Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2019/7
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2019.01.10.
Iktatószám:0006/2019
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK
mint elsőfokú bíróság
103.K.700.633/2018/18.


A Fővárosi Törvényszék a Kozma Ügyvédi Iroda (2040 Budaörs, Budapesti út 28.; ügyintéző: dr. Kozma György ügyvéd) által képviselt Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar Közhasznú Nonprofit Kft. (1221 Budapest, Tóth József utca 47.) felperesnek, a dr. Petró Szilvia kamarai jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozata (D.38/11/2018.) ellen a felperes által indított megtámadási perében - amely perbe a felperes pernyertességének előmozdítására érdekeltként perbelépett a Dr. Lendvay Attila Ügyvédi Iroda (1118 Budapest, Villányi út 47.; ügyintéző: dr. Lendvay Attila ügyvéd) által képviselt LEON Szolgáltató Kft. (1211 Budapest, Öntő utca 6/2.) - tárgyaláson - kívül meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Törvényszék a keresetet elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15 000 (tizenötezer) forint perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az adóhatóság külön felhívására -120 000 (százhúszezer) forint kereseti illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes jogelődjét (a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar Kulturális Közhasznú Társaságot) Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzatának Képviselő-testülete a 23/2011. (02. 15.) ÖK határozatával alapította. A felperesre nézve a 2011. június 21-én kelt alapító okirat tartalmaz rendelkezéseket (alapítójának célja, a felperes tevékenysége stb.) A felperes 100%-os tulajdonosa Budafok-Tétény Budapest XXII. kerület Önkormányzata. A felperes a 2012. évben nem értesítette a Közbeszerzési Hatóságot arról, hogy a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: régi Kbt.) hatálya alá tartozna, és közbeszerzési szabályzattal sem rendelkezett.
2012. december 9-én került megrendezésre a Havasi Symphonie Concert Show (a továbbiakban: koncert) a Papp László Sportarénában. A felperes 2012. október 1. napján marketing szolgáltatások nyújtására vonatkozó megállapodást kötött a Symphonie Concert Management Kft.-vel (a továbbiakban: I. rendű kérelmezett). Az I. rendű kérelmezett a szerződés szerinti szolgáltatásról 20 000 000 - 20 000 000 forint összegű számlákat (0075/2012. és 0076/2012. számú) bocsátott ki, amelyben szereplő összeget a felperes megfizette.
A felperes 2012. december 5. napján szolgáltatási szerződést kötött a felperesi érdekelttel. A felperesi érdekelt a szerződés szerinti szolgáltatásról 20 500 000 forint összegű számlát (PF0SA 4109393. számú) bocsátott ki, amelyben szereplő összeget a felperes megfizette.

Az Állami Számvevőszék a régi Kbt. 140. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 152. § (1) bekezdés b) pontja alapján hivatalbóli jogorvoslati eljárást kezdeményezett az alperesnél. Az alperes az eljárás eredményeként meghozta a D. 131/7/2017. számú határozatát, amelyet a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2017. október 26. napján meghozott 10.K.27.214/2017/29. számú ítéletével hatályon kívül helyezett, és az alperest új eljárásra kötelezte, egyben - az egyesített perre tekintettel - a szerződések érvénytelenségének megállapítására kezdeményezett per-részt megszüntette.
Az alperes a megismételt eljárásban meghozott D.38/11/2018. számú határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette - a régi Kbt. 19. § (1) bekezdésére tekintettel - a régi Kbt. 5. §-át, 21. § (1) bekezdését és 22. § (1) bekezdését. Hivatalból megállapította továbbá, hogy a 2012. október 1-jén létrejött marketing szolgáltatás tárgyú, valamint a 2012. december 5-én megkötött technikai szolgáltatás tárgyú szerződések semmisek a Kbt. 137. § (1) bekezdés a) pont alapján, és rögzítette, hogy az eredeti állapot nem állítható helyre. A jogkövetkezményként a felperessel szemben 1 000 000 forint + 1 000 000 forint, mindösszesen kétmillió forint bírságot szabott ki. A határozatának a kereseti kérelem szerinti releváns részében a régi Kbt. személyi hatálya alá tartozás kérdésében kifejtette, hogy a felperes az alapító okirata alapján, annak III. l/A) alapcél szerinti tevékenysége körében az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezet működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) 2. § 20. pontnak megfelelő közhasznú tevékenységeket végzi. A közhasznú tevékenységei pedig a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 13. § (1) bekezdés 7. pontjában meghatározott közfeladatokat közvetlenül szolgálják: kulturális szolgáltatás, különösen a nyilvános könyvtári ellátás biztosítása; filmszínház, előadó-művészeti szervezet támogatása, a kulturális örökség helyi védelme; a helyi közművelődési tevékenység támogatása.
A közhasznú tevékenység a közérdekű tevékenységek körén belül csupán egy szűkebb kategóriát jelöl, a két fogalom azonban nem zárja ki egymást. Közérdekű tevékenységet nem csak közhasznú szervezetek láthatnak el, így a jogalkotó a Kbt. alanyi hatályának meghatározása során a fogalmak közül, logikusan a tágabban értelmezhető közérdekűség fogalmat használja, mert nem kívánta szűkíteni a Kbt. személyi hatályát. Az értékelésbe vont tények és körülmények alapján kétséget kizáróan megállapíthatónak találta, hogy a felperest közérdekű tevékenység ellátása céljából hozták létre. A felperes a kulturális szolgáltatás biztosításával, valamint neveléssel és oktatással, képességfejlesztéssel, ismeretterjesztéssel kapcsolatos elsődleges célja közérdekű tevékenység, s nem ipari vagy kereskedelmi jellegű, ezért a régi Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közérdekű tevékenységet ellátó szervezetnek minősül, különös tekintettel az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) azon joggyakorlatára, amely szerint a közjogi intézményi minőség nem függ a közfeladatoknak a kérdéses szervezet tevékenységein belüli arányától (C-360/96). A közjogi szervezetkénti minősüléshez szükséges második feltétel kapcsán rögzítette, hogy a társasági szerződésében foglaltak alapján megállapítható, hogy a felperest közérdekű, és nem ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenység folytatása céljából létesítették, az alapcélja szerinti közhasznú tevékenységét a társasági szerződés III/A. pontjában felsorolt közfeladatokhoz kapcsolódóan végzi. A közjogi szervezetként minősüléshez szükséges harmadik - vagylagos - feltétel kapcsán kifejtette, hogy a régi Kbt. 4. § 16. pontjában meghatározott feltételek közül elegendő egynek a teljesülése ahhoz, hogy egy adott szervezet meghatározó befolyása megállapítható legyen egy másik szervezet vonatkozásában, ezért nem fogadható el olyan hivatkozás, hogy a felperes azért ne tartozna a Kbt. személyi hatálya alá, mivel működését a 2012. évben nem finanszírozta többségi részben a Kbt.-ben megjelölt egy vagy több szervezet. Az alapító okirat kapcsán azt is megállapította, hogy Budafok Tétény XXII. kerület Önkormányzata, mely a régi Kbt. 6. § (1) bekezdés b) pontja szerinti szervezet, a régi Kbt. 4. § 16. pont c) alpontja alapján meghatározó befolyást volt képes gyakorolni
a felperes felett. Az iratok, a felperes nyilatkozata, valamint a vonatkozó jogszabályi rendelkezések vizsgálata alapján a felperes a régi Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti ajánlatkérőnek minősült, ennélfogva a régi Kbt. személyi hatálya alá tartozott.
A koncert megvalósításához mindkét szolgáltatás beszerzésére szükség volt, az egyes szolgáltatások önmagukban nem lettek volna elegendők ahhoz, hogy a közös cél, a koncert megvalósuljon. A koncert megvalósításához szükséges szolgáltatás-megrendeléseket egy beszerzésnek kell tekinteni, ezért a felperes jogsértő módon bontotta részekre a szolgáltatás megrendeléseket a becsült érték meghatározása során. A koncert megvalósításának becsült értékébe a hangtechnika, a fénytechnika, a vetítéstechnika, továbbá különböző technikai eszközök, valamint a kiegészítő zenekari dobogó biztosítása éppúgy beleszámít, mint a marketing, illetve reklám szolgáltatás. A régi Kbt. 18. § (2) bekezdésével kapcsolatos töretlen és egységes joggyakorlat szerint a hasonlóságot, mint fogalmi elemet nem egy adott szakterülethez tartozás, hanem az egyazon célra irányultság szempontjából kellett vizsgálni. A szolgáltatás-megrendelések esetében ez azt jelenti, hogy az adott közbeszerzés egysége elsősorban abban érhető tetten, hogy a szolgáltatások egyetlen cél (jelen esetben a koncert lebonyolítása) megvalósítását szolgálják. A technikai jellegű lebonyolítás, valamint a marketing kampány pedig a hivatalbóli kezdeményezésben vizsgálni kért szerződéseknek csupán a tárgya és nem a célja volt. Az érintett beszerzések megvalósításakor hatályban volt régi Kbt. rendelkezett a hasonló szolgáltatások vonatkozásában fennálló egybeszámítási kötelezettségről, azonban a hasonlóságot ekkor is az egyazon célra irányultság szempontjából kellett vizsgálni és nem CPV kódok alapján.
A felperes a 2012. október 1. napján megkötött szerződés alapján teljesített marketing szolgáltatások szerződésben rögzített ellenértékét (20-20 millió forintot) 2012. november 28. napján, valamint 2012. november 30. napján utalta el az I. rendű kérelmezett részére, míg a 2012. december 5. napján megkötött szolgáltatási szerződés alapján teljesített technikai szolgáltatások szerződésben rögzített ellenértékét (20,5 millió forintot) 2013. december 13. napján utalta át a felperesi érdekelt részére, a szolgáltatás megrendelésekkel szemben tehát ellenszolgáltatást teljesített, ezért a beszerzések visszterhesnek minősülnek. A felperes 2012. évi, érintett beszerzéseinek tárgya a régi Kbt. 7. § (4) bekezdés szerinti szolgáltatás megrendelésnek minősültek és a régi Kbt. tárgyi hatálya alá tartoztak. Nem jelent kivételt, hogy egyedi művészeti érték megvalósítására irányultak, mivel a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás jogalapjait felsoroló régi Kbt. 94. §-ának (2) bekezdés c) pontja kifejezetten rendelkezett a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazhatóságáról. A beszerzés értéke meghaladta a közbeszerzési értékhatárt, mert a hivatalbóli kezdeményezéssel érintett 2012. évben megvalósított beszerzések régi Kbt. 18. § (2) bekezdés alapján egybeszámított értéke (nettó 60 500 000 forint) meghaladta a szolgáltatás megrendelésére vonatkozó uniós értékhatárt (54 560 000 forint). A felperes a 2012. évi szolgáltatás megrendelésre vonatkozó beszerzései vonatkozásában jogtalanul mellőzte a közbeszerzési eljárás lefolytatását és ezzel megsértette a régi Kbt. 19. §-ára tekintettel a régi Kbt. 5. §-át.
A Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 72. § (4) bekezdésének b) pontja szerint a Kbt. 10. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szolgáltatás megrendelésére vonatkozó uniós közbeszerzési értékhatár 2012. január l-jétől 2012. december 31-éig a Kbt. 6. § (1) bekezdése szerinti egyéb ajánlatkérők esetében 200 000 euró. A Közbeszerzési Hatóság elnökének 2012. évre irányadó közbeszerzési értékhatárokra vonatkozó tájékoztatója szerint a Kvtv. 72. § (4) bekezdés b) pontjában meghatározott 200 000 euró 54 560 000 forintnak felelt meg.
A felperes az alperes határozatával szemben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdése szerinti keresetfajával élve megtámadási pert indított. Kereseti kérelmében az alperes határozatának megváltoztatását a kiszabott bírságok mellőzésével kérte a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a jogszabálysértések hiányára
hivatkozással, kérte továbbá a 2012. október 1-én és a 2012. december 5-én megkötött szerződések semmisségét megállapító rendelkezések megsemmisítését.
Keresetének indokolása szerint az alperes határozata mindhárom kérelmi elem tekintetében jogszabálysértő. A határozat sérti a régi Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontját, 18. § (2) bekezdését, 21. § (1) bekezdését, valamint a régi Kbt. 5. §-át és 22. § (1) bekezdését.
A régi Kbt. személyi hatálya alá tartozás szempontjából hangsúlyozta, hogy a közszolgáltatási, a közszolgáltatások körébe nem eső, de közérdekű tevékenységek és az ipari, kereskedelmi jellegű tevékenységek megfelelő elhatárolása fontos. A régi Kbt. szabályozásban ugyanis az ipari vagy kereskedelmi jelleg esetén a közérdekűség, illetve egyéb feltételek fennállása ellenére sem állapítható meg a közjogi intézményi státusz. Attól még, hogy az ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenységek közgazdasági megközelítés szempontjából a piacképes termék, szolgáltatás előállítását jelentik, téves az a következtetés, hogy a kulturális tevékenységek, a neveléssel, ismeretterjesztéssel kapcsolatos tevékenységek ne minősülhetnének ekként, mert nem a beszerzés tárgya, a szolgáltatás jellege a döntő a közérdekűnek minősítés szempontjából, hanem az EUB gyakorlata alapján a közérdekű célok megvalósítására rendeltetés a konkrét ügyben az eset összes, ténybeli és jogi körülményének értékelésével állapítható meg. Alapítói okirata alapján egyértelmű, hogy közhasznú, de nem közérdekű feladatok ellátására hozták létre, amely tevékenységek alkalmasak kereskedelmi jellegű megvalósításra is. Piaci keretek között működik, profitorientált, gazdasági és vállalkozási feladatokat lát el, amelynek hátterét az alapító okirata III/B. pontja jelenti. Mivel elsődlegesen kereskedelmi tevékenység végzésére hozták létre és ilyet is végez, a régi Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem minősül ajánlatkérőnek. Téves az a jogi álláspont, hogy a nonprofit közhasznú gazdasági társaságok ne folytathatnának elsődlegesen gazdasági tevékenységet, mivel - szemben a Civil tv. 2. § 20. pontjával - semminemű előírás és korlátozás nincsen e társaságokra nézve, és a Civil tv. 17. §-a is csak a civil szervezetekre vonatkozik, ennélfogva gazdasági társaságként közhasznú tevékenységet ipari és kereskedelmi tevékenység ellátásával is folytathat, mert a közérdek megvalósulhat a nyereségfelosztás tilalma mellett. A közhasznúsági nyilvántartásba vétel feltételét ugyanis a tilalom fenntartásával elsődlegesen folytatott kereskedelmi tevékenység nem sérti, amelyet a kultúra ápolásában és közvetítésében megnyilvánuló elsődleges tevékenysége keretében gyakorol. A nonprofit gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozás megjelenése, forrásának időközbeni változása következtében sem módosult az, hogy a társasági forma lényege a közös kockázatvállalás mellett folytatott üzletszerű gazdasági tevékenység, amely még akkor is fennáll, ha a nyereséget a tagok nem osztják fel egymás között, hanem a társaság tevékenységének fejlesztésére fordítják. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) magyarázata is arra helyezi a hangsúlyt, hogy a nonprofit gazdasági társaságok működésüket elsődlegesen üzletszerű, gazdasági tevékenységből tartják fenn. Esetében a szerződések megkötésének évében és az követően is megállapítható az eredmény-kimutatások alapján, hogy a közpénzek a bevételeinek 50%-át soha nem érték el. A Legfelsőbb Bíróság KK.2. számú állásfoglalását a Kúria 5/2014. (VI.23.) KMK véleménye révén nem tartotta fenn, hatálytalan, továbbá az egyébként is a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételére vonatkozó jogi szabályozáshoz megalkotott iránymutatás, így a régi Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontjának az értelmezésénél nem lett volna felhívható.
Az alperesi határozat indokolásának 26. pontja szerinti összegző állásponttal szemben kifejtette, hogy nem sértette meg a régi Kbt. 18. § (2) bekezdését, ugyanis a két szerződés tekintetében egyértelmű a műszaki-gazdasági funkció egységének hiánya, a szolgáltatások hasonlósága sem állapítható meg. A 2012. október 1-én kötött szerződés legfontosabb elemeit annak 2. pontja rögzíti, míg a 2012. december 5-i szerződés a koncert show technikai lebonyolítására szólt, a marketing és kampány lebonyolításától független egyedi szakértelmet igénylő hang-, fény-, és színpadtechnikai technikai feladatok teljesítésére szólt, a szükséges eszközök biztosításával. A két szerződés szerinti
szolgáltatások teljes mértékben eltérnek egymástól, amit az eltérő CPV kódok is megerősítenek. A régi Kbt. 18. § (2) bekezdése egyértelmű, a hasonló szolgáltatások megrendelésére irányuló szerződések értékét rendelte egybeszámítani. E szabálynak nem elfogadható olyan értelmezése, amelynek folytán a beszerzéseket az egyazon célra irányultság szempontjából kellene vizsgálni, mert e sajátos értelmezés révén az alperes mintegy jogot alkotott. Az értelmezéssel megállapított követelményt a jogalkotó csak a Kbt.-vel rendelte el alkalmazni a részekre bontás tilalmának megfogalmazásával. A szerződéskötések idején az egybeszámítást valamennyi esetben a egyes szakterületekhez tartozás, a szolgáltatás jellege és tárgya alapján kellett elvégezni. A beszerzés egységét a gazdasági-műszaki funkcionális egység léte határozza meg, amelyet az EUB gyakorlata alapján minden esetben az ügy összes, egyedi körülményeinek értékelésével lehet megállapítani. A részekre bontás tilalmára vonatkozó rendelkezés miniszteri indokolása is megerősíti, hogy nem az azonos célra rendeltség és a tartalmi hasonlóság, hanem a szolgáltatások külön-külön önálló funkció betöltésére való alkalmassága a lényegi szempont. Emiatt, ha több beszerzésnek a célja azonos, azonban tartalmilag nem hasonlóak, vagy hasonlók ugyan, de funkcionálisan nem képeznek egységet, akkor nem lehet szó a beszerzés egységéről. A tárgyi ügyben a műszaki leírások alapján nem állapítható meg a műszaki-gazdasági funkció egysége, ezért annak hiányát kellett volna megállapítani. Jogértelmezését erősíti a Közbeszerzési Hatóságnak a részekre bontás tilalmához kiadott, KE 2013. évi 141. számában, 2013. november 29-én megjelent iránymutatása, amely szintén kiemeli a szolgáltatások egységét alátámasztó szempontok között azt, hogy azok a funkciójuk betöltésére csak együttesen alkalmasak.
A felperesi érdekelttel kötött szerződésének értéke nem érte el az akkor hatályos uniós értékhatárt. A nyújtott szolgáltatás a Kbt. 4. számú mellékletében meghatározott 93370000-5 és 92320000-0 CPV kód szerinti tevékenységeknek felelt meg, amelynek beszerzésére a régi Kbt. 120. § c) pontja alapján nem kellett közbeszerzési eljárást lefolytatni.
A kérelmezettel kötött szerződés nem visszterhes szerződés volt. Azáltal csak az érintett produkcióval kapcsolatos feladatok megosztására és a bevételből való részesedés arányának megállapítására került sor. A szerződés értelmezésére irányuló általános polgári jogi jogelvnek megfelelően, a szerződés tartalom szerinti értelmezése során a jogtulajdonos kérelmezett előadásához kapcsolódó hozzájárulása, know-how-ja, szakmai tudása és engedélyeinek funkcióját, a koprodukciós megvalósítást, a jegyértékesítésben vállalt szerepét és a befolyt bevételből való részesedés és elszámolás rendjét nem megfelelően értékelte az alperes, mivel szándékuk egy művészeti előadás közös létrehozására irányult, amelyben saját feladataikat látták el együttműködés keretében, ezért nem jött létre visszterhes szerződés, a kérelmezett nem nyújtott olyan szolgálatást, amelyért ellenértéket fizetett volna. Ennek bizonyítására indítványozta ügyvezetőjének és Ortutay Réka tanúként történő kihallgatását.
Az alperes vádiratában a felperes keresetének elutasítását kérte.
Álláspontja szerint az eljárása során az eljárásjogi rendelkezések tiszteletben tartásával járt el, a tényállást feltárta, abból helyes következtetésre jutva hozta meg döntését, ami jogszerű. A régi Kbt. alanyi hatálya alá tartozás szempontjából arra utalt, hogy annak megítélése során, hogy valamely gazdasági szereplő a régi Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti ajánlatkérőnek minősül-e, kizárólag a meghatározott három feltételt szükséges vizsgálni. E feltételek körében az e tekintetben is kógens régi Kbt. nem tartalmazott arra vonatkozó előírást, hogy a jogalkalmazónak a gazdasági társaság nonprofit jellegét figyelembe kellene vennie. A régi Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott együttes feltételek harmadik - vagylagosságot felállító - feltétele közül elegendő egynek a teljesülése. Mivel az alapító okirat VII. 1. pontja alapján megállapítható, hogy a felperes alapítója a régi Kbt. 4. § 16. pont c) alpontja alapján meghatározó befolyást képes gyakorolni felperes felett, így a kereset utolsó bekezdésében szereplők nem bírnak relevanciával. A keresetlevél 5. oldalának 2. bekezdésében iratellenes állítás, hogy a felperes elsődlegesen gazdasági-
vállalkozási tevékenységet végezne, amit cáfol alapító okiratának III/B) pontja, illetve annak 14. oldalán rögzített, a gazdálkodására vonatkozó általános szabályok, valamint 16. oldalán az, hogy az adóhatóság általi törvényességi ellenőrzési eljárás lefolytatásra van lehetőség, ha valamely évre vonatkozóan megállapítható, hogy a felperes, mint civil szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenységű szervezetnek minősülne.
Az egybeszámítás szabályainak téves értelmezésére és alkalmazására vonatkozó felperesi érvekkel szemben kifejtette, hogy 2013. júliusa előtt az egybeszámítási szabályok, míg 2013. július l-jétől, azaz a régi Kbt.-t módosító 2013. évi CXVI. törvény hatályba lépésétől a részekre bontás tilalmát rögzítő szabályok alapján szükséges megállapítani a közbeszerzési eljárás becsült értékét. A felperes részéről a keresetben megjelölt műszaki, gazdasági funkcionális egység megközelítést kizárólag 2013. júliusát követően alkalmazta a joggyakorlat, mint a részekre bontás tilalmát rögzítő szabályok jogszerű alkalmazását elősegítő szempontot. Mivel a szerződések megkötése idején hatályban volt régi Kbt. 18. § (l)-(2) bekezdése rendelkezett az egybeszámítási kötelezettségről, a 2013. júliusa előtti, azaz a vizsgált szerződések megkötése idején hatályos egybeszámítási szabályok alkalmazásával kapcsolatosan kikristályosodott joggyakorlat szerint az egybeszámítási szabályokat csak azonos beszerzési tárgyak esetében kellett alkalmazni, tehát szolgáltatás megrendelését csak szolgáltatás megrendelésével lehetett egybeszámítani. Az egybeszámítási kötelezettség a beszerzés azon elemei, részei tekintetében állt fenn, amelyek rendeltetése azonos volt, vagy amelyek felhasználása egymással szorosan összefüggött, tehát beszerzésük egyazon cél, a koncert megvalósítása érdekében történt. A felperes iratellenesen állította, hogy a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződések tárgyát képező szolgáltatás megrendelések nem képeznek egységes beszerzést, ugyanis a 2017. április 10-én kelt észrevételében maga is úgy nyilatkozott, hogy a hivatalbóli kezdeményezésben megjelölt szerződések együttműködési megállapodásokat takarnak, amelyek kizárólag és kifejezetten egy adott művész (Havasi Balázs) által létrehozható egyedi művészeti érték megvalósítására (koncert technikai lebonyolítása) vonatkoztak. A tárgyi ügyben, szemben a keresetlevél 2. oldalának 4. bekezdésében kifejtettekkel, nem csak két szolgáltatás egybeszámítását volt szükséges vizsgálni, hanem a határozata 2., 25., és 26. pontjaiban rögzítettek szerint a szolgáltatások egymásra épülő rendszerét, amelyben a szolgáltatások felhasználása egymással közvetlenül összefüggő jellegét mutatta ki. A joggyakorlat során kidolgozott, további kisegítő, másodlagos szempontok szerinti elemzést is végzett (határozata 2430. pontjai), e kisegítő szempontok fennállását keresetében a felperes azonban nem vitatta, kizárólag a műszaki-gazdasági funkcionális egység hiányára hivatkozott, amely szempont azonban sem a szerződések megkötése idején hatályos régi Kbt.-ben, sem az akkor érvényesülő joggyakorlatban nem szerepelt. A Közbeszerzési Hatóság 2013. november 29-én megjelent útmutatójára hivatkozás is téves, mivel az a 2013 júliusától alkalmazandó részekre bontás tilalmát rögzítő szabályok kapcsán tartalmazott útmutatást.
Tévesen állította a keresetlevél 2. oldalán a 4. bekezdésben a felperes, hogy az egyazon célra irányultság kisegítő szempont csak a később hatályba lépő Kbt.-hez kapcsolódó gyakorlatban jelent meg, mert a Közbeszerzési Hatóság 2012. július 11-én megjelent útmutatójának III.1. pontja a hasonlóság fogalmát már részletezte.
A keresetlevél 3. oldalának 1. bekezdésében foglaltak alapján a felperes tévesen értelmezi a műszaki, illetve gazdasági funkcionális egység (egyébként a perbeli ügyben nem alkalmazandó) szempontját, mivel minden szolgáltatás alkalmas önállóan valamely, a természete szerinti funkció betöltésére. A műszaki, illetve gazdasági funkcionális egység abban az esetben áll fenn több szolgáltatás között, amennyiben valamennyi szolgáltatás beszerzésére szükség van egy cél, beruházás, projekt megvalósításához. A konkrét ügyre vetítetten pedig megállapítható, hogy a beszerzett szolgáltatások egyike sem volt önmagában alkalmas arra, hogy megvalósítsa azt a célt, amelynek érdekében a felperes beszerezte.
A határozat 1. és 46. pontjában - a rendelkezésre bocsátott iratok alapján - állapította meg, hogy a 2012. október 1-jén létrejött, marketing szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés visszterhesnek minősül. A szerződés 4. pontjában szerepel, hogy a beszerző 2. pontban meghatározott reklám-szolgáltatásért 74 500 000 forint ellenérteket fizetett a kérelmezett számára. A határozat 51. és 52. pontjaiban rögzítettekre figyelemmel a vizsgált szolgáltatás megrendelések nem tartoztak a régi Kbt. 4. melléklete szerinti kivételi körbe, mivel azok egybeszámított becsült értéke meghaladta az uniós közbeszerzési értékhatárt.
A felperesi érdekelt a felperes keresetének teljesítését kérte. A perben érdemi indokolást nem adott elő, a közigazgatási eljárásban közölt álláspontját tartotta fenn.
A felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperesi határozat jogszerűségét - a Kp. 77. §-a szerinti eljárva - a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta felül, annak jogszerűségét - a Kbt. eltérő rendelkezése hiányában - a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta, figyelemmel a Kp. 85. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra.
A bíróságot eljárása során nem csak a felperes kérelmében foglaltak kötötték, hanem arra is tekintettel kellett lennie, hogy az alperes határozatának meghozatalára jogerős bírósági ítélettel elrendelt új eljárásban került sor. Ebből kifolyólag a bíróságnak elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogerős bírósági ítéletet követően melyek azok a kereseti kérelmi elemek, amelyek egyáltalán vizsgálhatóak a megismételt eljárásban hozott határozat megtámadása iránt kezdeményezett perben.
A Fővárosi Törvényszék a hivatkozott jogszabályok megfelelő értelmezése során figyelemmel volt a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) KGD2010. 180. számon (a jogtárban KGD2010. 166. szám alatt) közzétett eseti döntésére, amelyben a legfelsőbb bírói fórum megállapította, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a megismételt közigazgatási eljárásban az ügyben hozott korábbi jogerős ítélet iránymutatásának megfelelő eljárást jogszerűnek kell tekinteni. A Kúria a KGD2014. 145. szám alatt közzétett eseti döntésében pedig rámutatott arra is, hogy a bíróság által elrendelt új eljárásban meghozott határozatok elleni perben az alapperben elő nem terjesztett kereseti kérelem nem terjeszthető elő. Nem vitás, hogy a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.214/2017/29. számú ítélete olyan jogerős bírósági határozat, amely a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 6. §-a alapján mindenkire, így a Fővárosi Törvényszékre is kötelező.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 227. § (1) bekezdése a bírósági határozat jogerejének kérdését a meghozatalának alapjául szolgáló per vonatkozásában, a jogorvoslat szabályozásával (időbeli rendezésével) összefüggésben, nem általános jelleggel rögzítette, ugyanakkor a Pp. 227. § (1) bekezdése szerinti jogerő a bíróságnak az általa hozott határozathoz való kötöttségén túlmutató fogalom, amely csak alaki értelemben jelenti azt, hogy az adott döntés fellebbezéssel nem támadható, azonban az alaki jogerős határozatok közül az ítélethez anyagi jogerő hatás is fűződik. A keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja a régi Pp. 229. §-ának anyagi jogerőt szabályozó (1) bekezdése alapján, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek - ideértve azok jogutódait is - egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. Az anyagi jogerő tehát azt jelenti, hogy az anyagi jogerős határozathoz mind a bíróság, más hatóság, mind a felek kötve vannak, ítélt dolog (res iudicata) keletkezik.
Az anyagi jogerő fennállását a bíróságnak hivatalból figyelembe kell vennie.

Az alperesre a Bszi. 6. §-a szerinti kötelező erőt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. § (4) bekezdése további megkötéssel erősítette meg, amikor kimondta, hogy a bíróság által elrendelt megismételt eljárásban a bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, és a megismételt eljárás és döntéshozatal során annak megfelelően kell eljárnia, amivel azonos rendelkezés a Kp. 97. § (4) bekezdésében is megjelent.
A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.214/2017/29. számú ítéletében egyértelműen állást foglalt az érintett szerződések közbeszerzési jogi szempontból történő visszterhessége kérdésének megítélésben, és az alperes megelőző eljárásban hozott D.131/7/2017. számú határozata e kérdésben jogszerű volt. Arra tekintettel, hogy a felperessel szemben a hivatalbóli kezdeményezés szerinti 1. kérelmi elem szerinti jogsértés megállapításához a közbeszerzési eljárás kötelező alkalmazásának négy konjunktív feltételét kellett vizsgálni (ajánlatkérőnek minősülés; visszterhesség kérdése; közbeszerzési tárgynak minősülés; és meghatározott értékhatárok feletti beszerzés/ek), amely konjuktív feltételek egymáshoz való viszonyában a sorrendiség meghatározó, az ajánlatkérőnek minősülés kérdésében meghozott döntés jogszerűtlensége miatt került sor a D.131/7/2017. számú határozat teljes körű hatályon kívül helyezésére, ajánlatkérőnek minősülés hiányában ugyanis irreleváns a beszerzés mikénti megvalósulása is. A hatályon kívül helyezés ellenére azonban a jogerős ítélettel ítélt dolog keletkezett a szerződések visszterhessége kérdésében. A megismételt eljárásban hozott határozatban az alperesnek a közbeszerzési jog alkalmazásához megkívánt konjuktív elemeket kellett vizsgálnia, azok kapcsán a releváns tényeket tisztáznia, a tényállást megállapítania és az alkalmazandó jog alapján indokolással ellátott megállapítást volt köteles tenni. A D. 131/7/2017. számú határozat indokolásának 10. oldal 4-8. bekezdései és a jelen megtámadási per tárgyát képező D.38/11/2018. számú határozata indokolásában 46-47. pontja nem áll ellentétben a jogerős ítélettel, az alperes a visszterhesség kérdésében az alapeljárásban értékelt tényeket, az azok alapján relevánsként megállapított tényállást vette alapul. A megismételt eljárásban a konjuktív feltételek meglétére tett megállapítások között helyesen szerepeltette, és a jogerős ítélettel e konjuktív feltétel megállapítása tekintetében jogszerűnek minősített döntését és indokolását (D. 131/7/2017.) alapul véve eleget tett a határozati döntés tekintetében az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2018. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdésének. A jogerős ítélet indokolása kitért arra is, hogy a közbeszerzési jog hatálya alá tartozás megítélése szempontjából nem a szerződés általános tartalma a mérvadó, ezért a felperes által hivatkozott sajátos szerződéses konstrukció már nem képezhette vizsgálat tárgyát a megismételt eljárásban hozott határozattal szemben indított közigazgatási perben.
A felperes tanúbizonyítást a szerződés tartalmának meghatározásához, a közös művészeti előadás megvalósítására irányultsága igazolására, közvetve ezáltal a visszterhesség hiányának bizonyítására indítványozott. E bizonyítási indítványát a Fővárosi Törvényszék mellőzte, tekintettel az e kérdésben fennálló ítélt dologra. Ez okból kérelem hiányában tárgyalás tartását a Kp. 77. § (4) bekezdése alapján szükségtelennek tartotta.
A felperes keresetében vitatta a régi Kbt. személyi hatálya alá tartozását, valamint a részekre bontás tilalmából fakadó, a régi Kbt. 18. § (2) bekezdése szerinti egybeszámítási kötelezettséget, amelyek a konjuktív feltételek rendszerében sorrendiség alapján épülnek egymásra.
A felperesi kereset alapján következő vizsgálandó kérdés ezért a régi Kbt. személyi hatálya alá tartozás, az ajánlatkérői minőség megállapíthatóságának kérdése. Rögzítendő, hogy e kérdésben nem jelentett ítélt dolgot a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.214/2017/29. számú ítélete. Az ítélet kötőereje alapján az alperest az új eljárásra adott iránymutatásnak megfelelő eljárás terhelte. A felperes a keresete indokolásában nem azt vitatta,
hogy az alperes az új eljárásban esetlegesen nem teljesítette volna az ítéleti iránymutatást, hanem az alperesi jogértelmezést és jogalkalmazást támadta.
A régi Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a törvény alkalmazásában ajánlatkérő az a jogképes szervezet, amelyet közérdekű, de nem ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenység folytatása céljából hoznak létre, vagy amely ilyen tevékenységet lát el, ha az a)-d) pontokban meghatározott egy vagy több szervezet, az Országgyűlés vagy a Kormány külön-külön vagy együttesen, közvetlenül vagy közvetetten meghatározó befolyást képes felette gyakorolni vagy működését többségi részben egy vagy több ilyen szervezet (testület) finanszírozza.
Az alperes helytállóan hivatkozott a mindenkori Kbt., mint a perbeli esetre alkalmazandó tagállami szabályozás közösségi jogi háttérére. Az érintett jogi kategória, az Irányelv szerinti közjogi intézmény kategóriája olyan sui generis intézménye a közösségi jognak, amelyet annak talaján, a nemzeti jogtól függetlenül, a közösségi joggyakorlat fényében kell értelmezni.
Egyetértett a Fővárosi Törvényszék a felperesei abban, hogy a közérdekűség megítélése szempontjából a közösségi jog az elsődleges. A Fővárosi Törvényszék az EU tagállami bíróságaként alkalmazza, ennek során értelmezi a közösségi jogot, amelynek tartalma meghatározásához a közösségi jog értelmezésére kötelező jellegű döntései révén ható EUB jogértelmezését, gyakorlatát kell kiindulópontként alapul venni. A szerződéskötések időpontjában hatályos, az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 1. Cikk (9) bekezdésébe foglalt - a közjogi intézményre adott - definíció alapján a nem ipari vagy kereskedelmi jelleg fogalmát irányelvi és a régi Kbt. értelmező rendelkezése hiányában a konkrét eset ténybeli és jogi körülményei alapján kell megítélni.
Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata (C-300/07.; 46. pont) értelmében az Irányelv 1. cikke (9) bekezdése, második albekezdésének a), b) és c) pontjában előírt három feltétel, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a jogalany közjogi intézménynek minősüljön, konjunktív feltételeket képeznek [a C-393/06. sz. Ing. Aigner-ügyben 2008. április 10-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-2339. o.] 36. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat],
A C-44/96. számú ügy (a Mannesmann Anlagenbau AG és társai, kontra Strohal Rotationsdruck GesmbH) az első, releváns ítéletek egyike volt, s arra utóbb az EUB több más döntésében is hivatkozott. Ezen ítéletében - építési beruházási ügyben ugyan, de - állást foglalt az EUB a közjogi intézmény alapvető jellemzőiről. Az eseti döntés nyomán megállapítható, hogy a közjogi szervezet egyik jellemző eleme, a nem ipari vagy kereskedelmi jelleg mindig egyedileg, adott szervezet objektív sajátosságainak meghatározása alapján határozható meg. A meghatározás szempontjai lehetnek, hogy a szervezet milyen célból jött létre, rögzített, vagy szabad árakat alkalmaz, végezhet-e egyéb tevékenységet, milyen versenykörülmények között működik (nyereségorientáltság, teljesítményelvűség, hatékonyság, kifizetődőség), a veszteségek kezelése miként történik. A C-44/96. számú ügyben az EUB azt is megállapította, hogy az a szervezet (gazdasági társaság), amelyet kifejezetten a közfeladat ellátására hoztak létre, közjogi intézménynek minősül, és e tekintetben közömbös, hogy ezen a feladaton kívül szabadon végezhet egyéb tevékenységet is. Annak sincs jelentősége az ítélet szerint, ha a szervezet által végzett tevékenységnek a közfeladat ellátása csak egy jelentéktelen részét képezi, feltéve, hogy a szervezet továbbra is ellátja azokat a feladatokat, amelyek ellátására kifejezetten létrehozták.
Az EUB több eseti döntésében (C-360/96; C-223/99 és C-260/99) is kifejtette azonban azt is, hogy nem minősül közjogi szervezetnek az a gazdasági egység, amelynek célja olyan tevékenység
folytatása, amely nem nyereségorientált, ugyanakkor gazdálkodása a teljesítményelvűségen, a hatékonyság és a kifizetődőség elvén alapul.
Az EUB joggyakorlata alapján a régi Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltételek közül a felperes a harmadik feltételen belül vitatta a bevételein belül a meghatározó befolyással bíró alapítótól származó támogatás arányát, azt, hogy annak kapcsán a többségi rész nem állapítható meg a keresetlevélben közölt tényadatok miatt.
A Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti harmadik feltétel vagylagos, helytállóan hivatkozott arra az alperes a határozatában és vádiratában, hogy azok közül egynek már elegendő teljesülnie. A két feltétel vagylagos meghatározása megfelel az Irányelv 1. cikk (9) bekezdés c) pontjának. Mivel a felperes vonatkozásában a meghatározó befolyás, mint feltétel megállapítható, maga sem vitatta azt, hogy a beszerzések évében az önkormányzat alapító a legfőbb szerve hatáskörét és jogait egyedül gyakorolta, így a Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti harmadik feltétel teljesült. Ennélfogva valóban nem releváns az, hogy a felperes működési költségeit meghatározó részben biztosítja-e az alapító vagy sem. A keresetlevélben közölt adatok kapcsán megjegyzendő továbbá, hogy a bevételi adatok nem azonosak a működés költségeivel, veszteséges működés esetén ugyanis pusztán a bevételek nem jelentenének kellő fedezetet. Mindennek azonban a Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja szempontjából azért nincsen jelentősége, mert az, összhangban az Irányelvvel, a működtetés/fenntartás költségei (az ajánlatkérő finanszírozása) tekintetében rendeli értékelni a többségi részt, és nem a bevételekre nézve.
A felperes a Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltételek közül a tevékenységének kereskedelmi jellege kérdésében tett alperesi megállapításokat is vitatta. A kérdés vizsgálatát a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.214/2017/29. számú ítélete alapján az EUB gyakorlatára tekintettel kellett elvégeznie az alperesnek. Az EUB joggyakorlata alapján - az ítéleti iránymutatásnak is megfelelően - vizsgálandó volt többek között, a szervezet célra rendeltsége, alapításának körülményei, egyéb tevékenység végzése, függetlenül annak arányától, valamint a versenykörülmények melletti működés is.
A kereskedelmi tevékenység a piacgazdaságokban a versenyre épülő gazdasági tevékenység része. Az EUB ítélkezési gyakorlata sem minősíti azonban önmagában a fejlett versenyhelyzetet a közjogi szervezeti státuszt kizáró körülménynek, azt is meg kell vizsgálni, hogy a szervezet a közjogi jellegét gyengítő, hagyományos piaci körülmények között és megfontolások alapján működik-e. A vizsgált szervezet esetleges profitorientáltsága szintén nem zárja ki a közjogi jelleg megállapíthatóságát.
Ugyanakkor a közfeladat ellátására létesítés esetén már közömbös az egyéb, bevételszerző tevékenység aránya. Ennek tehát azért van jelentősége, mert ha a közfeladat ellátására irányultság megállapítható, úgy csak az ennek szempontjából releváns kérdéseket kell számba venni, és azt ezt teljesítő közigazgatási döntés sem hiányos.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes tevékenységei a Mötv. 13. § (1) bekezdés 7. pontjában meghatározott közfeladatokat közvetlenül szolgálják, ezt maga az alapító okirat erősíti meg a III/1/A. pontban. A felperes tevékenysége tehát az alapító önkormányzat közfeladatának teljesítéséhez járul hozzá az előadó-művészet, azon belül a zeneművészeti tevékenység támogatása révén, amely többek között a zenei kultúra fejlesztéséhez (pl. kevésbé populáris, azaz kevésbé eladható zenemüvekből összeállított előadás), az utánpótlás neveléshez is hozzájárul. A zeneművészet e területein működéshez pedig szükséges a közpénzből megvalósuló támogatás, amely a felperes esetében — általa sem vitatottan - ténylegesen megvalósul.

A közfeladatok ellátása a közérdeket szolgálja, ennélfogva helytálló az alperes megállapítása, miszerint a közérdekű tevékenységet ellátó szervezet a közjó érdekében a lakosság, a társadalom egésze vagy meghatározott csoportja részére végezi azt, míg a közhasznú tevékenység egy adott szervezet alapcélja szerinti közfeladat ellátását jelenti, figyelemmel a vonatkozó nemzeti jogi szabályozási környezetre is. Helytálló megállapítás, hogy a közhasznú tevékenység a közérdekű tevékenységek körén belül egy szűkebb kategóriát jelöl, és ezért a két fogalom nem zárja ki egymást, hanem a közhasznúság a közérdekűség tágabb kategóriájába esik.
Téves a felperes hivatkozása, mely szerint az érintett beszerzés szerinti szolgáltatás jellege lenne meghatározó. Mind a közösségi jogi szabályozás, mind a tagállami pusztán a közbeszerzési jog alanyi hatálya alá tartozás kérdésének eldöntésében szánt szerepet a közjogi intézményi kategóriának és az e minőség szerinti vizsgálatnak, az adott beszerzések tárgya és jellege e kérdés megítélése szempontjából irreleváns.
A felperes társasági formája, annak jogi feltételrendszere az EUB által meghatározott sajátos vizsgálati kötelezettség része ugyan, például, hogy a teljesítményelvűség, hatékonyság, kifizetődőség elvén működés megállapítható-e. Ugyanakkor a C-44/96. számú ügyben a közfeladat ellátására létesítettség kérdésének tulajdonított jelentőség miatt a tárgyi ügyben már nem meghatározó.
Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a Civil tv. rá, mint nem profitorientált gazdasági társaságra nem vonatkozik. Az alperes erre azonban csak a Fővárosi Törvényszék által jogilag helytállónak értékelt álláspontja (határozat 40. pont) szerint, az e helyen kifejtett elhatároláshoz hivatkozta a szintén, a közjogi szabályozás részét képező, más szakjogi területre vonatkozó definíciós rendelkezést, ahogy az ahhoz kapcsolódó, és már hatályon kívül helyezett Legfelsőbb Bíróság KK. 2. kollégiumi véleményt, amelynek hivatkozott pontja egyébként olyan általános megállapítás, amely az alkalmazandó jogi szabályok mellett is elfogadható.
A felperes helytállóan hivatkozott a társasági jogi szabályozásra, annak változásaira. Az általa kifejtett jogi levezetés azonban nem volt alkalmas az alperesi határozat jogszerűségének a megdöntésére, mert a régi Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közérdekű szervezetként (közjogi intézményként) minősítéshez a közösségi jog és joggyakorlat alapján megállapítható vizsgálati körben csak bizonyos elemek megítélése szempontjából van jelentősége a működési formának, a társasági jogi keretnek. Mivel előrébb való a minősítés módszerében a közfeladat ellátására létesítés kérdése, ezért a felperes működése jogi kereteit nem kellett részletesen vizsgálni.
A régi Kbt. 18. § (2) bekezdése megsértését vitató felperesi kereseti hivatkozással összefüggésben rögzítendő, hogy a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.214/2017/29. számú ítélete e kérdésben nem tett érdemi megállapítást. Az új eljárásra adott iránymutatás alapján ezért - miután a felperesnek a régi Kbt. személyi hatálya alá tartozása megállapítható -, a konjuktív feltételek közül a beszerzési értékhatárt is vizsgálni kellett, a többi konjuktív feltétel mellett.
A régi Kbt. hatályát megalapozó, a beszerzési értékhatár meghatározására vonatkozó előírásai megfelelő alkalmazása is kiemelt jelentőségű, szolgálja a (köz)beszerzések verseny előtti megnyitását és a transzparencia követelményét.
A felperes által hivatkozott funkcionális egység megközelítés kérdésében az alperes helyesen hivatkozott a vádiratában a jogi szabályozás időbeli változására és az ahhoz kapcsolódó jogalkalmazási gyakorlatra. A régi Kbt. 18. § (2) bekezdésében foglalt szabályt a régi Kbt. 2013.
július l-jén hatályba lépett módosítása alapvetően átalakította. Célja az volt, hogy megváltoztassa a magyar jogban az uniós jogi megközelítéstől eltérő egybeszámítási szemlélet nem közösségi jog-konform alkalmazását. Az Európai Unió közbeszerzési irányelvei és a hozzájuk kapcsolódó uniós bírósági gyakorlat ugyanis azt követelte meg, hogy az ajánlatkérő - értékét tekintve - ne bontson részekre olyan közbeszerzéseket, amelyek funkcionális megközelítésben egy egységes beszerzésnek minősülnek.
A Kbt. 18. § (2) bekezdésében foglalt, részekre bontás tilalmát kimondó előírásnak azonban, lényegét tekintve tükörképe lett a régi Kbt. 2013. július 1-jén hatályba lépett módosítása. Lényeges ezért, hogy az abban foglalt egybeszámítási kötelezettség, az ahhoz kapcsolódó jogalkalmazás annak ellenére sem terjeszkedhet túl azon, mint amit funkcionális értelmezéssel egy közbeszerzésként kell tekinteni, hogy ha az alkalmazandó jog a 2013. július l-jén hatályba lépett szabályozás előtti. Ez jelent meg - helyesen - az alperesi jogalkalmazói tevékenységében, amiről a határozata indokolásában számot is adott (27. pont).
A közbeszerzések verseny előtti megnyitását, az átláthatóságot, közvetve a közpénzek észszerű és hatékony felhasználását szolgálja, ha a beszerzések értékének meghatározása során az egy időben felmerült beszerzések értékét egybeszámítják. A hasonlóság, mint törvényi feltétel megfelelő értelmezéséhez járult hozzá a régi Kbt.-nek a szerződéskötések idején hatályban volt 18. § (2) bekezdése építési beruházásokra vonatkozó külön rendelkezése, amely lényegében az egyazon célra, az ugyanazon beruházásra irányultságot határozta meg - az uniós joghoz közelítve - szempontként.
Az alperes a közbeszerzési jogi szabályozás célrendszerét, valamint a közösségi jogi hátteret és az abból fakadó követelményeket szem előtt tartva végzett jogalkalmazói tevékenységében nem jogot teremtett, hanem a tagállami jogalkotói szándéknak megfelelő, a későbbi jogszabály-módosításban megjelent követelményt érvényre juttatva járt el.
Az érintett szerződések egy célra rendeltségét tehát vizsgálni lehetett és kellett is. Az egy célra irányultság és az egyidejű felmerülés kérdésében releváns tényeket és körülményeket az alperes megfelelően számba vette, és ezekről határozata indokolásában, összegező álláspontjában (26. pont) számot adott.
A CPV kód tekintetében az alperesi határozati indokolás a felperesi érdekelt hivatkozására adott választ, és rögzítette a besorolás szerepét. Megjegyezendő, hogy a tipikus közbeszerzési tárgyak főbb csoportjaihoz a szerződési tárgyak egységes meghatározásához alakították ki a CPV-kódokat, amelyeknek azonban sem a jelen ügyben releváns egybeszámítási szabályok, sem a későbbi részekre bontás tilalma alkalmazásának kérdésében nincsen jelentősége, mert a beszerzések egyedi sajátosságait kellett értékelni a régi Kbt. alkalmazása során.
Az egybeszámítás szabályainak alkalmazása során pusztán a beszerzésekkel (szolgáltatásokkal) érintett, szakterületekre szűkítés hatásaként az egyidejű és azonos célt szolgáló beszerzések meg nem engedett szétbontására, és a közbeszerzési eljárás alóli meg nem engedett kivonásra kerülhetne sor, amely az alkalmazandó régi Kbt. 18. § (2) bekezdésével sem volt engedett.
Az alperes határozata nem sérti a régi Kbt. 120. § c) pontját, tekintettel arra, hogy a felperesi érdekelttel kötött szerződés szerinti szolgáltatás nem kulturális, szűkebben zeneművészeti szolgáltatás, hanem a felperesnek a művésszel együtt megvalósított művészeti előadásának mintegy technikai, közvetítő csatornája volt. A Kbt. személyi hatály körében tett megállapításhoz kapcsolódó jogi okfejtésben szerepet játszó művészeti tevékenység nem hat vissza az előadás közönséghez
közvetítésében közreműködő, azonban alapvetően elektronikai, technikai és műszaki szolgáltatások minősítésére.
Az uniós értékhatár átlépését az alperes a jogszerű egybeszámítás alapján állapította meg, nem önállóan a felperesi érdekelt által nyújtott szolgáltatás ellenértékére nézve, így az ezzel ellentétes felperesi hivatkozás téves.
A kifejtettek alapján a bíróság a felperes keresetét a jogsértés hiányát illetően összességében és teljes körűen alaptalannak értékelte, ebből következően a szerződések semmisségét megállapító és bírság szankciót alkalmazó rendelkezésekre vonatkozó, a jogkövetkezmények mellőzését kérő kereseti kérelem is alaptalan és ezért azt a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
A pernyertes alperes pernyertessége esetére perköltséget igényelt, amit a védirat elkészítése tekintetében 15.000,- forint összegben számított fel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 80. §-ára hivatkozással, az ügyvédi tevékenységet ellátó kamarai jogtanácsos munkavállalójának a perbeli képviselet ellátásával összefüggésben felmerült munkadíjaként. Az alperes képviseletében eljáró kamarai jogtanácsos, munkavállaló az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 68. § (2) bekezdésének megfelelően az ügyvédi képviseleti tevékenységének igazolására meghatalmazást csatolt, így az ügyvédi tevékenységért kamarai jogtanácsosi minőség alapján megítélhető munkadíj igényét a bíróság elfogadta és megítélte, míg a kereset tárgyaláson kívüli elbírálására tekintettel a felszámított, de meg nem valósult tárgyaláson megjelenés költségét mellőzte. Az alperes a felperesi érdekelt perbelépésével összefüggésben költséget nem számított fel, a védirat elkészítésével felmerült jogi képviseleti költség pedig, a perbelépés későbbi időpontjára tekintettel még részben sem volt értékelhető a felperesi érdekelt terhére, figyelemmel a Kp. 35. § (2) bekezdésére. Mindezekre tekintettel a felperes perköltség viselésére való kötelezésről a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 82. § (3) bekezdése alapján döntött a Fővárosi Törvényszék.
A kereseti illetékre vonatkozó rendelkezés a keresetindítás időpontjában hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 39. § (1) bekezdése és 42. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kereseti illetékre vonatkozó rendelkezés az Itv. 37. § (1) bekezdésén, továbbá a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a Pp. 80. §-án, 101. § (1) bekezdésén és 102. § (1) bekezdésén alapul.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 172. § (6) bekezdése zárja ki.


Budapest, 2018. október 31.


dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, dr. Robotka Imre s.k. előadó bíró,

dr. Barsi-Fodor Bea s.k. bíró