Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2020/254
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2020.12.31.
Iktatószám:24935/2020
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 104.K.705.005/2020/14.

A felperes: Sümeg Város Önkormányzata (8330 Sümeg, Béke tér 7.)

A felperes képviselője: Papcsák Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Trencsán Gábor)
(1054 Budapest, Alkotmány utca 10.III/24.)

Az alperes: Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.)

Az alperes képviselője: dr. Petró Szilvia kamarai jogtanácsos

A per tárgya: közbeszerzési ügyben hozott D. 117/13/2020. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

ÍTÉLET

A bíróság a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15 000 (tizenötezer) forint perköltséget.
A le nem rótt 36 000 (harminchatezer) forint kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A per alapjául szolgáló tényállás

[1]A felperes képviselő-testülete a 2019. május 30. napján kelt 149/2019. (V. 29.) öh. határozattal arról döntött, hogy a TOP-1.2.1-16-VE1-2017-00012 kódszámú, „Ramassetter Látogatóközpont kialakítása Sümegen” projekt 2. része - világítás korszerűsítés, gépészeti munkák, nyílászárók cseréje — építési munkáinak elvégzésére a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 115. § (1) bekezdése szerinti közbeszerzési eljárást folytat le. A felperes mint ajánlatkérő 2019. június 3. napján indította meg a Kbt. 115. § (1) bekezdése szerinti tárgyalásos eljárást a felhívásnak - többek között - a Sümegi Közszolgáltató Kft. (a továbbiakban: Kft.) részére történő közvetlen megküldésével. A felhívásra perben nem álló Kft., valamint egy másik gazdasági társaság nyújtott be ajánlatot. A felperes képviselő-testülete 2019. június 26. napján elfogadta a 197/2019. (VI. 26.) öh. határozatot, amelyben az eljárás nyertes ajánlattevőjeként a Kft.-t nevezte meg.
A felek 2019. július 9. napján vállalkozási szerződést kötöttek a közbeszerzési eljárás tárgyát képező munkák elvégzésére.
[2]A perben nem álló Pénzügyminisztérium hivatalbóli kezdeményezésére az alperes jogorvoslati eljárást folytatott le, melynek eredményeként a 2020. május 12. napján kelt D. 117/13/2020. számú határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 25. § (1) bekezdését és 25. § (3) bekezdés b) pontjának bb) alpontját, amelyre tekintettel 2 000 000 forint bírságot szabott ki vele szemben.

[3] Rögzítette, hogy a Kbt. 25. § (l)-(3) bekezdéseiben foglaltak értelmében az ajánlatkérő minden szükséges intézkedést köteles megtenni annak érdekében, hogy ne jöjjön létre összeférhetetlenséget és a verseny tisztaságának sérelmét eredményező helyzet. Az ajánlatkérőnek kiemelt figyelmet kell fordítania arra, hogy a közbeszerzési eljárás előkészítésében és lefolytatásában ne vegyen részt olyan személy vagy szervezet, amely a pártatlan és tárgyilagos közreműködést nem tudja biztosítani, továbbá a közbeszerzési eljárásban ajánlattevőként ne vegyen részt olyan személy vagy szervezet, amelyet az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás előkészítésébe és lefolytatásába bevont.
[4] Rámutatott, hogy a felperes a közbeszerzési eljárás megindításakor a felhívást a rendelkezésre álló iratok alapján - négy másik gazdasági szereplő mellett - a Kft.-nek is megküldte, amelynek egyedüli tagja; a társaság legfőbb szervének hatáskörét a tag, tehát a felperes gyakorolja.
[5] Megállapította, hogy - saját közbeszerzési szabályzata alapján - a felperes kötelessége az éves közbeszerzési terv elkészítése, a felperes képviselő-testülete jogosult elrendelni közbeszerzési eljárás lefolytatását, megbízni a bírálóbizottság tagjait, továbbá meghozni a közbeszerzési eljárás egyes szakaszait, valamint a közbeszerzési eljárást lezáró döntést. A felperes közbeszerzési szabályzata alapján a képviselő-testület fogadja el a közbeszerzési eljárást megindító felhívást, és dönt a benyújtott ajánlatok érvényességéről, illetve érvénytelenségéről is.
[6] A közbeszerzési szabályzat 1.7.1, II.5., III.1. és IV.6. pontjai alapján kiemelte, hogy a kezdeményezéssel érintett közbeszerzési eljárás szerepel a felperes 2019. évi közbeszerzési tervében. A felperes a közbeszerzési eljárásban fenntartotta magának a közbeszerzési eljárás lényeges feltételei meghatározásának jogát mind a bírálati részszempontok, mind az alkalmassági feltételek, mind pedig a műszaki leírások tekintetében. A felperes képviselőtestülete döntött a vizsgált közbeszerzési eljárás megindításáról, hívta fel ajánlattételre a tulajdonában álló Kft.-t, amelyet később nyertes ajánlattevőként hirdetett ki.
[7] A fentiek alapján megállapította, hogy a felperes tevékenyen részt vett a közbeszerzési eljárás előkészítésében és lefolytatásában.
[8] Ezt követően azt vizsgálta, hogy az ajánlatkérő képviselő-testülete közreműködött-e az ajánlattétel során. Az Kft. alapító okiratát, valamint szervezeti és működési szabályzatát (a továbbiakban: SZMSZ) a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:109. § és 3:112. §-aival összevetve azt állapította meg, hogy a felperes képviselő-testülete döntött a Kft. legfőbb szerve hatáskörébe tartozó kérdésekben, így a Kft. alapvető üzleti és személyi kérdéseiben is. Rámutatott, hogy amennyiben a felperes képviselő-testülete az ajánlatadással kapcsolatban hozott döntést, úgy azt nem képviselő-testületi minőségében hozta meg hanem mint a Kft. egyedüli tagja, ezért irreleváns, hogy kifejezetten erről szóló képviselő-testületi határozat nem keletkezett.
[9] Hangsúlyozta, hogy a képviselő-testület tagjainak összeférhetetlenségi nyilatkozatai nem teszik súlytalanná azt a tényt, hogy a felperes a Kft. egyedüli tagja, és nem elégségesek annak orvoslására, hogy a felperes a verseny tisztaságát sértve és versenyelőnyt jelentő módon, a későbbi nyertes ajánlattevő Kft. tulajdonosaként eljárt a közbeszerzési eljárás előkészítésében, valamint lefolytatásában.
[10] Rögzítette, hogy a felperes képviselő-testülete megjelent a közbeszerzési eljárás ajánlatkérői és ajánlattevői oldalán is; az összeférhetetlenség azzal jött létre, hogy a felhívást megküldte a Kft. részére, továbbá mindkét oldalon olyan információk birtokában volt, amely a verseny tisztaságának sérelmét eredményezte.
[11] Azáltal, hogy nem tett meg mindent annak érdekében, hogy elkerülje az összeférhetetlenséget és a verseny tisztaságának sérelmét eredményező helyzet kialakulását, a felperes megsértette a Kbt. 25. § (1) bekezdését. A jogsértésre tekintettel a Kbt. 165. § (3) bekezdésének d) pontja, (4) bekezdése és (11) bekezdése szerint 2 000 000 forint összegű bírsággal sújtotta a felperest.

A kereset és a védirat

[12] A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatását és a jogsértés hiányának megállapítását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[13] Vitatta, hogy önmagában a tulajdonosi minőség megalapozza az összeférhetetlenséget; a Kbt. 25. § (3) bekezdés b) pontjának bb) alpontja ugyanis azt a feltételt is kiköti, hogy az érintettek eljárásban való közreműködése alkalmas legyen a verseny tisztasága sérelmének előidézésére, amelynek fennállása az egyedi esetben vizsgálandó. Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) a C-2013/07. számú Michiainiki ügyben, valamint a C-21/03. és C-34/03. számú Fabricom SA és État belge egyesített ügyekben hozott döntései, továbbá a Kbt. Kommentárja szerint kötelezően alkalmazandó elv, hogy az ellenbizonyítás lehetőségét követően megállapított konkrét tényállás alapján felmerülő tényleges jogsérelem az összeférhetetlenség megállapításának követelménye. Annak alátámasztására, hogy a képviselő-testület az ajánlattételben is közreműködött, az alperes semmilyen konkrét tényt, bizonyítékot nem mutatott fel, és nem bizonyította, hogy utasítást, vagy többletinformációt adott volna a Kft.-nek,
amellyel megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. §-a szerinti tényállás tisztázási kötelezettségét.
[14] Rámutatott, hogy a Kúria Kf.VI.37.786/2018/5. számú ítélete részben eltérő tényállási elemeket vett figyelembe, amelyhez képest jelen esetben megállapítható, hogy a Kft. SZMSZ-e szerint az éves gazdasági terv elkészítéséről az ügyvezető gondoskodik; a Kft. szerződései vonatkozásában sem az alapító okirat, sem az SZMSZ nem biztosít számára jóváhagyási jogosultságot; a Kft. a közbeszerzés becsült értékénél 2,5 millió forinttal magasabb árat ajánlott. Kiemelte, hogy a Ptk. 3:112. § (2) bekezdése szerint a vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését önállóan látja el, míg az egyedüli tag írásban hozza meg határozatait, amelyek a közléssel válnak hatályossá. A tárgyévben mindössze két - a keresethez csatolt, 143/2019. (V.29.) és 144/2019. (V.29.) számú - írásbeli határozatot hozott, az éves beszámoló elfogadásáról, illetve a törzstőke emelésről.
[15] Mindezekre figyelemmel az alperes a döntését feltételezésekre és nem konkrét tényekre alapozta, és nem támasztotta alá a Kbt. 25. § (3) bekezdés b) pontjának bb) alpontjában foglalt összeférhetetlenség megvalósulását.
[16] Az alperes védiratában a határozatában foglalt álláspontját fenntartva a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a jogorvoslati eljárásban minden, a felperes által rendelkezésre bocsátott okiratot részletesen megvizsgált, ezzel eleget tett az Ákr. 62. §-ában előírt tényállás tisztázási kötelezettségének. A felperes kereseti állításai nem támasztják alá, hogy az ügyvezető jogosult önálló üzleti döntések meghozatalára, erről sem a Kft. alapító okirata, sem az SZMSZ-e nem rendelkezik. Rámutatott, hogy nem vizsgálta a közbeszerzés becsült értéke és az ajánlati ár közötti összefüggéseket, mivel erre a jogorvoslati kezdeményezés nem terjedt ki, emellett az összeférhetetlenség törvényi elemei között sem szerepel ezzel kapcsolatos előírás. Életszerűden, hogy a Kft. nem rendelkezett többlet-információkkal, miközben a legfőbb szerve, egyedüli tagja ugyanazon személy, aki a közbeszerzési tervet elfogadta, majd elrendelte a közbeszerzési eljárás lefolytatását, és az eljárás során döntéshozatalra volt jogosult.
Kitért arra, hogy a keresethez csatolt képviselő-testületi határozatokat a felperes nem bocsátotta rendelkezésre a hatósági eljárásban, ezért azok a perben sem vehetőek figyelembe.
[17] Hangsúlyosan hivatkozott arra, hogy az összeférhetetlenséget az alapozta meg, hogy a felperes az ajánlatkérői és az ajánlattevői oldalon is megjelent a közbeszerzési eljárásban. Rámutatott, hogy a Kúria Kf.VI.37.786/2018/5. számú ítélete összességében az alperesi álláspontot támasztja alá, amelyből a felperes kizárólag a számára előnyös megállapításokat idézte a keresetében.

A bíróság döntése és annak jogi indokai

[18] A kereset nem megalapozott.
[19] A bíróság a közigazgatási jogvitát a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (3) bekezdés a) pontja alapján, a Kp. Második része szerinti elsőfokú közigazgatási peres eljárásban, a Kp. 77. § (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, tekintettel arra, hogy a felek egyike sem kérte tárgyalás tartását, és azt a bíróság sem látta szükségesnek. A közigazgatási tevékenység jogszerűségét a Kp. 2. § (4) bekezdése és 85. § (1) bekezdése értelmében a kereseti kérelem korlátai között, és a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta. A tényállást a Kp. 78. § (2) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló adatok, valamint a felek előadásának egybevetése alapján, a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző közigazgatási eljárásban megállapított tényállással összevetve állapította meg.
[20] A bíróság mindenekelőtt rögzíti, hogy a felperes keresetében a határozat jogalapját, azaz a terhére rótt jogsértést vitatta, a Kbt. és a Ptk. irányadó rendelkezéseinek jogértelmezési kérdéseit vetette fel, illetve a bizonyítékként szolgáló okiratok értékeléséből levont következtetések jogszabályi előírásokba ütközésére hivatkozott. A kereset nem érintette a bírság mint jogkövetkezmény alkalmazását, a mérlegelési szempontokat, valamint a bírság összegét.
[21] A bíróság rámutat arra, hogy a mindkét fél által irányadónak tekintett, Kf.VI.37.786/2018/5. számú kúriai ítélet a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény -a 2020. március 31-ig hatályos időállapot szerinti - 31. §-a alapján EBH2019. K.20. számon elvi bírósági határozatként is közzétételre került, mint a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyben elvi kérdésekre is kiterjedő határozat. A bíróság megállapította, hogy a jelen perben felmerült jogkérdésben a döntés irányadó, a felperes által hivatkozott részbeni tényállásbeli eltérések a Kúria elvi iránymutatásától való eltérést nem tették szükségessé, mivel azok a kérdés lényegi megállapításait nem befolyásoló tényezők az alábbiak szerint.
[22] A döntés - felperes által is hivatkozott - [39] bekezdésében a Kúria elvi éllel mondta ki, hogy a jogsértés megállapításához vizsgálni kell, miszerint volt-e konkrét, a Kbt.-ben körülírt olyan tevékenység, cselekmény a felperes részéről, amely összeférhetetlenségi helyzetet teremtett, illetve ténylegesen is előidézte az összeférhetetlenségi jogsértés megvalósulását. Önmagában a tulajdonosi-, gazdasági-, stb. kapcsolat fennállása nem vezet szükségszerűen összeférhetetlenséghez, a verseny tisztaságának megsértéséhez, emellett olyan további tényeket, körülményeket, egyéb bizonyítékokat is fel kell sorakoztatni, amelyek - az ellenbizonyítás eredményét is értékelve - kellően alátámasztják a jogsértés tényleges megvalósítását.
[23] A Kúria által vizsgált esetben az összeférhetetlenség az által alakulhatott ki, hogy az ajánlatkérő ajánlattételre hívta fel a Kft.-t, amelynek egyedüli tagja volt. Ugyanaz a személy egyfelől ajánlatkérő volt - akinek a közbeszerzési tervében szerepelt a perrel érintett közbeszerzési eljárás, és annak megfelelően meg is indította azt másfelől az ajánlattevő egyedüli tagja volt, amely hatáskörébe tartozó kérdésekben az ajánlatkérő képviselő- testületének döntési jogosultsága volt. A képviselő-testület fogadta el az ajánlattevő éves üzleti tervét, és hagyta jóvá a 3 000 000 forintot meghaladó szerződések megkötését. Mivel az ajánlatkérő közbeszerzési szabályzata és az ajánlattevő alapító okirata alapulvételével egyértelmű volt, hogy az ajánlatkérő képviselő-testülete a közbeszerzési eljárásban mind az ajánlatkérői, mind az ajánlattevői oldalon megjelent, megállapítható, hogy a jogsértő magatartás a Kft. ajánlattételre való felhívása volt,
hiszen ez teremtette meg a kapcsolatot az ajánlatkérő és az ajánlattevő között. Ezzel lett a felperes mindkét oldal részese, így jött létre az összeférhetetlenség. Szó nincs arról, hogy csupán egy összeférhetetlenségi veszélyhelyzet lehetősége állt volna fenn, ellenkezőleg, az ajánlattevő ajánlattételre való felhívásával, mint konkrét jogsértő magatartással jöhetett létre az összeférhetetlenség.
[24] Az elvi bírósági határozat [43] bekezdése kifejtette, hogy nem szükséges annak bizonyítása, hogy az ajánlattevő többlet-információ birtokában volt, figyelemmel arra, hogy az ajánlatkérői és az ajánlattevői információk összemosódtak, amely tény további bizonyításra nem szorul. A Kúria ítélete [44] bekezdésében arra is rámutatott, hogy a Kbt. nem rendelkezik arról, hogy az ajánlattevők csak meghatározott engedély birtokában tehetnének ajánlatot. A konkrét esetben az ajánlattevő alapító okirata írta elő, hogy a 3 000 000 forintot meghaladó értékű szerződés megkötésének jóváhagyása szükséges. A Kbt. 81. § (11) bekezdése szerinti ajánlati kötöttségre figyelemmel az alapító képviselő-testületének jóváhagyása nem mellőzhető már az ajánlat megtételekor sem, hiszen ellenkező esetben az ajánlati kötöttség legalábbis bizonytalanná válna.
[25] A perbeli ügyben az alperes - a felperes által rendelkezésre bocsátott okiratok alapján — helytállóan állapította meg, hogy a perbeli esetben a Kúria által vizsgált esethez lényegi elemeiben hasonló tényállás valósult meg, a felperes által vélt különbségek releváns eltérést nem jelentettek. Az üzleti terv elkészítése nem azonos annak elfogadásával - ahogyan erre a védirat is rámutatott —, a Ptk. 3:109. § (2) bekezdése értelmében pedig az üzleti terv elfogadása - mint üzleti kérdés - egyértelműen az alapító tag hatáskörébe tartozik. Tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy nincs jóváhagyási kötelezettsége a Kft. szerződései tekintetében, figyelemmel a Ptk. - határozat által is hivatkozott - 3:188. § (2) bekezdésére, miszerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával köt; a közbeszerzés tárgya kétségkívül ilyen szerződésnek minősült.
[26] A bíróság rámutat arra, hogy az ajánlati ár becsértékhez viszonyított aránya - a Kúria elvi határozata szerint — irreleváns az összeférhetetlenségi ok megítélése szempontjából. A keresethez csatolt két képviselő-testületi határozat pedig a Kp. 78. § (4) bekezdése és 85. § (2) bekezdése alapján először a perben hivatkozott - de már a megelőző eljárás idején is fennálló tényként - új bizonyítékként nem volt figyelembe vehető.
[27] A bíróság kiemeli az EBH2019. K.20. számú elvi bírósági határozat [45] bekezdésében foglaltakat, amely szerint „Az összeférhetetlenség elkerülése és a verseny tisztaságának biztosítása olyan kiemelt követelmények, amelyek az alapelvekben, de a tételes rendelkezésekben is megjelennek. A tiltott összefonódás, a tisztességtelen piaci magatartás károsan befolyásolja a piac működését, ezért az ilyen helyzetek kialakulását el kell kerülni. A Kbt. elismeri az „in-house” beszerzéseket, meghatározott feltételek esetén lehetőséget biztosít arra, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatására egyébként kötelezett szervezet a kizárólagos tulajdonában álló gazdasági társasággal közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül kössön szerződést. Ha a Kbt.-ben megállapított feltételek maradéktalanul nem teljesülnek, akkor házon belüli beszerzésre nincs mód. Ilyenkor az ajánlatkérő gazdasági társasága semmiféle előnyt nem élvezhet, a többi piaci szereplővel, a versenytársakkal azonos pozíció illeti meg.
Amennyiben ez a Kbt. szabályozása, illetve a cégre vonatkozó előírások folytán nem valósítható meg, és az ajánlatkérő meg a gazdasági társaság között átfedés van, összeférhetetlenség áll fenn, akkor az a gazdasági társaság az alapító által kiírt közbeszerzési eljárásban nem vehet részt. Ellenkező esetben sérülne a verseny tisztasága, hiszen ez a vállalkozás jóval előnyösebb helyzetből indulhatna, mint a versenytársai.”
[28] Összességében megállapította a bíróság, hogy az alperes megfelelően tárta fel a perbeli esetben megvalósult releváns tényállási elemeket, miszerint a felperes képviselő-testületének hatáskörébe tartozik az éves közbeszerzési terv elfogadása, a közbeszerzési eljárás elrendelése és teljes lefolytatása, majd a szerződés megkötése, emellett a Kft. egyedüli tagjaként - a Ptk., a Kft. alapító okirata és SZMSZ-e rendelkezései szerint - a Kft. üzleti tervének elfogadása, üzleti kérdéseiben való döntéshozatal és a közbeszerzés tárgyát képező szerződés jóváhagyása. A verseny tisztaságának sérelmét eredményező magatartásként helytállóan azonosította a határozat, hogy a felperes a Kft.-t maga hívta fel ajánlattételre, majd hirdette ki nyertes ajánlattevőként és kötött vele szerződést, ezzel maga hozta létre az összeférhetetlenséget és a verseny tisztaságának sérelmét eredményező helyzetet. A Kúria EBH2019. K.20. számú elvi bírósági határozata ugyanezen magatartást ítélte a verseny tisztaságának sérelmét eredményező jogsértő magatartásnak. Ahogyan azt a Kúria is kifejtette, az összeférhetetlenséget, illetve a verseny tisztaságának sérelmét eredményező helyzet azzal állt elő, hogy a felperes feladatainak ellátását biztosító képviselő-testület -amely részt vett a közbeszerzési eljárás előkészítésében és lefolytatásában, valamint közreműködött az ajánlattételben is az ajánlatkérői és ajánlattevői oldalon is megjelent döntési pozícióban, így mindkét oldalon olyan információk birtokában volt, amely a verseny tisztaságának sérelmét eredményezte.
[29] A bíróság rámutat, hogy a perben előadott kereseti érvelés lényegében megegyezik a Kúria fent elemzett elvi határozata által felülvizsgált elsőfokú bírósági ítélet jogi érvelésével -ideértve az EUB ítélkezési gyakorlatára, valamint a Kbt. és a Ptk. rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó érveket amelyeket a Kúria összességében nem osztott, és ahhoz képest eltérő jogértelmezésre jutott. A bíróság ezért a perben felmerült jogkérdés megítélése kapcsán a Kúria jogértelmezését tartja irányadónak, az attól való eltérést - az előzőekben kifejtettek szerint - a perbeli esetben nem látta indokoltnak. A Kúria érveit - amelyek a Kbt. és a Ptk, vonatkozó rendelkezéseinek helyes értelmezésére is kitértek - a bíróság részletesen ismertette, így e körben csupán a Kúria álláspontjára utal vissza, amely alapján a kereseti érvek nem megalapozottak.
[30] A fentiekre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy az alperes megfelelően feltárt tényállás alapján jogszerűen állapította meg, hogy a Kbt. 25. § (3) bekezdése b) pontjának bb) alpontjában foglalt összeférhetetlenség esete megvalósult, valamint a felperes nem tett meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje az összeférhetetlenséget és a verseny tisztaságának sérelmét eredményező helyzet kialakulását, amellyel megsértette a Kbt. 25. § (1) bekezdését.
[31] A felperes az alperes döntésére vonatkozóan egyéb jogsértést nem jelölt meg - a bírság mint jogkövetkezmény alkalmazását, az alperes mérlegelését és a bírság összegszerűségét nem vitatta -, ezért a bíróság a fentieket figyelembe véve, összességében megállapította, hogy az alperes eljárását és határozatát a keresetben előadott okokból jogszabálysértés nem terheli; az alperes jogszerű és helytálló jogértelmezés útján megalapozott döntést hozott az ügyben, mely okból a felperes alaptalan keresetét a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerint elutasította.

Záró rész

[32] A bíróság a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése szerint kötelezte a pervesztes felperest az alperes perköltségének megfizetésére, amelyeknek mértékét a perköltség felszámítására szolgáló költségjegyzékről szóló 31/2017. (XII. 27.) IM rendeletnek megfelelően előterjesztett nyomtatványban felszámított összeg alapján, a Pp. 81. § (1) és (5) bekezdéseire, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdésére is figyelemmel a perköltségjegyzék 1. pontjában felszámítottal egyező összegben állapította meg, mivel azt — az ügy bonyolultságára és az írásbeli beadványok elkészítésének munka- és időigényére tekintettel - a kifejtett tevékenységgel arányban állónak találta, szem előtt tartva, hogy a tárgyaláson kívüli döntéshozatal következtében az alperesnek a tárgyalással összefüggésben felszámított költsége nem merült fel.
[33] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (2) bekezdése által felhívott, az Itv. 39. § (1) bekezdése és 42. § (1) bekezdés a) pontja szerint meghatározott összegű kereseti illeték a felperesnek az Itv. 5. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt személyes illetékmentessége okából a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 102. § (6) bekezdése értelmében az állam terhén marad.
[34] Az ítélet elleni fellebbezés kizártsága a Kp. 99. § (2) bekezdésén, valamint a Kbt. 172. § (6) bekezdésén alapul.


Budapest, 2020. december 1.

dr. Antal Regina s.k. Huszámé dr. Czap Sarolta s.k. dr. Bendli Attila József s.k.
a tanács elnöke előadó bíró bíró