Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2019/229
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2019.11.28.
Iktatószám:23137/2019
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság
117. Pf. 634.650/2019/10.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Szalay-Tóth Katalin ügyvéd (3528 Miskolc, Gyöngyösi I. u. 15.) által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Rádió u. 5.) felperesnek - dr. Majoros Melinda kamarai jogtanácsos (1055 Budapest, Balaton u. 7-11.) által képviselt Magyar Honvédség Egészségügyi Központ (1134 Budapest, Róbert K. krt. 44.) I. r. alperes, Moldován és Társai Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Moldován András (1051 Budapest, Dorottya u. 1.) által képviselt Euromedic Zrt (1051 Budapest, Dorottya u, 1.) II. r. alperes, dr. Nagy Zoltán József ügyvéd (1139 Budapest, Petneházy u. 28. VII/8.) által képviselt Frank Diagnosztikai Kft (1036 Budapest, Dereglye u. 2.) III. r. alperes, Holczer, Jákó & Boross Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Holczer Ferenc (1025 Budapest, Felhévízi u. 31.) által képviselt Fresenius Kabi Kft (1025 Budapest, Szépvölgyi út 6.) IV. r. alperes, Kalmámé dr. Hűvös Zsuzsanna ügyvéd (1137 Budapest, Szent István krt. 4., lev. cím: 1398 Budapest, Pf. 565.) által képviselt Hungaropharma Zrt (1061 Budapest, Király u. 12.) V. r. alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 22.P.85.755/2019. szám alatt indított perében a 2019. május 9. napján hozott 5. sorszámú ítélet ellen a felperes által 6. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Magyar Államot, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek 165.992 (százhatvanötezer-kilencszázkilencvenkettő) Ft, a II.r. alperesnek 59.567 (ötvenkilencezer-ötszázhatvanhét) Ft, a IV.r. alperesnek 55.006 (ötvenötezer-hat) Ft, míg az V.r. alperesnek 53.192 (ötvenháromezer-egyszázkilencvenkettő) Ft másodfokú perköltséget.
A le nem rótt 1.081.078 (egymillió-nyolcvanegyezer-hetvennyolc) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a Magyar Államot, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 327.702 Ft, a II. r. alperesnek 203.200 Ft, a III. r. alperesnek 190.500 Ft, a IV. r. alperesnek 203.200 Ft, az V. r. alperesnek 130.500 Ft perköltséget. További rendelkezése szerint az eljárás során feljegyzett 1.081.078 Ft fellebbezési és 810.810 Ft kereseti illeték viselésére a Magyar Állam köteles.
A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a másodlagos kereseti kérelemnek történő helyt adást, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezése érintette az ítélet indokolását is, miszerint az elsődleges kereseti kérelem elutasítására vonatkozó rendelkezés indokainak mellőzését kérte.
Álláspontja szerint a kereset elutasításának nem lett volna helye, ugyanis az elsőfokú bíróság az ítélet indokolása körében állást foglalt abban, hogy a keresettel érintett szerződések tekintetében a Kbt. 127. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak, azaz a kiemelkedően fontos közérdek fennáll, ekként helye lett volna a 164. § (5) bekezdésében foglaltak alkalmazásának is. A szerződés érvénytelensége kapcsán hangsúlyozta, hogy a keresetben megjelölt szerződések vonatkozásában kért érvénytelenség megállapítását kifejezetten a Kbt. rendelkezései alapján szükséges vizsgálni. E rendelkezések speciálisak, ekként a közbeszerzési szerződések, illetve a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződések esetén a Ptk. érvénytelenségre vonatkozó klasszikus szabályaihoz képest az érvénytelenség kimondására vonatkozó szabályok eltéréssel érvényesülnek. A 2007/66/EK irányelv értelmében az érvénytelenség nem lehet automatikus, azt egyrészt független jogorvoslati szervnek kell kimondani,
másrészt ilyen szerv döntése következményének kell lennie. Úgyszintén a kiemelkedően fontos közérdekre tekintettel történő hatályban tartásról is csak és kizárólag a jogorvoslati eljárások lefolytatásáért felelős szerv dönthet. Az irányelv alternatív szankciót, azaz bírságot is kilátásba helyez, mely abban az esetben is kötelező, amennyiben kiemelkedően fontos indokokra tekintettel szükséges a szerződést hatályban tartani. Az irányelv teljesítését szolgálják a Kbt. 164. § (1) és (5) bekezdésében írtak. Ennek értelmében az érvénytelenség megállapításánál irányadó jogi szabályozás értelmezésénél az irányelv célkitűzéseinek való megfelelésre is figyelemmel kell lenni. Habár a szerződések érvénytelenségével kapcsolatos generális polgári jogi szabályozás nem tartozik az uniós szabályozás jogkörébe, mégis a tagállamok által alkalmazott szabályok nem vezethetnek azon szigorú szankciók hiányához, melyek az uniós irányelvekből fakadnak. Mindezek értelmében a bíróságnak a keresetben megjelölt szerződések kapcsán a Ptk. szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályaival szemben az uniós és magyar közbeszerzési szabályok alapján a szerződések érvénytelenségének kimondásáról minden esetben rendelkeznie kell, és amennyiben a kiemelkedően fontos közérdeket fennállónak találja, úgy a szerződés hatályban tartása mellett bírságot is szükséges kiszabnia. Mindezek alapján tehát téves az elsőfokú bíróság elsődleges kereseti kérelem elutasítására vonatkozó rendelkezése. Sem az érvénytelenség, sem a kiemelkedően fontos közérdekre tekintettel az érvényesség nem a törvény erejénél fogva áll fenn, azt minden esetben független jogorvoslati szerv állapítja meg. E körben hivatkozott a Kúria BH 2017.59. számú eseti döntésében foglaltakra. Érvelése szerint amennyiben a bíróság a közérdeket fennállónak találja, úgy ebbe bele foglaltatik az is, hogy előzetesen vizsgálja a szerződés Kbt. 127. § (1) bekezdése szerinti érvénytelenségét, tehát e körben a kereset nem utasítható el.
A szerződés érvényességéhez kapcsolódóan pedig azt emelte ki a felperes, hogy az irányelv értelmében a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződések kiemelkedően fontos közérdekre tekintettel történő hatályban tartásáról csak és kizárólag a jogorvoslati eljárások lefolytatásáért felelős szerv dönthet, tehát az érvénytelenség hiányát kifejezetten a bíróságnak kell megállapítania, amelyet a Kbt. 164. § (5) bekezdése is alátámaszt, ennek megállapítására irányult a másodlagos kereseti kérelem. Habár a fellebbezéssel érintett ítélet indokolásában van arra utalás, hogy az elsőfokú bíróság a kiemelkedően fontos közérdeket fennállónak találta, mégsem adott helyt a másodlagos kereseti kérelemnek. A Kbt. 127. § a szerződés
érvénytelensége körében tartalmaz rendelkezést, melyet a bíróság figyelembe venni köteles. A közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződések csak és kizárólag azért nem érvénytelenek, mert fennáll azon jogszabályi kitétel, mely az egyébként jogszabályba ütköző szerződések érvénytelenségét elliminálja, de ennek megállapítása szükséges. Az, hogy a másodlagos kereseti kérelmén belül az érvényessé nyilvánítást kérte, a kereset elbírálásának nem lehet akadálya, hiszen amennyiben egy szerződés nem semmis, úgy az a szerződés érvényes, melyet a bíróságnak vizsgálnia kell, és abban kell állást foglalnia. A bírság kiszabása kapcsán a felperes azzal érvelt, hogy a Kbt. 164. § (5) bekezdése nem tesz különbséget a közbeszerzési eljárás alapján megkötött, vagy a közbeszerzési eljárás mellőzésével kötött szerződések között, ekként nem veszi ki a kötelező bírságolás köréből a mellőzéssel megkötött szerződések körét, hiszen ellenkező esetben éppen a legsúlyosabb jogsértés vonatkozásában maradna el a Kbt. szerinti jogkövetkezmény. A 127. § (1) bekezdés a) pontja szerint a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével megkötött szerződés semmis, kivéve, ha a 127. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kiemelkedően fontos közérdek megállapítható. Ebből következően a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése olyan közbeszerzési jogsértés, amely megalapozhatja a (2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén a semmisség hiányát. Ebből viszont az is következik, hogy a közbeszerzési jogsértés fennállása esetén a 164. § (5) bekezdése alapján nem mellőzhető a pénzbírság kiszabása. E rendelkezés a 127. § (2) bekezdésére utal vissza, mely pedig az (1) bekezdésében foglaltakra utal, amely a közbeszerzési eljárás mellőzésével megkötött szerződések köre. Ehhez kapcsolódóan a BDT 2017. évi 3651. számú eseti döntésben foglaltakra is hivatkozott. Megjegyezte, hogy a felperes által kiszabott bírság nem téveszthető össze a bíróság által kiszabandó bírsággal.
A pertársaság kapcsán pedig azt sérelmezte, hogy az ítélet indokolásában kifejtettek e körben nem egyértelműek. A 2018. augusztus 8. napján kelt észrevételében ugyanis egyértelműen rögzítette, hogy a perbeli esetben a Pp. 51. § a) pontja szerinti szükségképpeni pertársaság áll fenn, mégpedig az I.r. és a további alperesek között, ugyanakkor a II. és V. r. alperesek között a c) pont szerinti egyszerű pertársaság áll fenn. Azt is kiemelte, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perekben szükségképpeni pertársaság van a szerződést megkötő felek között, azaz valamennyiük perben állása szükséges, az egységes pertársak pedig a perköltséget egyetemlegesen kötelesek viselni.
A IV.r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
Kiemelte, hogy a felperes fellebbezésében nem vitatta a Kbt. 127. § (2) bekezdés b) pontjára való ítéleti hivatkozást, azaz a szerződés teljesítéséhez fűződő kiemelkedően fontos közérdeket. Ezt nem is tehette, hiszen másodlagos kereseti kérelmének éppen ez az indoka. Erre figyelemmel a másodfokú eljárásban a szerződés teljesítéséhez fűződő kiemelkedően fontos közérdek fennállásának kérdése már nem vizsgálható. A felperes elsődleges kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között a 2013. évi megrendelések realizálásaként létrejött szerződések érvénytelenek. Az elsőfokú bíróság a Kbt. 127. § (2) bekezdésének b) pontjára figyelemmel nem tehetett mást, minthogy az elsődleges kereseti kérelmet elutasítja, miután a törvény kifejezetten kimondja, hogy a (2) bekezdés b) pontjának hatálya alá tartozó szerződés nem semmis, a nem semmis szerződés érvénytelenségét pedig nem lehet megállapítani. Mindezek alapján az elsőfokú ítélet annak indokaira is kiterjedően törvényes és megalapozott.
A másodlagos kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság azért utasította el, mert egyrészről érvényessé nyilvánítani csak az érvénytelen szerződést lehet, a perbeli eset nem semmis szerződéseit pedig nem, másrészről hivatkozott a bírságolás azon törvényi feltételére is,
hogy a szerződéseket a közbeszerzési eljárás alapján kellett volna megkötni. A IV.r. alperes álláspontja szerint a Kbt. 164. § (1) bekezdésében foglaltak alapján felmerül a kérdés, hogy a szerződés érvényessé nyilvánítása iránt előterjesztett másodlagos kereset megengedett-e. Ugyanis a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény hatályba lépése után változott a jogi helyzet, a kiemelkedően fontos közérdekhez fűződő teljesítési érdek esetén a szerződés nem minősült már automatikusan nem semmisnek, hanem azt a bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása során a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatta. E törvényi rendelkezés azonban a perbeli 2013. évi beszerzésre még nem alkalmazható. A másodlagos kereseti kérelem konjunktív, azaz amennyiben az érvényessé nyilvánítás nem alkalmazható, akkor a bírság kiszabása sem, e körben helyes volt az elsőfokú bíróság indokolása.
A bírság kiszabása körében aggályosnak tartotta azt a bírói gyakorlatot, amely a törvény nem kellően precíz megfogalmazása esetén is egy szankció alkalmazását a törvényalkotó vélt szándéka alapján rendeli alkalmazhatónak és figyelmen kívül hagyja a nulla poena sine lege elvét. Márpedig különösen szankciók, bírságok alkalmazása esetén elvárható lenne, hogy a jogszabályok kellő pontossággal kerüljenek megfogalmazásra.
További érvelése szerint mindkét kereseti kérelem elutasításához más úton is el lehetett volna jutni. Maga a felperes is hivatkozik arra a fellebbezésében, hogy a közbeszerzési szabályok megsértésével kötött szerződések érvénytelenségének megállapítása a bíróság hatásköre. Ezért felmerül a kérdés, hogy az ítéletben is hivatkozott álláspont a felperesi közigazgatási határozatban megállapított, nem vitatott jogsértésre és annak kötőerejére figyelemmel mennyiben megalapozott. A perben alkalmazandó Pp. 4. § (1) bekezdése alapján ugyanis a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. így a IV. r. alperes által 2013. évben az I. r. alperes megrendelésére 3.464.940 Ft értékű gyógyszerek beszállítása vonatkozásában vizsgálható lett volna, hogy az milyen jogszabály alapján lenne érvénytelen. Az összeg a 2013. január 1. és december 31. közötti árubeszerzésekre irányadó 8.000.000 Ft-os nemzeti értékhatár alatt van,
így ebben a körben közbeszerzési eljárás lefolytatása nem volt kötelező, az I.r. és IV.r. alperes között létrejött és teljesített szerződés ezért sem érvénytelen. Ugyanez igaz a többi alperes beszállításaira is, e körben változatlanul fenntartotta az érdemi ellenkérelemben már előadottakat.
A perköltség körében kifejtett álláspontja szerint, ha a másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában esetleg bírság kiszabására kerül sor másodfokon, úgy csak az I. r. alperes tekinthető pervesztesnek. Egyebekben a kényszerű pertársaság az I. r. és IV. r. alperes között csak a felperes elsődleges kereseti kérelme vonatkozásában áll fenn. Az ítélet megváltoztatása és a másodlagos kereseti kérelem esetleges teljesítése esetén sem alkalmazható tehát a Pp. 82. § (1) bekezdése.
Az I.r. alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság érdemben helyesen utasította el felperes I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét, mert az megalapozatlan volt. Hangsúlyozta, hogy a felperes maga is azt adta elő, hogy az I. r. alperest jogszabályok kötelezik a betegellátás folyamatosságának biztosítására, az I. r. alperes a betegellátási kötelezettségének teljesítéséhez szerezte be a további alperesektől a gyógyszereket. Az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdését, érdemben helyesen állapította meg, hogy a felperes I. r. alperessel szemben előteijesztett egyik kereseti kérelmének sem volt lehetséges helyt adni, figyelemmel a felperes által
előterjesztett kereseti kérelmek tartalmára is. Álláspontja szerint elmaradt a fellebbezésből annak jogi kimunkálása, hogy a hatályon kívül helyezésre irányuló fellebbezési kérelmet, milyen jogi indokok alapoznák meg. Már érdemi ellenkérelmében rögzítette azon álláspontját, hogy a felperes vele szemben előterjesztett keresetét teljes egészében vitatja és megalapozatlannak tartja, a kereset elutasítását kérte. Az ott kifejtett álláspont szerint a Kbt. 127. § (1) bekezdés a) pontja szerinti érvénytelenségi ok nem valósult meg, ezért az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelem megalapozatlan. Kifogásolta továbbá, hogy a felperes nem rendelkezik a Pp. 121. §-ának megfelelő határozott kereseti kérelemmel. A kereseti kérelem eshetőleges volt, a felperes nem jelölte meg, hogy álláspontja szerint a keresetében írt beszerzések esetében milyen ténybeli és jogi indokolás alapján szükséges helyt adni az elsődleges vagy a másodlagos kereseti kérelmének.
A bírság kiszabására vonatkozó kérelme ugyanezen indokból nem tekinthető kellően határozottnak és megalapozottnak. További érvelése szerint a felperesi fellebbezés ellentmondásos tekintettel arra, hogy a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását a másodlagos kereseti kérelme tekintetében kérte, az elsődleges kereseti kérelem elutasítása tekintetében fellebbezési kérelme kizárólag az ítélet indokolására terjedt ki. Ez azt eredményezi, hogy a felperes a fellebbezésében egyidejűleg állítja, hogy az elsődleges kereseti kérelme megalapozatlanul került elutasításra és azt, hogy a kiemelkedően fontos közérdek fennállása miatt a szerződés érvényessé nyilvánításának van helye, a két jogi okfejtés pedig egymást kizárja.
A II. és V.r. alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére indokot sem a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 252. § (2), sem pedig (3) bekezdése alapján nem látott. Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárást teljeskörűen, a jogszabályoknak megfelelően folytatta le, indokolatlanul mellőzött bizonyítási indítvány nem volt.
Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben bírálta felül.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg, melyre alapított érdemi döntésével maradéktalanul, kifejtett indokolásával kisebb pontosítás mellett a másodfokú bíróság is egyetértett.
Az elsőfokú ítélet az alperesi pertársaság megítélésének kérdésköre kapcsán szorul pontosításra.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a közbeszerzési szabályok megsértésére alapított, a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény speciális rendelkezései alapján indított polgári perben a Pp. 51. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egységes pertársaság az alperesek mindegyikét érintően fennáll, hiszen a kereset alapjául szolgáló államigazgatási határozatban megállapított, a nemzeti közbeszerzési értékhatárt meghaladó, de közbeszerzési eljárás mellőzésével lebonyolított beszerzések miatti jogsértés kizárólag a felek által megkötött szerződések együttesét figyelembe véve értelmezhető. Ezért a jogvita ebben a speciális pertípusban olyan közös jog, illetve kötelezettség megítélésére irányul, ami minden szerződő fél szükségszerű perbenállását
igényli, így az 51. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazását megalapozza.
Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletének indokaival maradéktalanul egyetértett a másodfokú bíróság. Csupán a fellebbezésre figyelemmel szükséges kiemelni, hogy a felperes másodlagos keresetében nem a szerződés érvényességének megállapítását és bírság kiszabását kérte, hanem az érvénytelenség jogkövetkezményeként alkalmazandó jogalakító aktus meghozatalát, azaz a szerződés érvényessé nyilvánítását kérte, egyben maga is hivatkozott arra, hogy az I.r. alperes beszerzéseit a betegellátási kötelezettségének teljesítése indokolta, melyet az elsőfokú bíróság az iratok tartalmával egyezően rögzített ítéletében. Ilyen tartalmú, látszólagos tárgyi keresethalmazatot képező kereset mellett az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a felperesi hivatkozás nyomán elsődlegesen a kivételi ok fennállását vizsgálta, melynek során helytállóan állapította meg, hogy a szerződések teljesítéséhez fűződő kiemelten fontos közérdek fennáll, és ez alapján a szerződések a jogszabály erejénél fogva nem semmisek,
ezért az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására és a nem semmis szerződések érvényessé nyilvánítására nyilvánvalóan nem kerülhet sor.
A pénzbírság kiszabása körében ugyancsak egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával. A fellebbezésben kifejtettekre figyelemmel hangsúlyozandó, hogy a nyelvtani értelmezésen túlmutató jogalkalmazói jogértelmezésre akkor van lehetőség, amikor a vizsgálandó és értelmezendő jogszabály szöveg homályos, ellentmondásos vagy valamilyen egyéb okból értelmezésre szorul. A nyelvtanilag teljesen egyértelmű jogszabályszöveg jogalkalmazói kompetenciát meghaladó átértelmezésére nincs lehetőség, különösen nem úgy, hogy az egyébként tartalmában egyértelmű jogszabályi rendelkezések contra legem, azaz az egyértelmű szöveggel ellentétes tartalmú értelmezésére vezessen. Ha az adott jogszabályszöveg jogalkotói szándékkal ellentétesen került megfogalmazásra, az csakis jogalkotói aktussal korrigálható.
A Kbt. 164. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés tartalma egyértelműen az, hogy a bírság kiszabását a közbeszerzési eljárás alapján, de az eljárás szabályainak megsértésével megkötött szerződések érvénytelenségének vagy az érvénytelenség hiányának a Kbt. 127. § (2) bekezdése alapján történő megállapítása esetére teszi lehetővé, ezért az elsőfokú bíróságnak nem volt lehetősége arra, hogy ettől eltérő álláspontra helyezkedjen és a jogalkotó szándékának elemzése alapján egy olyan körre is kiterjessze a jogszabályi rendelkezés alkalmazását, amelyre az nem vonatkozik.
A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján túlnyomóan helyes indokai alapján helybenhagyta.
A fellebbezés eredménytelen maradt, így a másodfokú bíróság a Pp. 78. § (1) és (3) bekezdése alapján kötelezte a Magyar Államot az I., II., IV. és V.r. alperesek megismételt eljárásban a jogi képviselettel felmerült másodfokú perköltségének megfizetésére a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja, valamint (4) és (5) bekezdése alapján. A megállapított ügyvédi munkadíj az áfát tartalmazza.
A III.r. alperesnek felszámítható költsége nem merült fel, így e körben határozni nem kellett.
A korábban meghozott elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésre nem a felperes fellebbezése folytán került sor, ezért a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban rendelkeznie kellett a felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről, amelyet a felperes pervesztessége folytán az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdése, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam visel.

Budapest, 2019. november 6.

Gubacsiné dr. Tamás Andrea s.k. dr. Bakos Judit Ágnes s.k. dr. Gáspár Miklós s.k.
a tanács elnöke előadó bíró bíró