Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2019/213
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2019.11.06.
Iktatószám:21332/2019
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: A Fővárosi Törvényszék
mint elsőfokú bíróság
106.K.700.210/2019/28.

A Fővárosi Törvényszék a Dr. Borbély Magdolna Ügyvédi Iroda (1055 Budapest, Falk Miksa u. 5., eljár: dr. Borbély Magdolna ügyvéd) által képviselt Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (1139 Budapest, Váci út 73/A.) felperesnek a dr. Szvetnik Ágnes kamarai jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) alperes ellen, közbeszerzési ügyben hozott - D.47/19/2019. számú - közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perében, amely perbe a Lászka Ügyvédi Iroda (1053 Budapest, Károlyi u. 12., eljár: dr. Lászka János ügyvéd) által képviselt VICTOFON Hallásjavító Kft. (2112 Veresegyház, Állomás u. 17.) I. rendű alperesi érdekeltként és MED-EL Elektromedizinische Geráte GmbH. (Ausztria, A-6020 Innsbruck, Fürstenweg 77a.) II. rendű alperesi érdekeltként belépett, meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000,- (azaz Harmincezer) forint, az I. és II. rendű alperesi érdekeltnek 30.000-30.000,- (azaz Harmincezer-Harmincezer) forint perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró adóhatóság külön felhívására -a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 36.000,- (azaz Harminchatezer) forint kereseti illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes, mint ajánlatkérő a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második Rész 85. § (2) bekezdés c) pontja szerinti keretmegállapodás megkötésére irányuló gyorsított tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított „Tételes elszámolás alá eső, természetben biztosítandó közép- és belsőfül hallásjavító implantátum és processzor eszközök 24 hónapra történő beszerzése hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos keretmegállapodásos eljárás (F082/51./2018)” tárgyban, amelyre vonatkozó felhívását 2018. április 12. napján adta fel közzétételre. A hirdetmény az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2018. április 17. napján 2018/S 074-164031 számon jelent meg, majd módosításra került a 2018/S 087-195407 számú, illetve a 2018/S 099-226058 számú hirdetményekkel. A felperes a dokumentáció „Szakmai, műszaki feltételek” fejezetében műszaki minimumkövetelményként írta elő minden részteljesítésre vonatkozóan, hogy a megajánlott processzor működtethető legyen tölthető akkumulátorról, amely akkumulátort és az ahhoz szükséges töltőegységet az ajánlattevőnek kell biztosítania. Továbbá előírta, hogy az eszköz, mind a külső mind a belső egységekre vonatkozóan rendelkezzen 2014 évnél újabb technológiával. Utóbbival kapcsolatban a felperes tájékoztatáskérésre közölte, hogy e feltélnek az olyan eszköz felel meg, amelyet 2014-ben vagy ez után engedélyeztek és vezettek be az európai klinikai használatba (3. válasz). A felperes 2018. július 26-án megküldte az érvényes
részvételi jelentkezőknek az ajánlattételi dokumentációt. A felhívás „II. Műszaki feltételek” részben a „Benyújtandó dokumentumok jegyzéke” cím alatt nyilatkozat megtételét írta elő a megajánlott termék műszaki tulajdonságairól, valamint részletes leírás, fénykép benyújtását a megajánlott áruról (bemutató rajz, műszaki leírás, prospektus). A felhívás mellé a nyilatkozatminták között rendelkezésre bocsátotta az „AD 4.sz. melléklet” elnevezésű iratmintát, amely a megajánlott termék műszaki tulajdonságairól szólt, s amely „Igen/Nem” válaszadási lehetőséget biztosított. A 2018. augusztus 17-ei ajánlattételi határidőre ajánlatot nyújtott be az 1. részre az I. és II. rendű alperesi érdekelt (a továbbiakban együtt: érdekeltek), az Audiorex Kft., a Mediszintech Audológia Kft. és az Amplifon Kft., míg a 3. részre kizárólag az érdekeltek. Az ajánlat 1. részére vonatkozóan az érdekeltek a felolvasólap szerint a „SINCHRONYmi1200 cochleáris implantátum rendszerit ajánlották meg.
Az ajánlat „Nyilatkozat a megajánlott termék műszaki tulajdonságairól 1. részfeladat vonatkozásában” c. részben az iratmintán igennel nyilatkoztak arról, hogy a processzor működtethető tölthető akkumulátorról, s hogy a megajánlott eszköz mind a külső, mind a belső egyégekre vonatkozóan rendelkezik 2014 évnél újabb technológiával. A 3. részre vonatkozó ajánlat tekintetében a felolvasólap szerint a SONNET-RONDO beszédprocesszort ajánlották meg, mint fülmögötti, testen viselhető és OTE (out the ear) kivitelű eszköz. Az érdekeltek ez esetben is igennel nyilatkoztak a fenti műszaki feltételek teljesüléséről. A felperes 2018. október 2-án küldte meg a végleges ajánlattételi felhívást, amelyre az érdekeltek - a 2018. október 5-i végleges ajánlattételi határidőre - mind az 1., mind a 3. rész tekintetében megtették az ajánlatukat, amely a megajánlott termék tekintetében nem tartalmazott változást.
A felperes 2019. január 24-én megküldte az összegezését az ajánlattevők részére, amelyben az 1. részt eredményesnek nyilvánította, érvényes ajánlatot benyújtóként pedig az érdekelteket és az AMPLIFON Kft.-t, míg a 3. részben érvényes és egyben nyertes ajánlattevőként az érdekelteket tüntette fel. Majd később, 2019. február 7-én a döntését megváltoztatta és az érdekeltek ajánlatát annak 1. és 3. rész tekintetében a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelenné nyilvánította. Ennek indokaként arra hivatkozott, hogy az 1. részre vonatkozó végleges ajánlatuk 23. oldalán, továbbá a 3. részre vonatkozó végleges ajánlatuk 25. oldalán található műszaki adatok alapján azt állapította meg, hogy a megajánlott processzor cink-levegő elemmel működik, tehát nem a szakmai minimumkövetelményként előírt tölthető akkumulátorral. Továbbá az interneten elérhető adatok alapján azt is megállapította, hogy a megajánlott RONDO processzor 2013-ban került piaci bevezetésre,
azaz nem rendelkezik az előírtaknak megfelelően a külső és a belső egysége 2014-nél újabb technológiával. 2019. február 11-én módosított összegezést bocsátott ki, amelyben a kiírásnak mind az 1., mind a 3. részét a Kbt. 75. § (1) bekezdés b) pontja alapján nyilvánította eredménytelenné.
Az érdekeltek a döntéssel szemben jogorvoslati kérelmet terjesztettek elő. Állították, hogy a szakmai ajánlatuk megfelelt a felperes által előírt műszaki minimumkövetelményeinek. A kérelmüket arra alapították, hogy a felmerült műszaki kérdések tekintetében a felperes elmulasztotta felhívni őket felvilágosítás adásra, illetve hiánypótlásra, mindezek hiányában pedig jogsértően hozta meg az érvénytelenítő döntését, amely ennek folytán az a Kbt. 69. § (1) bekezdésébe, 71. §-ába, 73. § (1) bekezdés e) pontjába és 75. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik.
Az alperes által rögzítettek szerint a perbeli ügyben a beszerzés tárgya (implantátum processzorral, processzor) olyan egyedileg meghatározható termék volt, mely egyedi azonosítóval (pl. cikkszám), műszaki tulajdonságokkal és felszereltséggel rendelkezik, így a szakmai ajánlat maga az egyedileg beazonosítható termék volt, s nem a termék tulajdonságára vonatkozó dokumentum (pl. használati útmutató). Ez azért lényeges, mert az ajánlatkérő a 2014. utáni technológia igazolására nem írta elő nyilatkozat, vagy dokumentum becsatolását. Utalt a hiánypótlás és a felvilágosításkérés törvényi céljára és az ajánlatkérő e jogintézmények alkalmazása tekintetében fennálló kötelezettségeire, majd rámutatott, hogy az ajánlatkérő az ajánlat kapcsán nem hozhat érvénytelenítő döntést anélkül, hogy valamennyi információt beszerezzen ahhoz, hogy a döntése megalapozott legyen. A felperes -a tárgyalásos eljárás keretében tartott - tárgyalás során közölte a résztvevőkkel, hogy többek között
a szakmai ajánlatról is tárgyal. A tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperesnek a szakmai ajánlat megfelelősége kapcsán nem volt kérdése, az érdekeltek pedig arról nyilatkoztak, hogy a végleges ajánlatban is a kérdéses terméket ajánlják meg, amely megfelel az előírt műszaki minimumkövetelményeknek. Az érdekeltek a Rondo termékre vonatkozóan műszaki leírásokat, adatlapokat, szoftverre vonatkozó ismertetőt és a termék 3T tulajdonságát bemutató dokumentumot csatoltak a végleges ajánlatukban. Az alperes az ajánlat és dokumentumai alapján megállapította, hogy a felperes anélkül hozott érvénytelenítő döntést, hogy az érdekeltek számára a Kbt. 71. §-a alapján biztosította volna, hogy hiánypótlás keretében tisztázzák a műszaki követelmények tekintetében jelentkező ellentmondást. Összefoglaló megállapítása szerint a felperes nem vizsgálta meg a bírálati eljárásban a kérelmező ajánlatában becsatolt dokumentumokat, valamint e dokumentumok kapcsán nem tette meg azokat az intézkedéseket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az érdekelti ajánlat megfelelőségéről, egyben érvényességéről döntsön. Hangsúlyozta, hogy e kötelezettségét a jogorvoslati eljárás során nem teljesíthette helyett. Mindezzel a felperes megsértette a Kbt. 69. § (1) bekezdésére tekintettel a Kbt. 71. § (1) bekezdését, valamint a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a Kbt. 69. § (2) bekezdését. Nem fogadta el a felperes arra való hivatkozását, hogy az eljárás bírálati szakaszában már nem tudott élni a Kbt. 71. §-ában biztosított lehetőséggel, különösen azért nem, mert más ajánlattevők esetében viszont élt e lehetőséggel.
A kifejtettek alapján az alperes a 2019. április 10-én kelt D.47/19/2019. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. hivatkozott rendelkezéseit, ezért megsemmisítette a felperesnek az érdekeltek 1. és 3. részre vonatkozó ajánlatát érvénytelenné nyilvánító 2019. február 7-én hozott, továbbá az azt követően hozott valamennyi döntést és a felperessel szemben
4.000.000.- Ft bírságot szabott ki. Az indokolásban előírta, hogy a felperesnek az érvénytelenségről hozott döntés megsemmisítését követően a bírálati szakban kell ismét megvizsgálnia az érdekelti ajánlatot és - ha nem áll elegendő információ rendelkezésre - megtenni az által szükségesnek tartott eljárási cselekményeket (felvilágosításkérés /hiánypótlás). Ezt követően kerül abba a helyzetbe, hogy döntsön az érdekelti ajánlat megfelelőségéről.
A felperes a törvényes határidőn belül benyújtott keresetében elsődlegesen kérte a határozat megváltoztatását, a jogszabálysértés megállapításának mellőzését, másodlagosan a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését, mindezek mellett az alperes perköltségekben történő marasztalását. Előadta, hogy az alperes az érdekelti ajánlat 1. és 3. része vonatkozásában megsemmisítette az eredeti összegezés módosítására vonatkozó február 7-ei és azt követő döntéseit, azonban nem semmisítette meg az azt megelőző döntéseit, így az eredeti, 2019. január 24-én megküldött összegezést sem. Álláspontja szerint ezáltal az eljárás nem került vissza a bírálati szakaszba, mert így ismét az utóbb említett összegezés lett az irányadó, ez azonban ellentétben áll az alperes - határozat 47. pontjában megjelenő - szándékával, amely szerint az eljárást a bírálati szakaszba kívánta visszajuttatni.
Az sem egyértelmű, hogy a február 7-ei döntés megsemmisítésével az alperes csupán az 1. és 3. részben kívánta a támadott döntést megváltoztatni, vagy az eljárást a határozat 47. pontja szerint annak valamennyi részében bírálati szakaszba kívánta juttatni. Ha igen, erre a jelen jogorvoslati eljárásban nem kerülhetett volna sor, mert az kizárólag az eljárás az 1. és 3. részére vonatkozóan indult. További ellentmondás, hogy az eredeti - január 24-ei meg nem semmisített - összegezés esetében nem értelmezhető a „részleges hatály", mivel az 1. és 3. részben további bírálat nem végezhető el úgy, hogy ezzel egyidejűleg az eljárás valamennyi más részére kiterjedő döntés (összegezés) van érvényben. Az alperes továbbá nem semmisítette meg a február 7-ei döntésnek az 1. és 3. részen kívüli részekben hozott - érvénytelenségről szóló - rendelkezéseit, így ezek érvényesek maradtak, ugyanakkor az eredeti, január 24-ei összegezésben feltüntetett adatok mindezekkel ellentétben állnak. Mindez végrehajthatatlanná teszi számára a Kbt. 165. § (12) bekezdését. Az ügy érdemében hangsúlyozta, hogy csak az eredeti összegezés kiküldését követően észlelte a bírálat során elkövetett hibát, ami után ismételten megvizsgálta az érdekeltek ajánlatát, s
ennek eredményeként állapította meg, hogy az olyan - az ajánlat érvénytelenségét eredményező -műszaki-tartalmi hibában szenved, amely sem hiánypótlás, sem felvilágosításkérés keretében nem orvosolható, miután a megajánlott termék a műszaki minimumfeltételeknek sem felelt meg. Mindez a közbeszerzési dokumentáció alapján megállapítható volt. A kifejtettek alátámasztására hivatkozott az alperes joggyakorlatára. Idézte az érdekeltek által a jogorvoslati eljárásban tett nyilatkozatot, amely szerint a 2014. utáni fejlesztések egyes adatai nem érhetőek el nyilvánosan, majd erre hivatkozva vitatta az alperesnek a megajánlott termék egyedi azonosíthatóságára vonatkozóan kifejtett álláspontját, mondván, bár a kérdéses termékek egyedileg valóban azonosíthatók, de azok műszaki paraméterei csupán a megnevezésük révén nem állapítható meg. Az e körbe tartozó, máshonnan nem ellenőrizhető adatok pedig utólag, hiánypótlás keretében nem pótolhatók, mert az a szakmai ajánlat tiltott módosításának, kiegészítésének minősülne.
Hangsúlyozta, hogy ajánlatkérőként nem feladata, hogy az érdekeltek által becsatolt - utalásokkal el nem látott -iratokból maga állapítsa meg, hogy az ajánlat mely oldala tartalmazza az előírt követelményeket, s hogy az érdekeltek mely technikai paramétert tekintik a 2014. év utáni technológiának. Hivatkozott arra is, hogy a végleges ajánlatkérési dokumentáció szerint a szakmai ajánlatnak tartalmaznia kellett a megajánlott áru részletes leírását, fényképét (bemutató rajz, műszaki leírás, prospektus), azonban a jogorvoslati eljárás keretében tisztázódott, hogy az ajánlatnak nincsenek meg ezek a szakmai elemei. Ezt bizonyítja egyrészt a kérdéses iratok hiánya, másrészt az, hogy a per tárgyát képező döntése megsemmisítésére nem azért került sor, mert tévesen ítélt meg egy egzakt, gyártmány-specifikus, magyar nyelven csatolt műszaki szakmai dokumentumot, hanem azért, mert egy utólag fel nem oldható szakmai hiányra nem adott ki hiánypótlást.
Állította azt is, hogy a bírálati szakaszra nem terjedhetett volna ki jogorvoslati eljárás, mivel azt nem erre irányulóan kezdeményezték az érdekeltek.
Az alperes a védiratában a határozatában foglaltakat - annak helytállósága okán - fenntartotta, kérte a kereset elutasítását és költségjegyzék előterjesztésével a felperes perköltségben marasztalását. A határozat rendelkező részét érintő kereseti kérelemben előadott kifogás kapcsán rögzítette, hogy a jogorvoslati eljárás kizárólag az érdekelti ajánlat 1. és 3. részére irányult. Hangsúlyozta, a felperes döntött arról, hogy a közbeszerzési eljárásban a beszerzési igényét részajánlattétel biztosításával folytatja le, ennek során az egyes részek önálló életet élnek: a ajánlatkérő részenként rendelkezhet az előírásokról, az eljárási cselekményekről, hozza meg az eljárást lezáró döntését, de arra is lehetősége van, hogy az eljárását kizárólag az adott rész tekintetében nyilvánítsa eredménytelenné. A Kbt. alapján az eljárást lezáró döntését az összegezésben részenként hirdeti ki, amely kapcsán lehetőséget biztosít a Kbt. annak kijavítására és módosítására.
Az összegezés kijavítása és módosítása során hozott újabb összegezés felülírja a korábbi összegezést, így az megsemmisül, s a felperes eljárást lezáró döntése a kijavított/módosított összegezésben jelenik meg. Ebből következően az esetlegesen jogsértő eljárást lezáró döntés megsemmisítése nem eredményezi az ajánlatkérő korábbi döntésének újbóli érvényesülését/hatályosulását, azaz a korábbi döntés szerinti állapot visszaállítását. Ennek egyértelműsítésére került a határozatba, hogy a döntés megsemmisítésével az eljárás a bírálati szakba kerül. Állította, hogy a felperes a keresetében idő előtt hivatkozott az ajánlat hiánypótlás vagy felvilágosításadás útján történtő módosítására. Hivatkozott arra, hogy az ajánlatban vannak olyan adatok, amelyeket a felperes azért nem tudott a műszaki megfelelőség kapcsán vizsgáim, mert nem volt tudomása arról, hogy az azt tartalmazó dokumentumot mely tény igazolására csatolták be. Nem vitás, hogy a felperesnek nem kötelezettsége, hogy az ajánlatban becsatolt,
utalásokkal el nem látott iratokból azok céljára következtessen, viszont a bírálat során köteles az ajánlattal kapcsolatos valamennyi releváns tényt és információt feltárni.
Az alperesi érdekeltek kérték a kereset elutasítását, egyben perköltséget igényeltek. A felperes keresetére reagálva állították, hogy az alperes a határozatában egyértelműen az eljárás bírálatai szakaszának megismétlését írta elő, mégpedig kizárólag az ajánlat 1. és 3. része vonatkozásában,
amelyhez a Kbt. 165. § (3) és (12) bekezdésére figyelemmel nem volt szükséges a korábbi összegezés megsemmisítése.
A felperes keresete nem alapos.
A törvényszék kiemeli, hogy a közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perben - a Kp. 4. § (1) és (3) bekezdése, valamint 85. § (2) bekezdése szerint a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján és a 85. § (1) bekezdése értemében a kereseti kérelem korlátai között - azt vizsgálja, hogy az alperes határozata eljárási és anyagi jogi szempontból jogszerű-e vagy fennállnak a keresetlevélben hivatkozott jogsértések.
A törvényszék elsőként a felperes eljárási kifogását vizsgálta, amely szerint nem egyértelmű, hogy a határozat alapján az eljárás visszakerült-e a bírálati szakaszba, s hogy a döntés-megsemmisítés az össszegezés mely részeit érintette, illetve az milyen kihatással volt az összegezés többi részének jogi hatályára. A határozat rendelkező része szerint a felperes megsértette a Kbt. 71. § (1) és 69. § (2) bekezdését, ezért az alperes megsemmisítette a felperesnek az 1. és 3. részre vonatkozó ajánlatot érvénytelenné nyilvánító 2019. február 7-én, s azt követően hozott valamennyi döntését. A törvényszék megítélése szerint a rendelkezés egyértelmű és világos, abból az következik, hogy az alperes az összegzésnek kizárólag az említett részeit semmisítette meg, míg annak minden egyéb része hatályban maradt. A Kbt. 61. § (4) bekezdés első mondata szerint ,,[a]z ajánlatkérő köteles megvizsgálni, hogy a beszerzés tárgyának jellege és a szerződéshez kapcsolódó további körülmények lehetővé teszik-e a közbeszerzés egy részére történő ajánlattételt”. A hivatkozott rendelkezés a részajánlattétel intézményét szabályozza, amely esetén az eljárásban benyújtott egyes részajánlatok egymáshoz képest - mind anyagi-, mind eljárásjogi értelemben - autonómak, így az egyes részeket érintő eljárási cselekmények, döntések nem hatnak ki egymásra, illetve az ajánlat más részeire, ahogyan az egyik rész érvénytelensége sem eredményezi a többi rész érvénytelenségét. Mivel a felperes az ajánlati felhívás II.1.6) pontjában a részajánlattételről rendelkezett, így a per tárgyát képező közbeszerzési eljárásban benyújtott egyes ajánlatok, köztük az 1. és 3. rész is egymástól függetlennek tekintendők. Ebből eredően a felperes által e részek tekintetében hozott döntések nem hatnak ki a többi részre, ahogyan azoknak az alperes által történt megsemmisítése sem hatott ki a többire. Ezen nem változtat, hogy a felperes egy összegezésben bírálta el a részajánlatokat, nincs ugyanis Kbt.-ben olyan előírás, amely ezt kizárná, de olyan sincs,
amely az egy dokumentumban történtő elbíráláshoz joghatásként a részajánlatok önálló jogi minőségének az elvesztését kötné. Mindez tehát azt jelenti, hogy a részajánlatokat elbíráló összegezés az egyes részei tekintetében részlegesen is lehet hatályos. A törvényszék az előbbiekhez kapcsolódóan megjegyzi továbbá, hogy az összegezés 1. és 3. részének megsemmisítését erősíti meg az is, hogy az érdekeltek jogorvoslati kérelme csak e részekre vonatkozott.
Tény, hogy az alperes szándéka a közbeszerzési eljárás bírálati szakaszba juttatása volt az ajánlat 1. és 3. rész tekintetében, amire az indokolásában kifejezetten utalt is (határozat 45. és 47. pont). A Kbt. 79. § (4) bekezdés első mondta szerint ,,[a]z ajánlatkérő az írásbeli összegezést az ajánlattevők részére történő megküldésétől számított huszadik napig (...) jogosult módosítani, szükség esetén az érvénytelenségről szóló tájékoztatást visszavonni (...), ha az eredmény megküldését követően észleli, hogy az eredmény (eredménytelenség) jogszabálysértő volt és a módosítás a jogszabálysértést orvosolja”. A törvényszék arra mutat rá, hogy ilyen esetben a módosított összegezés - az intézkedés céljának megfelelően - a korábbi döntés helyébe lép, a korábbi döntés pedig ezzel egyidejűleg a hatályát veszíti. E hatályvesztés - ellenkező tartalmú rendelkezés hiányában - végleges, így a döntés joghatás kiváltására való alkalmassága akkor sem áll helyre, ha a hatóság a módosítást utóbb megsemmisíti. Ezzel összhangban szabályozza a Kbt. 165. § (12) bekezdése az eljárást lezáró döntés megsemmisítése esetén követendő eljárást, amelyre nézve bármilyen megszorítás, korábbi lezáró döntésre való utalás nélkül mondja ki az új eljárást lezáró
döntés meghozatalának szükségességét. Vagyis e rendelkezés szempontjából közömbös, hogy a megsemmisített összegezés előtt volt-e vagy sem másik összegezés, mert ettől függetlenül az ajánlatkérő mindenképpen köteles az ott meghatározott határidőn belül új eljárást lezáró döntést hozni.
Összegezve a fentieket egyrészt megállapítható, hogy a közbeszerzési eljárás a kérdéses intézkedés révén az ajánlati felhívás 1. és 3. része tekintetében - összhangban az alperes szándékával -visszakerült a bírálati szakaszba. Másrészt nem áll fenn a felperes által állított kollízió az új és a korábbi eljárása között, hiszen a korábbi döntése annak módosításával véglegesen a hatályát veszítette. Harmadrészt a fentiek azt is jelentik, hogy a döntés megsemmisítése nem terjedt ki az összegezés többi részére, illetve az azok tekintetében hozott döntésekre. Mindebből az következik, hogy megalapozatlan a felperes arra való hivatkozása, amely szerint az alperes határozata nem egyértelmű, s hogy a Kbt. 165. § (12) bekezdése alapján végrehajthatatlan rendelkezést tartalmazna. Tévesen hivatkozott arra is, hogy az alperes túlterjeszkedett a jogorvoslati kérelem keretein, ugyanis az érdekeltek a felperes 2019. február 7-ei összegezését támadták, s mivel az összegezés a bírálati szakaszban született, így a kérelem egyben a felperes bírálati szakaszban folytatott eljárásának kifogásolását is jelentette.
A következőkben a törvényszék az alperes határozatát a felperes által kifogásolt részében érdemben is felülvizsgálta, ennek során megállapította, hogy az alperes a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, okszerűen értékelte a beszerzett bizonyítékokat, elsősorban a közbeszerzési eljárás iratait, s mindezekből törvényes és megalapozott jogi következtetéseket vont le, így határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz, amelyet a szükséges mértékben a vonatkozó jogszabályi rendelkezések megjelölésével megindokolt.
Az ajánlati felhívásban a felperes műszaki minimumkövetelményként azt írta elő, hogy a megajánlott processzor működtethető legyen tölthető akkumulátorról, s hogy az eszköz, mind a külső, mind a belső egységekre vonatkozóan rendelkezzen 2014. évnél újabb technológiával. Mindezek igazolására nyilatkozat megtételét, valamint a megajánlott termékről részletes leírás, fénykép (bemutató rajz, műszaki leírás, prospektus) benyújtását írta elő. A felperes azt állapította meg, hogy a termék nem felel meg az említett műszaki követelményeknek, ez pedig értékelés szerint olyan orvosolhatatlan hiányosságot jelent, amely felvilágosításkéréssel, illetve hiánypótlással nem küszöbölhető ki. Ilyen, az említett intézkedésekkel ki nem küszöbölhető hiányosság (hiba) a törvényszék szerint csak olyan esetben állapítható meg, amelynél a rendelkezésre álló adatok alapján minden kétséget kizáróan eldönthető, hogy a hiányosság az eredeti ajánlat módosítása, illetve kiegészítése nélkül nem orvosolható.
Ez azonban feltételezi az ajánlat teljeskörű, valamennyi iratra kiterjedő értékelését, ideértve a nem egyértelmű iratok tartalmának tisztázását, ha pedig adott feltétellel (műszaki követelménnyel) kapcsolatban kérdés vagy ellentmondás merül fel, annak tisztázását, de legalábbis ennek megkísérlését. Ez következik a Kbt. 69. § (1) és (2) bekezdésének a rendelkezéséből, amely kimondja, hogy ,,[a]z ajánlatok és részvételi jelentkezések elbírálása során az ajánlatkérőnek meg kell vizsgálnia, hogy az ajánlatok, illetve részvételi jelentkezések megfelelnek-e a közbeszerzési dokumentumokban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek”. „Az ajánlatkérő köteles megállapítani, hogy mely ajánlat vagy részvételi jelentkezés érvénytelen, és hogy van-e olyan gazdasági szereplő, akit az eljárásból ki kell zárni. Az ajánlatkérő (...) köteles (...) az ajánlat megfelelőségét ellenőrizni, szükség szerint a 71-72. § szerinti bírálati cselekményeket elvégezni”.
A törvényszék a fentiek kapcsán rögzíti, hogy az érdekeltek ajánlata a 42., 44., 46., 50., 51., 53., 60.,62.,70., 78., 88., 119., 120., 124., 127., 172. és 180. oldalon a megajánlott termékkel összefüggésben az elem, míg az 51., 53., 58., 119., 124. és 173. oldalon az akkumulátor kifejezést
használja. így például az ajánlat 51. oldalán „Szakmai ajánlat” részhez becsatolt „SONNET” és „RONDO” termékek termékkatalógusa a következő tájékoztatásokat tartalmazza: „[ajkár 75 óra használat három 675-ös típusú nagy teljesítményű cink-levegő elemmel”, „[v]ezérlő egység, elemtartó és tekercs egy fülön kívül viselhető kompakt egységbe egybeépítve”, továbbá az 53. oldalon a „Műszaki adatok” között az „Elemélettartam” körében szerepel, hogy biztosított „[a]kár 75 óra használat 3 db cink-levegő elemmel”, a „WaterWear vízálló tartozék” vonatkozásában pedig, hogy „[c]sak levegőt nem igénylő elemekkel használható, például utántölthető akkumulátorokkal, vagy 675-ös méretű ezüst-oxid, ill. alkáli elemekkel”, majd a „Csatlakozási lehetőségeknél” ismertetésre kerül, hogy „Közvetlen kapcsolat [van] a minielemtartóhoz”. Az ajánlat a 3. részére vonatkozóan az 59. oldalától kezdődően a „Szakmai ajánlat” részhez becsatolt „RONDO processzor” termékkatalógus az „[e]lem élettartam” vonatkozásában tartalmazza,
hogy biztosított az „[a]kár 5 napi használat 3 db nagy teljesítményű cink-levegő elemmel (675-ös típus)”. Majd a termék megfelelőségére vonatkozó nyilatkozat felsorolja a SONNET újratölthető akkumulátorkészlet részeit (ajánlat 119. oldal), így a „SONNET újratölthető akkumulátor[t], SONNET újratölthető Micro akkumulátor[t], SONNET újratölthető akkumulátor adapter[tj, SONNET fedél[t] Micro akkumulátorhoz”. Kiemelendő továbbá, hogy az érdekeltek az ajánlatukban kifejezetten nyilatkoztak arról, hogy a processzor működtethető tölthető akkumulátorról, jogorvoslati kérelmükben pedig hangsúlyozták, hogy az ajánlati dokumentációban az elemmel történő használatra utalás nem azt jelenti, hogy a termék akkumulátorról ne lenne használható, ugyanis mindkét áramforrásról működik, így a dokumentációban megjelenő előbbi utalás mindössze egy további használati módot jelent.
Mindezek alapján a törvényszék megítélése szerint nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy az érdekeltek által megajánlott termék ne felelt volna meg a felhívásban előírt műszaki követelményeknek, illetve azt, hogy a felperes által hivatkozott hiányosság kizárólag az eredeti ajánlat módosításával, illetve kiegészítésével lenne orvosolható. Hangsúlyozza a törvényszék, hogy az ajánlat egyszerre tartalmaz adatokat a megajánlott termék elemről és akkumulátorral történő használatáról. Ez pedig olyan ellentmondás, amelyet a felperesnek - a Kbt. fent hivatkozott rendelkezései, illetve a Kbt. 71. § (1) bekezdése alapján - az ajánlati dokumentáció teljeskörű értékelésével, illetve az érdekeltektől történő felvilágosításkéréssel vagy hiánypótlással legalább meg kellett volna kísérelnie tisztázni. A Kbt. 71. § (1) bekezdése értelmében ,,[a]z ajánlatkérő köteles az összes ajánlattevő és részvételre jelentkező számára azonos feltételekkel biztosítani a hiánypótlás lehetőségét, valamint az ajánlatban vagy részvételi jelentkezésben található, nem egyértelmű kijelentés, nyilatkozat, igazolás tartalmának tisztázása érdekében az ajánlattevőtől vagy részvételre jelentkezőtől felvilágosítást kérni”.
Hasonló a helyzet a termék újszerűségének kérdésében, amellyel kapcsolatban a törvényszék utal az érdekeltek közbeszerzési eljárás során e tárgyban tett nyilatkozatára, amely szerint a megajánlott eszköz mind a külső, mind a belső egységekre vonatkozóan rendelkezik 2014-nél újabb technológiával. Tény az is, hogy az érdekeltek az ajánlati dokumentáció 156. oldalától a 216. oldaláig a megajánlott termékre vonatkozó EK tanúsítványokat csatoltak, amelyek egy kivétellel 2014. év utáni keltezésűek. Mindezzel szemben a felperes internetes adatokra hivatkozva állította, hogy a megajánlott eszköz nem rendelkezik a megkívánt új technológiával (https://www.medel.com/us/history/). Közbevetőleg jegyzi meg a törvényszék, hogy a hivatkozott internetes oldalon igen szűkös információk találhatók a kérdéses termékre vonatkozóan. Az érdekeltek a jogorvoslati kérelmükben arról is nyilatkoztak, hogy bár a Rondo márkanevű külső egységet valóban 2013-ban vezették be a piacra,
azonban azt azóta - a márkanév megtartása mellett - továbbfejlesztették. A törvényszék megítélése szerint mindez az előbbiekhez hasonlóan szintén olyan ellentmondás, amely miatt nem lehet kétséget kizáró következtetést levonni a megajánlott termék kérdéses műszaki követelménynek való megfelelősége hiányára, illetve arra, hogy az ellentmondás felvilágosítás kérés, vagy hiánypótlás útján ne lenne feloldható. Ehhez mérten
megalapozott az alperes azon megállapítása, amely szerint a felperes jogszabálysértően járt el, amikor a vitatott tárgykörben - a felmerült ellentmondás tisztázására - nem végezte el az ajánlati dokumentáció teljeskörű vizsgálatát, illetve nem élt a felvilágosításkérés, illetve hiánypótlás lehetőségével. Mindezzel megsértette a Kbt.-nek az alperes határozatában megjelölt rendelkezéseit.
Nem helytálló a felperes arra való hivatkozása, hogy az érvénytelenséget eredményező műszaki-tartalmi hiba a közbeszerzési dokumentáció alapján egyértelműen megállapítható volt, mivel egyrészt az irányadó tényállás szerint a felperes nem értékelte az ajánlati dokumentáció valamennyi elemét (iratát), másrészt az említett körülmény kétséget kizáró megállapítását az iratok fentiekben említett ellentmondásossága is kizárta. Hangsúlyozandó: önmagában az egyértelműség hiánya, illetve az iratok ellentmondásossága nem eredményez érvénytelenséget. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy mivel az érdekeltek szerint a 2014. utáni fejlesztési adatok egy része nem nyilvános, ez eleve kizárta a megajánlott termék műszaki megfelelőségének ellenőrzését, ugyanis ha a nyilvános adatok hiányosak is, ettől függetlenül az ajánlatban voltak az időszerűségre vonatkozó dokumentumok (EK tanúsítványok), amelyeket a felperesnek figyelembe kellett volna vennie, ennek megtörténte azonban az összegezés alapján nem állapítható meg.
Önmagában az, hogy az ajánlat műszaki megfelelősége nem ellenőrizhető nyilvános adatok alapján, nem eredményez érvénytelenséget, hiszen ez nem zárja ki az adatok más módon (pl. tanúsítvány alapján) történő ellenőrzését. Téves a felperes arra való hivatkozása, hogy nem feladata az érdekeltek által becsatolt, „utalásokkal el nem látott” iratok alapján annak tisztázása, hogy az ajánlat mely része tartalmazza az előírt műszaki követelményeket, ugyanis a Kbt. 69. § (1) és (2) bekezdése éppen e kötelezettségét írja elő, azzal, hogy amennyiben a dokumentáció vagy annak valamely adata nem világos vagy nem egyértelmű, akkor annak tisztázása céljából az érdekeltektől felvilágosítást, illetve hiánypótlást kérhet. A felperes állításával ellentétben az alperes nem tett olyan megállapítást, amely szerint az ajánlati dokumentációban ne álltak volna rendelkezésre az előírt szakmai elemek, annál is kevésbé, mert valójában éppen azt állapította meg,
hogy a felperes a bírálati eljárásban nem vizsgálta meg az érdekeltek ajánlatában becsatolt valamennyi dokumentumot, s azok kapcsán nem tette meg azon eljárási cselekményeket, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az érdekelti ajánlat megfelelőségéről, egyben érvényességéről döntsön (határozat 45. pont).
Végül megjegyzi a törvényszék, hogy bár a felperes eljárási jogszabálysértésként hivatkozott a Kbt. 161. § (1) bekezdésének megsértésére, azonban a bizonyítási teherre történt kioktatása ellenére nem jelölte meg, hogy az alperes konkrétan mely magatartásával és hogyan sértett meg a szóban forgó rendelkezést, továbbá azt sem támasztotta alá, hogy az esetleges eljárási jogszabálysértés -megvalósulása esetén - miként hatott ki az ügy érdemére, mindezek hiányában a kérelme e vonatkozásban érdemben nem volt vizsgálható.
A törvényszék a fentiek szerint megállapította, hogy az alperes határozata a kereseti kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a felperes keresetét a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés alapján elutasította.
A felperes pervesztes lett, ezért a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes és az érdekeltek perköltségét megtéríteni. A bíróság a perköltséget a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a alapján állapította meg, figyelemmel az alperes és az érdekeltek jogi képviselőinek tényleges munkavégzésére, az ügy bonyolultságára, továbbá arra, hogy a perben egy tárgyalás megtartására került sor, amelyen az alperes és az érdekeltek jogi képviselője megjelent és nyilatkozatot tett.
A felperesnek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján fennálló személyes illetékmentessége folytán a 36.000 forint kereseti illeték a Pp. 102. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel az állam terhén marad.

Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 172. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés zárja ki.

Budapest, 2019. szeptember 24.
dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit sk. mb. tanácselnök, dr.Oláh Zsolt sk. előadó bíró,
dr. Serestyén Katalin sk. bíró


A Fővárosi Törvényszék
mint elsőfokú bíróság
106.K.700.210/2019/29.

A Fővárosi Törvényszék a Dr. Borbély Magdolna Ügyvédi Iroda (1055 Budapest, Falk Miksa u. 5., eljár: dr. Borbély Magdolna ügyvéd) által képviselt Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (1139 Budapest, Váci út 73/A.) felperesnek a dr. Szvetnik Ágnes kamarai jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó u. 5.) alperes ellen, közbeszerzési ügyben hozott - D.47/19/2019. számú -közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perében, amely perbe a Lászka Ügyvédi Iroda (1053 Budapest, Károlyi u. 12., eljár: dr. Lászka János ügyvéd) által képviselt VICTOFON Hallásjavító Kft. (2112 Veresegyház, Állomás u. 17.) I. rendű alperesi érdekeltként és MED-EL Elektromedizinische Geráte GmbH. (Ausztria, A-6020 Innsbruck, Fürstenweg 77a.) II. rendű alperesi érdekeltként belépett, meghozta a következő

kijavító végzést:

A Fővárosi Törvényszék a 2019. szeptember 24. napján kelt 28. sorszámú ítélet rendelkező részének második bekezdésében a „ , valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró adóhatóság külön felhívására - a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 36.000,- (azaz Harminchatezer) forint kereseti illetéket.” szövegrészt „ . A 36.000,- (azaz Harminchatezer) forint kereseti illetéket az állam viseli.” szövegrészre javítja ki.
A végzés ellen a közléstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet a Kúriához címzetten a Fővárosi Törvényszéknél kell írásban, jogi képviselő útján az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint benyújtani.

Indokolás

A bíróság a 2019. szeptember 24. napján megtartott nyilvános tárgyaláson 28. sorszám alatt ítéletet hozott, amelynek írásba foglalása során hivatalból észlelte, hogy az ítélet rendelkező részének második bekezdésében elírás történt, mivel a kereseti illeték viselése során az állam helyett a felperes általi illetékviselésről rendelkezett. A felperes személyes illetékmentességére figyelemmel a hibás rendelkezés névcseréhez hasonló, nyilvánvaló elírás következménye.
A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 352. § (1) bekezdése értelmében a bíróság névcsere, hibás névírás, szám-vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén a határozát kijavítását végzéssel bármikor hivatalból is elrendelheti.
Mindezek alapján a Fővárosi Törvényszék a hibát a nyilvánvaló elírás folytán a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 352. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint hivatalból kijavította.
A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. § (3) bekezdése biztosítja.

Budapest 2019. október 9.
dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. mb. tanácselnök dr. Serestyén Katalin s.k. előadó bíró
dr. Oláh Zsolt s.k. bíró