Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2018/34
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2018.02.16.
Iktatószám:2774/2018
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság
2.Gf.20.233/2017/6.



Az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság a Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság felperesnek (1026 Budapest, Riadó u. 5.) - dr. Prokaj Rudolf jogtanácsos által képviselt Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet I. rendű alperes (3300 Eger, Széchenyi u. 27-29.) és dr. Bűrös László ügyvéd (1092 Budapest, Kinizsi u. 21-25.) által képviselt DIAGNOSTICUM Gyártó és Forgalmazó Zártkörűen Működő Részvénytársaság II. rendű alperes (1047 Budapest, Attila u. 126., Cg.01-10-042168) ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében az Egri Járásbíróság 2017. június 20. napján hozott 10.P.21.275/2016/22. szám alatti ítéletével szemben a felperes részéről 23. szám alatt benyújtott fellebbezés és az I. rendű alperes Gf. 3. szám alatti csatlakozó fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, mellőzi a felperes elsőfokú perköltségben marasztalását.
A másodfokú bíróság megállapítja, hogy az I rendű alperes a bírságot 15 napon belül a felperes részére köteles megfizetni.
A másodfokú bíróság kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 20.000.- (húszezer) forint elsőfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság mellőzi az elsőfokú bíróság azon rendelkezését, hogy az eljárási illetéket az állam viseli, egyben kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak -az adóhatóság külön felhívására 1.097.100.- (egymillió-kilencvenhétezer-száz) forint kereseti illetéket.
A másodfokú bíróság egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
A másodfokú bíróság kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 10.000.- (tízezer) forint másodfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak - az adóhatóság külön felhívására 24.000.- (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket, egyben megállapítja, hogy a 731.400.- (hétszázharmincegyezer-négyszáz) forint csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű alperes a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (Kbt.) hatálya alá tartozó ajánlatkérőnek minősül.
Az alperesek 2015. január 8. és 2015. december 31. között 58 db működési, kiadási, valamint 3 db felhalmozási mintatétel esetében közbeszerzési eljárás mellőzésével kötöttek szerződéseket.
Az egyes szerződések megkötésére azért volt szükség, mert az I. rendű alperes pályázatok alapján indított jelentős nagyságrendű beruházásokat, mely nagy volumenű építkezésekkel átalakításokkal folyamatos szervezési intézkedésekkel jártak. Az átalakítások során az I. rendű alperesnek biztosítania kellett a betegellátást, valamint a gyógyító munka folyamatosságát. Az átalakítások miatt nem lehetett felmérni pontosan az új osztályok laboratóriumi vegyszerigényét. A vegyszerek beszerzésénél további bizonytalansági tényező volt az is, hogy nem lehetett pontosan megállapítani, hogy melyek lesznek a későbbiek során tenderezhető vizsgálatok, illetve mekkora mennyiségű és milyen minőségű vegyszerek lesznek szükségesek. Az eredetileg kiírt TIOP 2.2.4. projekt laborautomata műszerberendezéseket nem tartalmazott, ugyanakkor az amortizált régi laborgépek áthelyezésére már nem kerülhetett sor, ezért a működésképtelenné vált készülékeket átmenetileg a közbeszerzés kiírásáig a folyamatos betegellátás biztosítása érdekében eszközbérlettel biztosította az I. rendű alperes azzal a feltétellel, hogy az új gépekhez műszer kihelyezéses vegyszerpályázat kerül kiírásra. Erre azonban csak az építkezések lezárultát követően lehetett sort keríteni. Az építkezés lezárásának időpontja azonban folyamatosan csúszott, ami miatt a műszer kihelyezéses vegyszerprojekt kiírása is halasztásra került. Az új laboreszközök csak 2015. év decemberében érkeztek meg, ekkortól hárult el annak az akadálya, hogy a laboratóriumi eszközökhöz szükséges vegyszerek vonatkozásában a közbeszerzési eljárást megindíthassák.
A közbeszerzés mellőzése miatt a felperes a D.686/12/2016. számú határozatával az I. rendű alperest 180.000 Ft bírsággal sújtotta.
A felperes a keresetében a Kbt. 164. § alapján kérte a 2015. január 8. és december 31. között létrejött szerződések érvénytelenségének a megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását.
Elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítását kérte, amennyiben ez nem lehetséges, úgy kérte, hogy a bíróság nyilvánítsa érvényessé a szerződést és a mérlegelési jogkörében eljárva a szerződés értéke (18.284.875 Ft) 15%-ának megfelelő bírságot szabjon ki az alperesekkel szemben. Kérte, hogy a bíróság a bírság összegének megállapítása során mérlegelje, hogy súlyos jogsértés valósult meg azzal, hogy az alperesek a Kbt. kógens szabályai mellőzésével kötötték meg a szerződésüket és a jogsértés nem reparálható.
A felperes előadta, hogy összesen 58 működési kiadási és 3 felhalmozási mintatétel esetében lehetett megállapítani, hogy a közbeszerzési eljárás törvénysértően mellőzték.
6.
Az I. rendű alperes az ellenkérelmében vitatta, hogy közbeszerzési eljárás szabályait megsértette volna, előadta azt is, hogy a felperes keresetéből nem lehet pontosan meghatározni, hogy a közbeszerzés mellőzésével érintett beszerzett áruk közül mely tételek vonatkozásában hogyan alkalmazták a nemzeti értékhatárra vonatkozó szabályokat.
Nem lehet pontosan meghatározni azt sem, hogy mely szerződések alapján milyen tételek beszerzését sérelmezte a felperes.
Az I. rendű alperes előadta, hogy 2015. évben a II. rendű alperestől laboratóriumi vegyszereket 7.100.160 Ft értékben vásárolt.
Kérte, hogy amennyiben a bíróság a szerződések érvénytelenségét megállapítja, úgy az eredeti állapot helyreállításának kizártsága miatt ne szabjon ki bírságot, vagy annak összegét méltányosan határozza meg a betegellátás zavartalan lebonyolítása érdekében, ugyanis a bírság megfizetésével a betegellátástól vonja el a pénzt az I. rendű alperes.
A II. rendű alperes az ellenkérelmében az érvénytelenség megállapítására irányuló keresetet nem vitatta, azonban az érvénytelenség jogkövetkezményeit - az eredeti állapot helyreállítása, érvényessé nyilvánítás és bírság kiszabása - vitatta.
Nem vitatta, hogy a perbeli szerződéseket a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötötték meg az alperesek. Előadta, hogy a szolgáltatás tulajdonságára tekintettel az eredeti állapot helyreállítása kizárt, hiszen az I. rendű alperes már felhasználta azokat A kiemelkedően fontos közérdek fennállására tekintettel történő érvényessé nyilvánítás esetén vele szemben bírság kiszabásának nem lehet helye, a II. rendű alperesnek nem volt mérlegelési lehetősége az I. rendű alperes megrendeléseinek teljesítésekor.
A II. rendű alperes szerint ő a perre okot nem adott, a kereseti kérelmet sem vitatta, így a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 80. § (1) bekezdése alapján kérte, hogy a bíróság a II. rendű alperes költségeiben a felperest marasztalja.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperesek által 2015. január 8. napjától 2015. december 31. napjáig megkötött és 2015. május 29. napján lekönyvelt és megfizetett valamennyi szerződése érvénytelen, egyben a szerződéseket a megkötés időpontjára visszamenőleg érvényessé nyilvánította és az I. rendű alperessel szemben az érvényessé nyilvánítás miatt 1.000 Ft bírságot szabott ki, a keresetet ezt meghaladóan elutasította.
Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 12.700 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a feljegyzett eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad, a per során felmerült költségeiket a felek ezt meghaladóan maguk kötelesek viselni.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes a Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozik, a szerződéssel beszerzett eszközök nem tartoznak a Kbt. 9. §-ban foglalt kivételi körbe, hanem a Kbt. 7. § (4) bekezdése szerinti megrendelésnek minősül, ekként pedig a Kbt. tárgyi hatálya alá tartozik. A szerződéseket a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötötték meg az alperesek.
Csak az I. rendű alperes állította, hogy nem lehet aggálytalanul megállapítani, hogy a szerződések a Kbt. hatálya alá tartoztak volna, azonban az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes a D.686/12/16. számú határozatában elmarasztalta a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt az I. rendű alperest, így a polgári peres eljárás során már nincs lehetőség arra,

hogy a bíróság akár az egybeszámítás szabályait, akár az egyes tételek funkcionális egységét külön vizsgálhassa.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes annak ellenére, hogy őt valamennyi törvényi feltétel erre kötelezte nem folytatott le közbeszerzési eljárást, amely miatt az alperesek között 2015. január 8. napja és 2015. december 31. napja között megkötött szerződések érvénytelenek, ezért a kereseti kérelem ezen részének helyt adva az érvénytelenséget megállapította. A szerződések tárgyára tekintettel a laboreszközök és műszerek beszerzésére vonatkozó eredeti állapot helyreállítása fogalmilag kizárt.
Az elsőfokú bíróság a Kbt. 164. § (5) bekezdésében foglaltak szerint kizárólag a Kbt. 127. § (3) bekezdésben meghatározott jogkövetkezményt alkalmazhatta, melyek értelmében a szerződéseket érvényessé nyilvánította és bírságot szabott ki.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a II. rendű alperes nem volt olyan döntési helyzetben, hogy vizsgálhatta volna az I. rendű alperes a megrendeléseket a Kbt. betartásával vagy mellőzésével küldte meg részére, hiszen a II. rendű alperes - vagy bármely gyógyító tevékenység folytatásához szükséges termékeket forgalmazó piaci szereplő - köteles a megrendeléseket teljesíteni. Az elsőfokú bíróság szerint a II. rendű alperes szankcionálása azt a nem kívánt gyakorlatot eredményezhetné, hogy az ilyen szolgáltatók a kórházak teljesítésének megtagadásával az egészségügyi ellátó tevékenység folytatását és ezzel közvetlenül a betegek ellátását és életét veszélyeztesse.
Az elsőfokú bíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a II. rendű alperessel szemben bírság kiszabása nem indokolt.
Az I. rendű alperesnek volt kizárólagosan kötelezettsége a közbeszerzés kiírására, ő volt azoknak a szükséges adatoknak a birtokában, ami a jogsértés tényének, illetve súlyának felismeréséhez elengedhetetlen volt, így bírság kiszabása a Kbt. rendelkezései alapján egyedül az I. rendű alperessel szemben indokolt.
Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy az I. rendű alperesnek a TIOP 2.2.4 pályázat során milyen nehézségei merültek fel, melyek ellenére a betegellátást folyamatosan biztosítani volt köteles. Értékelte, hogy a változó pályázati koncepciók miatt az I. rendű alperesnek a szerződéses időszak vonatkozásában nem volt tudomása arra vonatkozóan, hogy a vizsgálat lefolytatására alkalmas műszaki berendezéseket mikor és milyen formán fogják tudni beszerezni, melyből logikusan következik az is, hogy a berendezésekhez szükséges laboreszközök és vegyszerek beszerzésére sem rendelkezett érdemi információval.
Az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az I. rendű alperesnek az orvosi eszközök beszerzésének elnehezedése miatt kellett a közbeszerzés mellőzésével szerződést kötni a II. rendű alperessel, kizárólag azért, hogy a jogszabályban előírt betegellátási kötelezettségének eleget tudjon tenni.
Az összeg meghatározása során az elsőfokú bíróság a Kbt. által biztosított mérlegelési jogkörével élve 1000 Ft-ban tartotta indokoltnak a bírság kiszabását. Kiemelte, hogy amennyiben a jogalkotó szándéka arra irányult volna, hogy akármely közbeszerzés mellőzése esetén a legsúlyosabb mértékű bírságot kelljen alkalmazni, úgy nyilvánvalóan azt a jogszabályi rendelkezést alkotta volna meg, hogy a szerződéses érték 15%-ának megfelelő mértékű bírságot kell alkalmazni, ám a jogalkotó a bírság összegének meghatározását - alsó határ meghatározása nélkül - a bíróság mérlegelésére bízta.
Az elsőfokú bíróság a perköltségről a Pp. 81. § (1) bekezdése és a II. rendű alperes vonatkozásában pedig a Pp. 80. § (1) bekezdése alapján rendelkezett azzal, hogy a szerződés érvénytelenségére vonatkozó kereseti kérelemmel kapcsolatban a felperes pernyertes, míg a

jogkövetkezményekben alkalmazni kért bírság kiszabása és az eredeti állapot helyreállítása kapcsán 99%-ban pervesztes lett.
A II. rendű alperes az érvénytelenség tárgyában előterjesztett kereseti kérelmet az első tárgyalást megelőzően elismerte és a perre okot nem adott, ezért az elsőfokú bíróság a felperest kötelezte a részére 10.000 Ft + áfa perköltség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a Kbt. 164. § (1) bekezdése, az I. rendű alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem köteles, a II. rendű alperest pedig a Pp. 80. § (1) bekezdése alapján nem lehet ennek megfizetésére kötelezni, ezért az állam terhén marad.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az ítélet megváltoztatását akként, hogy a másodfokú bíróság
- az ítélet rendelkező részéből „a keresetet ezt meghaladóan elutasította” megállapítást mellőzze a másodfokú bíróság,
- mellőzze az indokolásból azt, hogy a felperes keresete kis részben alapos, illetve a felperes 99%-ban pervesztes,
- a felperes vonatkozásában a II. rendű alperes részére fizetendő perköltséget is mellőzni kérte,
- mellőzni kérte az ítélet indokolásából annak megállapítását, miszerint a felperes személyes illetékmentessége folytán az illeték az állam terhén marad,
- miután a felperes pernyertes lett, így az alpereseket kérte a felperes részére perköltség megfizetésére kötelezni.
A fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy miután az elsőfokú bíróság mind az elsődleges, mind a másodlagos kereseti kérelmének helyt adott, ezért téves az elsőfokú bíróságnak azon megállapítása, hogy a felperes keresete bármilyen részben is elutasításra került volna, ekként téves, hogy a felperes 99%-ban lett pervesztes.
Téves az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy a felperest marasztalta perköltség megfizetésére, miközben mindkét alperes okot adott a perre.
A felperes hangsúlyozta, hogy a Kbt. 164. § és 127. § alapján terjesztette elő a kereseti kérelmét, elsődlegesen az érvénytelenség megállapítását kérte és jogkövetkezményként az eredeti állapot helyreállítását, másodlagosan a szerződések érvényessé nyilvánítását a kötelezően kiszabandó bírság mellett.
Az elsőfokú bíróság alaposnak találta a felperes elsődleges kereseti kérelmét, hiszen meg is állapította azt, hogy a szerződések érvénytelenek. Az elsőfokú bíróság vizsgálta és megállapította a közérdek fennállását és az I. rendű alperessel szemben bírságot szabott ki, ezzel lényegében a felperes másodlagos kereseti kérelmének is helyt adott, így nem lehet a pervesztesség-pernyertesség megítélése körében relevanciája, hogy az eredeti állapot helyreállítására már nincs lehetőség, illetve hogy milyen összegű bírság kerül kiszabásra az alperesekkel szemben. Ugyanis az a körülmény, hogy a felperes a kiszabandó bírság tekintetében a legmagasabb százalékos értékre tett javaslatot és ettől eltérően az elsőfokú bíróság egy jelképes 1000 Ft-os összegben határozta meg a bírság összegét, ez nem értékelhető a felperes hátrányára és ez alapján nem állapítható meg, hogy a felperes 99%-ban bizonyulna pervesztesnek, ezért helytelen az ítélet rendelkező részében „a keresetet ezt meghaladóan elutasította” megállapítás.

A felperes szerint megalapozatlanul alkalmazta az elsőfokú bíróság a Pp. 80. § (1) bekezdésének rendelkezését, ugyanis mindkét alperes okot adott a perre, hiszen a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötötték meg a szerződést, így a II. rendű alperes vonatkozásában nem teljesült a Pp. 80. § (1) bekezdése szerinti konjunktív feltétel. A per megindítását egyértelműen az alperesek jogellenes magatartása, a közbeszerzési eljárás lefolytatásának jogtalan mellőzése alapozza meg, ekként mindkét alperes okot adott a perre. Miután a felperes lényegében pernyertesnek minősül, ezért az alpereseket kell kötelezni a felperes részére perköltség megfizetésére.
Az I. rendű alperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, melyben kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének teljes egészében történő elutasítását.
Másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását (ezen nyilatkozata az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányuló kérelemnek tekinthető).
Csatlakozó fellebbezése indokolásaként fenntartotta az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatát. Egyben a Fővárosi Ítélőtábla 18.Gf.40.592/2016/8. számú ítéletére hivatkozva állította, hogy nincs helye bírság kiszabásának jelen esetben, mivel a közbeszerzési eljárás mellőzésével történt a szerződéskötés. Kifejtette, hogy a Kbt. 127. § (1) bekezdésére alapítottan a részben közbeszerzési eljárás megsértésével kötött szerződések érvénytelenségének a megállapítására kerülhet sor, azonban ezek közül a Kbt. 164. § (5) bekezdésében foglaltak alapján a bírság szankció alkalmazásának lehetősége a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződésekhez kapcsolódóan a jogszabály szövegezése szerint nem áll fenn és ilyen jogalkotói szándék a jogszabály indokolásából sem vezethető le.
A II. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte, hogy az I. rendű alperesi csatlakozó fellebbezés alapján a másodfokú bíróság akként változtassa meg az elsőfokú ítéletet, hogy az I. rendű alperessel szemben mellőzze a bírság kiszabását. Az álláspontja szerint a bírság kiszabásának nem állnak fenn a jogszabályi feltételei. Megalapozatlan a felperes azon állítása, hogy a felperes pernyertesnek tekinthető.
A II. rendű alperes szerint a felperes elkülönített kereseti kérelmei keresethalmazatot képeztek, az elsődleges kereseti kérelemnek (érvénytelenség megállapításának) történő részleges helyt adására figyelemmel az elsőfokú bíróságnak a másodlagos, eshetőleges kereseti kérelmet nem is kellett volna vizsgálnia. A II. rendű alperes szerint a perre az adott okot, hogy az I. rendű alperes követett el jogsértés a közbeszerzés mellőzésével.
A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A. § (1) bekezdés f) pontja, (2) és (3) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felperes fellebbezése nagyobb részt megalapozott.
Az I. rendű alperes csatlakozó fellebbezése megalapozatlan.
1. A szerződés érvénytelensége és érvényessé nyilvánítása:
Az I. rendű alperes a csatlakozó fellebbezésében a teljes kereset elutasítását kérte, azonban nem adta jogi indokát annak, hogy milyen okból vitatja a perbeli szerződés érvénytelenségének a megállapítását és annak bíróság általi érvényessé nyilvánítását.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Kbt. rendelkezéseinek helyes alkalmazásával állapította meg az érvénytelenséget és határozott az érvényessé nyilvánításról. A lefolytatott közigazgatási eljárás eredményeként a Közbeszerzési Döntőbizottság dönt a jogsértés megtörténtéről. A polgári bíróság hatásköre a közbeszerzéssel kapcsolatos jogsértések esetén kizárólag arra terjed ki, hogy az érintett polgári jogviszony alanyai között létrejött szerződés semmisségét a Közbeszerzési Döntőbizottság kezdeményezésére, a törvényben meghatározott esetben kimondja, és az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a polgári jog és a Kbt. szabályai szerint rendelkezzen.
Mindezek alapján a bíróságnak tényként kellett kezelnie, hogy az I. rendű alperes mint ajánlatkérő megsértette a Kbt. 5. §-át, mely kimondja: Közbeszerzési eljárást az ajánlatkérőként meghatározott szervezetek visszterhes szerződés megkötése céljából kötelesek lefolytatni megadott tárgyú és értékű beszerzések megvalósítása érdekében.
Ez alapján az elsőfokú bíróság helyesen azt vizsgálta, hogy a jogerősen megállapított jogsértés a Kbt.-ben meghatározott okokra vonatkozik-e, továbbá hogy fennállnak-e az érvénytelenség alóli kivételek.
Miután a hatósági eljárásban jogerősen megállapításra került, hogy a szerződéseket a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötötték meg, ezért annak a polgári bíróság által levonható jogkövetkezménye a Kbt. 127. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a semmisség. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperesek szerződése érvénytelen. Az eredeti állapot nem állítható helyre, mert a szolgáltatás irreverzibilis, és a közérdek miatt megalapozottan nyilvánította érvényessé az elsőfokú bíróság a szerződést.
A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében előadott okfejtés - miszerint az elsődleges kereseti kérelemnek, az érvénytelenség megállapításának történő részleges helyt adására figyelemmel az elsőfokú bíróságnak a másodlagos, eshetőleges kereseti kérelmet nem is kellett volna vizsgálnia - helytelen.
A felperes kérelmét a Kbt. vonatkozó jogszabályi rendelkezéseinek megfelelően terjesztette elő. A felperes kereseti kérelmei a - felperes megfogalmazása szerint - következők voltak.
A felperes elsődlegesen kérte a szerződések érvénytelenségének a megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítását.
A felperes másodlagosan kérte az érvénytelenség megállapítása után a szerződések érvényessé nyilvánítását, és ez esetben bírság kiszabását.
Miután az érvénytelen szerződésnél az eredeti állapot helyreállítására nem volt lehetőség, ezért az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a második jogkövetkezményként az érvényessé nyilvánítást.
2. Bírság közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése esetén:
Szintén a csatlakozó fellebbezés alapján kellett a másodfokú bíróságnak döntenie arról, hogy az I. rendű alperes által felhozott indokok alapján van-e egyáltalán bírság kiszabására jogszabályi lehetőség abban az esetben, ha olyan szerződést nyilvánít érvényessé a bíróság, melyet nem közbeszerzési eljárás alapján, hanem annak mellőzésével kötöttek meg.
Meg kellett állapítania, hogy arra irányult-e a jogalkotó akarata, hogy a sokkal súlyosabb közbeszerzési jogsértés - közbeszerzési eljárás mellőzése - következtében létrejött érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítása esetén ne szabjon ki a bíróság bírságot, hanem

csak a kisebb súlyú jogsértés, a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés érvényessé nyilvánítása okán kerüljön bírság kiszabásra.
A másodfokú bíróság ennek megállapítása során vizsgálta a perben alkalmazandó 2011. évi Kbt.-t megelőzően, illetve azt követően hatályos közbeszerzési törvényeket, a Kbt. indokolását, az EK Irányelveket, és a bírói gyakorlatot.
A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 350/C. § (2) bekezdése kimondta: Ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés részleges érvénytelenségét, illetve az érvénytelenség hiányát kifejezetten a 306/A. § (3) bekezdése alapján állapítja meg, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve -legfeljebb a szerződés értékének tizenöt százaléka. Ha az érvénytelenség jogkövetkezményeinek megállapításakor a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tíz százaléka.
A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény 164. § (5) bekezdése szerint: Ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a 127. § (3) bekezdése alapján érvényessé nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének tizenöt százaléka.
A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény 176. § (5) bekezdése kimondja: Ha a bíróság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a 137. § (3) bekezdése alapján érvényessé nyilvánítja, bírságot köteles kiszabni, amelynek összege - az eset összes körülményét figyelembe véve - legfeljebb a szerződés értékének 15%-a.
Megállapítható, hogy valamennyi törvény ugyanazt a kifejezést használja.
A 2011. évi Kbt. 164. §-hoz fűzött indokolás szerint: A § a szerződés közbeszerzési jogsértés miatti érvénytelenségének megállapítása iránti, a Döntőbizottság által indított polgári per szabályait tartalmazza. A törvény a Közbeszerzési Döntőbizottságot eljárás-indítási joggal (és kötelezettséggel) ruházza fel arra az esetre, amikor a törvény 127. §-a (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti jogsértést állapít meg az ügy érdemében hozott határozatában. Ebben az esetben pert indít a szerződés érvénytelenségének és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. A fenti szabályozás értelmében amennyiben a KDB olyan közbeszerzési jogsértést állapít meg, amelynek következménye a szerződés érvénytelensége, az érvénytelenség megállapítása, jogkövetkezményeinek alkalmazása érdekében még külön bírósághoz kell fordulnia. Mivel a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos döntés a bíróság előtti polgári per útjára tartozik, a jogorvoslati rendszer hatékonysága érdekében szükséges előírni, hogy ha a KDB megállapítja, hogy olyan jogsértés történt, amelynek az Irányelv értelmében a kötelező jogkövetkezménye a szerződés érvénytelenségének kimondása, akkor a KDB ideiglenes intézkedésként kérje a bíróságtól a szerződés további teljesítésének megtiltását. A törvény szerint a KDB az (1) bekezdés szerinti pert érdemi határozatának meghozatalától számított harminc napon belül indítja meg; a perindításról a Döntőbizottság a Közbeszerzési Hatóság honlapján tájékoztatást tesz közzé. Az (5) bekezdés - összhangban a 2007/66/EK Irányelv rendelkezéseivel - biztosítja alternatív szankció alkalmazását arra az esetre is, amikor a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja; a törvény - megegyezően a kombinált pereknél

alkalmazandó szabállyal - erre az esetre is bírság alkalmazását irányozza elő. A bírság összegének megállapításakor a bíróság mérlegeli a jogsértés súlyát, illetve az eset összes körülményét.
Az indokolás nem mutatott arra rá, hogy a jogalkotónak a bírság kiszabásakor eltérő jogkövetkezmény alkalmazása lett volna szándékában, ha a közbeszerzési eljárás alapján vagy annak mellőzésével kötött szerződés érvényessé nyilvánításáról rendelkezik a bíróság. A 2015. évi Kbt. indokolása megegyező a 2011. évivel.
A 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelvnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról szóló az Európai Parlament és a Tanács 2007. december 11-i 2007/66/EK Irányelvének releváns rendelkezései a következők:
(13) A szerződések jogellenes, közvetlen odaítélésének - amit a Bíróság a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jognak az ajánlatkérő általi legsúlyosabb megsértésének minősített -visszaszorítása érdekében hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókról kell rendelkezni. A jogellenesen, közvetlen módon odaítélt szerződést ezért elviekben érvénytelennek kell tekinteni. Az érvénytelenség nem automatikus, hanem azt egy független jogorvoslati szervnek kell megállapítania, illetve ilyen szerv döntése következményének kell lennie.
(19) Az alaki követelmények egyéb megsértései esetén a tagállamok úgy ítélhetik meg, hogy az érvénytelenség elve nem megfelelő. A tagállamoknak ilyen esetekben rugalmasságot kell biztosítani alternatív szankciók előírására. Az alternatív szankciók kizárólag az ajánlatkérőtől független szervnek befizetendő bírság kiszabására vagy a szerződés időtartamának lerövidítésre korlátozhatók. Az alternatív szankciók részleteit és alkalmazásuk szabályait a tagállamok határozzák meg.
(20) Ez az irányelv nem zárja ki a nemzeti jog szerinti szigorúbb szankciók alkalmazásának lehetőségét.
(21) A szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályok tagállamok általi meghatározásakor azt a célt kell szem előtt tartani, hogy a felek szerződésből eredő jogainak és kötelezettségeinek érvényesítése és teljesítése megszűnjön. A szerződés érvénytelennek nyilvánításából fakadó következményeket a nemzeti jog határozza meg. A nemzeti jogszabályok ennélfogva előírhatják például valamennyi szerződéses kötelezettség visszamenőleges megszüntetését (ex tunc) vagy - ezzel ellentétesen - a még teljesítendő kötelezettségekre korlátozhatják a megszüntetés hatályát (ex nunc). Ez nem vezethet a szigorú szankciók hiányához, ha a szerződéses kötelezettségeket már egészében, vagy majdnem egészében teljesítették. Ilyen esetekben a tagállamoknak alternatív szankciókat is elő kell írniuk, figyelembe véve a szerződés hatályban maradásának nemzeti jog szerinti mértékét. Hasonlóképpen, a nemzeti jogszabályok határozzák meg az esetlegesen kifizetett összegek lehetséges visszafizetésével, valamint a kárpótlás minden egyéb formájával - köztük a természetbeni visszatérítés lehetetlensége esetén az ellenérték visszatérítésével - kapcsolatos következményeket.
(22) Az alkalmazott szankciók arányosságának biztosítása érdekében azonban a tagállamok lehetővé tehetik a jogorvoslati eljárások lefolytatásáért felelős szerv számára, hogy -amennyiben az adott ügy kivételes körülményei megkívánják bizonyos, általános érdekkel kapcsolatos kiemelkedően fontos indokok elismerését - ne veszélyeztesse a szerződést, vagy

annak egyes vagy valamennyi időbeli joghatását ismerje el. Az ilyen esetekben is alternatív szankciókat kell alkalmazni. Az ajánlatkérőtől független jogorvoslati szerv minden lényeges szempontot megvizsgál annak megállapítása érdekében, hogy általános érdekkel kapcsolatos kiemelkedően fontos indokok miatt hatályban kell-e tartani a szerződést.
Az EK Irányelv alapján hozott törvény rendelkezéseiből megállapítható, hogy a döntőbizottság és a bíróság által kiszabott bírság ugyanazt a védett jogi érdeket szolgálja: a legsúlyosabb közbeszerzési jogsértések elleni fellépést, eltérő azonban a tény- és jogalap, mivel a döntőbizottsági bírság a jogszabálysértés, a bíróság által kiszabott bírság viszont az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánításának következménye, a szerződéses jogviszony felszámolása helyett alkalmazott alternatív szankció.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződés esetében is van a bíróságnak bírságolási kötelezettsége.
A polgári bíróság által kiszabandó bírságot a 2003. évi Kbt. 350/C. § (2) bekezdése szabályozta, mely a 306/A. § (3) bekezdésére utalt vissza, mely kiemelkedően fontos közérdek esetére az érvénytelenség hiányának megállapítását lehetővé tette. A 306/A. § (3) bekezdése viszont a 306/A. § (2) bekezdése szerinti szerződésekre volt irányadó, amely magába foglalta a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével megkötött szerződéseket is. A 2003. évi Kbt. alapján a bírságot a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződés esetén is ki kellett szabni, és ez a szabályozási elv nem változott a 2011. évi Kbt. és a 2015. évi Kbt. alapján indult eljárásokban sem.
A 2011. évi Kbt. 164. § (5) bekezdése a 127. § (3) bekezdésre utal vissza - kiemelkedően fontos közérdekből érvényessé nyilvánítható a szerződés -, a 127. § (3) bekezdése viszont valamennyi, a 127. § (1) bekezdése szerinti szerződésre vonatkozik, így a 127. § (1) bekezdés a) pontja alapján a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződésekre is.
A 2015. évi Kbt. 176. § (5) bekezdése, a 137. § (3) bekezdésre, az pedig a 137. § (1) bekezdés szerinti valamennyi szerződésre, így a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződésre is utal, ezért a bírság kiszabása abban az esetben is kötelező, ha közbeszerzési eljárás mellőzésével kötötték a felek a szerződést.
Az I. rendű alperes által hivatkozott Fővárosi Ítélőtábla 18.Gf.40.592/2016/8. számú ítéletében kifejtett állásponttal ellentétesek a következő - szintén ítélőtáblai - határozatok: BDT2017. 3651.: A 2010. január 1. napját követően közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződés érvényessé nyilvánítása esetén is bírságot kell kiszabnia a bíróságnak a közbeszerzési eljárásra kötelezettel szemben. [Pécsi Ítélőtábla 2017. február 9. napján hozott Pf.IV.20.177/2016/16. ítélete]
A Fővárosi Ítélőtábla 2017. július 7. napi 35.Gf.40.540/2016/8. és 2017. február 9. napi 5.Pf.21.151/2016/3. sz. ítéletei, a Debreceni Ítélőtábla 2017. április 28. napi Pf.II.20.092/2017/5. ítélete.
Ezekben a perbelihez azonos tényállás - közbeszerzési eljárás mellőzése - alapján került bírság kiszabásra az ajánlatkérővel szemben.
Mindezek alapján az alperesek helytelenül hivatkoztak arra, hogy jelen esetben nem állnak fenn a bírság kiszabásának jogszabályi feltételei.

3. A bírság alanya:
Bár a felperes a fellebbezésében nem kérte, hogy a II. rendű alperessel szemben is szabjon ki bírságot a másodfokú bíróság, illetve nem kérte a megállapított 1000 Ft felemelését, ugyanakkor a másodfokú bíróság a BDT2017. 3651. határozatban kifejtett álláspontot osztja, mely szerint: A Kbt. kifejezetten nem rendelkezik a bírság alanyáról, de a vonatkozó EK irányelvből, valamint a Kbt. általában meghatározható alanyi hatályából is az következik, hogy az alternatív szankció, a bírság az ajánlatkérővel szemben szabható ki, nincs helye bírság kiszabásának a vele szerződést kötővel szemben. A Kbt. alanyi hatálya alá tartozó szervezetek a Kbt. szabályai szerint kötelesek lefolytatni megadott tárgyú és értékű beszerzéseiket a közpénzek észszerű és hatékony felhasználása, nyilvános ellenőrizhetősége, a verseny biztosítása érdekében. A bírság szankció célját tekintve a Kbt. alanyi hatálya alá tartozókat hivatott a jogkövető magatartásra szorítani, amely a Kbt. előírásainak betartását kell jelentse. A 2015. évi Kbt.-hez fűzött kommentár is utal arra, hogy a bírságot az ajánlatkérővel szemben lehet kiszabni, nincs lehetőség egyetemleges kötelezésre (bírságolásra) a szerződéses partnerével szemben.
Miután azonban a felperes a kereseti kérelmében a II. rendű alperessel szemben is kérte a bírság kiszabását, és ezt az elsőfokú bíróság elutasította, melyet a felperes fellebbezéssel nem támadott, ezért van az elsőfokú ítéletnek „keresetet ezt meghaladóan elutasító” része, tehát a felperes a fellebbezésében alaptalanul kérte ennek mellőzését.
A másodfokú bíróság rendelkezett az elsőfokú bíróság által kiszabott bírság megfizetésének a módjáról, azt 15 napon belül a felperes részére kell megfizetnie az I. rendű alperesnek.
4. Pertárgyérték, kereseti illeték:
A felperes a fellebbezésében mellőzni kérte az ítélet indokolásából annak megállapítását, miszerint „a felperes személyes illetékmentessége folytán az illeték az állam terhén marad”.
A Pp. 253. (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről.
A fentiek értelmében a másodfokú bíróságnak hivatalból is kötelessége vizsgálni az államot megillető költségről szóló rendelkezést. Ennek során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság egyáltalán nem határozta meg a pertárgyértéket, nem lett költségjegyzék kiállítva a feljegyzett illetékről, és az elsőfokú ítéletben sem került meghatározásra milyen összegű kereseti illetéket visel az állam.
A szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perben a pertárgy értékét a szerződésben kikötött szolgáltatás értéke határozza meg (5/2013. Polgári Jogegységi Határozat), mely jelen esetben 18.284.875 Ft, melynek 6%-a 1.097.100 Ft kereseti illeték.
A szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem mellett a bírság kiszabása iránti kereseti kérelem olyan járulékos kérelemnek minősül, melyet a Pp. 25. § (4) bekezdése értelmében a pertárgy értékének meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni, különös tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróságnak erre irányuló kereseti kérelem nélkül is kell bírságot kiszabnia. A bíróság által - mérlegeléssel és akár kérelem nélkül is - kiszabott

bírság összege nem érinti a felperesi pernyertességet, nem eredményezi a felperes pervesztességét.
Az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelem vonatkozásában mindkét alperes pervesztesnek tekintendő, azonban az I. rendű alperes a kereseti illeték viselésére nem kötelezhető, mert az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg.
Az elsőfokú bíróság helytelenül mentesítette a II. rendű alperest a teljes illeték megfizetése alól a Pp. 80. § (1) bekezdésére hivatkozással, tekintettel arra, hogy ez a § pusztán azt szabályozza, hogy mely esetben fizeti a felperes az alperes perköltségét, azonban az államot megillető illetéknél az Itv. 58. § (1) bekezdése c) pontja az irányadó.
Jelen esetben azonban ezt sem lehet alkalmazni, mert a II. rendű alperes nem ismerte el a kereseti kérelmet, ugyanis pusztán az érvénytelenség megállapítására irányuló kérelmet ismerte el, azonban a kért két jogkövetkezmény közül egyet sem ismert el, ezért a mérsékelt illeték alkalmazásának jogszabályi feltételei nem állnak fenn.
5. Elsőfokú perköltség:
A felperes a fellebbezésében sérelmezte, hogy őt elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes javára, egyben kérte az alpereseket kötelezni a felperes részére elsőfokú perköltség megfizetésére.
A másodfokú bíróság vizsgálta, hogy a II. rendű alperes a perre okot adott-e vagy sem, a Pp. 80. § (1) bekezdésében foglalt - elsőfokú bíróság által hivatkozott - rendelkezést jelen perben lehet-e alkalmazni.
A Pp. 80. § (1) bekezdése kimondja: Ha az alperes a perre okot nem adott, és a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, az alperes költségében a felperest kell elmarasztalni.
A két konjunktív feltétel közül egyik sem valósult meg, ahogy az előző pontban a másodfokú bíróság már megállapította, a II. rendű alperes nem ismerte el a keresetet. Illetve az is megállapítható, hogy okot adott a perre.
Az alperes a perre abban az esetben nem ad okot, ha semmi olyat nem tesz, aminek nyomán a perindítás szükségessé válik, illetve az alperes megtesz mindent annak érdekében, hogy a felek közötti jogvita a polgári per igénybevétele nélkül elintézhetővé váljék.
A Kbt. 164. § (1) bekezdése szerint a felperesnek a szerződés közbeszerzési jogsértése miatti érvénytelenségének megállapítása iránt polgári pert kellett indítania. Mivel az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, ezért a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perekben szükségképpeni pertársaság áll fenn a szerződést megkötő felek között, azaz valamennyiük perben állására szükség van az érvénytelenség kimondásához. Ezért a II. rendű alperes perben állása nélkül a perben érdemi döntés nem volt hozható. Miután a perbeli szerződés megkötésében a II. rendű alperes részt vett, ezért a Pp. „perre okot nem adott” kitétele nem értelmezhető, mert a felperes perindítási kötelezettsége miatt a II. rendű alperes pert megelőző, per elkerülését célzó magatartása nem volt vizsgálható.

Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a Pp. 80. § (1) bekezdése nem alkalmazható, és a felperes nem kötelezhető a II. rendű alperes javára perköltség megfizetésére, ezért a másodfokú bíróság mellőzte a felperes perköltségben való marasztalását.
Egyben az alpereseket kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján arra, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 20.000 Ft elsőfokú perköltséget.
6. Fellebbezési illeték, csatlakozó fellebbezési illeték, másodfokú perköltség:
A felperes fellebbezése a perköltség viselésre irányult, és az indokolás megváltoztatásra irányult, ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint ebben az esetben nem határozható meg a fellebbezési pertárgyérték, a feljegyzett illeték az Itv. 39. § (3) bekezdése b) pont 2. fordulata alapján 24.000 Ft.
A felperes fellebbezése túlnyomórészt alapos volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alpereseket kötelezte, hogy egyetemlegesen fizessen meg a felperesnek 10.000 Ft másodfokú perköltséget.
A 24.000 Ft fellebbezési illetéket az I. rendű alperes illetékmentessége folytán kizárólag a II. rendű alperes köteles megfizetni a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. § (2) bekezdése alapján.
A csatlakozó fellebbezés illetékének összegét a másodfokú bíróság arra figyelemmel állapította meg, hogy az I. rendű alperes a kereset teljes elutasítását kérte, azaz az érvénytelenséget vitatta, ez esetben a 18.284.875 Ft 8%-ának a fele az illeték az Itv. 46. § (1) és (4) bekezdése alapján, melyet az I. rendű alperes illetékmentessége folytán az állam visel a Kmr. 13. § (1) bekezdése és a 14. §-a alapján.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Eger, 2017. november 30.
Dr. Szalai Tünde s.k. Dr.Nádai Tímea s.k. Dr.Hunyadi-Buzás Ágnes s.k.
a tanács elnöke előadó bíró bíró