Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2019/94
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2019.05.17.
Iktatószám:6554/2019
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK
A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság
106.K.700.942/2018/14.



A Fővárosi Törvényszék az Onder Ügyvédi Iroda (1114 Budapest, Móricz Zsigmond körtér 3/b. 4/5., eljár: dr. Onder Péter ügyvéd) által képviselt FER-PARK 2010. Kft. (1072 Budapest, Rákóczi út 42.) felperesnek, dr. Szvetnik Ágnes kamarai jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott - D.370/5/2018. számú - közigazgatási végzés jogszerűségének vizsgálata iránt indított egyszerűsített közigazgatási perében meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000,- (azaz Húszezer) forint perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 36.000,-(azaz Harminchatezer) forint kereseti illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
I n d o k o l á s
A FEV IX. Ferencvárosi Vagyonkezelő és Városfejlesztő Zrt. mint ajánlatkérő (a továbbiakban: Ajánlatkérő) a „Budapest Főváros IX. kerület Ferencváros közigazgatási területén fekvő közterületi, fizető parkolóhely céljára kijelölt várakozóhelyek parkolójegy kiadó automatákkal (a továbbiakban: Létesítmény) felújítása, és a Létesítménnyel hosszú távú szolgáltatás (a továbbiakban: Szolgáltatás) nyújtása” tárgyú nyílt közbeszerzési eljárást indított az EKR000667942018. azonosító számú ajánlati felhívással. A felperes a rendelkezésre bocsátott közbeszerzési dokumentumok megvizsgálását követően 2018. október 11. napján előzetes vitarendezés iránti kérelmet terjesztett elő, amely kérelmet az Ajánlatkérő a 2018. október 15. napján kelt válaszában nagyobb részben visszautasított. A felperes a törvényi határidőn belül jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amelyre tekintettel az alperes D.370/2/2018. iktatószám alatt hiánypótlási felhívást bocsátott ki 24.280.120,- forint igazgatási-szolgáltatási díj megfizetésére. A felperes válaszában tájékoztatta az alperest, hogy a már megfizetett 200.000,- forint igazgatási-szolgáltatási díjat meghaladó 24.080.120,- forint teljesítése aránytalan terhet jelent a számára, azt megfizetni nem tudja. Kérte, hogy az alperes a jogorvoslati kérelem alapján indult ügyet egyesítse a C-Ware Kft. által kezdeményezett D.352/2018. számú üggyel és a C-Ware Kft. által már megfizetett díj összegével az igazgatási-szolgáltatási díjat csökkentse, továbbá, hogy a C-Ware Kft. által előterjesztett kérelem alapján a vizsgálatot hivatalból terjessze ki a felperes által előadott jogsértésekre. Az alperes a 2018. november 10. napján meghozott D.370/5/2018. számú végzésével a felperes jogorvoslati kérelmét visszautasította, a végzés indokolásában rögzítette, hogy a felperes egyesítési és hivatalból történő eljárás folytatása iránti kérelmét jogszabályi lehetőség hiányában nem tudta figyelembe venni.
A felperes keresetében az alperes végzésének hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte perköltségben marasztalása mellett. Kérte továbbá az eljárás felfüggesztését és az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. Jogszabálysértésként a

közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 155. § (1) bekezdését, 158. § (1) bekezdését, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdését, a 2007/66/EK irányelv által módosított 89/665/EGK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 1. cikk (2) és (3) bekezdését jelölte meg. Hivatkozott arra, hogy az alperes köteles a jogorvoslat lehetőségét az esélyegyenlőség elvét szem előtt tartva biztosítani az uniós jogorvoslati irányelvek értelmében azon célból, hogy a jogorvoslati rendszer valamennyi olyan személy számára elérhető legyen, akinek érdekében áll valamely szerződés elnyerése és akinek jogát vagy jogos érdekét a jogsértés sérti vagy veszélyezteti. A jogorvoslatra jogosultak között nem lehet hátrányos megkülönböztetést tenni sem anyagi jogi, sem eljárásjogi alapon, vagyis biztosítani kell azt, hogy a nemzeti jogorvoslati fórum előtt a más tagállambeli vállalkozások is a hazai vállalkozásokkal azonos feltételek alapján kezdeményezhessenek eljárást. Sérelmezte, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díjról szóló 45/2015. (XI. 2.) MvM rendelet (a továbbiakban: MvM rendelet) 1. § (1) bekezdése a perbeli esetben olyan kirívóan magas mértékű díjfizetési kötelezettséget keletkeztet, amelynek teljesítése számos gazdasági szereplő számára elérhetetlen. Álláspontja szerint az alperesnek a gazdaságosság és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a felperes által előterjesztett kérelmet a C-Ware Kft. által kezdeményezett és már folyamatban lévő jogorvoslati eljárással kellett volna egyesítenie, illetve a már folyamatban lévő eljárása során a felperes által előadott jogszabálysértések vizsgálatát hivatalból kellett volna elrendelnie. Kifogásolta, hogy az alperes megszegte indokolási kötelezettségét azzal, hogy a felperes által kezdeményezett egyesítés, továbbá a hivatalból történő eljárás mellőzésének indokát nem adta döntésében. Indítványozta az eljárás felfüggesztését, valamint azt, hogy a törvényszék kezdeményezze az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását annak a kérdésnek a megválaszolására, „miszerint úgy kell-e értelmezni a 2007/66/EK irányelv rendelkezéseit, hogy sérti a közösségi jogot - különösen az esélyegyenlőség elvét, a közösségi jog tényleges érvényesülése elvét, továbbá az arányosság elvét - az a tagállami jogszabályi rendelkezés, amely a közbeszerzések során gyakorolható gyors, azonnali és hatékony jogvédelem biztosítása körében a jogorvoslatot biztosító hatóság előtt - költségkedvezmény igénybevételének a lehetősége nélkül - a megfizetendő és így az eljárás feltételét képező díj mértékét akként határozza meg, hogy az az érdekelti részvételt akadályozza, számos érdekelt számára ellehetetleníti a jogorvoslat igénybevételének lehetőségét”.
Az alperes védiratában a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Idézve a Kbt. 149. §-át és 150. § (1) bekezdését, valamint az MvM rendelet 1. § (2) bekezdését előadta, hogy a jogalkotó a jogorvoslati eljárás megindításának feltételéül szabta többek között annak igazolását, hogy befizetésre került az ajánlatkérő közbeszerzési eljárása becsült értékének 0,5%-a mint igazgatási-szolgáltatási díj. Rögzítette, hogy ezen kötelezettség alól sem felmentés, sem mérséklés nem adható és a Kbt. 151. § (2) bekezdése alapján teljesítés hiányában a kérelmet el kellett utasítania. Hivatkozott arra, hogy a felperes jogorvoslati kérelme alapján addig nem kerül az eljárás megindításra, míg a Kbt.-ben foglalt kötelező tartalmi elemek nem teljesülnek. A feltételek teljesülését követően indul meg a jogorvoslati eljárás és van lehetősége az alperesnek a közbeszerzési eljárást felfüggeszteni vagy más megindult jogorvoslati eljáráshoz egyesíteni. Utalva a Kbt. 155. § (1) bekezdésére előadta, hogy nincs jogi lehetőség arra, hogy egy meg nem indult eljárást egyesítsen egy már megindult eljárással akként, hogy a kérelmi elemeket összevonja és ez alapján állapítsa meg a fizetendő igazgatási-szolgáltatási díjat. Hangsúlyozta, hogy az egyesítés elrendelése esetén sincs meg a jogi lehetősége a kérelmi elemek összevonásának, hiszen a közigazgatási eljárásban a kérelmező jogosult dönteni a saját kérelme kapcsán arról, hogy azt fenntartja, visszavonja vagy módosítja. Rögzítette, hogy azon eljárás, amelyhez a felperes egyesíteni kérte a jogorvoslati kérelme alapján induló eljárást, a kérelmező kérelmének visszavonására tekintettel megszüntetésre került, így nincs jogi alapja a felperes azon kérelmének, hogy az alperes döntését hatályon kívül helyezve a törvényszék kötelezze az

alperest új eljárásra. Utalva a Kbt. 158. § (1) bekezdésére előadta, hogy az eljárás hivatalbóli kiterjesztésére csak és kizárólag már megindult, folyamatban lévő eljárásban van lehetőség és nem a kérelem kapcsán, hanem a kérelemben foglaltakon túli jogsértés alapján. Kiemelte, hogy ez a jogintézmény nem kötelezettség, hanem jogosultság az alperes számára. Hangsúlyozta, mivel az egyesítés és a hivatalból történő eljáráskiterjesztés is megindult eljárásban lehetséges, így ezen kérelmek elutasítása és annak indokolása nem köti az alperest akkor, amikor a felperes kérelmét visszautasítja annak okán, hogy az eljárási feltételek nem állnak fenn. Az alperesnek kizárólag azt kell megindokolnia a visszautasító végzésében, hogy mire alapozta ezt a döntését, amely kötelezettségének eleget tett. Kérte továbbá a felperes előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó indítványának elutasítását. A Legfelsőbb Bíróságnak a tárgyalás felfüggesztésének egyes kérdéseiről szóló 3/2005. (XI. 14.) PK-KK véleménye alapján hivatkozott arra, hogy a közös vélemény lehetővé tette, hogy ne kelljen minden olyan ügyben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, ahol más perben, azonos tényekre alapítottan már feltették azt a kérdést az Európai Unió Bíróságának, amit az adott ügyben az érintett bíró is feltenne. Idézte az Európai Unió Bírósága által a C-61/14. számú ügyben hozott ítélet 58. pontját, miszerint „a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatnak a közigazgatási eljárásokban történő megindításáért fizetendő olyan bírósági illetékek, amelyek nem haladják meg az érintett szerződés értékének 2%-át, nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által a közbeszerzések területén biztosított jogok gyakorlását”. Hangsúlyozta, hogy a magyar tagállami jogszabály a közbeszerzési eljárás becsült értékének 0,5%-ában rögzítette az igazgatási-szolgáltatási díj mértékét, így ez megfelel az uniós ítéletben foglalt 2% alatti követelménynek.
A felperes a védiratra tett észrevételében (12. sorszámú perirat) keresetét fenntartva a tényállást kiegészítette egyrészt azzal, hogy a közbeszerzési eljárást az Ajánlatkérő már korábban eredménytelennek nyilvánította, másrészt hogy a C-Ware Kft. a jogorvoslati kérelmét csak azt követően vonta vissza, hogy az alperes a felperes jogorvoslati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelméhez kapcsolódva hivatkozott a Kbt. kommentár pontosabban meg nem jelölt szövegére, amely azt tartalmazza, hogy „megítélésünk szerint a rendelet által szabályozott igazgatási-szolgáltatási díj ilyen visszatartó erejű lehet a jogorvoslati kérelmek tekintetében.” Idézve a C-61/14. számú ügyben hozott ítéletet rögzítette, hogy a hatályos magyar jogi szabályozás az olasztól eltérő alapokon áll, az olasz szabályozás esetében volt jelentősen csekélyebb összegű maximalizált illeték mérték az általánosság szintjén, továbbá az olasz szabályozás a bíróságok előtti eljárási szabályok körében állította fel a korlátait, nem a közigazgatási eljárás körében. Ezzel szemben a magyar szabályozás alapján már a közigazgatási eljárási szakban - a személyes (vagyoni, pénzügyi) körülményei vizsgálata nélkül - mindennemű jogorvoslati lehetőségtől elesett, amely egyedi és teljes mértékben hátrányos szabályozás. A közbeszerzések körében szabott igazgatásiszolgáltatási díjmértéket a bíróságok előtt fizetendő illeték összegével összehasonlítva tényként rögzítette, hogy az teljes mértékben kedvezőtlen és aránytalan az egyéb, a jogrendből eredő jogok védelmére szolgáló kérelmek/keresetek esetében. Utalva az EUB C-145/08. és C-149/08., továbbá a C-538/13. számú ítéleteire kifejtette, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen tárgyú uniós jogszabályok hiányában az egyes tagállamok feladata a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján meghatározni a közigazgatási eljárás és a bírósági eljárás azon szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét. Hangsúlyozta, hogy ezen eljárási szabályok azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló jellegű, a belső jogrendből eredő jogok védelmére szolgáló keresetekre vonatkozóak (az egyenértékűség elve), és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve). Az EUB C-470/99. és C-538/13. számú ítéleteire hivatkozással előadta, hogy mivel az ilyen bírósági illetékek az uniós jog által a jelentkezők és az ajánlattevők részére az ajánlatkérő döntései által megsértett jogaik

szavatolása céljából biztosított bírósági jogorvoslatokra vonatkozó eljárási szabályoknak minősülnek, azoknak nem szabad akadályozniuk az Irányelv hatékony érvényesülését. Álláspontja szerint az Irányelv 1. cikkét a Charta 47. cikkében foglalt, a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog fényében kell értelmezni és a hatályos magyar szabályozás az Irányelv célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen.
A felperes keresete - az alábbiak szerint - nem alapos.
A törvényszék a felperes keresetlevele, az alperes védirata, a felek tárgyaláson tett szóbeli nyilatkozatai és a per során benyújtott írásbeli nyilatkozatok, valamint a közigazgatási iratok alapján állapította meg a fenti tényállást.
A törvényszék elsődlegesen kiemeli, hogy közigazgatási végzés megtámadása iránti egyszerűsített közigazgatási perben - a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 124. § (1) bekezdésére figyelemmel alkalmazandó 85. § (2) bekezdése szerint a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján és a 85. § (1) bekezdése értelmében a kereseti kérelem korlátai között - azt vizsgálja, hogy az alperes végzése eljárási és anyagi jogi szempontból jogszerű-e.
A törvényszéknek jelen jogvitában abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperesnek volt-e törvényes lehetősége a felperesi kérelem más jogorvoslati eljáráshoz történő egyesítésére, a kérelem alapján szükséges volt-e az eljárás hivatalbóli kiterjesztése, jogszerűen rendelkezett-e az alperes a felperesi kérelem visszautasításáról, illetve hogy az Irányelv 1. cikkében foglaltakkal ellentétben fennállt-e a lehetősége annak, hogy a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásokért fizetendő igazgatási-szolgáltatási díj mértéke a jogorvoslat igénybe vételét ellehetetlenítse.
Rögzíti a törvényszék, hogy a Kbt. 155. § (1) bekezdése alapján az egyesítés azt jelenti, hogy az adott ügyek együttes elbírálása valósul meg, egy eljárásban, egy döntéssel fejeződnek be az ügyek. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy az egyesítésre azt követően kerülhet sor, ha az utóbbi kérelem a Kbt. 149. §-a és 150. §-a szerinti kötelező elemeket tartalmazza, vagyis az érdemi elbírálásra alkalmas. A jogorvoslati kérelem törvényi feltételeknek való megfelelősége ugyanis feltétele a jogorvoslati eljárás megindításának és a kérelem érdemi elbírálásnak. Az eljárást megindító kérelem tartalmi kellékeit a Kbt. részletesen felsorolja. A hiányos kérelem kiegészítésére 5 napos határidő áll rendelkezésre, a jogorvoslati eljárás megindításának napja a Kbt. 151. § (1) bekezdése alapján a törvény rendelkezéseinek megfelelő, hiánytalan kérelem beérkezését követő munkanap. Amennyiben a jogorvoslati kérelem hiányait felhívás ellenére sem pótolják, a kérelmet az alperes a Kbt. 152. § (2) bekezdésében foglaltak szerint érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja, a jogorvoslati eljárás meg sem indul, ezáltal nincs olyan folyamatban lévő jogorvoslati eljárás, amely vonatkozásában az egyesítés értelmezhető lenne. Mindezek alapján jogszerű volt az alperes eljárása, amelynek során a felperes jogorvoslati kérelmének egyesítéséről nem rendelkezett, tekintettel arra, hogy a Kbt. 155. § (1) bekezdése értelmében csak a folyamatban lévő ügyek egyesítésére van törvényes lehetőség, a visszautasított jogorvoslati kérelem alapján azonban nincs folyamatban lévő jogorvoslati eljárás. Nem jogszabálysértő az alperes eljárása azért sem, mert a folyamatban volt jogorvoslati eljárásban a kérelmet visszavonták és ennek okán a felperesi kereset megalapozottsága esetén sem lenne lehetőség egyesítésre, tekintettel arra, hogy nincs folyamatban másik jogorvoslati eljárás.
Alaptalanul hivatkozott a felperes az eljárás hivatalbóli kiterjesztésének elmulasztására is. Rámutat a törvényszék, hogy a Kbt. 158. § (1) bekezdése értelmében az eljárás kiterjesztéséről az eljáró tanács dönt, az alperes hivatalbóli eljárása nem kényszeríthető ki. A Fővárosi Ítélőtábla

3.Kf.27.612/2011/3. számú eseti döntésének érvelése szerint a jogorvoslati kérelemben megjelölt jogsértésen túli jogsértés észlelése esetén a Kbt. felhatalmazást ad az alperesnek arra, hogy vizsgálatát e jogsértésekre is kiterjessze. Ennek a hivatalbóli eljárásnak az elkülönített szabályozásával a jogalkotó célja - a miniszteri indokolásból kitűnően - a jogorvoslati kérelemhez kötöttség kiküszöbölése volt, nem pedig a szabályszerűen előterjeszteni elmulasztott jogorvoslati kérelmek utólagos érvényesítése. Ezt az értelmezést támasztja alá a kialakult egységes bírói gyakorlat is (Fővárosi Ítélőtábla Kf.27.170/2006., Kf.27.266/2005.,
Kf.27.250/2007., Kf.27.282/2007. és Kf.27.280/2011., valamint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.430/2006. számú ügyben hozott ítéletei). Nem követett el tehát eljárási jogszabálysértést az alperes azáltal, hogy nem határozott az eljárás kiterjesztéséről hivatalból.
Nem foghat helyt a felperesnek az indokolási kötelezettség elmulasztására vonatkozó hivatkozása sem. Nem volt vitatott a felek által, hogy a felperes az MvM rendelet 1. § (1) bekezdése szerinti díjfizetési kötelezettségének nem tett eleget és a Kbt. 151. § (2) bekezdése értelmében ennek jogkövetkezménye a jogorvoslati kérelem visszautasítása. Rámutat a törvényszék, hogy az alperes végzése akkor jogszerű, ha az a visszautasítás okát és annak jogalapját tartalmazza. Az alperes döntésében a Kbt. 151. § (2) bekezdésére és 145. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, az Ákr. 46. §-ára hivatkozással határozott a jogorvoslati kérelem visszautasításáról. Az alperes indokolási kötelezettségének eleget tett, döntésében a díjfizetési kötelezettség elmulasztása, mint visszautasítási ok megjelölésre került. Kiemeli a törvényszék, hogy az alperes végzésében az indokolásnak csak a visszautasítás okára kellett kiterjednie, az egyesítés, illetve az eljárás hivatalbóli kiterjesztése mellőzését nem kellett indokolnia, figyelemmel arra, hogy a jogorvoslati eljárás a Kbt. 151. § (1) bekezdése értelmében a felperes vonatkozásában meg sem indult, így az alperesnek az utóbbi két felperesi kérelmet folyamatban lévő eljárás hiányában el sem kellett bírálnia.
A felperesnek az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét, valamint ezzel összefüggésben jelen peres eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmét a törvényszék elutasította (14. ssz. tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzés). Ezzel kapcsolatban a törvényszék hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága a 2015. október 6. napján a C-61/14. számú ügyben meghozott ítéletének 58. pontjában kimondta, hogy „a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatnak a közigazgatási eljárásokban történő megindításáért fizetendő olyan bírósági illetékek, amelyek nem haladják meg az érintett szerződés értékének 2%-át, nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által a közbeszerzések területén biztosított jogok gyakorlását”. A felperesi állítással ellentétben az Európai Unió Bírósága úgy foglalt állást, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog gyakorlását nem lehetetleníti el a szerződéses érték 2%-át meg nem haladó jogorvoslati illeték megfizetése. Mivel az EUB álláspontját a perbeli jogkérdésről a hivatkozott ítélet 58. pontja tartalmazza, így a törvényszék megítélése szerint indokolatlan e tárgyban újabb eljárás kezdeményezése az EUB-nál. Tényként állapítható meg, hogy a hatályos magyar szabályozás a közbeszerzési eljárás becsült értékének 0,5%-ában rögzíti az igazgatási-szolgáltatási díj mértékét, így az megfelel az uniós ítéletben foglalt 2% alatti követelménynek, ezért indokolatlannak találta a törvényszék, hogy azonos jogkérdés elbírálása iránt újabb előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen. A törvényszék fentiek szerinti álláspontját a 3/2005. (XI. 14.) PK-KK vélemény is alátámasztja.
Mindezek alapján a törvényszék úgy ítélte meg, hogy az alperes végzése a kereseti kérelemben hivatkozott anyagi vagy eljárásjogi hibában nem szenved, hatályon kívül helyezést megalapozó jogszabálysértés nem áll fenn, ezért a felperes keresetét a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.

A törvényszék a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 81. § (1) bekezdése szerint kötelezte a pervesztes felperest az alperes javára perköltség megfizetésére, amely jelen esetben az alperes jogi képviseletével felmerült kamarai jogtanácsosi munkadíj összegéből áll. A jogtanácsosi munkadíj mértékét a törvényszék a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg, amelynek során figyelemmel volt a védirat elkészítésére, továbbá arra, hogy a per érdemi tárgyalásán az alperes képviselője részt vett és részletes szóbeli nyilatkozatot tett.
A törvényszék a Pp. 102. § (2) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett, az Itv. 39. § (3) bekezdés b) pontja és 45/A. § (2) bekezdése szerinti mértékű kereseti illeték megfizetésére.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 126. § (3) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2019. március 20.
dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. mb. tanácselnök, dr. Serestyén Katalin s.k. előadó bíró
dr. Oláh Zsolt s.k. bíró