Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2019/9
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2019.01.14.
Iktatószám:0234/2019
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: A Fővárosi Törvényszék
mint elsőfokú bíróság
106.K.700.741/2018/21.

A Fővárosi Törvényszék a dr. Kozák Csilla (1041 Budapest, Deák Ferenc u. 59.I/4.) ügyvéd által képviselt Szamos-H. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (1113 Budapest, Karolina út 34. B. lház. I/5. 7.) felperesnek a dr. Virágh Norbert kamarai jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) alperes ellen, közbeszerzési ügyben hozott - D.211/19/2018. számú - közigazgatási végzés jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perében, amelyben az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Dr. Pusztai Ügyvédi Iroda (1114 Budapest, Bartók Béla út 39. IV/1., ügyintéző: dr. Pusztai Attila ügyvéd) által képviselt Gróf Esterházy Kórház és Rendelőintézeti Szakrendelő (8500 Pápa, Jókai u. 5-9.) perbe lépett, meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi érdekeltnek külön-külön 30.000-30.000 Ft (azaz Harmincezer-Harmincezer forint) perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró adóhatóság külön felhívására - a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 36.000 Ft (azaz Harminchatezer forint) kereseti illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az alperesi érdekelt, mint ajánlatkérő a 2018. január 30-án feladott és az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2008. február 2-án megjelent ajánlati felhívásával „az EFOP-2.2.18-17-2017-00033 azonosítószámú pályázathoz kapcsolódó betegbiztonság növelését célzó komplex infrastrukturális fejlesztések (kézfertőtlenítők, és kézfertőtlenítő technika megfelelőségét mérő rendszer, flexibilis endoszkópmosó készülék; egységes betegazonosító rendszer) leszállítása, és üzembe helyezése, továbbá a jótállási időn belüli karbantartási és szerviz tevékenység ellátása" tárgyában a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított. A közbeszerzési dokumentáció II/A. műszaki leírás fejezetének ajánlati felhívás 1. része szerint a beszerzendő eszköznek a következő műszaki és jogi követelményeknek kellett megfelelnie: „2 db táblagép minimum 1920 x 1200-as kijelző felbontás, minimum 8" képátlójú érintőképernyő, illetve az eszköz burkolatának ellen kell állnia az egészségügyben alkalmazott, fertőtlenítési folyamatok során használt anyagoknak, valamennyi szükséges licenc biztosítása (...)". Az alperesi érdekelt a 2018. május 15-én megküldött közbenső döntésében a felperes ajánlatát az 1. rész tekintetében érvénytelenné nyilvánította a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján, mivel a felperes olyan készüléket ajánlott meg, amely nem elégítette ki az ajánlati dokumentációban megfogalmazott műszaki minimumelvárásokat. Utalt a hivatalos Apple forgalmazó tájékoztatására, amely szerint a termék az egészségügyben alkalmazott fertőtlenítőszerrel nem tisztítható. A felperes 2018. május 18-án előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő, amelyet az alperesi érdekelt elutasított. Ezt követően a
felperes jogorvoslati eljárást kezdeményezett az alperesnél, kérelme két kérelmi elemet tartalmazott: az elsőben vitatta az alperesi érdekelt megállapítását, miszerint az általa megajánlott készülék nem felel meg a kiírásban szereplő minimum követelményeknek, a másodikban állította, hogy az alperesi érdekelt az ajánlat érvénytelenné nyilvánításával megsértette a Kbt. 2. § (2) bekezdésében előírt esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód követelményét.
Az alperes a 2018. július 12. napján kelt D.211/19/2018. számú végzésével a jogorvoslati eljárást
- az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 46. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel, az Ákr. 47. § (1) bekezdés a) pontja alapján - mindkét kérelmi elem tekintetében megszüntette. Megállapította, hogy a felperes szerepel a közbeszerzési hatóság által vezetett, közbeszerzési eljárásból hamis adatszolgáltatás miatt kizárt ajánlattevők nyilvántartásában. A kizárásának időpontja 2018. május 11. napja volt. Vizsgálta a kizárás okát, amellyel kapcsolatban megállapította, hogy a felperes korábban részt vett a Felső-Szabolcsi Kórház által kiírt közbeszerzési eljárásban (a továbbiakban: kapcsolódó közbeszerzési eljárás), amelynek során az ajánlatkérő az ajánlatát a Kbt. 73. § (1) bekezdés c) pontja alapján - a Kbt. 62. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti hamis adatszolgáltatás miatt - érvénytelenné nyilvánította, a felperest a közbeszerzési eljárásból kizárta. A felperes a döntéssel szemben nem terjesztett elő jogorvoslati kérelmet.
Mindezek tisztázását követően hozta meg az alperes a per tárgyát képező végzést, amelyben hivatkozott az Ákr. 10. § (1) bekezdésére, a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pontjára, valamint a 148. § (2) bekezdésére és kifejtette, hogy miután a korábbi ajánlatkérő hamis adatszolgáltatás miatt kizárta a felperest a kapcsolódó közbeszerzési eljárásból, és a felperes az erre vonatkozó döntést jogorvoslati kérelemmel nem támadta meg, így három évig nem vehet részt közbeszerzési eljárásokban ajánlattevőként. Ehhez kapcsolódóan hivatkozott az Európai Parlament és Tanács 2007. december 11-i, a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelvnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról szóló 2007/66/EK irányelv 1. cikk 3. pontjára is. Kiemelte, hogy a felperes jogának, jogos érdekének a közigazgatási ügy tárgya tekintetében közvetlenül kell fennállnia, illetve annak közvetlenül kimutathatónak kell lennie. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pontja szerinti jogkövetkezmény - az ügyfélképesség szempontjából - azzal a joghatással jár, hogy a felperes három évre elveszíti a jogorvoslati kérelem előterjesztéséhez szükséges ajánlattevői státuszát, amelynél fogva ezen időtartamra szünetel a közbeszerzési szerződés elnyerésére vonatkozó képessége. A mindezekből levont következtetése szerint a felperesnek az általa előterjesztett két kérelmi elem egyikének érdemi elbírálásához sem fűződik közvetlen joga, jogos érdeke, ezért a kérelem egésze tekintetében nem rendelkezik ügyfélképességgel, így a jogorvoslati kérelme érdemben nem bírálható el.
A felperes a törvényes határidőben keresetet nyújtott be a végzés jogszerűségének felülvizsgálata iránt, keresetében kérte a végzés megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését, valamint
- költségjegyzék előterjesztésével - perköltséget igényelt. Kereseti kérelmének jogalapjaként hivatkozott a Kbt. 64. §-ára, 148. § (2) bekezdésére és a Kbt. 145. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ákr. 10. § (1) bekezdésére, indokként pedig arra, hogy az alperes jogszabálysértően állapította meg az ügyfélképessége hiányát, tekintettel az általa kezdeményezett öntisztázási eljárás sikerességére. Kiemelte, hogy a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pontjában foglalt kizáró ok megállapítása esetén a hátrányos jogkövetkezmények elhárítására két lehetőség van: az egyik a jogorvoslati eljárás, a másik a Kbt. 188. § (2) bekezdése szerinti megbízhatósági eljárás kezdeményezése. Előadta, hogy bár jogorvoslati eljárást nem kezdeményezett, de megbízhatósági eljárást igen, amelynek eredményeként a közbeszerzési hatóság az öntisztázási kérelmének - a 2018. július 11-én kelt és július 13-án kézbesített -határozatában helyt adott, megállapítva, hogy az általa meghozott intézkedések megfelelőek a
megbízhatósága igazolására. Álláspontja szerint ebből az következik, hogy a közbeszerzési eljárásokban történő részvételből - a korábban történt kizárása ellenére - nem zárható ki, így téves az alperesnek az ajánlattevői státusz elveszítésére vonatkozó hivatkozása. Rámutatott arra, hogy az öntisztázás iránti kérelem - határidő nélkül - több alkalommal is előterjeszthető, így az alperes arra vonatkozó megállapítása, amely szerint három évig nem vehet részt közbeszerzésekben, emiatt sem helytálló, hiszen az ajánlattevői státusz elveszítése csak egy feltételes helyzet, amely eredményes öntisztázással bármikor megváltoztatható. Hangsúlyozta, hogy az alperes az eljárása alatt tudomással bírt az öntisztázás iránti kérelme benyújtásáról, ennek ellenére figyelmen kívül hagyta ezen eljárást, annak eredményéről nem tájékozódott. Arra is hivatkozott, hogy a sérelmezett döntés a Kbt. 62. § (2) bekezdés h) pontja szerinti kizáró ok bekövetkezése előtt született, amikor még nem vitatottan rendelkezett ügyfélképességgel,
amely az öntisztázási eljárás eredményeként helyreállt, emiatt pedig a Kbt. 148. § (2) bekezdése alapján jogosult volt az alperesi érdekelt döntése ellen jogorvoslati kérelmet benyújtani. Állította, hogy az ügyben egyéb érdekeltként is rendelkezik ügyfélképességgel, amely jogállását az alapozza meg, hogy a közbeszerzési eljárásban - állítása szerint - valótlan tartalmú ajánlatkérői döntés született vele szemben. E körben hangsúlyozta, hogy a döntés tartalmát nemcsak az eljárás résztvevői, hanem a Kbt.-ben foglalt közzétételi kötelezettségre tekintettel bárki megismerheti, miután az ajánlatkérőnek az eljárás eredményéről szóló tájékoztatójában, majd összegzésében fel kell tüntetnie az érvénytelen ajánlattal kapcsolatban tett megállapításait, így a szakmai meg nem felelésre vonatkozó érvénytelenségi okot is. Ervelése szerint, miután az erről szóló közbenső döntés sérti a jogi érdekét, így a döntésben foglalt állítások amellett, hogy valótlan tartalmúak, alkalmasak arra, hogy a piaci helyzetét rontsák, illetve a saját és az általa szolgáltatott áru megbízhatatlanságának látszatát keltve ellehetetlenítsék. Mindez azt eredményezi, hogy negatív megítélés alá eshet egy olyan zárt piacon (egészségügy), amelynek piaci szereplői azonnal tudomást szereznek az egyes közbeszerzések eredményéről, az abban született döntésekről, ennek keretében arról, hogy az általa szállított áru szakmailag alkalmatlan az egészségügyben történő felhasználásra.
Az alperes a vádiratában kérte a megalapozatlan kereset elutasítását, mivel a végzése nem jogszabálysértő. Perköltséget - költségjegyzék előterjesztésével - igényelt. Kifejtette, hogy a felperes kizárásáról a közbeszerzési hatóság honlapján vezetett nyilvántartásból tájékozódott, amely alapján megállapította, hogy a felperes a végzés meghozatalának időpontjában, 2018. július 11. napján szerepelt a közbeszerzési eljárásból kizárt ajánlattevők nyilvántartásban. E tényt a jogorvoslati kérelem elbírálására irányuló eljárásban nem hagyhatta figyelmen kívül, a felperes jogorvoslati kérelem előterjesztésére való jogosultságát ennek tükrében kellett megítélnie. Hangsúlyozta, hogy a jogorvoslati eljárás minden szakaszában köteles vizsgálni a kérelmező ügyfélképességét és a konkrét esetben e kötelezettségének eleget téve állapította meg, hogy a felperes - a per tárgyát képező végzés meghozatalának időpontjában - nem rendelkezett ügyfélképességgel. Álláspontja szerint irreleváns a felperes arra való hivatkozása, hogy a kizárás időpontjában még rendelkezett ügyfélképességgel, mivel e minőségnek a jogorvoslati eljárás tartama alatt is fenn kell állnia, ám ez a perbeli estben nem volt megállapítható. Hangsúlyozta, hogy a végzés meghozatalakor - a fentieknek megfelelően - vizsgálta a hatósági nyilvántartást, amelyben 2018. július 11. napján nem volt feltüntetve öntisztázásról szóló határozat, azt a közbeszerzési hatóság 2018. július 13. napján küldte meg a felperesi képviselő részére, majd 2018. július 20. napján publikálta a honlapján az öntisztázási kérelmet elbíráló anonimizált határozatát. Ezen időpontok összevetése alapján megállapítható, hogy sem a felperes által szolgáltatott, sem a nyilvános honlapon szereplő adatok alapján nem lehetett másról tudomása, mint arról, hogy a felperes 2018. július 11. napján is kizáró ok hatálya alatt állt. Megjegyezte, hogy az öntisztázásról szóló határozat a felperesi képviselő részére 2018. július 13. napján történt
közléssel vált véglegessé, így a felperes ezen időponttól kezdődően - vagyis a támadott végzés meghozatalát követően - vehetett részt ismét a közbeszerzési eljárásokban. Végül kiemelte, hogy az öntisztázást megállapító határozat nem teszi a kizárást meg nem történtté, nem bírálja el a kizárás jogszerűségét, csupán a jövőre nézve állapítja meg a kizáró ok hatálya alatt álló felperes megbízhatóságát.
Az alperesi érdekelt az előkészítő iratában (13. ssz. perirat) elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Az előbbi kérése körében állította, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (1) bekezdés j) pontja, valamint a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 28. § (3) bekezdése, 48. § (1) bekezdés j) pontja és 48. § (2) bekezdése alapján a kereset visszautasításának lett volna hely, a kereset ugyanis nem tartalmazza a Pp. 170. §-á szerinti kötelező elemeket, így a felperes és az alperes perbeli jogképességére és a törvényes képviseletére vonatkozó jogszabályi rendelkezések megjelölését. Ennek figyelmen kívül hagyása miatt eljárási kifogást terjesztett elő a Pp. 156. §-a alapján az eljárás szabálytalansága ellen. Az ügy érdemét illetően az alperessel egyező álláspontot fejtett ki, hangsúlyozta, hogy a felperes 2018. május 11. napján kizáró ok hatálya alá került, ezzel elvesztette ügyfélképességét is. Az öntisztázásnak helyt adó döntést 2018. július 13. napján kézbesítették a felperesnek, így a jogorvoslati eljárás alatt nincs egy olyan pillanat, amikor a felperes ügyfélképességgel rendelkezett volna.
A felperes keresete nem alapos.
A törvényszék kiemeli, hogy a közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perben - a Kp. 4. § (1) és (3) bekezdése, valamint 85. § (2) bekezdése szerint a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján és a 85. § (1) bekezdése értemében a kereseti kérelem korlátai között - azt vizsgálja, hogy az alperes végzése eljárási és anyagi jogi szempontból jogszerű-e vagy fennállnak a keresetlevélben hivatkozott jogsértések.
A törvényszék az alperesi érdekelt eljárási kifogását a Pp. 156. § (2) bekezdése alapján elutasította (21. ssz. tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzés). Az eljárás szabálytalansága ellen vagy az eljárás elhúzódása miatti kifogás hatásköri rendelkezése kapcsán a törvényszék megjegyzi, hogy a Kp. 36. § (2) bekezdése szerint a Pp. szabályait a Kp. szerinti eltérésekkel kell alkalmazni, s a Kp. 36. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a törvényszék mulasztása elleni kifogást a Kúria bírálja el, amely rendelkezést a kialakult gyakorlat alapján (Fővárosi Törvényszék 2.Kökif.671.338/2018/3. sz. végzés) a törvényszék akként értelmezi, hogy az eljárás szabálytalansága miatti kifogás tárgyában az eljáró bíróság dönt, és amennyiben a kifogásnak helyt ad, annyiban a kifogással érintett eljárási cselekményt szabályszerűen lefolytatja, ha pedig a kifogást elutasítja, erről határozatot hoz, amelyet legkésőbb az ítéletében megindokolni köteles [Pp. 156. § (2) bek.], azaz a Pp. 156. §-a szerinti,
az eljárási szabálytalanság miatt benyújtott kifogást felterjeszteni nem kell, míg az eljárás elhúzódása miatt előterjesztett kifogás tárgyában (Pp. 157-158. §) a Kp. 36. § (2) bekezdése szerinti hatásköri szabály, ezáltal felterjesztési kötelezettség érvényesül. Erre figyelemmel az alperesi érdekelt eljárás szabálytalansága elleni kifogását a törvényszék a Pp. 156. § (2) bekezdése alapján elutasította, mivel a közigazgatási perekben benyújtandó keresetlevél kötelező tartalmi elemeit a Kp. 37. §-a - a Pp. rendelkezéseitől eltérve - határozza meg, amely Pp.-től eltérő követelményeknek a felperes keresetlevele megfelel, így sem a keresetlevél visszautasításának, sem a per megszüntetésének nem volt helye. Az alperesi érdekeltnek a Kp. 28. § (3) bekezdésére való hivatkozása sem támasztja alá a permegszüntetés indokoltságát, mivel a Kp. 28. § (2) bekezdése akként
rendelkezik, hogy ,,[e] törvény eltérő rendelkezése hiányában a keresetlevélre (...) a beadványok szabályait kell alkalmazni", márpedig a Kp. 37. §-a - a Pp.-től eltérve - meghatározza a közigazgatási perben benyújtandó keresetlevél kötelező tartalmi elemeit abban a körben, amelyet az alperesi érdekelt a Pp. alapján a beadványában vitatott. A törvényszék az eljárási kifogás alperesi adatait vitató részét tekintve utal a Kp. 37. § (1) bekezdés c) pontjára, amely szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell az alperes nevét, székhelyét és perbeli állását, továbbá - ha ismert - képviselője nevét, lakcímét vagy székhelyét, míg a felperesi adatokat vitató részét tekintve utal a Kp. 37. § (3) bekezdésére, amely szerint ha a felperes jogi képviselővel jár el, a keresetlevél tartalmazza a felperes jogi képviselőjének nevét, székhelyét, ügyvédi iroda esetén az ügyintéző nevét, telefonos, illetve elektronikus elérhetőségét.
A keresetlevél Kp. szerinti követelményeivel összefüggésben a Kp. 37. §-ához kapcsolódóan a kommentár rámutat arra, hogy a közigazgatási jogvitában perjogilag annak van jelentősége, hogy a felperes egyáltalán a megfelelő személyt perli-e, továbbá hogy a felperes általi megjelölés jelentőségét legalább három körülmény csökkenti. A közigazgatási perjog alapvető jellemzője, hogy az alperesi oldalon túlnyomó többségben közigazgatási szervek vannak, amely szervek közigazgatási tevékenysége jól dokumentált. A közigazgatási szerveket jogszabály hozza létre (általában), a közigazgatási bírónak pedig hivatalból ismernie kell a jogot, így azt is, hogy ki az alperes. A kommentárra utaláson túl megjegyzi a törvényszék, hogy közigazgatási perekben nem is értelmezhető az alperes jogképességének vizsgálata, hiszen a keresettel támadott közigazgatási tevékenységet gyakorló közigazgatási hatóság ex lege rendelkezik jogképességgel.
A felperes perbeli jogképességére, törvényes és jogi képviseletére utalás körében pedig ugyancsak a Kp. 37. §-ához kapcsolódó kommentár alapján rámutat a törvényszék arra, hogy a kommentár szerint „Bár a Kp. nem rendeli alkalmazni a Pp. 171. §-át, mégis analógia útján a közigazgatási perjog is meríthet innen, vagyis meghatalmazás esetén csatolni kell a meghatalmazást ..." a Pp. 171. §-ában meghatározott kivétellel. A meghatalmazást a felperes a keresetlevélhez csatolta, ezáltal a Kp. 37. § (2) bekezdés b) pontjának és (3) bekezdésének rendelkezése alapján a képviseleti jogosultság megállapításához a törvényszék a keresetlevél tartalmát és mellékletét elegendőnek értékelte. Nem foghatott helyt az alperesi érdekelt azon érvelése sem, hogy a felperes perbeli jogképességét a Kp. 17. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva kellett volna megjelölni, ennek elmaradása a keresetlevél visszautasítását, a per későbbi stádiumában pedig per megszüntetését eredményezi. A törvényszék rámutat arra, hogy a Kp. 17. § - bekezdésre tagolás nélküli - a) pontja értelmében a per megindítására jogosult az, akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti, amely közvetlen érintettség a felperesre vonatkozó közigazgatási végzés ellen benyújtott keresetlevélből kétséget kizáróan megállapítható, így a jogszabályi megjelölés hiánya nem eredményezi a keresetlevél elbírálhatatlanságát, azaz nem áll fenn a Kp. 48. § (1) bekezdés j) pontjában a keresetlevél visszautasításához - ezáltal a per megszüntetéséhez is - megkívánt azon feltétel, hogy a keresetlevél hiányossága miatt a keresetlevél nem bírálható el. A fentiekre figyelemmel a törvényszék a felperes keresetlevelét elbírálhatónak értékelte, ezért arról érdemben, ítélettel határozott.
A továbbiakban a törvényszék az alperes végzését a felperes által kifogásolt részeiben érdemben felülvizsgálta, ennek során megállapította, hogy alperes a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, okszerűen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így a kapcsolódó közbeszerzési eljárás, valamint a közbeszerzési hatóság által vezetett nyilvántartás adatait, s mindezekből törvényes és megalapozott jogi következtetéseket vont le, így végzése jogszerű, nem sérti a Kbt. felperes által hivatkozott rendelkezéseit. Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperes a perbeli ügyben nem rendelkezett ügyféli minőséggel, miután a támadott végzés meghozatalának időpontjában szerepelt a hamis adatszolgáltatás miatt kizárt ajánlattevők nyilvántartásban, ami
célszerűen azt jelenti, hogy a jelzett időpontban nem vehetett részt ajánlattevőként közbeszerzési eljárásokban. Ajánlattevői, azaz ügyféli minőség hiányában pedig - figyelemmel a Kbt. 148. § (2) bekezdésére - nem fűződött, nem is fűződhetett jogi érdeke a jogorvoslati kérelem mikénti elbírálásához, hiszen javára szóló döntés esetén sem nyerhette el a közbeszerzési szerződést. Az ügyféli minőség kapcsán a törvényszék kiemeli, hogy azt a Kbt. és az Ákr. is szabályozza. Az Ákr. ügyfélfogalmát a 10. § (1) bekezdése nevesíti akként, hogy „ügyfél az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti (...)". A Kbt. 148. § (2) bekezdése értelmében egyebek mellett az terjeszthet elő jogorvoslati kérelmet, vagyis lehet ügyfél, aki az eljárásban, mint ajánlatkérő, ajánlattevő vagy egyéb olyan érdekelt, akinek jogát vagy jogos érdekét a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti, vagy veszélyezteti.
A két törvény egymáshoz való viszonyát a Kbt. 145. § (1) bekezdése rendezi akként, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására az Ákr. rendelkezéseit kell alkalmazni a Kbt., valamint a Kbt. felhatalmazása alapján alkotott végrehajtási rendelet kiegészítő vagy eltérő rendelkezéseinek figyelembevételével. Ebből következően az Ákr. és a Kbt. egymással a lex generális és a lex speciális viszonyában állnak, amelynek folytán annak megítélésénél, hogy a felperes jogosult volt-e a jogorvoslati kérelem előterjesztésére kizárólag a Kbt. 148. § (2) bekezdését kell figyelembe venni. E rendelkezésből pedig az következik, hogy mivel a felperes jogi helyzet az itt megjelölt egyik alanyi pozíciónak sem felelt meg, így az alperes helyesen járt el, amikor a felperes által kezdeményezett jogorvoslati eljárást - az ügyféli minőség hiányára hivatkozva - a Kbt. fenti rendelkezése alapján megszüntette.
A törvényszék úgy ítélte meg, hogy a felperes mindezzel szemben megalapozatlanul hivatkozott az általa sikeresen kezdeményezett öntisztázási eljárásra. A Kbt. 64. §-ában és 188. §-ában foglalt rendelkezések vizsgálata alapján megállapítható, hogy az említett eljárás célja nem a Kbt. 62. § (1) bekezdése alapján megállapított kizáró ok fennállásának, az ajánlattevővel szemben emiatt alkalmazott kizárás jogszerűségének és az ajánlatkérő erre vonatkozó közbenső döntése megalapozottságának a felülvizsgálata, hanem mindezen kérdéseket nem érintve az ajánlatkérő megbízhatóságának a jövőre nézve történő megállapítása. A Kbt. 188. § (2) bekezdése rögzíti az öntisztázási eljárás során vizsgálandó szempontokat, amelyek keretében meghatározott feltételek fennállását kell az ajánlattevőnek igazolnia ahhoz, hogy a hatóság a megbízhatóságát megállapítsa. E kérdések lényegében az öntisztázási eljárás tartalmát jelentik és arra mutatnak,
hogy a szóban forgó eljárásban csak annyiban van relevanciája a kizáró ok megállapításához vezető közbeszerzési eljárásnak, amennyiben a közbeszerzési hatóság az ott megvalósított jogsértés jövőben történő elkövetésének elhárítására tett intézkedések elégséges voltát vizsgálja. Kiemelendő ugyanakkor, hogy ha ezt megállapítja is, az öntisztázásról hozott határozatának kizárólag a jövőre kiható (ex nunc) hatálya lesz. Ez következik a Kbt. 64. § (1) bekezdéséből, amely arra az esetre írja elő a Kbt. 62. § (1) bekezdése szerinti kizáró ok figyelmen kívül hagyását, ha a hatóság „véglegessé vált határozata" kimondta, hogy az érintett gazdasági szereplő „az ajánlat benyújtását megelőzően" olyan intézkedéseket hozott, amelyek a kizáró ok fennállásának ellenére kellőképpen igazolják a megbízhatóságát. A megjelölt feltételeket együttesen értelmezve azokból az következik, hogy a kérdéses rendelkezés kizárólag az olyan közbeszerzési eljárásoknál alkalmazható,
amelyek esetében legkésőbb az ajánlat benyújtása előtt megszületett és véglegessé vált az öntisztázásról hozott határozat.
Mindez cáfolja a felperes arra való hivatkozását, hogy a sikeres öntisztázási eljárás mentesítette a hamis adatszolgáltatás miatti kizárás jogkövetkezményei alól, mert e mentesítés - a fentieknek megfelelően - csak az öntisztázásról szóló határozat véglegessé válásától kezdődő hatállyal következett be, s vált ekkortól a felperes számára lehetővé a közbeszerzési eljárásokban való ismételt részvétel. A törvényszék hangsúlyozza, hogy a szóban forgó döntés nem jelenti azt, hogy
a felperes ne követte volna el az említett jogsértést, amit a 2018. július 11-én kelt T-02131/09/2018. számú - öntisztázásról hozott - határozat szerint az ezen határozat meghozatalára irányuló eljárásban maga is elismert. Ezzel összhangban a határozat külön is rögzíti, de ez állapítható meg a határozat további indokolásából is, hogy a hatóság az eljárása során a hamis adatszolgáltatást nem vizsgálta, hanem tényként fogadta el, hogy a felperes magatartása kimerítette a Kbt. 62. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott, kizárással szankcionálandó magatartást (határozat 9. oldal 4. bekezdés). Mindebből következően téves a felperes arra való hivatkozása is, amely szerint az öntisztázási eljárás és a kizárást kimondó döntéssel szembeni jogorvoslat egymással egyenértékű, mintegy egymást helyettesítő eljárások lennének, mivel az előbbi nem jogorvoslati eljárás, s visszamenőleges hatállyal kizárólag az utóbbi szüntetheti meg a kizáráshoz fűződő joghatásokat.
Ugyancsak megalapozatlan a felperes arra irányuló kereseti érvelése, hogy az alperes ügyféli minőség hiányával kapcsolatos álláspontja azért téves, mert az ajánlatát érvénytelenné nyilvánító döntés meghozatalának időpontjában még rendelkezett ügyféli minőséggel, amelyet az öntisztázási eljárás keretében hozott határozat helyreállított. A törvényszék mindenekelőtt rögzíti, hogy e határozat nem jelenti a korábban elvesztett ajánlattevői minőség reparálását, mert azt a felperes - a kifejtetteknek megfelelően - csak a jövőre nézve szerezte vissza. Továbbá a támadott végzés alapját képező tények időbeliségével kapcsolatban az is kiemelendő, hogy az alperesnek a jogorvoslati kérelem elbírálásának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzetet alapul véve kell a döntését meghoznia, márpedig ezek szerint a kérdéses időpontban a felperes még szerepelt a közbeszerzési eljárásokból hamis adatszolgáltatás miatt kizárt ajánlattevők nyilvántartásában, így nem minősült a Kbt. 148. § (2) bekezdése szerinti ajánlattevőnek, ily módon ügyfélnek. Ehhez mérten irreleváns, hogy egyébként a közbenső döntés meghozatalának időpontjában rendelkezett-e ügyfélképességgel, ennek ugyanis az elbírálás időpontjában fennálló jogi és ténybeli helyzetre nincs és nem is lehet kihatása. Végül megjegyzendő, hogy a felperes fenti állítása iratellenes is, hiszen 2018. május 11. napjától kezdődő hatállyal szerepelt a közbeszerzési eljárásból hamis adatszolgáltatás miatt kizárt ajánlattevők nyilvántartásában, míg az érdekelt a perbeli közbenső döntését 2018. május 15. napján hozta meg, így a felperes a szóban forgó időpontban már nem rendelkezett az ügyféli státuszhoz szükséges ajánlattevői minőséggel.
A felperes tévesen vitatta az alperesi végzés azon megállapítását is, amely szerint a közbeszerzési eljárásokból három év időtartamra - a kapcsolódó közbeszerzési eljárásban hozott döntéssel -kizárták. A törvényszék visszautalva az előzőekben kifejtettekre rámutat arra, hogy a jogorvoslati kérelem elbírálása során az elbírálás időpontjában fennálló jogi és ténybeli helyzet az, ami irányadó, s nem az, hogy a kizárt ajánlattevő fog-e a jövőben öntisztázási kérelmet benyújtani, s az sikeres lesz-e. Ennélfogva az alaperes a végzésében - az annak meghozatala időpontjában fennálló tények alapján - helyesen és jogszerűen állapította meg, hogy a felperest a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől három évre eltiltották. Megjegyzi a törvényszék, hogy a felperes állításával ellentétben valójában a kizárt ajánlattevő által esetlegesen benyújtott öntisztázási kérelem az, ami ez esetben csak mint feltételezés értékelhető.
A kifejtetteken nem változtat, hogy az öntisztázási eljárás a jogorvoslati eljárás tartama alatt is folyamatban volt, ennek ugyanis csak akkor lett volna jelentősége, ha ezen időtartam alatt végleges határozat születik, azonban ez nem történt meg. A közigazgatási iratok szerint az alperes erről - a jogorvoslati kérelem elbírálása előtt - tájékozódott, megállapítva, hogy a felperes szerepel a fenti nyilvántartásban, amely tényt figyelembe véve hozta meg a végzését. Ennek kapcsán a törvényszék azt is rögzíti, hogy öntisztázási kérelem tárgyában született határozatot a hatóság 2018. július 13-án kézbesítette a felperesi képviselő részére, így az - az Ákr. 82. § (1)
bekezdése alapján - e nappal vált véglegessé, vagyis e nappal szerezte vissza a felperes az ajánlattevői jogosultságát, az alperes azonban a végzését már két nappal korábban, 2018. július 11-én meghozta, így az nem került ellentétben az öntisztázásról hozott határozattal. Nem alapos a felperes arra való hivatkozása, hogy az alperes köteles lett volna az öntisztázási eljárásra tekintettel a saját eljárását felfüggeszteni, mivel az öntisztázási eljárás - figyelemmel annak opcionális és jövőre néző hatállyal bíró jellegére, továbbá arra, hogy nem szükségképperii eleme a közbeszerzési hatósági eljárásnak - nem minősül előkérdésnek. A teljesség kedvéért megjegyzi a törvényszék, hogy az alperes a Kbt. 158. § (4) bekezdése értelmében előkérdés esetén is csak „felfüggesztheti" az eljárását, vagyis az ez esetben is külön mérlegelés tárgyát képezi, hogy él-e a Kbt. által biztosított eljárásjogi lehetőséggel.
A törvényszék nem fogadta el a felperes arra való hivatkozását sem, hogy a jogorvoslati eljárásban amiatt rendelkezne ügyfélképességgel, mert a Kbt. 184. § (2) bekezdése szerinti „egyéb érdekeltnek" minősül, amelyhez szükséges jogi érdekeltségét - állítása szerint - az alapozza meg, hogy az eljárás eredményéről szóló tájékoztató és az ajánlatok elbírálásáról szóló összegezés közzététele révén (Kbt. 37. § (1) bekezdés h) pont, 43. § (1) bekezdés e) pont) az ajánlata érvénytelenné nyilvánításáról bárki tudomást szerezhet, ami ronthatja a piaci pozícióit. A törvényszék utalva a bírói gyakorlatara rámutat arra, hogy egyéb érdekeltként - ahogyan általában ügyfélként is - csak azon személyek (jogi személyek) nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet, akiknek jogi- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható (Fővárosi ítélőtábla 3.Kf.27.036/2003/5).
A jog, vagy jogos érdek sérelmének közvetlenségét a normaszöveg nem tartalmazza, a törvényi rendelkezés ilyen tartalmú értelmezését - a közbeszerzési jogorvoslat törvényi szerepét és célját is figyelembe véve - a bírói gyakorlat alakította ki. A közvetlen jog-, illetve érdeksérelemnek mindig a kérelmező személyével összefüggőnek és konkrétnak kell lennie, amely az egyedi ügy sajátosságai alapján feltárt oksági összefüggések eredményeként határozható meg (Fővárosi Törvényszék 3.Kf.649.954/2013/3.). Mindezt figyelembe véve a törvényszék úgy értékelte, hogy a felperes eltúlzott jelentőséget, illetőleg nem valós piaci hatást tulajdonítva hivatkozott az ajánlata érvénytelenné nyilvánításának következményeire, miután az érvénytelenné nyilvánítás alapjául szolgáló ok - a kiírásnak nem megfelelő ajánlat tétele - nem jelenti jogsértés (bűncselekmény, szabálysértés, az ajánlattevői minőségtől való megfosztással, vagy egyéb, az érvénytelenségnél nem súlyosabb jogkövetkezménnyel járó szabályszegés) elkövetését. Ennélfogva téves a felperes azon állítása, amely szerint az ajánlata érvénytelenné nyilvánítása rontaná a közbeszerzési eljárásokban való sikeres részvételének az esélyét, annál is kevésbé, mivel az említett intézkedés nem zárja el a pályázatokon való részvétel lehetőségétől és az ajánlatkérők pusztán azon az alapon nem utasíthatják el az ajánlatát, hogy más közbeszerzési eljárásban az ajánlatát szakmai meg nem felelősség miatt érvénytelenné nyilvánították, hanem azt a többi ajánlattevővel együtt - azonos szempontok szerint (ajánlati felhívás, Kbt.) - kötelesek elbírálni. Mindebből következően a felperesnek hiányzik az egyéb érdekelti minőség megállapításához szükséges, a per tárgyát képező közbeszerzési jogorvoslati eljárásban hozott döntés elleni jogorvoslati kérelem elbírálásához fűződő közvetlen és konkrét érdekeltsége. így a jogorvoslati eljárásban nem minősül egyéb érdekeltnek, ahogyan a fent megállapítottak szerint ajánlattevőnek sem,
mindezek következtében pedig az alperes - a jogi érdekeltsége hiányában -jogszerűen szüntette meg a felperes általa kezdeményezett jogorvoslati eljárást.
Az alperesi érdekelt a per során helytállóan hivatkozott arra, hogy az események kronológiai sorrendje alátámasztja, hogy a felperes 2018. május 11. és 2018. július 13. napja között kizáró ok hatálya alatt állt, miként arra is helyes értelmezést alkalmazva mutatott rá, hogy az öntisztázás kizárólag a jövőre nézve bír joghatással.
A törvényszék a fentiek szerint megállapította, hogy az alperes végzése a kereseti kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a felperes keresetét a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés alapján elutasította.
A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes és az alperesi érdekelt perköltségét megtéríteni. A törvényszék az alperes és az alperesi érdekelt által benyújtott költségjegyzéken a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) és 3. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint felszámított perköltségből az ítélet rendelkező részében foglalt összeget értékelte a tényleges munkavégzéssel arányosnak, figyelemmel a beadványok számára, terjedelmére, a tárgyalásokon kifejtett jogi képviselői munkára és az ügy bonyolultságára.
A törvényszék a Pp. 102. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett, a 39. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott illetékalap után a 45/A. § (2) bekezdése szerinti mérték alapján számított 36.000,-Ft kereseti illeték megfizetésére.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 172. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki.


Budapest, 2018. november 28.

dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. a tanács elnöke dr. Oláh Zsolt s.k. előadó bíró

dr. Serestyén Katalin s.k. bíró