Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2019/156
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2019.08.13.
Iktatószám:13911/2019
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: A Fővárosi Törvényszék
mint elsőfokú bíróság
106.K.700.151/2019/24.

A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság az Asztalos Dóra Ügyvédi Iroda (8900 Zalaegerszeg, Kossuth Lajos utca 7/III., eljár: dr. Asztalos Dóra ügyvéd) által képviselt SABWAY Kft. (1144 Budapest, Remény u. 34-36.) felperesnek a dr. Puskás Dóra Hildegard kamarai jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) alperes ellen, közbeszerzési ügyben hozott - D.411/19/2018. számú - közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perében, amely perbe az Oppenheim Ügyvédi Iroda (1053 Budapest, Károlyi u. 12., eljár: dr. Légrádi Gergely ügyvéd) által képviselt Porsche Hungária Kereskedelmi Kft. (1139 Budapest, Fáy u. 27.) alperesi érdekeltként belépett, meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 80.000,- Ft (azaz Nyolcvanezer forint) perköltséget és az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 36.000,- Ft (azaz Harminchatezer forint) kereseti illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: ajánlatkérő) a 2018. április 13-án feladott és az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2018. április 18-án 2018/S 075-166554 számon megjelent ajánlati felhívásában „Gépjárművek beszerzése keretmegállapodás keretében adásvételi szerződéssel a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság számára” tárgyban a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 105. § (1) bekezdés a) pontja szerinti nyílt, keretmegállapodás alkalmazásával közbeszerzési eljárást indított. Az ajánlati felhívás II. 1.4) pontjában foglaltak szerint a közbeszerzés 2. része tekintetében a közbeszerzés tárgya „Egyterű személygépjárművek 5. kategóriába tartozó új személygépjárművek beszerzése” volt. Az ajánlati felhívás előírta a feladásától visszafelé számított három év legjelentősebb, a közbeszerzés tárgyára vonatkozó referenciái, továbbá a megajánlott járművek EURO VI (EURO 6) kibocsátási értékét igazoló,
a Nemzeti Közlekedési Hatóság által kiadott általános forgalomba helyezési engedély (típusbizonyítvány) ajánlathoz csatolását. Az érdekelt nyilatkozott az ajánlata 13. oldalán arról, hogy a közbeszerzés 2. része tekintetében VW T6 Kombi RT 2.0TDI SCR BMT 75 kW-os géjárműgyártmányt ajánlott meg, valamint csatolta mellékletként ezek típusbizonyítványát. Az ajánlatkérő 2018. június 25-én bontotta a beérkezett ajánlatokat, ezt követően két alkalommal hiánypótlási felhívást adott ki. Az érdekelt 2018. augusztus 30-án nyújtotta be a referencianyilatkozatát, amely szerint az Eurent Autókölcsönő Kft. részére 2017. június 29-én 10 db 9 fő szállítására alkalmas személygépjárművet szállított (VW T6 Kombi HT 2.0TDI SCR BMT). Mindezeket követően, 2018. november 29-én az ajánlatkérő meghozta az eljárást lezáró döntését, amely szerint az érdekelt ajánlata érvényes, így az érdekelt a közbeszerzés nyertese, míg a felperes
ajánlata érvénytelen [Összegzés V.2.11) pont], A felperes 2018. november 29-én iratbetekintési kérelmet terjesztett elő, amelyben az érdekelt ajánlatának, illetve a hiánypótlásra adott válaszának műszaki része és a referenciaigazolása megtekintésének lehetővé tételét kérte. Indokként - mint feltételezett jogsértés - arra hivatkozott, hogy az érdekelt ajánlata nem felel meg a műszaki leírásban megszabott feltételeknek, az elvárt műszaki specifikációknak, valamint az egyenértékűség követelményének. Az ajánlatkérő az iratbetekintés iránti kérelmet visszautasította, mivel a felperes a feltételezett jogsértéseket csak általánosságban jelölte meg, abból nem állapítható meg a Kbt. 45. § (1) bekezdésében foglalt, az engedély megadásához előírt feltételek fennállása. A felperes 2018. december 1-jén ismét kérelmet terjesztett elő, amely alapján az ajánlatkérő 2018. december 5-én lehetővé tette az iratbetekintést. Ennek során azonban nem engedélyezte az ajánlat műszaki adataiba és a műszaki adatokról szóló nyilatkozatba történő betekintését, arra hivatkozva, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy konkrétan mely iratokat szeretné megtekinteni. Emiatt a felperes 2018. december 5-én előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő, amelyben sérelmezte a betekintési joga korlátozását, megjelölve egyúttal megtekinteni kívánt iratként az érdekelt által benyújtott típusbizonyítányt. Erre figyelemmel az ajánlatkérő 2018. december 7-én 11 órára újabb iratbetekintést tűzött ki, amelyen a felperes nem jelent meg, ennek indokaként arra hivatkozott, hogy az ajánlatkérői választ csak 20 perccel a kitűzött időpont előtt kapta meg, egyúttal kérte az iratbetekintés következő munkanapra történő elhalasztását. Az ajánlatkérő tájékoztatta, hogy az iratbetekintést 2 munkanapon belül kell biztosítania, e határidő pedig 2018. december 7. napján járt le, ezért javasolta újabb kérelem benyújtását. A felperes ezzel a lehetőséggel nem élt. A felperes 2018. december 10-én jogorvoslati kérelmet terjesztette elő az alperesnél, amelyben kérte, hogy az alperes állapítsa meg a Kbt. 165. § (2) bekezdés d) pontja, illetve (3) bekezdés b) pontja alapján a jogszabálysértést, egyrészt az iratbetekintési kérelem elutasítása miatt, másrészt az ajánlatkérő eljárást lezáró döntése miatt, amelyben a nyertes érdekelt ajánlatát érvényessé nyilvánította, kérte továbbá az összegzés megsemmisítését. Az alperes a jogorvoslati kérelmet a 2019. február 5-én kelt D.411/19/2018. számú határozatával elutasította, illetve az eljárását az 5. kérelmi elem tekintetében - annak visszavonás okán - megszüntette. A határozatában utalt a Kbt. 58. § (1) és (2) bekezdésére, 69. § (1) bekezdésére, valamint 73. § (1) bekezdés a) pontjára és kifejtette, hogy mivel az ajánlatkérő az EURO VI-os kibocsátási érték igazolására típusbizonyítvány benyújtását írta elő, amelynek az érdekelt eleget tett, s mivel az ajánlatkérő utóbb nem írhatja elő további iratok (igazolás) benyújtását és a típusbizonyítvánnyal, mint közokirattal szemben nem merült fel aggály, így az ajánlatkérőnek az érdekelt ajánlatát érvényesnek kellett elfogadnia. A határozatában idézte továbbá a Kbt. 69. § (1) bekezdését és rámutatott, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban kizárólag a Korm. rendelet szerinti referenciaigazolás csatolását írta elő, amely előíráshoz maga is kötve van, s amelynek az érdekelt megfelelő tartalommal eleget tett, ebből következően az ajánlatkérőnek el kellett fogadnia az érdekelt által csatolt referenciaigazolást. Megállapította azt is, hogy az ajánlatkérő eleget tett a Kbt. 2. § (1) és (2) bekezdésében, valamint 71. § (1) bekezdésében előírtaknak: a felek részére az egyenlő bánásmód, a verseny tisztasága és átláthatósága követelményének megfelelően biztosította a hiánypótlás lehetőségét. Végül az iratbetekintési jog korlátozásának kérdése kapcsán kifejtette, hogy a felperes 2018. december 1. napján benyújtott kérelmében nem jelölte meg, hogy a műszaki előírások teljesülését mely iratokban szerette volna megtekinteni, majd miután ezt a vitarendezési kérelmében pótolta,
megjelölve ilyen iratként a típusbizonyítványt, az ajánlatkérő a kérelmének helyt adott és a jogszabályban rögzített határidőn belül biztosította részére az iratbetekintést. Azt követően, hogy a felperes jelezte az ajánlatkérő számára, hogy e lehetőséggel az időszűke miatt nem tud élni, felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a lejárt határidőre tekintettel újabb kérelmet terjeszthet elő. Mindezek alapján az alperes nem látta alaposnak, hogy az ajánlatkérő nem biztosította volna az iratbetekintést, hiszen azt engedélyezte, arról kellő időben tájékoztatta és további lehetőségeire is felhívta a felperes figyelmét.
A felperes törvényes határidőn belül keresetet nyújtott be az alperesi határozat jogszerűségének
vizsgálata iránt, amelyben elsődlegesen a támadott határozat megváltoztatását, másodlagosan az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Hangsúlyozta, hogy az alpereshez benyújtott jogorvoslati kérelmében a 2018. december 1-jén előterjesztett iratbetekintési kérelme elutasítását kifogásolta. Idézte az iratbetekintési kérelmében írtakat és állította, hogy az alperes iratellenesen jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmében ne jelölte volna meg, hogy az érdekelt ajánlatának mely részében kívánta a műszaki adatokat megtekinteni. Ebből következően az alperes határozata sérti a Kbt. 2. § (1) és (3) bekezdését, valamint 45. §-át. Vitatta az alperes azon megállapítását (határozat 75. pont), amely szerint az ajánlatkérő a vitarendezési kérelem alapján helyt adott volna az iratbetekintési kérelmének. Ezzel szemben a valóság az, hogy az ajánlatkérő elutasította a kérelmét, csupán a közbeszerzési dokumentáció általa kiválasztott három oldalának és a típusbizonyítvány egyes oldalainak a megtekintését tette lehetővé. Az érdekelt ajánlatának műszaki megfelelősége kérdésében utalt arra, hogy az érdekelt által képviselt VW konszernnél a 2012. és 2015. év között gyártott gépkocsimotorokat szándékosan hamisan programozták, a 2015. évet követően gyártottaknak pedig tévesen számolták ki az emissziós értéket, így az ezen az időszakokban gyártott járműmotorok egyike sem teljesítette az előírt EURO VI. szabványt. Azt is kifejtette, hogy mivel mindezt a gyár hivatalosan közétett adatai, mint köztudomású tények bizonyítják, így megdőlt az ezen adatok alapján kiadott magyar típusbizonyítványokhoz fűződő közhitelességi vélelem. Mindezt az ajánlatkérőnek a Kbt. 71. § (1) bekezdése alapján tisztáznia kellett volna, ám ezt nem tette meg. Kifejtette, hogy az ajánlatkérő azon eljárása, hogy egyes ajánlattevők esetében figyelmen kívül hagyta az általa előzetesen meghatározott műszaki követelmények érvényesülését, igazolásuk szükségességét,
sérti a Kbt. hivatkozott rendelkezését, továbbá a 2. § (l)-(3) bekezdését. Mindez az ajánlatok nem egyenlő elbírálását jelenti. Vitatta az alperesi határozat azon megállapítását, amely szerint az ajánlatkérőt nem terheli tényállás-tisztázási kötelezettség (határozat 73. pont), ennek cáfolataként hivatkozott a Kbt. 69. § (1) bekezdésére és rámutatott, hogy ez alapján az ajánlatkérőnek tisztáznia kell az ajánlat megfelelését a felhívásban és dokumentációban foglaltaknak, össze kell vetnie az egymásnak ellentmondó adatokat. Hozzátette, ha az ajánlatkérőt esetlegesen nem is terhelné e kötelezettség, magát az alperest viszont az Ákr. 62. § (1) és (2) bekezdése alapján bizonyosan terheli. A referenciaigazolás kapcsán vitatta az alperesi határozat 69. pontjában írtakat, ezzel összefüggésben kifejtette, hogy az érdekelt által benyújtott igazolás 2017. június 29. napján történt szállításra vonatkozik,
miközben a VW konszernnél - a nem megfelelő kibocsátási adatok miatt - a gyártás-felfüggesztés 2017 decemberében történt, ebből pedig okszerűen az következik, hogy a referenciaigazolásban szereplő gyártmányok nem feleltek meg az EURO VI. szabvány követelményeinek. Álláspontja szerint ezzel megdőlt a referenciaigazolás tartalmi hitelessége. Az ajánlatkérő ennek figyelmen kívül hagyásával megsértette a Kbt. 73. § (1) bekezdés d) pontját. A per tárgyalásán a kereshetőségi joga alátámasztására hivatkozott arra, hogy bár a pályázat nyertese lehetett volna, azt mégsem nyerte meg. Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy sérültek az eljárási jogai, amelynek következtében nem egyenlő eséllyel indult a pályázaton.
Az alperes a védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte, a határozatában foglaltakat annak helytállósága okán fenntartotta, egyúttal kérte a felperes perköltségekben történő marasztalását. Védiratában rámutatott arra, hogy a keresetlevél semmi olyan új körülményt nem tartalmaz, amelyre a határozatában ne adott volna kimerítő választ, így kérte a határozatában foglaltak figyelembe vételét. A per folytatólagos tárgyalásán előadta, hogy a felperes a perben nem rendelkezik kereshetőségi joggal, mivel az ajánlata érvénytelen lett, ezáltal a pályázat nyertese sem lehetett volna.
Az érdekelt a perben kérte a felperes keresetének elutasítását, mivel az álláspontja szerint megalapozatlan. Rámutatott arra, hogy az ajánlatában, valamint a referenciában szereplő gépjárművek nem tartoznak a felperes által hivatkozott, nem megfelelő műszaki adatokkal rendelkező gépjárművek közé (EA189 kódú dízelmotorok).

A felperes keresete nem alapos.
A törvényszék elsődlegesen kiemeli, hogy a közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perben - a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (1) és (3) bekezdése, valamint 85. § (2) bekezdése szerint a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján és a 85. § (1) bekezdése értemében a kereseti kérelem korlátai között - azt vizsgálja, hogy az alperes határozata eljárási és anyagi jogi szempontból jogszerű-e vagy fennállnak a keresetlevélben hivatkozott jogsértések.
A közigazgatási perekben eljáró bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a fél a keresetben megjelölt jogszabálysértés vonatkozásában kereshetőségi joggal rendelkezik-e, ezért a bíróság mindenekelőtt a felperes kereshetőségi jogát vizsgálta. A felperes a megelőző jogorvoslati eljárásban mint kérelmező, egyben mint a közbeszerzési eljárás ajánlattevője ügyfélként részt vett, ebből következően a Kbt. 170. § (1) bekezdése alapján jogosult volt a közigazgatási per megindítására, vagyis megillette az a jog, hogy a bíróság elé vigye az ügyét (rendelkezési elv). A rendelkezési elv az Alaptörvény XXVIII. cikkében lefektetett tisztességes eljáráshoz fűződő jogból ered, s mint ilyen, magában hordozza azt az alapjogot, hogy a kérelmező bírósághoz forduljon. E jogot foglalja magában a Kp. 2. § (1) bekezdése is, amely szerint a bíróság feladata, hogy eljárásával a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben - erre irányuló megalapozott kérelem esetén - hatékony jogvédelmet biztosítson. Ugyanakkor a Kp. 17. § (1) bekezdés a) pontja -tekintettel a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontjára - szűkítő körülményként kimondja, hogy a kereset benyújtásának joga nem egyenlő azzal, hogy a kérelmezőnek in concreto joga lenne a pernyertességhez. A Kp. hivatkozott rendelkezése egyértelműen fogalmaz a tekintetben, hogy az említett joghatással járó „kérelem” benyújtására az jogosult, „akinek jogát vagy jogos érdekét a közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti”. A perbeli legitimáció tehát a per tárgya és a fél közötti kapcsolat, amely perindítási jogot jelent, míg a kereshetőségi jog anyagi jogi kérdés, az igényérvényesítési jogosultság, amely meghatározza, hogy a fél jogszerűen tart-e igényt a keresetben megjelöltek teljesítésére, a jogsértés és az érvényesíthető alanyi jog vagy jogos érdek közötti kapcsolat fennáll-e. Miként a Kommentár Kp. 17. §-ához fűződő magyarázata is rámutat, az a körülmény, hogy a jogalkotó a Kp. 17. § a) pontjának részévé tette a közvetlenség kritériumát, nem változtat azon, hogy a kereshetőségi jogot egyedileg kell a perben érdemben vizsgálni. Keresetet indíthat tehát a megelőző jogorvoslati eljárás ügyfeleként a felperes, mivel a megelőző eljárásban hozott alperesi határozat közvetlenül érinti valamely jogát vagy jogos érdekét, azonban ha a kereset alapján az ő közvetlen jogának vagy jogos érdekében a sérelme nem állapítható meg, akkor a kereshetőségi jog hiánya miatt a keresetét érdemben el kell utasítani.
A közigazgatási cselekmény jogszerűségi vizsgálatának terjedelme a felperes (kérelmező) kereshetőségi jogához igazodik, azaz a bíróság kizárólag abban a körben jogosult és köteles a támadott döntés jogszerűségének vizsgálatára, amely körben a felperest (kérelmezőt) a kereshetőségi jog megilleti. A kereshetőségi jog perbeli anyagi jogi legitimáció alapja az, hogy a fél és az igény állapotába jutott alanyi jog között van-e kapcsolat, amennyiben van, az közvetlen vagy közvetett kapcsolat. Amennyiben az érvényesített alanyi jog, és a keresettel támadott közigazgatási cselekmény között nincs közvetlen kapcsolat, illetőleg a támadott határozat érinti ugyan a fél alanyi jogait, de konkrét rendelkezést a jog gyakorlása tekintetében nem tartalmaz, az alanyi jog jogosultjának érintettsége csak közvetett. A kereshetőségi jog tehát olyan anyagi jogi kapcsolat, amellyel összefüggésben a bíróság a felperest közvetlenül érintő jog vagy kötelezettség keletkezéséről, megszüntetéséről érdemben dönt, másképp megfogalmazva a félnek közvetlen érdekeltsége fűződik ahhoz, hogy az egyébként másra vonatkozó jogot vagy kötelezettséget a hatóság megállapítja-e és milyen tartalommal. A kereshetőségi jog leszűkíti az ügyfélfogalmat, az alperes által meghozott határozat esetleges jogsértő jellege ugyanis nem minden esetben érinti az
ügyfélként perindítási joggal bíró felperes jogát vagy jogos érdekét. A közigazgatási jogvita esetében a jog vagy kötelezettség közigazgatási jogviszonyon alapszik. A bíróság mindezek alapján a perbeli esetre nézve megállapította, hogy a felperes és az általa érvényesíteni kívánt alanyi jogok között nincs közvetlen, közigazgatási jogviszonyon alapuló kapcsolat.
Ezzel összefüggésben a törvényszék rögzíti, hogy az ajánlatkérő a per tárgyát képező közbeszerzési eljárás során a jelen pert érintően két különálló döntést hozott: az egyikben a felperes ajánlatát érvénytelenné nyilvánította, míg a másikban - az érdekelt ajánlatát érvényesnek elfogadva -megállapította, hogy a közbeszerzés nyertese az érdekelt. A felperes mindkét döntést jogorvoslati kérelemmel támadta meg, amelyeket az alperes külön-külön elutasított. Az alperes jogorvoslati kérelmet elutasító határozataival szemben a felperes kereseteket nyújtott be, amelyek alapján a törvényszék előtt 106.K.700.961/2018. számon, valamint jelen eljárás keretében önálló perek indultak. A 106.K.700.961/2018. számon folyt per tárgyát a felperes ajánlatának érvénytelenné nyilvánítása, míg a jelen per tárgyát az érdekelti ajánlat érvényesnek való elfogadása, illetve a mindezek miatti kifogás képezte. Az utóbbi perben a felperes - lényegében - az érdekelt ajánlatának érvénytelenségét állította.
A törvényszék az előbbi (azaz a 106.K.700.961/2018. számú) perben 11. sorszámon hozott ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelynek eredményeként az alperes érintett határozata tekintetében beállt az alaki és az anyagi jogerő (megtámadhatatlanság, megváltoztathatatlanság). Az ítélet kapcsán a törvényszék rámutat, hogy annak értelmében az ajánlatkérő a felperes ajánlatát jogszerűen minősítette érvénytelenné, illetve az e döntéssel szemben előterjesztett jogorvoslati kérelmét az alperes jogszerűen utasította el.
A felperes ajánlatát érvénytelenné nyilvánító ajánlatkérői döntés ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárásban az alperes a 2018. október 24-én kelt D.329/10/2018. számú határozatával az alaptalan jogorvoslati kérelmet elutasította, amely határozat ellen a felperes által benyújtott keresetet a törvényszék a 2019. május 15-én hozott 106.K.700.961/2018/11. számú ítélettel elutasította. Az ítélettel a felperes addigi jogi, illetve ténybeli helyzetében lényegi változás következett be, ettől fogva ugyanis akkor sem lehetett a közbeszerzés nyertese, ha az érdekelt ajánlatának érvénytelensége tárgyában benyújtott jogorvoslati kérelme alapján hozott alperesi határozat jogszerűségének vizsgálata iránt indított közigazgatási pert megnyeri, hiszen a saját ajánlata érvénytelenségével kiesett az ajánlattevők közül. Ennélfogva a jelen per kimenetele semmilyen módon nem hathat ki a korábbi ajánlattevői minősége alapján fennállt jogviszonyára, vagyis az nem keletkeztethet számára olyan jogot,
illetve az ajánlatkérő vagy az érdekelt terhére olyan kötelezettséget, amely révén a közbeszerzést - lerontva az előbb kifejtetteket - mégis megnyerhetné. Ebből pedig az következik, hogy az érdekelti ajánlat érvényességének kérdésben a közigazgatási döntés, s annak jogszerűségi vizsgálatán keresztül a bíróság ítélete nem hat ki közvetlenül a felperes jogi és ténybeli helyzetére, jogainak és kötelezettségeinek a körén nem változtat, amelynek alapján a kereshetőségi joga (igényérvényesítési jogosultsága) az említett kérdés vonatkozásában nem áll fenn. E megállapítás akkor is igaz, ha az érdekelt, mint egyedüli konkurens ajánlattevő ajánlatának érvénytelenné válásával felmerülne a közbeszerzés ismételt kiírásának lehetősége. Nem szükségszerű ugyanis, hogy ez esetben az ajánlattevő új közbeszerzést írjon ki (dönthet a beszerzés mellőzéséről is), illetve ha ki is ír, hogy azt a felperes számára teljesíthető olyan feltételekkel írja ki, mint a korábbit, ebből pedig az következik,
hogy mivel az említett választási lehetőség csak eshetőleges, így a felperes ennek kapcsán fennálló érdekeltsége legfeljebb közvetettnek minősíthető, márpedig ez a kereshetőségi jog megállapításához nem elegendő [Kp. 17. § (1) bekezdés a) pont]. Mindez azt jelenti, hogy az alperes helytállóan hivatkozott a perben a felperes kereshetőségi jogának a hiányára.
A kifejtetteken nem változtat a felperes azon - a kereshetőségi joga kapcsán előadott - állítása, amely szerint lehetett volna a közbeszerzési eljárás nyertese, ezt ugyanis a törvényszék fent megjelölt ítélete cáfolja. Ugyanezen okból kifolyólag megalapozatlan a felperes arra való
hivatkozása is, amely szerint a közbeszerzés során sérültek az eljárási jogai, s hogy emiatt nem egyenlő eséllyel indult a pályázaton, miután e kérdésnek - azok után, hogy az ajánlata érvénytelennek bizonyult - nincs jogi relevanciája, hiszen a kifejtetteknek megfelelően akár megtörtént az általa állított jogsértés, akár nem, érvényes ajánlat hiányában semmiképpen sem lehetett a közbeszerzés nyertese.
A bíróság a fent kifejtettek alapján felperes kereshetőségi jogának hiányát állapította meg, amelyre tekintettel a keresetét a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés alapján elutasította.
A felperes pervesztes lett, ezért a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes perköltségét megtéríteni. A törvényszék a perköltséget a Pp. 82. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a költségjegyzékben felszámított összegben állapította meg. Az érdekelt részére a Pp. 81. §-a szerinti felszámítás hiányában perköltséget nem állapított meg.
A törvényszék a Pp. 102. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett, a 39. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott illetékalap után a 45/A. § (2) bekezdése szerinti mérték alapján számított 36.000,-Ft kereseti illeték megfizetésére.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 172. §-ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki.

Budapest, 2019. július 2.

dr.Banu Zsoltné dr.Szabó Judit sk. mb.tanácselnök, dr.Oláh Zsolt sk. előadó bíró,

dr. Serestyén Katalin sk. bíró