Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2019/156
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2019.08.13.
Iktatószám:13906/2019
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK
mint elsőfokú bíróság
30.K.700.209/2019/11. szám

A Fővárosi Törvényszék az Obermajer és Tóth Ügyvédi Társulás (1092 Budapest, Bakáts tér 8. IV/4., eljáró ügyvéd: dr. Obermajer Attila) által képviselt Penta Industry Kft. (1148 Budapest, Kerepesi út 52. III. emelet) felperesnek, a dr. Jánosi Bálint kamarai jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) alperes ellen közbeszerzési tárgyú közigazgatási jogvita (D.11/26/2019.) elbírálása iránti perében - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Törvényszék az alperes 2019. április 3. napján kelt D.11/26/2019. számú határozatát a bírságösszeg vonatkozásában megsemmisíti, és az alperest a bírság összegszerűsége körében új eljárásra kötelezi.
A le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A perben nem álló BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: ajánlatkérő)
2017.április 13-án a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 117. § (1) bekezdése szerinti közbeszerzési eljárást indított Letenye és Sopronkövesd - új Tűzoltó Örs teljes körű, kulcsrakész kivitelezése vállalkozási szerződés alapján a KEHOP-1.6.0-15-2016-00004 azonosító számú projekt keretében, a Második rész vonatkozásában 86.085.483 forint értékben.
A felperes az ajánlata 13. oldalán akként nyilatkozott a Kbt. 66. § (6) bekezdés a) pontja tekintetében, hogy felelős műszaki vezetés és építőmesteri munkák esetében alvállalkozót kíván igénybe venni. A felperes ajánlata a Kbt. 66. § (6) bekezdés b) pontja tekintetében nem tartalmazott nyilatkozatot.
A közbeszerzési eljárás eredményeképpen az ajánlatkérő és a felperes, mint nyertes ajánlattevő 2017. november 10-én kötöttek vállalkozási szerződést.
A felperes és a Weld Metál Kft. 2017. november 15-én kötöttek vállalkozói szerződést, amely 2.1. pontja alapján a szerződés tárgya a Sopronkövesd - új Tűzoltó Örs kivitelezéséhez szükséges szolgáltatások és anyagok volt. A vállalkozói szerződés 3.1.2. pontja alapján a teljesítési időszak a munkaterület átadásának időpontjától számított 210 nap volt, amibe a műszaki átadás-átvételi eljárás ideje is beleszámított. A szerződés 4.1.1. pontja alapján a vállalkozói díj 54.000.000 forint + ÁFA volt.
A Weld Metal Kft. 2017. december 12-én egy számlát állított ki a felperesnek 10.000.000 forint + ÁFA értékben és „Előleg” tárgyban. A Weld Metal Kft. 2018. március 21-én egy GU4SA2042376 számú számlát állított ki a felperesnek 13.000.000 forint + ÁFA értékben és „Sopronkövesdi projekt 2. előleg” tárgyban. A Weld Metal Kft. 2018. március 26-án egy GU4SA2042377 számú számlát állított ki a felperesnek 13.500.000 forint + ÁFA értékben, „Sopronkövesd - új Tűzoltó Örs kivitelezése alvállalkozási szerződés szerint, 25%-os teljesítés” tárgyban és 2018. március 21-ei teljesítési
időponttal. A számla alapján a számlaérték 7.750.000 forint + ÁFA volt 5.750.000 forint + ÁFA tárgyi teljesítésben jóváírt előleg miatt.
A 2018. június 11-én megkezdett 2017/2572/22-2 sorszámú e-alnapló alapján a Weld Metal Kft. „Építő szakipari munkák” megnevezésű építés-szerelési munka kivitelezője volt. A Weld Metal Kft. részére a munkaterület átadásának időpontja 2017. november 15-e volt, a befejezési határidő 2018. június 14-e volt, továbbá az adatok rögzítésének időpontja 2018. június 17-e volt.
A felperes és az IMV-KOP Invest Kft. 2018. szeptember 4-én kötöttek alvállalkozói szerződést, amely alapján az IMV-KOP Invest Kft. elvállalta a Sopronkövesd - új Tűzoltó Örs kivitelezéséhez kapcsolódó szárazépítési kivitelezési munkálatainak az elvégzését. Az alvállalkozói szerződés D.1. pontja alapján az alvállalkozói díj 2.500 forint/óra/fő rezsióradíj átalányárként. Az alvállalkozói szerződés E. pontja alapján a teljesítési határidő 2018. szeptember 17-e volt. A felperes 2018. szeptember 5-én 1.000.000 forint + ÁFA összegben fizetett ki előleget az IMV-KOP Invest Kft.-nek egy utalási bizonylat alapján. A
2018. szeptember 14-én megkezdett 2017/2572/22-3 sorszámú e-alnapló alapján az IMV-KOP Invest Kft. „Száraz- és általános építési feladatok” megnevezésű építés-szerelési munka kivitelezője volt. Az e-alnapló nem tartalmazott adatokat a munkaterület átadásának időpontja, a befejezési határidő és az adatok rögzítésének időpontja esetében.
Az ajánlatkérő a 2018. szeptember 26-án kelt levelében a felperessel kötött vállalkozási szerződést azonnali hatállyal felmondta, majd 2018. október 2-án a Kbt. 142. § (5) bekezdése alapján bejelentette a Közbeszerzési Hatóságnak, hogy a felperes a szerződéses kötelezettségét súlyosan megszegte.
A hivatalbóli kezdeményezés 2019. január 21-én érkezett meg az alpereshez, amely szerint a Kbt. 153. § (1) bekezdés c) pontja alapján kezdeményezték az alperes eljárásának hivatalból történő megindítását.
Az alperes 2019. január 21. napján kelt D.414/14/2018. számú határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette a hivatalbóli kezdeményezés első eleme tekintetében a Kbt. 138. § (3) bekezdés második mondatának második fordulatát és a második elem tekintetében a Kbt. 138. § (3) bekezdés második mondatának mindkét fordulatát, amely utóbbi jogsértést az alperes súlyosnak minősített, továbbá a felperessel szemben 2.000.000 forint bírságot szabott ki.
Az alperes a hivatalbóli kezdeményezés első elemével kapcsolatban megállapította, hogy a 2017. november 10-én kötött vállalkozási szerződés teljesítése során az IMV-KOP Invest Kft. alvállalkozó vonatkozásában a felperes nem nyilatkozott arról, továbbá az alvállalkozó nyilatkozatát nem nyújtotta be arról, hogy nem áll a kizáró okok hatálya alatt, emiatt megsértette a Kbt. 138. § (3) bekezdés második mondatának második fordulatát, amely jogsértés nem minősített súlyosnak.
Az alperes a hivatalbóli kezdeményezés második elemével kapcsolatban megállapította, hogy a Weld Metal Kft. a GU4SA2042377 számú számla alapján 2018. március 21-én teljesítette a 2017. november 15-én kötött vállalkozói szerződés 25%-át, viszont a 2017/2572/22-2 sorszámú e-alnaplóban csak később, 2018. június 17-én rögzítették a teljesítésének a tényét, ezért a felperes nem a 2017. november 10-én kötött vállalkozási szerződés Weld Metal Kft. által teljesítendő részének Weld Metal Kft. általi teljesítését megelőzően jelentette be az ajánlatkérőnek a Weld Metal Kft.-t. Az alperes azt is megállapította, hogy a felperes nem nyilatkozott arról, hogy a Weld Metal Kft. nem áll a kizáró okok hatálya alatt. Emiatt az alperes megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 138. § (3) bekezdés második mondatának mindkét fordulatát, amely jogsértést súlyosnak minősítette.
Az alperes a Kbt. 165. § (2) bekezdés b) pontja alapján a jogsértés hiányát állapította meg a hivatalbóli kezdeményezés harmadik és negyedik elemére vonatkozóan.
A hivatalbóli kezdeményezés első és második elemére vonatkozóan a Kbt. 165. § (2) bekezdés c) pontja alapján megállapította a jogsértés megtörténtét, és a Kbt. 62. § (1) bekezdés q) pont szerinti kizáró ok alkalmazása érdekében döntött annak súlyosságáról, továbbá a Kbt. 165. § (2) bekezdés e) pontja alapján alkalmazta a Kbt. 165. § (6) bekezdés e) pontja szerinti jogkövetkezményt. Az alperes rögzítette,
hogy a bírság összegének megállapításakor az eset összes körülményét figyelembe vette, így a felperes terhére értékelte azt, hogy a jogsértés nem reparálható, és az ajánlatkérő javára azt, hogy a jogsértés a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre nem gyakorolt befolyást. E szempontokat összességében mérlegelve az alperes a 4.000.000 forint összegű bírságot tartotta indokoltnak.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatását (bírságmérséklést), másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
Az álláspontja szerint az alperes a bírság összegének megállapításához az eset összes körülményét nem vette figyelembe, vagy ez a határozatból nem állapítható meg. Kiemelte, hogy az alperes mindösszesen azt értékelte - a felperes terhére -, hogy az elkövetett jogsértés nem reparálható, de enyhítő körülményt a felperes javára nem vett figyelembe. Hivatkozott a Fővárosi ítélőtábla 3.Kf.27.187/2005/3. számú döntésére, miszerint az összegszerűség indokait az alperes köteles megadni, e körben utalt továbbá a 3. Kf.27.772/2010/4., 4.Kf.27.459/2010/4, 3.Kf.27.294/2006/4. számú ítéletekre is.
Kifogásolta, hogy nem derült ki az indoklásból az, hogy figyelembe vették volna enyhítő körülményként azt, hogy a jogsértés nem volt szándékos, valamint az sem derült ki, hogy a közbeszerzés tárgyát és értékét hogyan vették figyelembe a bírság összegének megállapításakor. Sérelmezte, hogy a felperes az eljárást segítő együttműködő magatartását, valamint a jogsértés elkövetésének időpontját és az idő múlását, továbbá azt, hogy a felperessel szemben korábban nem szabtak ki hasonló bírságot, az alperes enyhítő körülményként nem értékelte. Előadta, hogy a kiszabott bírság az alperes által követett gyakorlattal sem volt összhangban sem indokolás sem az összegszerűség tekintetében, e körben több olyan döntőbizottsági végzésre hivatkozott, amelyekben hasonló tényállású jogsértések esetén jellemzően nagyságrendekkel alacsonyabb bírságot állapított meg, továbbá több körülményt vett figyelembe.
Az alperes védiratában a határozatában foglaltakat fenntartva kérte a kereset elutasítását, perköltségének megtérítése mellett.
Az alperes álláspontja szerint a határozata a jogkövetkezményként alkalmazott bírság kiszabása és annak mértéke vonatkozásában is jogszerű volt, a felülmérlegelés lehetősége pedig kizárt.
Kifejtette, hogy megadta mind a bírság kiszabása, mind összegszerűsége keretében mérlegelés során figyelembe vett szempontokat, a mérlegelése okszerű volt, a kiszabott bírság összege a törvényi keretek között került meghatározásra. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 165. § (7) bekezdése szerint bírságként ki lehet szabni a jogorvoslattal érintett rész értékékének legfeljebb 15%-át, és így meglehetősen alacsony mértékű bírságot állapított meg a 4.000.000 forint összeggel, mivel 86.085.483 forint + ÁFA 15%-a 12.912.822 forint + ÁFA. Utalt arra, hogy a kiszabott bírság mértéke a jogsértéssel érintett szerződéses érték 15%-át sem érte el, mivel a felperes 31.750.000 forint + ÁFA összeget fizetett ki összességében a Weld Metal Kft.-nek és az IMV-KOP Invest Kft.-nek, amely 15%-a 4.762.500 forint + ÁFA.
Előadta, hogy a hatályos előírás alapján a jogalkotó lehetőséget biztosít arra, hogy minden figyelembe vehető körülményt mérlegeljen, és a megfogalmazás alapján széles körben megengedi a mérlegelési szempontok figyelembe vételét és alkalmazását.
A kereset az alábbiak szerint alapos.
A bíróság a közigazgatási jogvitát a Kbt. 169. §-a és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdése, valamint Kp. 85. § (1) bekezdése alapján a felek által előterjesztett kérelmek, jognyilatkozatok keretei között bírálta el a Kp. 85. § (2) bekezdése szerint a közigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján.
A felperes keresetében az alperes határozatát kizárólag a bírságkiszabással összefüggésben támadta.
A Kbt. 165. § (3) bekezdés d) pontja értelmében amennyiben a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatában jogsértést állapít meg, bírságot szabhat ki a jogsértő szervezettel vagy személlyel, valamint a jogsértésért felelős személlyel vagy a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben.
Az alperes - a felperes által sem vitatottan - jogszerűen döntött a jogsértések megállapítása mellett a bírságkiszabás mellett.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy bírságösszeg eltúlzott, és e körben elsődlegesen arra utalt, hogy a hatályos jogszabályok alapján a bírságkiszabás körében egyetlen körülményt értékelt: azt, hogy a jogsértés nem reparálható.
A Kbt. 165. § (7) bekezdése szerint a (6) bekezdésben meghatározott bírság összege - a (11) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a közbeszerzési eljárás becsült értékének, illetve részajánlattétel esetén a jogorvoslattal érintett rész értékének, a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése esetén a szerződés értékének legfeljebb 15%-a.
A közbeszerzési eljárás értéke az érintett 2. rész vonatkozásában 86.085.483 forint volt, ekként a bírságmaximum 12.912.822 forint volt.
A Kbt. 165. § (11) bekezdése alapján a Közbeszerzési Döntőbizottság annak eldöntésében, hogy indokolt-e a bírság kiszabása, valamint a bírság összegének, illetve az eltiltás időtartamának megállapításában az eset összes körülményét - így különösen a jogsértés súlyát, a közbeszerzés tárgyát és értékét, a jogsértésnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre gyakorolt befolyását, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítását, a jogsértőnek az eljárást segítő együttműködő magatartását, a jogsértés megtörténte és a jogorvoslati eljárás megindítása között eltelt hosszú időtartamot, támogatásból megvalósult beszerzés esetén azt a körülményt, ha a jogsértéshez más szerv eljárásában a támogatás visszafizetésére vonatkozó szankció kapcsolódhat -figyelembe veszi. A bírság összegének és az eltiltás időtartamának megállapításakor figyelembe kell venni azt is, ha a jogsértés nyilvánvalóan szándékos volt.
A bírság kiszabásának indokoltságát és összegét az alperes mérlegelés alapján dönti el. A Kp. 85. § (5) bekezdése értelmében a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. A bírságolásra vonatkozó kétszeres mérlegelési kötelezettség következtében a határozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy mely okból döntött az alperes a bírság kiszabása mint jogkövetkezmény alkalmazása mellett, és annak mértékét milyen szempontok alapján határozta meg. Amennyiben a bírság kiszabását megalapozó jogsértés megtörtént, és a bírság kiszabásának indokoltságát és összegét az alperes a Kbt. 165. § (5) és (11) bekezdésében foglalt keretek között állapította meg, a mérlegelésnél irányadó valamennyi szempontot helyesen alkalmazta, és azokat megfelelően indokolta,
akkor a bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége a mérlegelés szempontjainak felülmérlegelésére, és a kiszabott bírság mellőzésére vagy mérséklésére. A jogorvoslati eljárásban kiszabott bírság mellőzésére vagy összegének megváltoztatására akkor kerülhet sor, ha az alperes mérlegelési jogkörben hozott döntése
nem felel meg a Kp. 85. (5) bekezdésében előírt törvényi követelményeknek, vagy a bíróság olyan új tényt vagy körülményt állapít meg, amely a bírság mellőzését vagy összegének mérséklését indokolhatja. Jogszabályi felhatalmazás hiányában a bíróságnak nincs lehetősége méltányosság gyakorlására sem.
A bíróság nem látta kellően megalapozottnak az alperesi döntést, ugyanis az alperes abban nem adta indokát, hogy miért éppen (vagy miért csak) azt az üggyel összefüggő egy tényt vonta be a mérlegelés körébe, amelyekre a bírság összegszerűsége tárgyában a döntését alapozta, és az eset kétség kívül még létező és azzal összefüggő egyéb körülményt (a jogsértés szándékosságának kérdését, a közbeszerzés tárgyát, értékét, a felperes eljárást segítő együttműködő magatartását, a jogsértés elkövetésének időpontját, az idő múlását, azt, hogy a felperessel szemben korábban nem szabtak ki hasonló bírságot stb.) miért nem, noha arra a Kbt. 165. § (11) bekezdése módot adott volna. Az alperes határozatában ismertetett egy szempont a bírság kiszabásának indokoltságát és összegének megállapítását nem támasztotta alá megfelelően, ugyanis a határozatából nem állapítható meg a mérlegelés jogszerűsége. A bíróság ekként nem tudta megállapítani, hogy az alperes a jogsértés súlyával, az ügy összes körülményével arányban álló bírságot szabott-e ki a felperessel szemben. A felperes keresetében helyesen hangsúlyozta, hogy a bírságkiszabás körében az alperes mindössze egy körülmény mérlegelését emelte ki, nevezetesen azt, hogy a jogsértés nem reparálható. Ezen kívül a felperessel kapcsolatban semmilyen más körülményt nem értékelt, csupán rögzítette, hogy az ajánlatkérő (akivel szemben egyébként bírságkiszabásra nem került sor) javára értékelte, hogy a jogsértés a közbeszerzést lezáró döntésre nem gyakorolt befolyást. Ekként az alperesi mérlegelés jogszerűsége nem állapítható meg. Mivel az alperes egy kivételével semmilyen további körülményt nem értékelt, a határozat megsemmisítésének, és az alperes új eljárásra utasításának volt helye. Tekintettel arra, hogy a körülmények újraértékelése okán a bírságösszeg megállapítása nem történhetett a bíróság előtti eljárásban, így az új eljárás elrendelése nem volt elkerülhető. A bíróság úgy ítélte meg, hogy az eset összes körülményére tekintettel a bírság összegének mérlegeléssel történő megállapítását az alperesi hatóságnak kell elvégeznie úgy, hogy a megismételt eljárásban az ügyfél javára szolgáló körülményeket is figyelembe véve a mérlegelést az új eljárásban feltárt, értékelésbe bevont adatokra, tényekre is tekintettel kell megtennie.
A támadott közigazgatási határozat a keresetben megjelölt körben jogszabálysértőnek minősült, ezért a bíróság a felperes keresetének helyt adva a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontja alapján a közigazgatási cselekményt megsemmisítése mellett a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A felperes a perköltségre való jogosultságát illetőleg a felmerült költségét a Kp. 35. §-a mentén alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 81. § (l)-(3) bekezdése alapján megfelelően nem igazolta (számította fel), ezért a bíróság a határozathozatalt e körben mellőzte.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a szerint az állam terhén marad, figyelemmel az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra is.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. § (2) bekezdése és a Kbt. 172. § (6) bekezdése kizárja.

Budapest, 2018. június 12.

dr. Surányi Katalin s.k.
bíró
Az ítélet írásba foglalásának időpontja: 2019. július 8.