a bírói gyakorlatot.
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 350/C. § (2) bekezdése kimondja: Ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés részleges érvénytelenségét, illetve az érvénytelenség hiányát kifejezetten a 306/A. § (3) bekezdése alapján állapítja meg, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve -legfeljebb a szerződés értékének tizenöt százaléka. Ha az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapításakor a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tíz százaléka.
A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény 164. § (5) bekezdése szerint: Ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a 127. § (3) bekezdése alapján érvényessé nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tizenöt százaléka.

A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 176. § (5) bekezdése kimondja: Ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a 137. § (3) bekezdése alapján érvényessé nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének 15%-a. Megállapítható, hogy valamennyi törvény ugyanazt a kifejezést használja.
A 2011. évi Kbt. 164. §-hoz fűzött indokolás szerint: A § a szerződés közbeszerzési jogsértés miatti érvénytelenségének megállapítása iránti, a Döntőbizottság által indított polgári per szabályait tartalmazza. A törvény a Közbeszerzési Döntőbizottságot eljárás-indítási joggal (és kötelezettséggel) ruházza fel arra az esetre, amikor a törvény 127. §-a (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti jogsértést állapít meg az ügy érdemében hozott határozatában. Ebben az esetben pert indít a szerződés érvénytelenségének és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. A fenti szabályozás értelmében amennyiben a KDB olyan közbeszerzési jogsértést állapít meg, amelynek következménye a szerződés érvénytelensége, az érvénytelenség megállapítása, jogkövetkezményeinek alkalmazása érdekében még külön bírósághoz kell fordulnia. Mivel a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos döntés a bíróság előtti polgári per útjára tartozik, a jogorvoslati rendszer hatékonysága érdekében szükséges előírni, hogy ha a KDB megállapítja, hogy olyan jogsértés történt, amelynek az Irányelv értelmében a kötelező jogkövetkezménye a szerződés érvénytelenségének kimondása, akkor a KDB ideiglenes intézkedésként kérje a bíróságtól a szerződés további teljesítésének megtiltását. A törvény szerint a KDB az (1) bekezdés szerinti pert érdemi határozatának meghozatalától számított harminc napon belül indítja meg; a perindításról a Döntőbizottság a Közbeszerzési Hatóság honlapján tájékoztatást tesz közzé. Az (5) bekezdés - összhangban a 2007/66/EK Irányelv rendelkezéseivel - biztosítja alternatív szankció alkalmazását arra az esetre is, amikor a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja; a törvény - megegyezően a kombinált pereknél alkalmazandó szabállyal - erre az esetre is bírság alkalmazását irányozza elő. A bírság összegének megállapításakor a bíróság mérlegeli a jogsértés súlyát, illetve az eset összes körülményét.
Az indokolás nem mutatott arra rá, hogy a jogalkotónak a bírság kiszabásakor eltérő jogkövetkezmény alkalmazása lett volna szándékában, ha a közbeszerzési eljárás alapján vagy annak mellőzésével kötött szerződés érvényessé nyilvánításáról rendelkezik a bíróság. A 2015. évi Kbt. indokolása megegyező a 2011. évivel.
A 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelvnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2007. december 11-i 2007/66/EK Irányelvének releváns rendelkezései a következők:
(13) A szerződések jogellenes, közvetlen odaítélésének - amit a Bíróság a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jognak az ajánlatkérő általi legsúlyosabb megsértésének minősített -visszaszorítása érdekében hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókról kell rendelkezni. A jogellenesen, közvetlen módon odaítélt szerződést ezért elviekben érvénytelennek kell tekinteni. Az érvénytelenség nem automatikus, hanem azt egy független jogorvoslati szervnek kell megállapítania, illetve ilyen szerv döntése következményének kell lennie.
(19) Az alaki követelmények egyéb megsértései esetén a tagállamok úgy ítélhetik meg, hogy az érvénytelenség elve nem megfelelő. A tagállamoknak ilyen esetekben rugalmasságot kell biztosítani alternatív szankciók előírására. Az alternatív szankciók kizárólag az ajánlatkérőtől független szervnek befizetendő bírság kiszabására vagy a szerződés időtartamának lerövidítésre korlátozhatók. Az alternatív szankciók részleteit és alkalmazásuk szabályait a tagállamok határozzák meg.
(20) Ez az irányelv nem zárja ki a nemzeti jog szerinti szigorúbb szankciók alkalmazásának lehetőségét.
(21) A szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályok tagállamok általi meghatározásakor azt a célt kell szem előtt tartani, hogy a felek szerződésből eredő jogainak és kötelezettségeinek érvényesítése és teljesítése megszűnjön. A szerződés érvénytelennek nyilvánításából fakadó következményeket a nemzeti jog határozza meg. A nemzeti jogszabályok ennélfogva előírhatják például valamennyi szerződéses kötelezettség visszamenőleges megszüntetését (ex tunc) vagy - ezzel ellentétesen - a még teljesítendő kötelezettségekre korlátozhatják a megszüntetés hatályát (ex nunc). Ez nem vezethet a szigorú szankciók hiányához, ha a szerződéses kötelezettségeket már egészében, vagy majdnem egészében teljesítették. Ilyen esetekben a tagállamoknak alternatív szankciókat is elő kell írniuk, figyelembe véve a szerződés hatályban maradásának nemzeti jog szerinti mértékét. Hasonlóképpen, a nemzeti jogszabályok határozzák meg az esetlegesen kifizetett összegek lehetséges visszafizetésével, valamint a kárpótlás minden egyéb formá
ával - köztük a természetbeni visszatérítés lehetetlensége esetén az ellenérték visszatérítésével - kapcsolatos következményeket.
(22) Az alkalmazott szankciók arányosságának biztosítása érdekében azonban a tagállamok lehetővé tehetik a jogorvoslati eljárások lefolytatásáért felelős szerv számára, hogy -amennyiben az adott ügy kivételes körülményei megkívánják bizonyos, általános érdekkel kapcsolatos kiemelkedően fontos indokok elismerését - ne veszélyeztesse a szerződést, vagy annak egyes vagy valamennyi időbeli joghatását ismerje el. Az ilyen esetekben is alternatív szankciókat kell alkalmazni. Az ajánlatkérőtől független jogorvoslati szerv minden lényeges szempontot megvizsgál annak megállapítása érdekében, hogy általános érdekkel kapcsolatos kiemelkedően fontos indokok miatt hatályban kell-e tartani a szerződést.
Az EK Irányelv alapján hozott törvény rendelkezéseiből megállapítható, hogy a döntőbizottság és a bíróság által kiszabott bírság ugyanazt a védett jogi érdeket szolgálja: a legsúlyosabb közbeszerzési jogsértések elleni fellépést, eltérő azonban a tény- és jogalap, mivel a döntőbizottsági bírság a jogszabálysértés, a bíróság által kiszabott bírság viszont az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításának következménye, a szerződéses jogviszony felszámolása helyett alkalmazott alternatív szankció.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződés esetében is van a bíróságnak bírságolási kötelezettsége.
A polgári bíróság által kiszabandó bírságot a 2003. évi Kbt. 350/C.§ (2) bekezdése szabályozta, mely a 306/A.§ (3) bekezdésére utalt vissza, mely kiemelkedően fontos közérdek esetére az érvénytelenség hiányának megállapítását lehetővé tette. A 306/A.§ (3) bekezdése viszont a 306/A.§ (2) bekezdése szerinti szerződésekre volt irányadó, amely magába foglalta a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével megkötött szerződéseket is. A 2003. évi Kbt. alapján a bírságot a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződés esetén is ki kellett szabni, és ez a szabályozási elv nem változott a 2011. évi Kbt. és a 2015. évi Kbt. alapján indult eljárásokban sem.
A 2011. évi Kbt. 164. § (5) bekezdése a 127. § (3) bekezdésre utal vissza - kiemelkedően fontos közérdekből érvényessé nyilvánítható a szerződés -, a 127. § (3) bekezdése viszont valamennyi, a 127. § (1) bekezdése szerinti szerződésre vonatkozik, így a 127. § (1) bekezdés a) pontja alapján a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződésekre is. A 2015. évi Kbt. 176. § (5) bekezdése, a 137. § (3) bekezdésre, az pedig a 137. § (1) bekezdés szerinti valamennyi szerződésre, így a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződésre is utal, ezért a bírság kiszabása abban az esetben is kötelező, ha közbeszerzési eljárás mellőzésével kötötték a felek a szerződést.
Az I. rendű alperes által hivatkozott Fővárosi ítélőtábla 18.Gf.40.592/2016/8. számú ítéletében kifejtett állásponttal ellentétesek a következő - szintén ítélőtáblai - határozatok: BDT2017. 3651.: A 2010. január 1. napját követően közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződés érvényessé nyilvánítása esetén is bírságot kell kiszabnia a bíróságnak a közbeszerzési eljárásra kötelezettel szemben. [Pécsi ítélőtábla 2017. február 9. napján hozott Pf.IV.20.177/2016/16. ítélete]
A Fővárosi ítélőtábla 2017. július 7. napi 35.Gf.40.540/2016/8. és 2017. február 9. napi 5.Pf.21.151/2016/3. sz. ítéletei, a Debreceni ítélőtábla Pf.II.20.092/2017/5.. Pf.IV.20.859/2017/7. Pf.IV.20.857/2017/8. Pf.III.20.858/2017/7. ítéletei. Ezekben a perbelihez azonos tényállás - közbeszerzési eljárás mellőzése - alapján került bírság kiszabásra az ajánlatkérővel szemben.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy jelen esetben nem állnak fenn a bírság kiszabásának jogszabályi feltételei.
3. A bírság alanya:
A felperes a fellebbezésében kérte, hogy mindkét alperessel szemben is szabjon ki bírságot a másodfokú bíróság.
Az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló a Tanács 1989. december 21-i 89/665/EGK Irányelve 2e. cikke az irányelv megsértése és alternatív szankciók címet viseli, és a következőkről rendelkezik:
(1) Az 1. cikk (5) bekezdésének, a 2. cikk (3) bekezdésének vagy a 2a. cikk (2) bekezdésének olyan megsértése esetén, amely nem tartozik a 2d. cikk (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá, a tagállamok a 2d. cikk (l)-(3) bekezdése szerinti érvénytelenséget vagy alternatív szankciókat írnak elő. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az ajánlatkérőtől független jogorvoslati szerv - valamennyi lényeges szempont megvizsgálását követően - határozzon arról, hogy a szerződést érvénytelennek kell-e nyilvánítani, vagy alternatív szankciókat kell-e alkalmazni.
(2) Az alternatív szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Az alternatív szankciók a következők: az ajánlatkérőre kiszabott bírság, vagy a szerződés időbeli hatályának a lerövidítése.

A tagállamok széles mérlegelési jogkört ruházhatnak a jogorvoslati szervre a tekintetben, hogy valamennyi lényeges tényezőt figyelembe vegye, ideértve a jogsértés súlyosságát, az ajánlatkérő magatartását, valamint - a 2d. cikk (2) bekezdésében említett esetekben - a szerződés hatályban maradásának mértékét.
A BDT2017. 3651. határozatban kifejtett - és a másodfokú bíróság által is osztott - álláspont szerint: A Kbt. kifejezetten nem rendelkezik a bírság alanyáról, de a fentiekből, valamint a Kbt. általában meghatározható alanyi hatályából is az következik, hogy az alternatív szankció, a bírság az ajánlatkérővel szemben szabható ki, nincs helye bírság kiszabásának a vele szerződést kötővel szemben. A Kbt. alanyi hatálya alá tartozó szervezetek a Kbt. szabályai szerint kötelesek lefolytatni megadott tárgyú és értékű beszerzéseiket a közpénzek észszerű és hatékony felhasználása, nyilvános ellenőrizhetősége, a verseny biztosítása érdekében. A bírság szankció célját tekintve a Kbt. alanyi hatálya alá tartozókat hivatott a jogkövető magatartásra szorítani, amely a Kbt. előírásainak betartását kell jelentse. A 2015. évi Kbt.-hez fűzött kommentár is utal arra, hogy a bírságot az ajánlatkérővel szemben lehet kiszabni, nincs lehetőség egyetemleges kötelezésre (bírságolásra) a szerződéses partnerével szemben.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság alaptalannak találta a felperes fellebbezésének, azon részét, mely a II. rendű alperes bírságolására vonatkozott, azonban az I. rendű alperessel szemben a felperes megalapozottan kérte a bírság kiszabását.
4. A bírság összege:
A 2007/66/EK irányelv 13. pontja szerint a szerződések jogellenes, közvetlen odaítélésének visszaszorítása érdekében hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióról kell rendelkezni. A (21) bekezdés utal arra, hogy a nemzeti jogszabályok által meghatározott érvénytelenséghez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazása nem vezethet a szigorú szankciók hiányához, ha a szerződéses kötelezettségeket már egészben vagy majdnem egészben teljesíthették.
Az I. rendű alperes védekezésül előadta, hogy a megelőző időszakban a kórházban pályázatok alapján indított jelentős nagyságrendű projektek zajlottak, melyek nagy volumenű építkezésekkel, átalakításokkal, hatalmas munkaigénnyel jártak. A kórház egész területét érintő munkálatok közepette biztosítani kellett a betegellátás, a gyógyító munka folyamatosságát, ez nagyban hozzájárult a közbeszerzési eljárás mellőzéséhez. Emiatt nem lehetett pontosan felmérni az új osztályok laboratóriumi vegyszerigényét a kiíráshoz.
A másodfokú bíróság ezen előadásra és arra a tényre figyelemmel, hogy korábban a II. rendű alperes közbeszerzési eljárás alapján szállított az I. rendű alperessel szemben a 11.896.647 Ft beszerzési értéke 1%-ában, 120.000 Ft-ban állapította meg a bírság összegét.
5. Pertárgyérték, kereseti illeték:
A Pp. 253. (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről.

A pertárgyérték a 2013-2015. évi megrendelések nettó értéke, azaz 17.429.244 Ft. A feljegyzett kereseti illeték összege 1.045.755 Ft.
Figyelmen kívül marad az elsőfokú bíróság által feltárt 2016-2017. évi beszerzés értéke, tekintettel arra, hogy azok a felperes határozatában nem szerepelnek, ezért vonatkozásukban jogkövetkezményt a bíróság nem állapíthat meg.
A 2014. március 15. napja és 2015. december 31. napja közötti teljesítések nettó értéke 11.896.647 Ft, erre nézve állapította meg a bíróság az érvénytelenséget, a felperes tehát 68%-ban lett pernyertes.
A másodfokú bíróság rámutat, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem mellett a bírság kiszabása iránti kereseti kérelem olyan járulékos kérelemnek minősül, melyet a Pp. 25. § (4) bekezdése értelmében a pertárgy értékének meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni, különös tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróságnak erre irányuló kereseti kérelem nélkül is kell bírságot kiszabnia.
A bíróság által - mérlegeléssel és akár kérelem nélkül is - kiszabott bírság összege nem érinti a felperesi pernyertességet, nem eredményezi a felperes pervesztességét.
Az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelem vonatkozásában mindkét alperes 68%-ban pervesztesnek tekintendő.
Miután az I. rendű alperes a feljegyzett illeték viselésére nem kötelezhető, mert az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg, ezért a II. rendű alperest a másodfokú bíróság 711.100 Ft kereseti illeték megfizetésére kötelezte.
6. Elsőfokú perköltség:
A felperes a fellebbezésében sérelmezte, hogy őt elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte az elsőfokú bíróság az alperesek javára, egyben kérte az alpereseket kötelezni a felperes részére elsőfokú perköltség megfizetésére.
A felperes az érvénytelenség megállapítása vonatkozásában 68%-ban pernyertes lett. Az alperesek okot adtak a perre azzal, hogy megkötötték a szerződéseiket, melyek miatt a felperes a Kbt. 164. § (1) bekezdése szerint érvénytelenségének megállapítása iránt polgári pert kellett indítania. Mivel az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, ezért a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perekben szükségképpeni pertársaság áll fenn a szerződést megkötő felek között, azaz valamennyiük perben állására szükség van az érvénytelenség kimondásához.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság az alpereseket kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján arra, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15.000 Ft elsőfokú perköltséget, melynek körében figyelembe vette a felperesi részleges pernyertességet, azt, hogy a felperest jogtanácsos képviseli, és sablon beadványokat nyújt be a számos kötelezően megindítandó perben.
7. Fellebbezési illeték, másodfokú perköltség:
A felperes fellebbezése a jogkövetkezmény elsőfokú bíróság általi alkalmazása ellenére elmaradt érvénytelenség megállapítására és bíróság mérlegelésétől függő bírság kiszabására és perköltség viselésre irányult, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint ebben az esetben nem határozható meg a fellebbezési pertárgyérték, a feljegyzett illeték ezért az Itv. 39. § (3) bekezdése b) pont 2. fordulata alapján 24.000 Ft.
A felperes fellebbezése azonban csak részben bizonyult alaposnak (érvénytelenség megállapítása a megrendelések 68%-ában, az I. rendű alperessel szembeni bírság és az elsőfokú perköltség vonatkozásában).
A fellebbezési illetéket az alpereseknek egyetemlegesen kellene viselniük, azonban az I. rendű alperes személyes illetékmentes, ezért annak 68%-át a II. rendű alperes köteles azt viselni Kmr. 13. § (2) bekezdése alapján.
A másodfokú bíróság a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján az alpereseket kötelezte, hogy egyetemlegesen fizessen meg a felperesnek 10.000 Ft másodfokú perköltséget, figyelemmel volt arra, hogy a felperes a fellebbezése petítumában a kereseti kérelemnek törtélnő helyt adást kérte, holott az indokolásban maga is csak a 2014. március 15. napi teljesítése érvénytelenné nyilvánítását kérte, a fellebbezése alaptalan volt a II. rendű alperessel szembeni bírság vonatkozásában.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét.

Eger, 2018. február 19.

Dr. Szalai Tünde s.k. Dr. Nádai Tímea s.k. Dr. Hunyadi-Buzás Ágnes s.k.
a tanács elnöke előadó bíró bíró





Egri Járásbíróság
6.G.20.934/2017/11.


A dr. Csanádi Péter (Budapest, Riadó utca 5. szám alatti) jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5. szám alatti) felperesnek - a dr. Prokaj Rudolf (Eger, Széchenyi utca 27-29. szám alatti) jogtanácsos által képviselt Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet (Eger, Széchenyi út 27-29. szám alatti) I.r és a dr. Bartucz József (Szentendre, Fiastyúk utca 1/A. szám alatti) ügyvezető által képviselt MEDÍ-LAB Kft. (Szentendre, Fiastyúk utca 1/A. szám alatti) II.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a bíróság meghozta az alábbi

ÍTELETET

A bíróság az alperesek által 2012. szeptember 10-én megkötött megállapodás alapján létrejött szállítási szerződéseket a 2014. március 15-ét követő teljesítések tekintetében érvényesnek nyilvánítja.
A bíróság ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.
A bíróság kötelezi a Magyar Államot, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 100 000 (százezer) forint, a II.r. alperesnek pedig 5 000 (ötezer) forint perköltséget.
A le nem rótt illetéket a Magyar Állam viseli.
Az ítélet ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül az Egri Törvényszékhez címzett, de az Egri Járásbíróságnál 4 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye. Az elektronikus kapcsolattartásra kötelezettek a fellebbezést kizárólag elektronikusan, az űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás igénybevételével nyújthatják be a bírósághoz.
A bíróság tájékoztatja a feleket, hogyha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, vagy ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el, ellenkező esetben a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el.
A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása is kérhető.

INDOKOLÁS

A bíróság a felek írásbeli nyilatkozatai és a becsatolt iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az alperesek 2012. szeptember 10-én közbeszerzési eljárás mellőzősével megállapodtak abban, hogy a II.r. alperes az I.r. alperes megrendelésére Gastor LIAIMTEC 12-es, Liver LIA IMTEC 12-es, ANA-LIA MAXX IMTEC 8-as és Vasculitis LIA IMTEC 4-es megnevezésű in vitro diagnosztikai reagenseket szállít az I.r. alperesnek.
Az alperesek megállapodása alapján az I.r. alperes 2013-ban nettó 2 117 906 forint, 2014-ben nettó 1 638 827 forint, 2015-ben nettó 1 124 827 forint, 2016-ban nettó 1 457 570 forint, 2017 első félévében pedig nettó 933 140 forint értékben rendelte és kapta meg a II.r. alperestől a megállapodásban megjelölt reagenseket.
A felperes D.604/12/2016-os számú, 2016. augusztus 26-án kelt határozatával az Állami Számvevőszék által az I.r. alperes „laboratóriumi reagens vásárlása 2012 évben" tárgyú beszerzése ellen benyújtott hivatalbóli kezdeményezése alapján indult jogorvoslati eljárásban megállapította, hogy az I.r. alperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. tv. (a továbbiakban: Kbt.) 119. §-ára és a Kbt. 18. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 5. §-át. A felperes a határozatával az I.r. alperessel szemben 170 000 forint bírságot szabott ki.
A felperes egyúttal keresetet terjesztett elő az alperesekkel szemben, elsődlegesen a 2012. szeptember 10-ei megállapodás érvénytelenségének megállapítása révén az eredeti állapot helyreállítását kérve; másodlagosan azt kérve, hogy a bíróság határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályossá az alperesek szerződését, harmadlagosan pedig azt kérve, hogy a bíróság az alperesek megállapodását érvényessé, és a másodlagos vagy harmadlagos kereseti kérelem teljesítése esetén az alperesekkel szemben szabjon ki bírságot.
Az alperesek túlnyomórészt a felperesi kereseti kérelem elutasítását kérték, elfogadva a harmadlagos kereseti kérelem körében megfogalmazott szerződés érvényessé nyilvánítását, azonban mindegyik esetben vitatva a bírság jogosságát.
A felperes keresete nagyobbrészt alaptalan.
A Kbt. 127. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint semmis az e törvény hatálya alá tartozó szerződés, ha azt a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötötték meg.
Ugyanezen törvényhely 2014. március 14-éig hatályos (2) bekezdésének b) pontja szerint az (1) bekezdéstől eltérően a szerződés nem semmis, ha kiemelkedően fontos közérdek fűződik a szerződés teljesítéséhez. Ezen rendelkezés helyébe 2014. március 15-ei hatállyal a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. tv. 48. §-ának (3) bekezdése alapján a Kbt. 127. §-ának (3) bekezdése lépett, melynek első mondata szerint az (1) bekezdés szerint megkötött szerződés esetében az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása során a bíróság a szerződést megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja, ha kiemelkedően fontos közérdek fűződik a szerződés teljesítéséhez.
E két törvényi rendelkezés összevetéséből következik, hogy 2014. március 14. napjáig ipso iure, azaz a törvény erejénél fogva nem minősülnek semmisnek azok a szerződések, amelyek teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik, azaz ebben az esetben nem kell külön ítéleti rendelkezéssel megállapítani az érvénytelenség hiányát, a perbeli szerződés tehát érvényesnek tekintendő annak 2014. március 14. napjáig terjedő létszaka tekintetében, 2014. március 15-étől kezdődően pedig a szerződést a Kbt. ekkor hatályos 127. §-ának (3) bekezdése alapján kell érvényessé nyilvánítani, mivel azok teljesítéséhez - a felperes által is elismerten - kiemelkedően fontos közérdek fűződik.
A fentiek alapján a bíróság a felperes elsődleges és másodlagos kereseti kérelmeit elutasította, a harmadlagos kereseti kérelemnek pedig részben, a 2014. március 15-étől kezdődő időszak vonatkozásában adott helyt.
A Kbt. szerződéskötéskor hatályos 164. § (5) bekezdésének első mondata szerint, ha az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapításakor a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek az összege - az eset összes körülményeit figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tíz százaléka.
Az előbb idézett törvényhely 2014. március 15-étől hatályos szövege szerint, ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a 127. § (3) bekezdése alapján érvényessé nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek az összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tizenöt százaléka. Ha az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásakor a bíróság az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését rendeli el, bírságot köteles kiszabni, amelynek az összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tíz százaléka.
A bíróság elutasította a felperesnek a bírság kiszabására irányuló kereseti kérelmét is, tekintettel arra, hogy jelen esetben nem alkalmazható a Kbt. 164. § (5) bekezdése, hiszen egyrészt nem közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésről (hanem annak mellőzésével megkötött szerződésről) van szó, másrészt nincs szó ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatásról, így az ellenérték pénzbeni megtérítését sem rendelhette el a bíróság.
A Pp. 78. § (1) bekezdésének első tagmondata szerint a pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. A Pp. 81. § (1) bekezdésének első mondata szerint részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felől a pernyertesség arányának, illetve az egyes felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz.
Tekintettel arra, hogy a felperes túlnyomórészt pervesztesnek tekintendő, a bíróság a jogi személyiséggel nem rendelkező felperes helyett a Magyar Államot kötelezte a perköltség megfizetésére, mely perköltség a II.r. alperes esetében a tárgyaláson való megjelenéssel kapcsolatban felmerült utazási költséget, az I.r. alperes esetében pedig a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §. (6) bekezdése alapján a kifejtett jogtanácsosi tevékenységgel arányban álló jogtanácsosi munkadíjat foglalja magában.
A felperes túlnyomórészbeni pervesztessége folytán a bíróság úgy rendelkezett, hogy a le nem rótt illetéket a Magyar Állam viselje.


Eger, 2017. szeptember 18.

Dr. Kókai Zsolt
bíró