Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2020/254
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2020.12.31.
Iktatószám:24944/2020
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: Fővárosi Törvényszék


Az ügy száma: 103.K.701.036/2020/8.

A felperes: Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ (1076 Budapest, Péterfy Sándor utca 8-20.)

A felperes képviselője: dr. Herbák Henrietta ügyvéd (1029 Budapest, Toldi utca 7.)

Az alperes: Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1026 Budapest, Riadó utca 5.)

Az alperes képviselője: dr. Kenessey Réka kamarai jogtanácsos

A per tárgya: közbeszerzési ügyben hozott határozat (D.274/22/2017) bírósági felülvizsgálata


ítélet:


A Fővárosi Törvényszék az alperes D.274/22/2017. számú határozatát hatályon kívül helyezi és a jogorvoslati eljárást megszünteti.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 250 000 (kettőszázötvenezer) forint perköltséget. A 300 000 (háromszázezer) forint összegű kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.


Indokolás


Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes, mint ajánlatkérő „sebészeti varróanyagok, vérzéscsillapítók, varrógépek beszerzése” tárgyban 2017. január 19-én feladott, az Európai Unió hivatalos lapjában 2017. január 21-én 2017/S. 015-023418 számon megjelent ajánlati felhívásával a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második Része szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított. A felperes a közbeszerzést részekre bontotta. Az ajánlati felhívás IV.1.8.) részében rögzítette, hogy a szerződés a közbeszerzési megállapodás (GPA) hatálya alá nem tartozik. (A Megállapodás Kormányzati Beszerzésről (a továbbiakban: GPA) a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO-t) létrehozó Marrakesh-i Egyezmény 4. melléklete, amely az 1998. évi IX. törvénnyel került kihirdetésre.) A STAPLECARE Kft. (a jogorvoslati eljárás kérelmezője, a továbbiakban: kérelmező), valamint több ajánlattevő meghatározott részek tekintetében tette meg ajánlatát.

[2] 2017. május 16-án a felperes arról értesítette a kérelmezőt, hogy az 1, 3, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36. részek tekintetében kizárta őt az eljárásból, mert nem közösségi származású árut ajánlott, és a Kínából származó áruknak nem kell nemzeti elbánást nyújtania. Döntésében a felperes a Kbt. 2. § (5) bekezdésére, 73. § (1) bekezdésére, 74. § (2) bekezdés b) pontjára és (3) bekezdésére hivatkozott. A kérelmező előzetes vitarendezés iránti kérelmét a felperes elutasította.

[3] A kérelmező az ajánlatát érvénytelenné nyilvánító döntéssel szemben 2017. május 31-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a döntés nem megalapozott, mert nem történt meg az áruk származásának egyértelmű tisztázása. A jogorvoslati kérelmet a kérelmező gazdasági igazgatója terjesztette elő, amely nem tartalmazta a jogi képviselő nevét és adatait, az alperes ezért D. 274/2/2017. szám alatt hiánypótlási felhívást bocsátott ki a kérelem hiányainak és a kérelem mellékletei csatolásának pótlására. A kérelmező hiánypótlásként előterjesztett nyilatkozatát ismét a gazdasági igazgatója jegyezte, aki a kért meghatalmazást és mellékleteket csatolta, de - a hiánypótlásra nyitva álló határidőn belül - nem bocsátott rendelkezésre olyan jogorvoslati kérelmet, amely a jogi képviselőjétől származott, és amely tartalmazta a jogi képviselője nevét.

[4] Az alperes úgy értékelte, hogy a hiányok megfelelően pótlásra kerültek, ezért D.274/4/2017. számú végzésével tájékoztatást adott arról, hogy az eljárás megindításra került, majd a kérelemre megindult jogorvoslati eljárást D.274/18/2017. számú végzésével kiterjesztette annak hivatalbóli vizsgálatára, hogy a felperes tárgyi beszerzése a GPA hatálya alá tartozik-e, és ennek megfelelően a tárgyi felhívás IV. 1.8) pontja jogszerűen került-e kitöltésre.


A keresettel támadott döntés


[5] Az alperes 2017. július 6-án hozta meg a perben támadott D.274/22/2017. egybefoglalt döntését. Határozatában a hivatalbóli kiterjesztés alapján megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 2. § (5) bekezdését, és megsemmisítette a felperes ajánlati felhívását, valamint az ezt követően hozott valamennyi döntését a l.,9., 10., 26., 30., és 31., részek tekintetében, továbbá a felperessel szemben 5 000 000 forint bírságot szabott ki. a jogorvoslati kérelmet illetően a jogorvoslati eljárást megszüntette. A hatásköri kifogás kapcsán - a Kbt. 145. § (2) bekezdésében, a GPA XVIII. cikkében, a 2003. évi Kbt.-hez fűzött általános indokolásban, az Európai Parlament és a Tanács jelenleg hatályos 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: 2014/24/EU irányelv) (17) és (18) preambulum bekezdésében, 25. cikkében és az V. mellékletében foglaltakra hivatkozással -megállapította, hogy közösségi joganyag szerint létrehozott
szervezetként jogosult arra, hogy megvizsgálja vajon az ajánlatkérő a nemzetközi kötelezettségeket a közbeszerzési eljárásában figyelembe vette-e, ezért azt is vizsgálhatja, hogy az adott közbeszerzési szerződés a GPA hatálya alá tartozik-e. Megállapítása szerint a felperes a GPA alanyi hatálya alá tartozik, a gyógyszeripari termékek szerepelnek a 4. mellékletben, a beszerzés becsült értéke pedig meghaladja a GPA megállapodásban meghatározott értékhatárt, így az árubeszerzés a GPA tárgyi hatálya alá tartozó beszerzés, ezért a felhívás IV. 1.8.) pontját is akként lett volna köteles kitölteni, és ennek megfelelően a GPA szerinti áruk vonatkozásában a nemzeti elbánást biztosítva lett volna köteles lefolytatni a közbeszerzési eljárását. A jogszerűtlen felhívás kihatott az eljárást lezáró döntésre is, mert a GPA alkalmazásának téves meghatározása miatt több ajánlattevő kizárása, több ajánlat érvénytelenné nyilvánítása megtörtént. Miután a jogsértést megállapította, és az 1., 9., 10., 26., 30., 31. részek
tekintetében megsemmisítette az eljárást megindító felhívást és az azt követő valamennyi döntést, a kérelmező jogorvoslati kérelmének a vizsgálata akadályba ütközik, ezért a kérelemre indult jogorvoslati eljárást - a Kbt. 145. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket). 31. § (1) bekezdés e) pontja alapján - megszüntette. Az alperes a bírság kiszabását indokoltnak tartotta, mivel a felhívás alapelvi sérelmet okozott, és az ajánlatok elbírálására érdemi kihatással bírt, a bírság mértékének megállapítása során az eset valamennyi körülményét mérlegelte.


A felperes keresete és az alperes ellenkérelme


[6] A felperes pontosított keresetében eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésekre egyaránt hivatkozott, kérelmeit I-XV. pontban rögzítette, különbséget téve abban, hogy az egybefoglalt döntés mindkét, vagy csak egyik döntési formára tartozó részét támadja. Elsősorban kérte a teljes határozat felülvizsgálatát, annak megváltoztatásával a jogorvoslati eljárás megszüntetését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezése mellett az alperes új eljárásra kötelezését azzal, hogy az alperes a jogorvoslati eljárást szüntesse meg. Külön is támadta az alperes D.274/7/2017. számú észrevételre felhívó, a D.274/12/2017. számú jogszerű magatartásra felszólító és a D.274/18/2017. iktatószámú hivatalbóli kiterjesztő végzéseit, kérve azok jogsértő voltának megállapítását. Kérte továbbá a bírság alapjának csökkentését és a bírság összegének mérséklését, valamint perköltsége megtérítését a bíróság mérlegelése alapján.

[7] A felperes a keresete I-II. kérelmi elemében a jogorvoslati kérelem hatálytalanságára, az alaki- és tartalmi kellékei hiányára hivatkozva azt állította, hogy a jogorvoslati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani, illetőleg az eljárás megindítását követően a jogorvoslati eljárást meg kellett volna szüntetni, ezért nem volt lehetőség a jogorvoslati eljárás hivatalbóli kiterjesztésére sem. Az I. kérelmi eleme szerint a jogorvoslati kérelem hatálytalan jognyilatkozatnak minősül a Kbt. 145. § (7) bekezdés szerinti kötelező felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadói, jogtanácsosi vagy ügyvédi képviselet hiánya okán. A Kbt. mögöttes jogszabályaként alkalmazandó Ket. 40. § (6) bekezdése és a Ket. 40/A. § (5) bekezdéséből következően, ha a jogi képviselet kötelező, a nem jogi képviselő által benyújtott jogorvoslati kérelem hatálytalan. A kötelező, professzionális képviselet hiánya - a jogvesztő határidőkre is tekintettel - olyan jellegű hiányosság, amely tekintetében hiánypótlás nem
rendelhető el, így nincs olyan joghatályos jogorvoslati kérelem, amely alapján az eljárás megindítható lett volna. A II. kérelmi elemben a felperes a hiánypótlás megfelelőségét kifogásolta. Érvelése szerint a Kbt. 149. § (1) bekezdés a) pontjából következően a jogorvoslati kérelemben a kérelmező, mint gazdasági társaság képviselőjének nevét, a Kbt. 145. § (7) bekezdéséből következően az ügyvéd képviselőjének nevét, székhelyét kötelezően fel kell tüntetni. Mivel a fentieknek a hiánypótlás sem felelt meg, ezért a jogorvoslati kérelmet a Kbt. 151. § (5) bekezdés a) pontjára hivatkozással érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani. További kereseti kérelmi elemeiben az ideiglenes intézkedés indokainak, a kérelmező ügyfélképességét alátámasztó tényeknek, a döntésre irányuló indítvány indokainak és a kérelmező ügyfélképességének hiányára hivatkozott, továbbá vitatta, hogy a GPA megállapodás tekintetében az alperes joghatósággal, hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik. Hivatkozása szerint, ha lett is
volna az alperesnek joghatósága, hatásköre, illetékessége a GPA megállapodás tekintetében, akkor is jogszerűen állapította meg az alkalmazási kötelezettség hiányát, ezért a Kbt. 2. § (5) bekezdését nem sérthette meg.

[8] Az alperes az ellenkérelmében és az követő perbeli nyilatkozataiban változatlanul fenntartotta a határozatában foglaltakat, úgy a jogértelmezése, mint a megállapításai körében, és a kereset elutasítását, valamint perköltsége megtérítését kérte.


Az elsőfokú ítélet és a Kúria hatályon kívül helyező végzése


[9] Az elsőfokon eljáró Fővárosi Törvényszék 107.K.700.328/2018/14. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Kúria Kfv.III.38.302/2018/7. számú végzésével az elsőfokú ítéletet - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdés alapján - hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 50 000 forintban állapította meg.

[10] Egyetértett a felperessel abban, hogy az I. és II. kereseti kérelmi elem vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítélete hiányos és vitatható indokolást tartalmaz. A végzése [30] pontjában - a
Kbt. 145. § (7), 149. § (1), 151. § (1) és (2) bekezdéseire hivatkozással - rögzítette, hogy a jogorvoslati kérelemnek is a Kbt. 145. § (7) bekezdése szerinti képviselőtől kell származnia, akinek nevét a Kbt. 149. § (1) bekezdés alapján kötelezően fel is kell tüntetni a jogorvoslati kérelemben. Álláspontja szerint téves az a megállapítás, hogy a jogorvoslati eljárás megindulása szempontjából irreleváns a kötelező (ügyvédi) képviselet mikénti igazolása vagy annak hiánya, mert ez semmilyen módon nem következik az ismertetett jogszabályokból. Megállapította, hogy az iratanyagban nem szerepel a D.274/2/2017. számú végzés, annak vizsgálata nélkül azonban az I. és II. kereseti kérelmi elemek tekintetében nem lehet döntést hozni. Az állásfoglaláshoz szükséges a jogorvoslati kérelem, a hiánypótlási felhívás és a hiánypótlás vizsgálata, mert ezek alapján kell eldönteni, hogy a jogorvoslati eljárás megindítására törvényesen került-e sor, amely előkérdése annak, hogy a hivatalbóli kiterjesztésre egyáltalán sor
kerülhetett-e. Iránymutatásként előírta, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a felek nyilatkozatait és a hiányzó iratok beszerzését követően arra jut, hogy mód volt hivatalból kiterjeszteni az eljárást, akkor a GPA megállapodás kapcsán a 2014/24/EU Irányelv 25. cikkének konkrét átültetett rendelkezéseit kell megállapítania, mivel a Kbt. 2. § (5) bekezdés mindössze visszautal az Irányelvbe beépített GPA rendelkezésekre, a 2014/115/EU tanácsi határozat pedig annak 3. cikke értelmében közvetlenül nem hivatkozható, és mert az Irányelv szabályait konkrétan hivatkozható magyar jogszabályokon keresztül lehet főszabály szerint érvényre juttatni. Amennyiben az Irányelv 25. cikkét konkrétan kifejező, azt implementáló magyar szabályok nem lelhetők fel, akkor elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az Irányelv 25. cikkére és azon keresztül a GPA megállapodásra lehet-e közvetlenül jogokat és kötelességeket alapítani a felperesi kórházzal szemben, különös figyelemmel az Európai Unió Bírósága ítélkezési
gyakorlatára, ezek közt is elsősorban a 2013. december 12-i C-425/12 számú EUB ítéletben foglalt megállapításokra.

[11] A Kúria új eljárásra adott iránymutatása szerint a bíróságnak be kell szereznie az alperestől a 2-es alszámú hiánypótlásra felhívó végzést és a jogorvoslati eljárás kérelmezőjét a beavatkozás lehetőségéről értesíteni kell. Ha a kérelmező a perbe beavatkozik, akkor lehetőséget kell biztosítania a számára, hogy a jogorvoslati kérelme hatálytalanságával, esetleges alaki hiányaival, ügyfélképességének hiányát állító kereseti kifogásokra nyilatkozhasson, majd, ezt követően, a Kúria jelen végzésének iránymutatása szerint kell a jogkérdésekben állást foglalnia, és amennyiben ezekben a felperes keresetét elutasító döntést szükséges meghozni, akkor a kereseti kérelem egyéb elemeit is az esetleges beavatkozó nyilatkozatának figyelembe vételével kell elbírálni.


A megismételt eljárás


[12] Az elsőfokú bíróság az új eljárás során az előírt iratokat és nyilatkozatokat beszerezte, a felek - a Kúria végzése vonatkozásában - kifejtették álláspontjaikat. A kérelmező a perbe nem kívánt beavatkozni. Az alperes a hiánypótlás megfelelősége vonatkozásában a Kúria jogértelmezésének helytállóságát is vitatta.


A bíróság új határozata és annak indokai


[13] A felperes keresete - az alábbiak szerint - alapos.

[14] A Kbt. 169. § (4) bekezdése alapján a bíróság eljárására a Pp. XX. Fejezetét kell megfelelően alkalmazni, amennyiben e törvényből, illetve a nemperes eljárás jellegéből más nem következik. A bíróság az alperesi határozatot a Pp. 215. §-a értelmében a kereset és az ellenkérelem keretei között, a Kbt. 170. § (1) bekezdése alapján vizsgálja felül.

[15] Az új eljárásban az elsőfokú bíróság a Kúria végzésében adott iránymutatás szerint volt köteles a jogértelmezési kérdésekben állást foglalni, és a jogszerűségi felülvizsgálatot az előírt sorrendiség megtartásával elvégezni, ezért elsőként a kereset I. és II. elem hivatkozásainak alaposságát vizsgálta. Ennek során a Fővárosi Törvényszék figyelemmel volt arra, hogy a Kúria a végzése [30] pontjában kifejezetten rögzítette az általa helyesnek ítélt jogértelmezést, amely szerint már a jogorvoslati kérelemnek is a Kbt. 145. § (7) bekezdése szerinti képviselőtől kell származnia, és a kérelemben e képviselő nevét fel is kell tüntetni.

[16] A felperesnek a jogorvoslati kérelem hatálytalanságára vonatkozó I. számú kereseti hivatkozásával kapcsolatosan az elsőfokú bíróság - a fenti jogértelmezés alkalmazása mellett -kiemelendőnek tartja, hogy a jogorvoslati kérelmet a Kbt. 148. § (2) bekezdése szerint, az abban felsorolt személyi kör jogosult benyújtani, ebbe a körbe az ajánlattevő kérelmező kétségkívül beletartozik. Fontos körülmény azonban, hogy a kötelező jogi képviseletre, mint a jogorvoslati kérelem egyik szükségképpeni kellékére nézve - annak hiánya kapcsán a hatálytalanság jogkövetkezményét a jogalkotó sem a Kbt.-ben, sem a felperes által hivatkozott, mögöttes eljárási szabályként alkalmazandó Ket. 40. § (6), (7) illetve 40/A. § (5) bekezdéseiben nem mondta ki. Megjegyzendő, azokban az eljárásrendekben, ahol a (jogi) képviselet hiánya a hatálytalanság jogkövetkezményként jelenik meg, az csak a hatóságnak a féli jogok védelme érdekében a hiánypótlása és a jogkövetkezményekre való eredménytelen felhívása után következik be. Tehát a
hatóság részéről aktív magatartást feltételez. Erre vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában azonban - a jogorvoslati kérelem benyújtására felhatalmazó konkrét rendelkezés mellett - nem tekinthető a kérelmező jogorvoslati kérelme hatálytalannak annak okán, hogy az annak előterjesztésekor nem a Kbt. 145. § (7) bekezdése szerinti képviselőtől származott. A hiány pedig a hatóság, vagyis az alperes részéről intézkedési kötelezettséget keletkeztet, ami a hiánypótlásra felhívás kell legyen. Ez a hiányosság tehát a pótolható hiányosságok körébe tartozik, amelyre tekintettel az alperes is helytállóan, és helyes tartalommal bocsátotta ki az iratok között rendelkezésre álló 2. alszámú, hiánypótlásra felhívó végzését. A felperes I. számú kereseti hivatkozását ezért a Fővárosi Törvényszék nem fogadta el alaposnak.

[17] A hiánypótlás megfelelőségét és elfogadhatóságát vitató II. kereseti hivatkozás kapcsán a Fővárosi Törvényszék a fenti jogértelmezés szerint értékelte a kérelmező hiánypótlási felhívásra benyújtott beadványát. E jogértelmezés mentén azt állapította meg, hogy az egyértelműen nem volt alkalmas a hiányok teljeskörű pótlására, hiszen az ismételten nem a megfelelő képviselőtől származott, és nem került pótlólag benyújtásra olyan jogorvoslati kérelem sem, amely a Kbt. 145. § (7) bekezdése szerinti képviselőtől származott és amely tartalmazta a képviselő nevét, csupán az eredeti hiányos kérelem hiányzó mellékletei kerültek csatolásra, amely különbségnek jelentőséget kellett volna tulajdonítani. A felperes ezért alappal kifogásolta, hogy a hiánypótlási eljárás eredményeként sem állt rendelkezésre olyan jogorvoslati kérelem, amely a helyes jogértelmezés szerint elfogadható. Tekintettel arra, hogy a jogorvoslati kérelem a hiánypótlást követően sem volt megfeleltethető a reá irányadó jogszabályi előírásoknak, ezért ténylegesen nem állt az alperes rendelkezésére a jogorvoslati eljárás megindítására alkalmas, elbírálható jogorvoslati kérelem.

[18] A Kbt. 151. § (5) bekezdés a) pontja szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság a kérelmet - a Ket. 30. §-ában foglaltakon túl - érdemi vizsgálat nélkül öt napon belül elutasítja, ha megállapítja, hogy a kérelmező a hiánypótlási felhívásnak a meghatározott határidő alatt nem tett eleget vagy a kérelmét újból hiányosan adta be. Ugyanezen szakasz (6) bekezdése alapján pedig a Közbeszerzési Döntőbizottság a jogorvoslati eljárást akkor is megszünteti, ha az (5) bekezdés alapján a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a Közbeszerzési Döntőbizottság tudomására.

[19] Fentiek alapján 4. alszám alatt az alperesnek az eljárást megindításáról szóló tájékoztató végzés meghozatala helyett a hiánypótlás eredménytelenségének jogkövetkezményét kellett volna levonnia, és a jogorvoslati kérelmet el kellett volna utasítania, vagy ha ez később jut a tudomására, a jogorvoslati eljárást meg kellett volna szüntetnie. A jogorvoslati eljárását tehát tovább nem folytathatta volna, amelyből pedig következik, hogy így az eljárását sem terjesztette volna ki jogszerűen hivatalból 18. sorszám alatt. A felperes erre is helytállóan hivatkozott.

[20] A Kbt. 172. § (4) bekezdése szerint a bíróság a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát kizárólag abban az esetben helyezi hatályon kívül, ha a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárása során a jogorvoslati eljárás lényeges és az ügy érdemére kiható szabályainak megsértésére került sor. Az alperes a hiánypótlási eljárás során a fentiek szerinti lényeges és az ügy érdemére is kiható eljárási jogsértést valósított meg azzal, hogy a hiánypótlás sikertelenségének jogkövetkezményét nem vonta le, elbírálásra alkalmatlan kérelemre eljárva terjesztette ki az eljárását hivatalból és ez alapján hozott érdemi döntést.

[21] A II. kereseti elem elfogadására figyelemmel a Fővárosi Törvényszék az alperes által okozott jogsérelem orvoslása céljából az alperes határozatát - az egybefoglalt döntés mindkét rész tekintetében a Kbt. 172. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és az alperes előtt folyamatban maradt jogorvoslati eljárást - a Kbt. 151. § (5) bekezdés a) pontjára is figyelemmel, a Kbt. 151. § (6) bekezdése alkalmazásával - megszüntette.

[22] A Fővárosi Törvényszék, miután a Kúria a helyes jogértelmezésre vonatkozó egyértelmű iránymutatást adott, amely az elsőfokú bíróságot köti, a II. kereseti elem kapcsán indokolásában, mint szükségtelent, mellőzte a felek helyes jogértelmezésre vonatkozó álláspontjainak részletes értékelését, a felperes további kereseti hivatkozásai alaposságát pedig, a hozott döntés természetére tekintettel - mint okafogyottat - nem vizsgálta.


Záró rész


[23] A pernyertes felperes perköltségének megfizetésére az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles. A bíróság a perköltség összegét a Pp. 75. § (1) és (2) bekezdései, valamint 79. § (1) bekezdése, továbbá a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ában foglaltak alapján, a képviseleti tevékenységgel arányban állóan határozta meg, mely során figyelemmel volt a per tárgyának értékére, a képviselet szakmai nehézségére, az előkészítő munka, illetve a tárgyaláson való megjelenés időigényére, és arra, hogy a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét a Kúria 50 000 forintban állapította meg.

[24] A keresetindítás időpontjában hatályos, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett, az Itv. 39. § (1) bekezdésében és 42. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékű kereseti illetéket az állam viseli a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján, figyelemmel az Itv. 4. § (1) bekezdésre és az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontjára.

[25] A fellebbezés lehetőségét a Kbt. 172. § (6) bekezdése zárja ki.


Budapest, 2020. november 25.

dr. Sára Katalin s.k. tanácselnök

Fintáné dr. Vásárhelyi Julianna s.k. előadó bíró

dr. Bíró Péter s.k. bíró