Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2018/134
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2018.07.13.
Iktatószám:12277/2018
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság
2.Gf.20.055/2018/4.



Az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság a Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság felperesnek (1026 Budapest, Riadó u. 5.) - a Dr. Pajtók Ügyvédi Iroda (3300 Eger, Telekessy u. 1.) által képviselt Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet I. rendű alperes (3300 Eger, Széchenyi u. 27-29.), a Kopasz Ügyvédi Iroda (3515 Miskolc, Egyetemváros, Pf. 56.) által képviselt PROFIL-COPY 2002 Irodatechnikai Szolgáltató és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság II. rendű alperes (Cg.05-09-009966; 3531 Miskolc, Kiss Ernő u. 35/A) ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében az Egri Járásbíróság 2017. december 7. napján kelt 10.P.21.266/2016/30. szám alatti ítéletével szemben a felperes részéről 31. szám alatt benyújtott fellebbezés folytán -tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét megváltoztatja: az I. rendű alperessel szemben kiszabott bírság összegét 180.000.- (száznyolcvanezer) forintra felemeli, egyben kötelezi az I. rendű alperest, hogy a bírság összegét 15 napon belül fizesse meg a felperesnek.
A másodfokú bíróság mellőzi a felperes elsőfokú perköltségben marasztalását, egyben egyetemlegesen kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 50.000.- (ötvenezer) forint mindkétfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak az adóhatóság külön felhívására 1.087.577.- (egymillió-nyolcvanhétezer-ötszázhetvenhét) forint kereseti illetéket, valamint 24.000.- (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesek 2013. június 19. napján szolgáltatási szerződést kötöttek egymással, melynek tárgya egy másológép karbantartás szervizelés, valamint kellékanyag ellátása volt. Az alperesek ezt a szerződést 2014. június 17. napján, 2014. július 19. napjáig, majd 2014. július 19. napján 2015. szeptember 1. napjáig, illetve 2015. augusztus 31. napján 2015. december 31. napjáig, de legkésőbb az újabb közbeszerzési eljárás eredményes befejezéséig meghosszabbították.

A szerződés alapján a II. rendű alperes az I. rendű alperes részére 18.126.282 Ft értékben teljesített szolgáltatást.
Az Állami Számvevőszék által kezdeményezett eljárásban a felperes a D.671/12/2016. számú határozatában megállapította, hogy a szerződés, valamint annak módosításai megsértették a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (Kbt.) 119. § -ra és 18. §-ra tekintettel az 5. §-ban foglalt rendelkezéseket. Mindezek miatt az I. rendű alperessel szemben 180.000 Ft bírságot szabott ki.
A felperes a Kbt. 164. § (1) bekezdése alapján benyújtott keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a 2013. június 19. napján megkötött szerződés és annak módosításai a Kbt. 127. § (1) bekezdés a) pontja és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 234. § alapján érvénytelenek. Kérte az eredeti állapot helyreállítását mint az érvénytelenség jogkövetkezményét a Ptk. 237. § alapján.
Másodlagos jogkövetkezményként kérte, hogy a szerződést és annak módosításait a határozathozatalig terjedő időre a bíróság nyilvánítsa hatályossá, tovább a Kbt. 164. § (5) bekezdés 2. fordulata alapján szabjon ki az eset összes körülményeire figyelemmel a szerződéses érték legfeljebb 10%-nak megfelelő összegű bírságot mindkét alperessel szemben.
Harmadlagos jogkövetkezményként - amennyiben a bíróság szerint a szerződés azért nem semmis, mert annak teljesítéséhez kiemelkedően fontos közérdek fűződik - kérte, hogy a bíróság nyilvánítsa a szerződést módosításaival együtt érvényessé, és a Kbt. 164. § (5) bekezdés 1. fordulata szerinti maximális, a szerződéses érték 15%-nak megfelelő összegű bírságot szabjon ki.
Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperesek által 2013. június 19.napján megkötött szolgáltatási szerződés és ennek a módosításai érvénytelenek. Egyben a
szerződést a megkötés időpontjára visszamenő hatállyal a módosításokkal együtt, a módosítások megkötésének hatályával érvényessé nyilvánította, továbbá az I. rendű alperessel
szemben 1000 Ft bírságot szabott ki, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek személyenként 127.000 Ft perköltséget.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes a Kbt. 6. § (1) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozik, és az alperesek által megkötött szerződéssel beszerzett eszközök nem tartoznak a Kbt. 9. §-ba foglalt kivételi körbe, hanem a Kbt. 7. § (4) bekezdés szerinti megrendelésnek minősülnek, ekként pedig a Kbt. tárgyi hatálya alá tartoznak.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Kbt. 164. § (l)-(2) bekezdései szerint az ügy érdemében hozott határozatában a felperes a Kbt. 127. § (1) bekezdése szerinti jogsértést állapított meg jogerősen, melyből következik, hogy a szerződés semmis. A semmisség a jogszabályban rögzített kógens szabályból ered, így annak felülmérlegelésére nincs lehetőség. Téves volt a II. rendű alperes arra vonatkozó állítása, hogy a bíróságot a Közbeszerzési Döntőbizottság jogsértést kimondó határozata nem köti. A bíróságnak jogszabályi kötelezettsége volt az érvénytelenség megállapítása, és a Kbt. szerinti jogkövetkezmények alkalmazása.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a jogkövetkezmények kapcsán a felperes látszólagos tárgyi keresethalmazatot terjesztett elő. Az elsődlegesen előterjesztett eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kérelem alaptalan, mert a szerződés tárgyát képező szolgáltatások teljesítésbe mentek, azok ellenértékét az I. rendű alperes megfizette. A szolgáltatások irreverzibilis jellegéből adódóan az eredeti állapot már nem állítható helyre. Mindezek miatt az elsődlegesen alkalmazni kért jogkövetkezményt a bíróság nem tudta elfogadni.
Az elsőfokú bíróság szerint a másodlagosan előterjesztett jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozó kérelem sem alapos, mert a szerződésnek és a módosításainak a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására vonatkozó jogszabályi feltételek hiányoznak. A keresetlevél benyújtásakor a felek közötti szerződés teljesítésbe ment, a szolgáltatást a II. rendű alperes szerződésszerűen teljesítette, míg ennek ellenértékét az I. rendű alperes szerződésszerűen megfizette, így nincs olyan ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás a felek között, amelynek a bíróság az ellenértékének pénzbeni megtérítését el kéne rendelni, és emiatt a szerződést a határozathozatalig történő hatályossá kéne nyilvánítania.
A harmadlagosan alkalmazni kért jogkövetkezményt részben találta alaposnak az elsőfokú bíróság. Megállapította, hogy a szerződés annak módosításával együtt a Kbt. 127. § (1) bekezdés a) pontja miatt ugyan érvénytelen, de „az érvénytelenség jogkövetkezményeiről" szóló 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5.) pontja, és a Kbt. 127. § (3) bekezdése alapján kiemelkedően fontos közérdek fűződik a szerződés teljesítéséhez, ezért a szerződést érvényessé nyilvánította, egyben az I. rendű alperessel szemben 1000 Ft bírságot szabott ki.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a Kbt. 127. § (3) bekezdése a bíróság számára külön lehetőséget teremt arra, hogy a bírság mértékét a jogsértés súlyához igazítsa. Értékelte, hogy az I. rendű alperesnek az átszervezéssel, illetve a nagy volumenű beruházásokkal kapcsolatban nehézségei merültek fel, melyek ellenére a betegellátást folyamatosan biztosítani volt köteles. Értékelte, hogy az átalakítások során előre nem látott körülmények miatt nem lehetett pontosan meghatározni, hogy milyen eszközökre lesz szükség a fénymásolók tekintetében, emiatt még az I. rendű alperes sem rendelkezett olyan adatokkal, ami alapján közbeszerzési eljárás kiírását kezdeményezhette volna. A szerződésből körvonalazódott, hogy az I. rendű alperes nem a nyereségvágyra törekedve kötötte meg a szerződést, szándéka egyáltalán nem a Kbt. kijátszására, hanem a betegellátás zavartalanságának biztosítására irányult. Ezért is tüntették fel az utolsó módosításban, hogy kizárólag a közbeszerzési eljárásig veszik igénybe a II. rendű alperes szolgáltatásait.
Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy a felperes nem adta okát annak, hogy az alperesekkel szemben miért lenne indokolt a maximálisan kiszabható 15% bírság annak ellenére, hogy az I. rendű alperes által az ellenkérelemben hivatkozott, és az alpereseken kívül álló nehéz körülmények a felperes számára is ismertek kellettek, hogy legyenek.
Bár a felperes a keresetében mindkét alperessel szemben kérte a bírság kiszabását, azonban az elsőfokú bíróság a II. rendű alperessel szemben bírság kiszabására nem látott okot. Utalt az Európai Parlament és Tanács 2007. december 11. napi 2007/66/EK irányelvének (21) bekezdésére, mely rögzíti, hogy a szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályok tagállamok általi meghatározásakor azt a célt kell szem előtt tartani, hogy a felek szerződésből eredő jogainak és kötelezettségeinek érvényesítése és teljesítése megszűnjön. A szerződés

érvénytelennek nyilvánításából fakadó következményeket a nemzeti jog (jelen esetben a Kbt.) határozza meg. Mindezek alapján a bírság szankció az ajánlatkérővel szemben szabható ki, de nincs helye bírság kiszabásának a vele szerződést kötővel szemben.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a bíróság nem a Ptk. 239/A. §-ra alapítottan vizsgálja a szerződés érvénytelenségének feltételeit, így ez alapján a per tárgyának értékét sem „A Ptk. 239/A. §-a alapján a szerződés érvénytelenségének (részleges érvénytelenségének) megállapítása iránt indított perekről" elnevezésű 5/2013. Polgári jogegységi határozat 2.a) alapján állapítja meg.
Ezért az elsőfokú bíróság a per tárgyának értékeként az eredeti állapot helyreállítása kapcsán a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékét, a jogkövetkezmények alkalmazása kapcsán a felperes által indítványozott bírságokat mint marasztalási összegeket vette alapul a Pp. 25. § (1) bekezdése szerint, mert erre vonatkozóan a Kbt. külön szabályokat már nem tartalmaz.
Az elsődleges, az eredeti állapot helyreállítására irányuló kérelmet alapul véve a pertárgy értéke 18.126.282 Ft volt, amely után a legmagasabb illeték fizetési kötelezettség keletkezett. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a vagylagos kereseti kérelem kapcsán a felperes kizárólag a harmadlagosan előterjesztett kérelmében lett részben pernyertes.
Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy sem a Kbt. sem pedig más jogszabály nem kötelezi a felperest arra, hogy az érvénytelenség Kbt.-ben felsorolt valamennyi jogkövetkezményének alkalmazását kérje, különösen azért, mert az ügy összes körülményéből megállapíthatóan az általa kért jogkövetkezmények egy részének alkalmazása lehetetlen. Ugyancsak nem volt jogszabályi kötelezettsége a felperesnek, hogy a legmagasabb - a beszerzési érték 10%, illetve 15%-át kitevő - bírság kiszabását kezdeményezze.
A puszta jogsértésre hivatkozáson túl a felperes nem adta okát annak, hogy mik azok a körülmények, amelyek a legsúlyosabb szankció kiszabását indokolnák. A felperes mindezek miatt az általa előterjesztett elsődlegesen és másodlagosan alkalmazni kért jogkövetkezmények vonatkozásában pervesztesnek kellett tekinteni.
A kiszabható legmagasabb összege alperesenként 2.718.942 Ft lett volna, melyből a bíróság mindösszesen az I. rendű alperes vonatkozásában 1000 Ft-ot ítélt meg. Ez utóbbi összegben tekinthető a felperes pernyertesnek, míg a maradék összeg vonatkozásában pervesztesnek tekinthető.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 99,9%-ban pervesztes lett, emiatt a 1.087.577 Ft illetéket az állam viseli. Míg a felperest kötelezte az alperesek egyéb perköltségének megfizetésére, és az alperesek javára személyenként 127.000 Ft ügyvédi díjat állapított meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az ítélet részbeni megváltoztatását kérte és az I. rendű alperessel szemben a Kbt. 164. § (5) bekezdés első fordulata szerint legfeljebb 15% mértékű bírság kiszabását kérte, valamint az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni, hogy felperes részére első- és másodfokú perköltséget fizessenek.
A felperes szerint a bíróság mérlegelésébe tartozik, hogy az eshetőleges kereseti kérelmeknek minősülő érvénytelenségi jogkövetkezményeket hogyan alkalmazza, ezért nem lehet a

felperes terhére róni, hogy a szerződés eredeti állapot szerinti helyreállítása vagy a szerződés hatályossá nyilvánítása az adott ügyben nem volt lehetséges.
Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy a pervesztesség-pernyertesség körében értékelendő, hogy a Kbt. és más jogszabály nem kötelezi a felperest arra, hogy az érvénytelenség Kbt.-ben felsorolt valamennyi jogkövetkezményének alkalmazását kérje, ugyanis a Kbt. előírja, hogy a felperesnek a törvényi kötelezettsége nem csupán az érvénytelenség megállapítása iránti kereset előterjesztése, hanem az érvénytelenség jogkövetkezménye iránt is pert kell indítania és a lefolytatandó bizonyítási eljárás alapján a bíróság mérlegelési körébe tartozik, hogy a kereseti kérelmek közül melyek az alaposak. Az érvénytelenség megállapítása esetén a felperes pernyertesnek minősül.
A felperes szerint a bírság összegének meghatározása indokolatlanul alacsony összegben történt, pedig a legsúlyosabb közbeszerzési jogsértést követték el az alperesek. Miután a bírság összegének meghatározása szintén bíróság mérlegelésének tárgya, ezért annak maximális mértékére történő felperesi hivatkozás nem minősülhet a pernyertesség és pervesztesség arányának megítélése kapcsán releváns adatnak.
A felperes szerint iratellenesek azon megállapítások, amelyet az elsőfokú ítélet 6. oldal utolsó bekezdésében szerepelnek. A jogerős közigazgatási határozat önmagában cáfolja annak a megállapítását, hogy ezek az alperesi hivatkozások önmagukban kizárták, hogy közbeszerzési eljárást írjanak ki.
Az elsőfokú ítélet ellentétben van azzal a megállapításával is, hogy a polgári perben a bíróságot a Közbeszerzési Döntőbizottság jogsértését kimondó határozata köti, mivel azt is tartalmazza az ítélet, hogy az I. rendű alperes sem rendelkezett olyan adatokkal, ami alapján közbeszerzési eljárás kiírását kezdeményezhette volna. A felperes álláspontja szerint az I. rendű alperes nyereségvágyának hiányára vonatkozó ítéleti megállapítás szintén irreleváns a közbeszerzési jogsértés és annak jogkövetkezményei megállapítása vonatkozásában. A felperes nem tartotta fenn a II. rendű alperes vonatkozásában a bírság megfizetésével kapcsolatos álláspontját figyelemmel a kialakult bírói gyakorlatra.
Az I. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását, mert az elsőfokú eljárás során előadott tények és nyilatkozatok illetőleg a lefolytatott bizonyítás alapján megállapítható, hogy az elsőfokú ítélet érdemben helyes, megalapozott, indokolása jogszerű és világos és az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály helyesen került alkalmazásra.
A másodfokú bíróság a fellebbezést a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 256/A. § (1) bekezdés f) pontja, (2) és (3) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A fellebbezés megalapozott.
A fellebbezés nem érintette az elsőfokú bíróságnak a szerződés és módosításai érvénytelenségének a megállapítását, és azok érvényessé nyilvánítását, a II. rendű alperessel szembeni bírság mellőzését, így ezen rendelkezések első fokon jogerőre emelkedtek.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróságnak mindenekelőtt azt kellett elbírálnia, hogy az I. rendű alperessel szemben kiszabott bírság megfelelő mértékű-e. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes megalapozottan kérte, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott 1000 Ft bírság összegét emelje fel a másodfokú bíróság.
A 2007/66/EK irányelv 13. pontja szerint a szerződések jogellenes, közvetlen odaítélésének visszaszorítása érdekében hatékony, arányos és visszatartó erejű szankcióról kell rendelkezni. A (21) bekezdés utal arra, hogy a nemzeti jogszabályok által meghatározott érvénytelenséghez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazása nem vezethet a szigorú szankciók hiányához, ha a szerződéses kötelezettségeket már egészben vagy majdnem egészben teljesíthették.
Az elsőfokú bíróság által is értékelt körülmények valóban a bírság alacsonyabb összegben történő meghatározását eredményezhetik, de az 1000 Ft oly mértékben csekély, nem tekinthető szigorú szankciónak, ezért nincs visszatartó ereje.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által is értékelt körülmények alapján 1% mértékű bírságot látott indokoltnak, és a bírság összegét 180.000 Ft-ra emelte fel. Az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a bírság megfizetésének a módjáról, ezért a másodfokú bíróság rendelkezett arról, hogy az I. rendű alperes a bírságot 15 napon belül a felperesnek fizesse meg.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részben helytelenül határozta meg a pertárgyértéket, és ebből következően a felek pernyertességének arányát. A szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perben a pertárgy értékét a szerződésben kikötött szolgáltatás értéke határozza meg, mely jelen esetben 18.126.286 Ft, melynek 6%-a 1.087.577 Ft.
Azonban a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem mellett a bírság kiszabása iránti kérelem olyan járulékos kérelemnek minősül, melyet a Pp. 25. § (4) bekezdése értelmében a pertárgy értékének meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni, különös tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróságnak erre irányuló kereseti kérelem nélkül is kell bírságot kiszabnia. A bíróság által - mérlegeléssel és akár kérelem nélkül is - kiszabott bírság összege nem érinti a felperesi pernyertességet, nem eredményezi a felperes pervesztességét, a felperes egészében pernyertesnek tekinthető.
A felperes pernyertesnek tekinthető, mert a szerződés érvénytelensége megállapításra és a kért jogkövetkezmények közül egy alkalmazásra került. Ezáltal az alperesnek a felperes részére kell perköltséget fizetniük, míg a felperes nem marasztalható perköltségben a felperesek javára.
Egyben a másodfokú bíróság az alpereseket kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján arra, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 40.000 Ft elsőfokú perköltséget.
A Pp. 253. (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről. A fentiek értelmében a másodfokú bíróságnak hivatalból is kötelessége vizsgálni az államot megillető költségről szóló rendelkezést.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ítélete rendelkező részében nem rendelkezett a feljegyzett illetékről, pusztán az indokolásban fejtette ki, hogy azt az állam viseli.
Az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelem vonatkozásában mindkét alperes pervesztesnek tekintendő, a kényszerű pertársaságukra figyelemmel egyetemlegesen kellene megfizetniük a felperes költségmentessége folytán feljegyzett kereseti illetéket. Azonban az I. rendű alperes a kereseti illeték viselésére nem kötelezhető, mert az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentesség illeti meg. Ebből következően kizárólag a II. rendű alperest kötelezte a másodfokú bíróság a kereseti illeték megfizetésére az állam javára.
A felperes fellebbezése alapján meg nem határozható a fellebbezési pertárgyérték, a feljegyzett illeték az Itv. 39. § (3) bekezdése b) pont 2. fordulata alapján 24.000 Ft. A fellebbezési illetéket az I. rendű alperes illetékmentessége folytán kizárólag a II. rendű alperes köteles megfizetni a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. § (2) bekezdése alapján.
A fentiek alapján a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A felperes fellebbezése alapos volt, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alpereseket kötelezte, hogy egyetemlegesen fizessen meg a felperesnek 10.000 Ft másodfokú perköltséget.
Eger, 2018. május 25.
Dr. Szalai Tünde s.k. a tanács elnöke
Dr. Nádai Tímea s.k. Dr. Ádámné dr. Szilágyi Eszter s.k. előadó bíró bíró