Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2019/110
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2019.06.11.
Iktatószám:9354/2019
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: A KÚRIA
mint fellebbviteli bíróság
ítélete


Az ügy száma: Kf.VI.37.816/2018/8.

A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró

A felperesek: Happy Business Services Zrt. I. rendű (1137 Budapest, Szent István körút 18.)
Mölnlycke Health Care Kft. II. rendű (1134 Budapest, Dévai utca 26-28.)
A felperesek képviselői: Ivanovits és Káldy Ügyvédi Iroda I. rendű (1137 Budapest, Szent
István körút 18. III/1., ügyintéző ügyvéd: Dr. Ivanovits Andrea)
Dezső és Társai Ügyvédi Iroda II. rendű (1011 Budapest, Fő u. 14 -18., ügyintéző ügyvéd: Dr. Nagy Gizella)

Az alperes: Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026, Budapest Riadó utca 5.)

Az alperes képviselője: Dr. Petró Szilvia kamarai jogtanácsos
A per tárgya: közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata
A fellebbezést benyújtó fél: az alperes
A fellebbezés száma: 15.

Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Törvényszék 2018. április 26-én kelt 12.K.700.245/2018/10. számú — 11. sorszámú végzéssel kijavított és 14. sorszámon kiegészített - ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a kijavított és kiegészített Fővárosi Törvényszék 12.K.700.245/2018/10. számú ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, a fellebbezéssel támadott részét megváltoztatja és az I. rendű és II. rendű felperesek kereseteit teljes körűen elutasítja.
Kötelezi az I. rendű és II. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek személyenként 150.000.- (százötvenezer) forint együttes elsőfokú és másodfokú eljárási költséget.
Kötelezi az I. rendű és II. rendű felperest, hogy fizessenek meg az államnak felhívásra személyenként 30.000.- (harmincezer) forint kereseti illetéket és egyetemlegesen 40.000.-(negyvenezer) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

Indokolás

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás

[1] A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: ajánlatkérő) a 2016. június 26-án feladott hirdetménnyel „egyszer használatos steril, nem szőtt, műtéti textíliák megrendelése fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős átvétele keretében a BVOP által a Bács-Kiskun Megyei Kórház számára” tárgyban nyílt közbeszerzési eljárást indított a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második Része szerinti árubeszerzésre. Az ajánlatkérő a felhívás II.1.4. pontjában a közbeszerzés tárgyát 43 részre bontotta. Az 5-7., 15-36., 39-40. és 42. részek tekintetében előírta, hogy azokat a legjobb ár-érték arány szempontja alapján fogja értékelni, ezen belül - egyebek mellett - a „fogvatartotti foglalkoztatás” értékelési részszempontot 30-as súlyszámmal határozta meg.
[2] Az I. rendű felperes jogorvoslati kérelmében az értékelési szempontok jogszabálysértése körében a Kbt. 76. § (2), (5) bekezdéseit és (6) bekezdés c) pontját, valamint a Kbt. 2. § (1)-(2) és (4) bekezdéseit jelölte meg.
[3] A II. rendű felperes jogorvoslati kérelmében a fogvatartotti foglalkoztatásra vonatkozó értékelési részszempont előírását sérelmezte, e körben a Kbt. 76. § (6) bekezdés a)-c) pontját, valamint a Kbt. 2. § (l)-(5) bekezdéseit jelölte meg.
[4] Az alperes a 2017. szeptember 18. napján kelt D.415/12/2017. számú határozatával az I. rendű felperes és a II. rendű felperes jogorvoslati kérelmeit elutasította.
[5] Indokolásában - a per szempontjából releváns 3. kérelmi elemmel kapcsolatban - a Kbt. 76. § (1), (2), (3), (6) és (7) bekezdéseire, a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Bvsz. tv.) 1. § (3) bekezdésére, a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 5. §-ára, 9. §-ára, 9/A. §-ára, 216. §-ára, 219. §-ára, 224. §
(1) bekezdésére, 225. §-ára, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelvének (a továbbiakban: Irányelv) 97. preambulumbekezdésére, 67. cikkére utalással rögzítette, hogy a 2014-ben elfogadott új közbeszerzési irányelvek szemléletváltást eredményeztek a közbeszerzési szabályozási rendszerben. Ez alapján az ajánlatkérő szervezeteknek az odaítélési szempontokat oly módon kell meghatározniuk, hogy - egyebek mellett - a szociális megfontolások erőteljesebben épüljenek be a közbeszerzésbe. Ennek érdekében az ajánlatkérők jogosultak olyan odaítélési szempontok meghatározására is, amelyek ugyan nem képezik a szerződés lényegét, azonban alkalmazásuk által a szociális szempontok érvényesíthetők az adott közbeszerzési eljárásban.
[6] Hangsúlyozta, hogy az ajánlatkérőnek törvényi, de rendeleti szinten is előírt kötelezettsége az elítéltek munkáltatása, a Kbt. 76. § (3) bekezdés c) pontja alapján pedig lehetősége van arra, hogy e faladatának megfelelő szempontokat érvényesítsen.
[7] A „fogvatartotti foglalkoztatásra” vonatkozó értékelési szempont a hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban áll, az ajánlatkérő a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján jogosult szociális szempontok érvényesítésére, az értékelési szempont előírásával nem sérültek, sem a Kbt. 2. § (l)-(5) bekezdéseiben rögzített alapelvek, sem a Kbt. 76. § (2) bekezdése.
[8] Az ajánlatkérő nem sértette meg a Kbt. 76. § (6) bekezdés a) pontját azzal, hogy érvényesítette a fogvatartottak foglalkoztatására vonatkozó szociális szempontot, figyelemmel az Irányelv hivatkozott preambulumbekezdésére is.
[9] A Kbt. 76. § (6) bekezdés b) pontjával kapcsolatban leszögezte, hogy a vitatott értékelési
szempont nem biztosított önkényes döntési lehetőséget az ajánlatkérő részére. Az alapján lehetséges az ajánlatok objektív és átlátható módon történő értékelése, az ajánlattevők számára világosan megítélhető volt, hogy mire kell ajánlatot tenniük. Az értékelési szempont szubjektív elemeket nem tartalmazott, a benyújtott ajánlatok az alapján egymással ellenőrizhető módon összehasonlíthatók.

A kereseti kérelem

[10] A felperesek anyagi- és eljárási jogszabálysértésekre hivatkozással keresetet terjesztettek elő a jogerős határozat bírósági felülvizsgálata iránt.
[11] Az I. rendű felperes egyebek mellett arra hivatkozott, hogy az ajánlati felhívásában meghatározott bírálati szempont sérti a Kbt. 76. § (2) bekezdését, (6) bekezdés c) pontját és a Kbt. 2. § (l)-(2) és (4) bekezdését. Érvelése szerint a nem büntetés-végrehajtási társaságok nyerési lehetőségét az indokolatlanul adott 30-as súlyszám tette igazán lehetetlenné, ezzel ugyanis több mint 70%-os árelőnyt biztosított a fogvatartottakat foglalkoztató gazdasági szereplőknek. Az erre vonatkozó számítását a keresetlevélhez mellékelt táblázatban mutatta be. Három kérdésben indítványozta előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.
[12] A II. rendű felperes többek között előadta, hogy a 30-as súlyszámra tekintettel lényegében kizárt a nyerési esélye bármely más gazdasági szereplőnek. E körben a Kbt. 2. § (4) és 76. §
(9) bekezdés a) pontja megsértésére hivatkozott, kifogásolva azt is, hogy erre vonatkozó érveit az alperes nem értékelte.

Az elsőfokú ítélet

[13] Az elsőfokú bíróság 11. sorszámú végzésével kijavított és 14. sorszámú ítéletével kiegészített ítéletével az alperes határozatát részben - a 3. jogorvoslati kérelmi elem tekintetében -megváltoztatta, és megállapította, hogy az ajánlatkérő felhívása az 5-7., 15-36., 39-40. és 42. részek tekintetében jogsértő volt, az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 76. § (6) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltakat, a Kbt. 76. § (7) bekezdését és a Kbt. 2. § (l)-(4) bekezdéseit. Erre tekintettel megsemmisítette a felhívásnak a felsorolt részek vonatkozásában a „fogvatartotti foglalkoztatás” értékelési részszempontra vonatkozó előírását, a hozzá tartozó 30-as súlyszámmal, és a közbeszerzési dokumentumok erre vonatkozó részét, valamint a közbeszerzési eljárásban az ezt követő valamennyi eljárási cselekményt. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
[14] Indokolásában a Kbt. 76. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés c) pontjára, (3) bekezdés a) és b) pontjaira, (6) bekezdésére, (7) bekezdésére, valamint (9) bekezdésére utalással megállapította, hogy az ajánlatkérő feladatával összefüggő értékelési szempont előírására nincsen jogszabályi lehetőség. Sem a magyar közbeszerzési jogból, sem az Irányelvi rendelkezésekből nem következik, hogy a szociális szempontok alatt a fogvatartottak foglalkoztatását is érteni kellene. Az Irányelv X. melléklete adja meg a 18. cikk (2) bekezdésében meghatározott szociális egyezmények jegyzékét, amely nem tartalmaz elítéltekkel kapcsolatos dokumentumot. Megítélése szerint a szociális szempontok tág értelmezése nem lehetséges. Az értékelési szempontnak a szerződés tárgyához kell kapcsolódnia, amely jelen esetben nem állapítható meg, semmilyen indok, így az ellátás-biztonság sem támasztja elő annak előírását.
[15] A 30-as súlyszám bevezetése az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód elvét és a verseny elvét is sértette, mert alacsony ajánlati ár mellett is az az ajánlattevő, aki fogvatartotti foglalkoztatottat nem tud igénybe venni, jelentős versenyhátrányba kerül, az értékelésnél hátrányt szenved az akár 20 fő foglalkoztatottat vállaló ajánlattevővel szemben. Az alperesi megállapítással szemben arra a következtetésre jutott, hogy a bemutatott számítások
követhetők voltak, próbaszámítással vagy egyes reális adatok behelyettesítésével a súlyszám értékelésre torzító hatása kimutatható volt.

A fellebbezés és ellenkérelem

[16] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet 3. jogorvoslati kérelmi elemére vonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatását és a felperesek keresetének teljes egészében történő elutasítását kérte.
[17] A Kbt. 76. § (1), (2) bekezdéseire, (3) bekezdés a) pontjára és (7) bekezdésére utalással rámutatott, hogy az értékelési szempontok a szerződés tárgyához tartozónak tekintendők, ha azok az áru előállításának a folyamatához kapcsolódnak, még akkor is, ha az alkalmazott értékelési szempontok nem határozzák meg az áru végeredményének tulajdonságait. Az új Kbt. - az irányelvek megváltozott koncepciójának megfelelően - a szerződés tárgyához való kapcsolódást tágan értelmezi. A Kbt. 132. § (3) bekezdés a) pontja kifejezetten rendelkezik arról, hogy a fogvatartottak foglalkoztatása szociális feltételnek minősül, amelyet az ajánlatkérő meghatározhat, mint a szerződés teljesítésére vonatkozó sajátos, szociális feltétel. A Kbt. törvényjavaslatának indokolása rámutat, hogy sajátos feltételek alatt az adott tárgyú szerződésekre nem tipikusan jellemző, hanem speciális célú, különösen - egyebek mellett -szociális ösztönző feltételek értendők.
[18] Az Irányelv 36. preambulumbekezdése szerint a foglalkoztatás és a munkavégzés hozzájárul a társadalomba történő beilleszkedéshez, továbbá kulcsfontosságú eleme az esélyegyenlőség biztosításának is. E tekintetben a védett műhelyek jelentős szerepet töltenek be. Ugyanez mondható el azokról a vállalkozásokról is, amelyek a társadalom peremére szorult személyek szociális és szakmai beilleszkedését vagy újra beilleszkedését segítik elő.
[19] Az Irányelv 97. preambulumbekezdése, 67. cikke, valamint a régi Kbt. és a Kbt. vonatkozó rendelkezéseinek összehasonlítása alapján kifejtett álláspontja szerint a közbeszerzési eljárás során érvényesíthető szociális szempontok körébe tartozónak minősíthető a fogvatartottak foglalkoztatása. Az ezzel ellentétes ítéleti megállapítás a Kbt. 76. § (7) bekezdésébe ütközik.
[20] Megismételte a határozatban részletesen kifejtett, a Bv. tv.-vei összefüggésben levezetett érvelését.
[21] Az I. rendű felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokaira figyelemmel. Előadta, hogy a fellebbezés kizárólag a „fogvatartotti foglalkoztatás” részszempontra vonatkozik, ezért az elsőfokú ítélet többi része részjogerőre emelkedett, beleértve a 30-as súlyszámmal kapcsolatos megállapítást is. A korábban előadottak megismétlése mellett hangsúlyozta, hogy a vitatott értékelési szempont kizárta azokat a gazdasági szereplőket a közbeszerzés megnyeréséből, akik eddig úgy végeztek orvostechnikai termékek gyártási vagy forgalmazási tevékenységet, hogy fogvatartotti munkaerőt nem vettek igénybe. Márpedig az ajánlatkérő több mint 70%-os árelőnyt biztosított a fogvatartottakat foglalkoztató gazdasági szereplőnek. Az ajánlatkérő közigazgatásban elfoglalt helye, a feladatai közé utalt kötelezettsége, illetve a működésének belső rendjének kialakítása sem hozhat olyan végeredményt, amely alapelvi szinten támogatást kaphatna egy versenyt torzító értékelési szempont meghatározására. Hangsúlyozta, hogy az Irányelv X. melléklete nem tartalmaz elítéltekkel kapcsolatos dokumentumot.
[22] A II. rendű felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, annak helyes indokaira figyelemmel.
[23] Állította, hogy a fellebbezés tartalmára tekintettel részjogerőre emelkedett az elsőfokú ítéletnek a 30-as súlyszámmal összefüggésben tett megállapításai.
[24] Érvelése szerint elsődlegesen a miatt alaptalan a fellebbezés, mert nem közbeszerzési jogszabályokra, hanem a közbeszerzési jogvitában irreleváns büntető politikára, büntetés-
végrehajtási feladatokra alapoz, figyelemmel a Kbt. 1. § (1) és 2. § (7) bekezdéseire.
[25] Kiemelte, hogy a Kbt. 76. § (8) bekezdésében meghatározott értékelési rendszerre, értékelési szempontokra vonatkozó rendelkezése eltérő a Kbt. 132. §-ában meghatározott különleges teljesítési feltételektől. A jogalkotó tudatosan nem tüntette fel a fogvatartottak foglalkoztatását, mint lehetséges értékelési szempontot, mivel azt nem tartalmazza az Irányelv, továbbá a közösségi jog által közel egy évtized alatt kialakított szociális szempontnak nem tárgya semmilyen elítéltekre, fogvatartottakra vonatkozó jogi lehetőség. A Kbt. az Irányelvvel összhangban még utalás szintjén sem tartalmaz hivatkozást a munkavállalói körön kívül a büntetésük végrehajtását töltő elítéltekre és fogvatartottakra az értékelési részszempontok körében.
[26] Az Európai Bizottság által kiadott Értelmező Közlemény (a továbbiakban: Értelmező Közlemény), valamint az abban meghivatkozott Európai Bíróság által meghozott ítéletek sem értelmezik a szociális szempontot úgy, hogy abba a fogvatartottak foglalkoztatása is beletartozna. Az alperes figyelmen kívül hagyta az Európai Bizottság Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatósága által kiadott útmutatóban (a továbbiakban: Útmutató) foglaltakat is. Ez utóbbi szerint a szociális szempontok figyelembe vételének különösen akkor lehet teret engedni, ha e szempontok a szerződés tárgyához kapcsolódnak, annak követelményeivel arányosak, valamint ha az ár-érték arányára és a minden uniós szállító számára egyenlő hozzáférés biztosítására vonatkozó elvek érvényesülnek.
[27] Az Irányelvvel ellentétes az alperes azon megközelítése, hogy az ajánlatkérők saját feladatukkal összefüggő értékelési szempontot határozhatnak meg. Az Irányelvnek nincs olyan melléklete, amely bűnügyi egyezményekkel, büntetés-végrehajtással, elítéltek foglalkoztatásával állnak összefüggésben.
[28] Az Európai Bíróság C-234/03. számú ítéletből kiemelte, hogy a „fogvatartotti foglalkoztatás” mesterséges korlátozást okoz, mivel az adott gazdasági szereplőn kívül más vállalkozások számára korlátozott a verseny, méltánytalan hátrányt szenvednek.
[29] Érvelése szerint ellátás-biztonsági szempont sem teszi jogszerűvé a vitatott részszempont alkalmazását.
[30] Rögzítette, hogy a kérdésben rendelkezésre állt a hazai jog és az uniós jog értelmezése, az alapján a kérdés eldönthető volt, ezért mellőzte az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

[31] A Kúria döntése és jogi indokai

[32] A fellebbezés alapos.
[33] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdésének megfelelően a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelmek keretei között vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyen tárta fel a jogvita elbírálásához szükséges tényállást, ám abból téves jogi következtetésre jutott. Az alperes fellebbezésében foglaltak alkalmasak voltak az elsőfokú ítélet megváltoztatására.
[34] A Kbt. 149. § (1) bekezdés d) pontja szerint a jogorvoslati kérelemben meg kell jelölni a megsértett jogszabályi rendelkezést valamennyi kérelmi elem tekintetében egyértelműen azonosíthatóan.
[35] Az alperes kérelemre vagy hivatalból folytat le jogorvoslati eljárást és - a törvényi feltételek fennállása esetén - arra is lehetősége van, hogy a kérelem vagy a kezdeményezés alapján vizsgáltakon túli jogsértés vonatkozásában is eljárjon hivatalból. Az alperes tehát nem szabad belátása szerint vizsgálja az egyes közbeszerzési eljárások jogszerűségét, hanem kötve van a jogorvoslati kérelemhez, illetve a kezdeményezéshez. A jogorvoslati kérelemben meg kell
jelölni a megsértett jogszabályi rendelkezést. Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert ez határozza meg az alperes eljárásának irányát, kereteit. A kérelmeket tartalmuk szerint kell elbírálni. Ez azt jelenti, hogy nem akadálya a kérelem elbírálásának a megsértett jogszabályi rendelkezés pontos megjelölésének elmaradása, ha az a beadvány alapján egyértelműen, kétséget nem hagyó módon megállapítható. A kérelem tartalmi elbírálása azonban nem vezethet odáig, hogy az alperes olyan jogszabályi rendelkezést vizsgáljon, amely jogszabályi rendelkezésre a jogorvoslati kérelmet nyilvánvalóan nem alapították.
[36] A közbeszerzési hatóságnál előterjesztett jogorvoslati kérelem tartalma nemcsak az alperes előtti eljárásban, hanem a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben is kötőerővel bír. A Pp. 339. §-a értelmében ugyanis a bíróság csak a jogszabálysértő határozatot helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg, ezért a közigazgatási perben nincs lehetőség olyan jogszabálysértés vizsgálatára, amelyet a jogorvoslati kérelem nem tartalmazott, ennél fogva arról az alperes döntés nem is hozhatott.
[37] A Kbt. 76. § (9) bekezdése szerint, ha az ajánlatkérő nem egyedüli értékelési szempontként alkalmazza a legalacsonyabb ár szempontját, vagy a 78. § szerinti módszerrel meghatározva a legalacsonyabb költség szempontját, köteles meghatározni
a) a legalacsonyabb költséget vagy a legjobb ár-érték arányt megjelenítő értékelési szempontokat és az azok súlyát meghatározó - az értékelési szempont tényleges jelentőségével arányban álló - szorzószámokat (a továbbiakban: súlyszám),
b) ha az értékelési szempont körében alszempontok is meghatározásra kerülnek, alszempontonként azok - tényleges jelentőségével arányban álló - súlyszámát.
[38] A felperesek a „fogvatartotti foglalkoztatás” részszempont körében különféle jogszabálysértésre hivatkoztak, és bár érvelésüket többször is összekapcsolták a vitatott részszemponthoz tartozó 30-as súlyszámmal, a Kbt. 76. § (9) bekezdés megsértésére sem tételesen, sem szövegszerűen nem utalták. Az alapelvi rendelkezésekre is csak a Kbt. 76. § (6) bekezdés c) pontja szerinti körben hivatkoztak. Ennek megfelelően az alperes önálló kérelmi elemként nem is tekintette a 30-as súlyszám megfelelőségét, azt annyiban vizsgálta, amennyiben az a fogvatartotti foglalkoztatás részszempontot kifogásoló kérelmi elemhez hozzátartozott.
[39] A felperesek jogorvoslati kérelme tartalmilag aggálytalan volt, azok precízen megjelölték a sérelmezett jogszabályi rendelkezéseket. A felperesek keresetükben nem is kifogásolták, hogy az alperes valamely kérelmi elemről nem döntött, ilyen irányú birósági felülvizsgálatot nem kezdeményeztek.
[40] A kereseti kérelemhez kötöttség elvének megfelelően az elsőfokú bíróság ítélete rendelkező részében is kizárólag a jogorvoslati kérelmekben hivatkozott jogszabályi rendelkezések megsértését állapította meg, a 30-as súlyszám alkalmazásával összefüggésben önállóan a Kbt. 76. § (9) bekezdésének megsértését nem állapította meg.
[41] A 30-as súlyszámmal kapcsolatos felperesi érvelésre az elsőfokú ítélet 15. oldal első bekezdésében adott jogi indokolást, e körben egyes alapelvi rendelkezések megsértését, illetve a torzító hatás megvalósulását látta igazoltnak. A Kúria megítélése szerint mindez az okfejtés a „fogvatartotti foglalkoztatás” részszemponthoz kapcsolódóan értelmezhető csak, hiszen a Kbt. 76. § (9) bekezdésének megsértését az ítéletnek sem a rendelkező része, sem az indokolása nem mondja ki.
[42] A fentiek szerint a 30-as súlyszámmal kapcsolatos jogsértés részjogerőre emelkedéséről nincs szó, a felperesek erre vonatkozó érve megalapozatlan.
[43] A Kbt. 76. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő köteles az eljárást megindító felhívásban meghatározni azt a szempontot, vagy szempontokat, amelyek alapján a számára - az adott esetben szociális, társadalmi és környezetvédelmi szempontból is - gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot kiválasztja (a továbbiakban: értékelési szempontok).
[44] Ugyanezen szakasz (2) bekezdés c) pontja értelmében értékelési szempontként alkalmazható a legjobb ár-érték arányt megjelenítő olyan — különösen minőségi, környezetvédelmi, szociális — szempontok, amelyek között az ár vagy költség is szerepel.
[45] A (3) bekezdés kimondja, hogy a legjobb ár-érték arányt megjelenítő értékelési szempontok vonatkozhatnak különösen az alábbiakra:
a) minőség, műszaki érték, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, valamennyi felhasználó számára való hozzáférhetőség, hátrányos helyzetű munkavállalók alkalmazás és egyéb szociális, környezetvédelmi és innovatív tulajdonságok...
[46] A (6) bekezdés szerint az értékelési szempontoknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:
a) a szerződés tárgyához kell kapcsolódniuk;
b) nem biztosíthatnak önkényes döntési lehetőséget az ajánlatkérőnek, hanem mennyiségi vagy szakmai szempontok alapján értékelhető tényezőkön kell alapulniuk;
c) biztosítaniuk kell a 2. § (l)-(5) bekezdésében foglalt alapelvek betartását.
[47] A (7) bekezdés alapján a (6) bekezdés a) pontjának megfelelően az értékelési szempontok akkor tekintendők a szerződés tárgyához kapcsolódónak, ha azok az adott szerződés alapján szállítandó áruhoz bármely módon és azok életciklusának bármely szakaszában kapcsolódnak, ideértve azokat a tényezőket is, amelyek
a) az adott áru előállítása, nyújtása vagy a vele való kereskedés konkrét folyamatához kapcsolódnak, vagy
b) az adott áru életciklusának valamely másik szakaszában megvalósuló valamely folyamathoz kapcsolódnak;
még akkor is, ha ezek érdemben nem határozzák meg az áru végeredményének tulajdonságait.
[48] Amint arra az alperes is helyesen utalt, a 2014-ben elfogadott új közbeszerzési irányelvek szemléletváltást eredményeztek a közbeszerzési szabályozási rendszerben. Az uniós jogfejlődés hatására a Kbt. is lazított a szerződés tárgyához kötöttség követelményén, így a szerződés tárgyához kapcsolódónak kell tekinteni az előállítás, illetve az értékesítés folyamatához tartozó körülményeket is. Ennek korlátja a szerződés teljesítésével kapcsolatos elvárások, ahhoz képest többletfeltételt nem határozhat meg az ajánlatkérő. Ezen kívül az értékelési szempontok meghatározásánál tiszteletben kell tartani az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvét.
[49] A közbeszerzési szabályok modernizációja körében hangsúlyos szerepet kapnak a szociális szempontok támogatása. A szociális szempontok érvényesíthetők a Kbt. 132. §-a szerinti különleges szerződésteljesítési feltételek előírásával, de lehetőség van arra is, hogy az erre vonatkozó ajánlattevői vállalásokat az ajánlatkérő értékelési szempontként határozza meg. Ez esetben ügyelni kell a Kbt. 76. § (6) bekezdésében meghatározott garanciális követelmények megtartására.
[50] Sem a Kbt., sem az Irányelv, sem az Értelmező Közlemény, sem az Útmutató nem határozza meg egzakt módon a szociális szempont fogalmát. A Kbt. egy szempontrendszert állított fel, példálózó felsorolásokat tartalmaz, de sem pozitív, sem negatív tartalommal nem tölti ki a törvényi tényállás releváns fogalmát. Ezekhez képest az Irányelv sem mond többet, a közbeszerzés alapelveit szabályozó 18. cikk (2) bekezdés is csupán annyit ír elő, hogy a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők a közbeszerzési szerződések teljesítése során betartsák a szociális követelményeket, amelyeket — egyebek mellett — a X. mellékletben felsorolt szociális rendelkezések írnak elő. Kétségtelen, hogy e mellékletben, és az Irányelv más rendelkezéseiben sem található a fogvatartottakra, illetve a fogvatartottak foglalkoztatására vonatkozó előírás vagy egyezmény, ez azonban nem változtat azon, hogy — pontos fogalommeghatározás, zárt taxáció,
illetve kizáró rendelkezés hiányában — a szociális szempontok fogalommeghatározása jogértelmezést igényel.
[51] A Kúria az Alaptörvény 28. cikkében foglaltaknak megfelelően a Kbt. vitatott rendelkezéseit
azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte.
[52] A Kbt. preambuluma szerint a közbeszerzésekről szóló törvény a tisztességes verseny feltételeinek megteremtése mellett - egyben mellett — az állam szociális célkitűzéseit is elő
kívánja segíteni.
[53] A Kbt. 76. §-a a szociális szempont fogalmát ugyan nem határozza meg, de az értékelési szempontnak a szerződés tárgyához való kapcsolódás követelményét a (7) bekezdésben a szerződés teljesítésével hozza összefüggésbe. A Kbt. a különleges szerződésteljesítési feltételeket meghatározó 132. § (3) bekezdés b) pontjában pedig - a szociális feltételek példálózó felsorolásában - kifejezetten rögzíti a fogvatartottak foglalkoztatását. így, ha a Kbt. rendszerében a szerződésteljesítési feltételek között a fogvatartottak foglalkoztatása szociális feltételnek minősül, akkor a Kbt. 76. § körében is értelmezhető szociális szempontként a fogvatartottak foglalkoztatása.
[54] Az állam — Kbt. preambulumában is megjelenő - célkitűzéseinek elősegítése körében elsősorban az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került személyek társadalomban való visszaillesztését célzó törekvésre lehet következtetni. Ilyen megkülönböztetés azonban sem a Kbt.-ből, sem a felhívott uniós jogi dokumentumokból nem olvasható ki. Ezért a szociális szempont körébe beletartoznak mindazon személyek, akik bármilyen okból is kerültek kedvezőtlen helyzetbe, állami cél a társadalomban megjelenő hátrányuk, lemaradásuk kiküszöbölésének elősegítése.
[55] Tény, hogy a Kbt. nem utal a szociális szempontok körében sem a Bvsz. tv., sem a Bv. tv. rendelkezéseire, és az is, hogy a Kbt. 2. § (7) bekezdése értelmében a törvény szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben az eltérést a Kbt. kifejezetten megengedi. Mindez nem zárja ki a jogértelmezésnél, a jogalkotói célkitűzések meghatározásánál a más törvényekben megfogalmazott törekvések figyelembevételét. Márpedig a Bv. tv. társadalmi elvárásként jeleníti meg az elítéltek teljes körű foglalkoztatását és az Önfenntartó büntetés-végrehajtás megvalósítását. Az önhibájukból a társadalom peremére szorult személyek társadalomba való visszaillesztését a foglalkoztatásuk is elősegítheti, ezért ez a törekvés szociális igényként, célkitűzésként is értelmezhető.
[56] A kifejtettekre figyelemmel a Kbt. 76. §-ában előírt szociális szempontot — pontos fogalommeghatározás, zárt taxáció, illetve kizáró törvényi rendelkezés hiányában, szem előtt tartva a Kbt. 132. §-ában foglaltakra is - a Kúria akként értelmezte, hogy abba a fogvatartottak foglalkoztatása is beletartozik.
[57] A Kbt. valóban nem teszi lehetővé az ajánlatkérő feladatával összefüggő értékelési szempont előírását. A Kbt. rendelkezései alól az ajánlatkérő közigazgatásban elfoglalt helye, vagy az ellátás biztonsági szempont érvényesítése sem adhat felmentést. Jelen esetben az alperes döntését nem is e körülményekre alapozta.
[58] Annak ismeretében, hogy a szociális szempont értelmezését sem a Kbt., sem a felperesek által hivatkozott jogi dokumentumok nem adják meg, ezért annak értelmezéséről lehet beszélni, konkrét viszonyítási alap hiányában a szociális szempontok „tág értelmezése” kitétel értelmezhetetlen.
[59] A Kbt. 76. § (6) bekezdés b) és c) pontjaiban meghatározott követelmények valóban sérülnének, ha igazolható lenne, hogy az adott részszempont 30-as súlyszámmal való bevezetése az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód és a verseny tisztaságának elvét is sértené. Önmagában az, hogy nem minden ajánlattevő számára kedvező az ajánlatkérő által meghatározott értékelési részszempont, még nem jelenti egyben azt is, hogy azzal az ajánlatkérő egyes ajánlattevőket indokolatlan versenyelőnybe, másokat indokolatlan versenyhátrányba hozna. Elítéltek foglalkoztatására ugyanis nemcsak az ajánlatkérőnek van
lehetősége, sőt az állam különféle kedvezményekkel ösztönzi is a gazdasági szereplőket az elítéltek munkáltatására. Nem jelenti a Kbt. 76. § (6) bekezdésének megsértését pusztán az, hogy a vállalkozások többsége — noha erre lehetősége lenne — nem foglalkoztat fogvatartottakat.
[60] Az előzőek szerint a Kúria az alperessel egyezően jutott arra a következtetésre, hogy a „fogvatartotti foglalkoztatás” értékelési részszempont nem ütközik a Kbt. - jogorvoslati kérelmekben hivatkozott - rendelkezéseibe. A jogvita a nemzeti jog értelmezésével eldönthető volt, ezért a Kúria is szükségtelennek ítélte az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.
[61] A fentiek okán a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezéssel nem támadott részét nem érintve - a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint részben megváltoztatta, és az I. rendű, valamint a II. rendű felperesek kereseteit teljes körűen elutasította.

A döntés elvi tartalma

[62] A Kbt. 76. §-ában meghatározott szociális szempont alatt - pontos törvényi fogalommeghatározás, zárt taxáció, kizáró rendelkezés hiányában, figyelemmel a Kbt. 132. §-ában foglaltakra is - a fogvatarlottak foglalkoztatása is értendő.

Záró rész

[63] A Kúria a fellebbezéseket a Pp. 340, § (5) bekezdése szerint tárgyaláson bírálta el.
[64] A pervesztes felperesek a Pp. 78. § (1) bekezdése alapulvételével kötelesek személyenként az alperes együttes elsőfokú és másodfokú eljárási költségét megfizetni.
[65] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdés és 42. § (1) bekezdés a) pontja szerint számítandó kereseti illetéket, továbbá a 39. § (3) bekezdés d) pontja és 46. § (1) bekezdése szerinti mértékű fellebbezési illetéket a felperesek a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelesek egyetemlegesen megfizetni.
[66] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.

Budapest, 2019. március 27.

Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró