Közbeszerzési Hatóság

Közbeszerzési Értesítő száma:2020/148
Beszerzés tárgya:
Hirdetmény típusa:Bírósági határozat KÉ
Eljárás fajtája:
Közzététel dátuma:2020.07.31.
Iktatószám:13908/2020
CPV Kód:
Ajánlatkérő:
Teljesítés helye:
Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő:
Nyertes ajánlattevő:
Ajánlatkérő típusa:
Ajánlatkérő fő tevényeségi köre:
Letöltés: Hirdetmény letöltése PDF formátumban
Közbeszerzési eljárás: Az eljárás adatainak, és az eljáráshoz közzétett további dokumentumoknak a megtekintése a Közbeszerzési Adatbázisban

Fővárosi Bíróság ítélete
Szöveg: Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 104.K.700.534/2019/37.

A felperes: Miniszterelnökséget vezető miniszter
(1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 2-4.)

A felperes képviselője: dr. ifj. Balsai István ügyvéd (Balsai Ügyvédi Iroda)
(1024 Budapest, Margit körűt 15-17.)

Az alperes: Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság
(1026 Budapest, Riadó utca 5.)

Az alperes képviselője: dr. Dezső Attila ügyvéd
(Dezső és Társai Ügyvédi Iroda)
(1011 Budapest, Fő utca 14-18. VII. em.)
dr. Nagy Gizella ügyvéd
(Nagy Gizella Ügyvédi Iroda)
(1011 Budapest, Fő utca 14-18. VII. em.)

Az I. rendű alperesi érdekelt: RÁK ANTENNA Gyártó Kft.
(7300 Komló, Anna akna 1/b.)

Az I. rendű alperesi érdekelt képviselője: dr. Zoric Ildikó ügyvéd
(7800 Siklós, Felszabadulás utca 38/A.)

A II. rendű alperesi érdekelt: Arburg Hungária Műanyag Fröccsöntőgép Kft.
(1097 Budapest, Illatos út 38.)

A II. rendű alperesi másodrendű érdekelt képviselője: dr. Haverla Szandra ügyvéd (Haverla Ügyvédi Iroda)
(1025 Budapest, Áfonya utca 9.)

A per tárgya: közbeszerzési ügyben hozott - D.453/9/2019. számú - határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata

ítélet:

A bíróság a keresetet elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100 000 (százezer) forint, az I. rendű érdekeltnek 45 000 (negyvenötezer) forint, a II. rendű érdekeltnek 30 000 (harmincezer) forint perköltséget.
A kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A közigazgatási jogvita alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű érdekelt, mint ajánlatkérő a 2019. május 3-án megjelent ajánlatkérési felhívással a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második Része szerinti nyílt eljárást folytatott le a perben nem álló Pénzügyminisztérium, mint támogató által európai uniós alapból biztosított forrás segítségével fröccsöntőgépek, robotok és szoftverek beszerzése érdekében.
[2]Az egyik érdeklődő gazdasági szereplő az ajánlatkérési dokumentáció 2. részének 4. tétele (fröccsöntőgép + robot) tekintetében jelezte, hogy véleménye szerint a megadott műszaki adatokkal (maximális szélességi és hosszúsági mérettel) a beszerzés fizikailag megvalósíthatatlan, illetve a többi műszaki előírással ellentétben álló előírást tartalmaz. Kérte a műszaki követelmények módosítását.
[3]A műszaki tartalom felülvizsgálatát követően az I. rendű érdekelt kiegészítő tájékoztatást küldött az érdeklődő gazdasági szereplők részére, melyben közölte, hogy a Kbt. 55. § (1) bekezdése alapján módosította a felhívást és a műszaki tartalmat úgy, hogy a 2. rész 4. tételében a „Hidraulikus maghúzó max. térfogatárama: min. 100 liter/min” szövegrészt törölte, egyben későbbi ajánlattételi határidőt írt elő. A módosításról szóló hirdetmény (korrigendum) 2019. június 4-én jelent meg.
[4] A korrigendumban foglaltakról az I. rendű érdekelt 2019. június 11-én tájékoztatta a 20142020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 15/ A. §-a szerint a támogatott közbeszerzési eljárások szabályosságának ellenőrzését végző szervezetet, azaz a felperest, aki hivatalból jogorvoslati eljárást nem kezdeményezett; azonban a 2019. augusztus 29-én kelt, a Kr. 106. § (1) bekezdése alapján kiadott zárótanúsítványban a közbeszerzési dokumentumok módosítása miatt a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megsértésére hivatkozással a 2. részről nem támogató tanúsítványt állított ki. Az I. rendű érdekelt által benyújtott kifogás nyomán a 2019. szeptember 11-én kelt levelében tájékoztatást adott a záró tanúsítvány fenntartásáról és döntésének indokairól, mely szerint az átláthatóság alapelve sérült, és a módosítás befolyásolhatta az érdeklődő gazdasági szereplők ajánlattételi döntését.
[5] Az I. rendű érdekelt az írásbeli összegzés megküldését megelőzően, 2019. szeptember 16-án jogorvoslati kérelmet nyújtott be - a Kbt. 2. § (1) bekezdésében, továbbá 55. § (6) bekezdésében foglaltak megsértését megállapítását kérve - a saját közbeszerzési eljárása ellen, amelyről 2019. szeptember 18-án tájékoztatta a felperest. A jogorvoslati eljárásban az érdekeltként történő perbelépés lehetőségéről értesített Pénzügyminisztérium nem vett részt, észrevételt nem tett. A jogorvoslati eljárás megindításáról az alperes nem értesítette a felperest, aki abban ügyfélként nem vett részt.
[6] Az alperes a 2019. október 18. napján kelt D.453/9/2019. számú határozatával a jogorvoslati kérelmet elutasította. Megállapította, hogy az Európai Tanács és Parlament 2014. február 26-i, a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/24/EU irányelve (81) preambulum-bekezdése, 47. cikk (3) bekezdés b) pontja, a Kbt. 2. § (1) bekezdése, 52. § (1) és (4) - (5) bekezdései, 55. § (1) és (6) bekezdései alapján jogsértés nem állapítható meg. Rögzítette, hogy az I. rendű érdekelt nem változtatta meg a közbeszerzés Kbt. 8. § (2) bekezdése szerint meghatározott - árubeszerzés - tárgyát, a szerződés jellegét, a szerződéses feltételeket, az eszköz használhatóságát, a felhasználás jellegét, célját és egyéb lényeges műszaki paramétereit. A műszaki tartalom módosítása nem eredményezte értékelési
szempont, kizáró ok, alkalmassági követelmény módosítását. Az összetett, magas bonyolultsági szinten álló, egyedileg specifikált és összeállított, ipari célú termelő eszköz esetében az I. rendű érdekelt a módosítással a teljesíthetetlennek ítélt műszaki feltételt törölte, amely előírás elhagyása nem befolyásolta a potenciális ajánlattevői kört. Összességében a végrehajtott módosítás nem minősült a gazdasági szereplőket az ajánlattétellel kapcsolatos döntésükben alapvetően befolyásoló jelentőségűnek.
[7]Az alperesi döntésről az I. rendű érdekelt elektronikus levélben 2019. október 18-án tájékoztatta a felperest, majd 2019. október 21-én megküldte számára az alperesi határozatot, ezt követően több elektronikus levélben kérte a támogató tanúsítvány kiállítását, végül a 2019. november 27-én megküldött írásbeli összegzésben az egyedüli ajánlattevő II. rendű érdekelt ajánlatát - támogató tanúsítvány hiányában is - érvényesnek minősítette.

A kereset és a védirat

[8]A felperes a jogi ügyekért felelős helyettes államtitkár által aláírt meghatalmazással 2019. november 14-én benyújtott keresetében az alperesi határozat megváltoztatásával elsődlegesen a jogorvoslati kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását, másodlagosan a Kbt. 55. § (6) bekezdése megsértésének megállapítását kérte.
[9]A képviseleti jog igazolásának körében kifejtette, hogy a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 1. § (2) bekezdés a) pontja, 5. § (3) bekezdés a) pontja, a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) 2. § (2) bekezdés c) pontja, 3. § (7) bekezdés b) pontja, 223. §-a, valamint a Miniszterelnökség Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 14/2018. (VII. 3.) MvM utasítás (a továbbiakban: MvM utasítás) 94. § (2) bekezdése alapján a jogi ügyekért felelős helyettes államtitkár a minisztertől kapott perindítási utasításnak megfelelően jogszerűen írta alá a meghatalmazást. A Kp. 46. § (5) bekezdés b) pontja alapján a jogi képviselő meghatalmazásának hiánya nem vonja maga után a per megszüntetését.
[10]A keresetindítási határidő megtartottságának alátámasztására előadta, hogy az alperesi határozatról - kézbesítés hiányában - a Közbeszerzési Hatóság honlapján 2019. november 4-én történt közzététel útján szerzett hivatalos tudomást, az I. rendű érdekelt által a hivatalos, SSO kapcsolattartási felület mellőzésével elküldött elektronikus levél megérkezése nem tekinthető hivatalos tudomásszerzésnek.
[11]A perindítási joga tekintetében hivatkozott arra, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter, mint a közbeszerzésekért felelős miniszter a Kbt. 170. § (1) bekezdése és 152. § (1) bekezdés m) pontja alapján indíthat közigazgatási pert. Kifejtette, hogy a Kbt. 170. § (1) bekezdésének jogalkotó általi megfogalmazása nem szűkíti le a kereset benyújtását azok körére, akik a Kbt. 152. § (1) bekezdése alapján jogorvoslati eljárást kezdeményeztek, a közérdek érvényre juttatása érdekében ez a személyi kör szélesebb, mint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 114. § (1) bekezdése esetében.
[12]A kereshetőségi joga alátámasztására előadta, hogy a Kbt, 170. § (1) bekezdése szerinti perindítási jogosultságánál fogva a perben nem kell megjelennie a közvetlen jogos érdekének, a jogalkotó kifejezetten a közérdekvédelmi szempontokra figyelemmel biztosította számára a keresetindítás lehetőségét. A jogos érdekét ugyanakkor a jogsértő alperesi határozat a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 17. § a) pontja, a Kr. 15/A. §-a és 106-107. §-ai, az Európai Tanács és Parlament 2013. december 17-i, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati
Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1303/2013/EU rendelete (a továbbiakban: Támogatási rendelet) 143. cikk (1) és 144. cikk (1) bekezdései alapján - az uniós pénzügyi korrekció lehetősége miatt - közvetlenül érinti. Az uniós támogatás nem folyósítható „nem támogató” tartalmú záró tanúsítvány esetén, amelynek kiadása jogos érdekében állt az ellenőrzés által megállapított szabálytalanság miatt szükséges pénzügyi korrekció elszenvedésének megelőzése érdekében.
[13] Az elsődleges kereseti kérelme vonatkozásában, a jogorvoslati kérelem elkésettségének alátámasztására a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.290/2006/7. számú ítéletére hivatkozással kifejtette, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtására a korrigendum, mint jogsértés 2019. június 4-i megjelenését követő, a Kbt. 148. § (3) bekezdésében meghatározott 90 napos objektív határidőn túl került sor. A Kbt. 148. § (7) bekezdés a) és (8) bekezdés a) pontjai alapján a tudomásszerzés időpontja úgyszintén a korrigendum 2019. június 4-i megjelenése, tehát a szubjektív határidő sem került megtartásra; a határozat nem utal továbbá a Kbt. 148. § (5) bekezdésének utolsó fordulatára sem.
[14] A másodlagos kereseti kérelme vonatkozásában kifejtett álláspontja szerint az alperes megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdésében foglaltakat, mivel irreleváns kérdéseket értékelve alaptalanul állapította meg, hogy a műszaki tartalom módosítása nem hatott ki a piaci versenyre, nem befolyásolta a potenciális ajánlattevőket. E körben részletesen kifejtette érveit, melyek szerint az alperes nem értékelte teljes körűen a közbeszerzési dokumentációt, nem tárta fel a tényállást, bizonyítékok nélkül értékelte a műszaki leírás megváltozásának a potenciális ajánlattevőkre gyakorolt hatását, továbbá határozata nem tartalmazza a bizonyítékok megjelölését.
[15] Az alperes védiratában elsődlegesen a keresetlevél visszautasítását, másodlagosan a kereset elutasítását, észrevételeiben az eljárás megszüntetését kérte.
[16] Álláspontja szerint a Kp. 48. § (1) bekezdés c) és i) pontjaiban meghatározott keresetlevél visszautasítási okok állnak fenn. A kereshetőségi jog hiánya a 2/2004. Közigazgatási-jogegységi határozat, illetve a Fővárosi ítélőtábla 3.Kf.27.177/2008/4. és 4.Kf.27.583/2009/3., valamint a Kúria Kfv.IV.37.056/2011/5. számú döntései alapján jelen esetben eljárásjogi kérdés, mivel a keresetindításra jogosult személyét a jogszabály kifejezetten megjelöli. A Kbt. 2. § (7) bekezdésének kógens rendelkezése kizárja más jogi norma alkalmazhatóságát, így a jogorvoslati eljárásra vonatkozó hivatalbóli kezdeményezési jogosultság és az ehhez kapcsolódó perindítási jogosultság személyhez kötött, nem átruházható. A keresetlevelet ezért a Kbt. 152. § (1) bekezdés m) pontja és 170. § (1) - (2) bekezdései alapján kizárólag a közbeszerzésekért felelős miniszter nyújthatja be, és ezen jogkörének gyakorlását az MvM utasítás 6. § (1) bekezdés f) pontja alapján nem ruházhatja át.
A Kormány tagjainak feladat- és határköréről szóló 9/2018. (V. 22.) Korm. rendelet 14. § (1) bekezdés 13. pontja alapján a Miniszterelnökséget vezető miniszter felel a közbeszerzésekért, aki azonban a keresetlevélben nem juttatta kifejezésre keresetindítási szándékát. A Kbt. 170. § (1) bekezdése a Kbt. 152. §-a egészében meghatározott szervezet vagy személy perindítási jogosultságát rögzíti, a felperes azonban a korrigendum 2019. június 4-i megjelenését követően a feladatkörének ellátása során tudomására jutott módosítás miatt a Kbt. 148. § (1) bekezdése és 152. § (1) - (2) bekezdései, továbbá a Kr. 106. § (3) bekezdése alapján a jogvesztő 60 napos határidőn belül hivatalból jogorvoslati eljárást nem kezdeményezett; az Ákr. 8. § (2) bekezdése, 10. § (2) bekezdése, a Kbt. 154. § (1) - (la) bekezdései alapján ügyfélnek nem minősült, az Ákr. 114. § (1) bekezdése, és a Kbt. 170. § (1) bekezdése alapján ezért nem indíthat pert. Az alperesi
határozatot a Kbt. 166. § (1) bekezdése és az Ákr. 85. § (1) bekezdése értelmében a felperesnek kézbesíteni nem kellett, a Kbt. 170. § (2) bekezdése alapján ugyanakkor a kézbesítéstől számított 15 napon belül nyújtható be keresetlevél. Az I. rendű érdekelt 2019. október 21-én megküldte az alperesi határozatot a felperesnek, ezáltal a 15 napos keresetindítási határidő 2019. november 5-én letelt, a 2019. november 14-én benyújtott keresetlevél pedig elkésett, és igazolási kérelmet nem tartalmaz.
[17] A jogorvoslati kérelem elkésettségét illetően kifejtette, hogy a kérelem a Kbt.148. § (5) bekezdésének második mondata szerint határidőben került benyújtásra, amely fordulat kizárólag az ajánlatkérők számára saját jogsértéseik korrekciójára jelöl meg az egyéb objektív határidőktől eltérő jogvesztő határnapot. A 15 napos szubjektív határidő a záró tanúsítványról történő tudomásszerzés 2019. szeptember 12-i időpontjára tekintettel megtartottnak minősül.
[18] A Kbt. 55. § (6) bekezdésének felperes által állított megsértése kapcsán előadta, hogy az I.rendű érdekelt a műszaki követelményeket a Kbt. 58. § (2) bekezdésében, továbbá a közbeszerzési eljárásokban az alkalmasság és a kizáró okok igazolásának, valamint a közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjáról szóló 321/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 48. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően határozta meg, az egyedi legyártást igénylő gép esetében a tévesen megadott műszaki jellemzőt a Kbt. 55. §-a alapján módosíthatta, amely módosítás a gazdasági szereplőket alapvetően nem befolyásolta az ajánlatétellel kapcsolatos döntésben.
[19] A törölt műszaki jellemző irreleváns voltának alátámasztására igazságügyi magánszakértői vélemény benyújtásának engedélyezését indítványozta.
[20] Az I. rendű érdekelt észrevételeiben a keresetlevél visszautasítását, illetve az eljárás megszüntetését kérte. Előadta, hogy a felperes 2019. június 11-én értesült a korrigendumról, azonban - a 9/2020. (V. 28.) AB határozat [34] bekezdésében foglaltak ellenére - hivatalból jogorvoslatot nem kezdeményezett. A keresetlevél továbbá elkésett, mivel az alperesi határozatról a - hivatalos SSO felület hozzáférhetőségének hiányában - hivatalos e-mail címére történő megküldés által 2019. október 21-én értesült. A keresetlevél nem támasztja alá a jogsérelem bekövetkezését és a jogorvoslati kérelem elkésettségét.
[21] A felperes a Kbt. 55. § (6) bekezdésén alapuló mérlegelést támad, ugyanakkor nem mutatja be annak iratellenes vagy okszerűtlen voltát, a potenciális ajánlattevők alapvető befolyásolására alkalmas állítását nem bizonyítja. A potenciális ajánlattevői kört nem a módosítással érintett egyedi berendezés paraméterei, hanem azok műszaki és gazdasági alkalmassága, kiemelten gyártási képessége határozta meg.
[22] A II. rendű érdekelt az alpereshez és az I. rendű érdekelthez csatlakozva kifejtette, hogy a forgalom- és a jogbiztonságra tekintettel a lezárt közbeszerzési és közigazgatási eljárást követően kereseti kérelem előterjesztésére nincs lehetőség.

A bíróság döntése és annak jogi indokai

[23] A felperes keresete - az alábbiak szerint - nem megalapozott.
[24] A bíróság a közigazgatási jogvitát a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja alapján a Kp. Második része szerinti elsőfokú közigazgatási peres eljárásban bírálta el. A közigazgatási tevékenység jogszerűségét a Kp. 2. § (4) bekezdése és 85. § (1) bekezdése értelmében a kereseti kérelem korlátai között, és a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta. A tényállást a Kp. 78. § (2) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló adatok, valamint a felek előadásának egybevetése alapján, a bizonyítékokat
egyenként és összességükben, a megelőző közigazgatási eljárásban megállapított tényállással összevetve állapította meg.
[25] A bíróság elöljáróban rögzíti, hogy a tényállásban ismertetett időpontok helytállósága, a felek közötti tájékoztatások, valamint a közbeszerzési és közigazgatási eljárási cselekmények megtörténte a perben nem volt vitatott.
[26] A felek jelen perben olyan vitatott, és egymással szorosan összefüggő, a pervitel szempontjából egymásra épülő kérdésekben kértek állásfoglalást a bíróságtól, mint a képviseleti jogosultság, a keresetlevél elkésettsége, a közbeszerzésekért felelős miniszter perindítási jogosultsága, az ügy érdemében a felperes kereshetőségi jogának megállapíthatósága, illetve a kereseti kérelmek vonatkozásában a jogorvoslati kérelem elkésettsége, valamint a Kbt. 55. § (6) bekezdésében foglaltak sérelme.
[27] A bíróságnak a jelen perben először a pergátló akadályokat és eljárásjogi kifogásokat kellett vizsgálnia, melynek során egyetértett azon felperesi érveléssel, miszerint az alperes által előadott kifogások egy része nem a perindítási jogosultság, hanem a képviseleti jogosultság körébe tartozik.
[28] A pert megindító felperes személyének meghatározása kérdésében szükséges előrebocsátani, hogy a perben az tekintendő felperesnek, akit a keresetlevél ilyen minőségében megjelöl, jelen esetben a Miniszterelnökséget vezető miniszter, mint a közbeszerzésekért felelős miniszter. A képviseleti jog vizsgálata során az a releváns körülmény, hogy a felperesi jogi képviselő meghatalmazását aláíró személy jogosult volt-e a miniszter helyett a jogi képviselő meghatalmazásának kiállítására. A Miniszterelnökség a Ksztv. 1. § (2) bekezdés a) pontja és a Kit. 2. § (2) bekezdés c) pontja értelmében központi kormányzati igazgatási szerv, amely a Ksztv. 5. § (1) - (2) bekezdései alapján egyszemélyi vezetés alatt áll, minden hatáskört a miniszter gyakorol, ezért a Ksztv. 5. § (3) bekezdés a) pontja a működőképesség biztosítására lehetővé teszi a kiadmányozási jog hatáskör-átruházásnak nem minősülő átadását - többek között - a szakmai felsővezetőnek.
A miniszter a kereset benyújtásáról maga rendelkezett, noha a meghatalmazást nem Saját kezűleg írta alá. A Kit. 3. § (7) bekezdés b) pontja alapján szakmai felsővezető jogi ügyekért felelős helyettes államtitkár a miniszter utasítását végrehajtva, az MvM utasítás 94. § (2) és 161. § (7) bekezdései alapján jogszerűen adott meghatalmazást a per vitelére. A kiadmányozás, illetve az általa gyakorolható jogkörök mibenléte jogszabályból nem ismerhető meg ugyan, azonban a magyar közigazgatás egészének több évtizedes és következetes gyakorlata alapján döntési jogkört jelent. Ezt a szokásjogot erősítik meg a közjogi szervezetszabályozó eszközként kiadott MvM utasítás 156. § (1) - (2) bekezdései, melyek szerint a kiadmányozás olyan döntési lehetőséget biztosított a helyettes államtitkárnak, amelynek révén a miniszter hatáskörében eljárva a meghatalmazást aláírhatta.
[29] Alaptalan az alperes azon hivatkozása, mely szerint a Kbt. 2. § (7) bekezdése, 152. § (1) bekezdés m) pontja, valamint 170. § (1) - (2) bekezdései alapján a közbeszerzésekért felelős miniszter kizárólag személyesen írhatta volna alá a meghatalmazást. Egyrészt a meghatalmazás alaki jogszerűségét a Kp. 26. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 67. §-a és 325. §-a alapján lehet megítélni, amely előírásoknak a meghatalmazás megfelel, másrészt tartalmilag a meghatalmazást adó jogi ügyekért felelős helyettes államtitkár a közbeszerzésekért felelős miniszter jogi képviseletében kiadmányozási joggal rendelkezik, harmadrészt a hatósági
határozatra előírt formai követelmények nem vonatkoztathatóak ezen kiadmányozás gyakorlásának alakszerűségére. A miniszteri feladat- és hatáskör gyakorlásával együtt járó döntési jogkör átadása természetesen nem korlátok nélküli: nem lehetséges a helyettesítés, a hatáskör-átruházás vagy a kiadmányozás átengedése, amennyiben ezt jogszabály kifejezetten tiltja - mint például a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 26. § (4) bekezdése esetében -. A Kbt. alperes által hivatkozott rendelkezései azonban a Kbt. által szabályozott eljárások területén hatnak, sem a minisztérium szervezetét és működését, illetve belső eljárásrendjét, sem a bírósági eljárást e tekintetben nem határozzák meg, sőt maga a Kbt. sem tiltja a 152. § (1) bekezdés m) pontjában megjelölt személy jogi képviseletéről történő döntés kiadmányozásának átengedését. A Kbt. rendelkezéseinek vagy - kifejezett jogszabályi előírás hiányában - egyéb jogszabályi rendelkezéseknek olyan előírást sem tulajdonítható,
hogy a minisztériumon vagy bármely közigazgatási szerven belül a feladat- és hatáskörök egyszemélyi címzettje kizárólag írásban adhat egyedi utasítást alárendeltjeinek a közbeszerzésekkel, a perindítással vagy a jogi képviselet biztosításával kapcsolatos feladatok ellátására. A feladat- és hatáskörök címzettje belátása szerint rendelkezik a szervezeten belül a kiadmányozási jog átengedéséről [1/2019. Közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozat]; amelynek elsődleges megjelenési formája a Jat. 23. § (4) bekezdés c) pontja alapján az irányított szervezet szervezetét és működését, tevékenységét meghatározó normatív utasításként kiadott szervezeti és működési szabályzat. A belső eljárásrend megsértése, illetve visszaélés észlelése esetén a Kit. által biztosított azonnal alkalmazható hathatós szankciók állnak az egyszemélyi felelős vezető rendelkezésére.
[30] A fenti eljárásjogi kifogás vizsgálata alapján a bíróság ezért azt állapította meg, hogy a pert a jogszabályban erre feljogosított személy indította, így a keresetlevél Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontja szerinti visszautasításának, illetve az eljárás Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megszüntetésének nem volt helye.
[31] Ezt követően a bíróság a keresetindítási határidő megtartottságát vizsgálta, amelynek során megállapította, hogy ügyféli jogállásának, valamint határozati rendelkezéssel érintettségének hiányában az alperesi döntést a Kbt. 166. § (1) bekezdése és az Ákr. 85. § (1) bekezdése alapján nem kellett közölni a felperessel. A határozat létezéséről és valószínűsíthető tartalmáról az I. rendű érdekelt tájékoztató leveléből a felperes 2019. október 21-én értesült ugyan, azonban a hivatalos kézbesítés szükségszerű elmaradása miatt annak hiteles tartalmát csak a Közbeszerzési Hatóság honlapján történő elhelyezés időpontjában, 2019. november 4-én ismerhette meg. Ezáltal a 2019. november 14-én benyújtott keresetlevél a Kbt. 170. § (2) bekezdésében meghatározott keresetindítási határidőn belül érkezett az alpereshez, így annak Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja szerinti visszautasítására, illetve az eljárás Kp. 81. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megszüntetésére szintén nem kerülhetett sor.
[32] A felperes perindítási jogosultságának vizsgálatára áttérve a bíróság rámutat arra, hogy a jelen
ügyben a perindítási jogosultság és a kereshetőségi jog kérdésköre olyan szorosan összefonódik, hogy azt a felek is együttesen kezelték érvrendszerükben. A felperes nyilatkozataiban mind a perindítási, mind a kereshetőségi joga alátámasztására Kbt. 170. § (1) bekezdésének előírását hozta fel, és az alperesi okfejtés is részletesen tartalmazta annak
levezetését, hogy a Kbt. 170. § (1) bekezdését miért nem a kereshetőségi-, és miért a perindítási jog kapcsán kell értékelni. A perindítási és kereshetőségi jog elhatárolásának a perbeli esetben kiemelt jelentőséget adott a Kbt. 170. §-ának 2018. január 1-től hatályos újraszabályozása, valamint a felperes erre alapított, a korábban szokásos gyakorlattól eltérő kereseti kezdeményezése, ezért a bíróság elsőként összefüggéseiben áttekintette a vonatkozó jogszabályi környezetet és ítélkezési gyakorlatot.
[33] Ahogyan azt a Kúria több iránymutató döntésében - ezek között pl. a Kfv.II.38.029/2018/3. számú végzésében — leszögezte, a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy a fél a perindításra jogosult-e, kereshetőségi joga fennáll-e. Ezen előzetes vizsgálati kötelezettség a bíróság megítélése szerint a Kp. hatálybalépésével sem változott. A Kúria a Kfv.III.37.561/2018/4. számú ítéletében elvi éllel fejtette ki, hogy a perindítási jog és a kereshetőségi (avagy igényérvényesítési) jog nem azonos fogalmak, utóbbi meglétéhez a per tárgyával összefüggő közvetlen jog-, illetőleg érdeksérelem fennállása, annak igazolása szükséges. A Kúria több, így a Kfv.IV.38.043/2016/6. számú végzésében is egyértelműsítette, hogy a kereshetőségi jog fennállásának megállapítása a jogvita érdemére tartozó kérdés, melynek tárgyában a bíróságnak ítélettel kell határoznia. A keresetlevél - a jog vagy jogos érdek vizsgálata nélkül - akkor utasítható el, ha érdemi vizsgálat nélkül megállapítható a perbeli legitimáció hiánya.
[34] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint aktív perbeli legitimáció, ha a pert a jogszabályban erre feljogosított személy vagy szervezet indítja, és passzív perbeli legitimáció, ha a per alperese ellen jogszabály alapján a perindítás lehetséges. Azon esetekben tehát, amikor a jogszabály a perbeli pozíció szempontjából konkrétan és kifejezetten megnevezi az adott per megindítására jogosult személyt, illetve azt, aki ellen a pert meg kell indítani, az eljárásjogi legitimáció hiánya érdemi vizsgálat nélkül is megállapítható. Ennek megfelelően a Kp. Kommentár is rögzíti, hogy a perbeli legitimáció kivételesen eljárásjogi kérdés is lehet, akkor, ha a pert csak jogszabályban erre feljogosított személy indíthatja meg, vagy az csak meghatározott személyek ellen indítható. Ezzel szemben a Kp. 17. § a) pontjára és 88. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a perbeli legitimáció általában a kereshetőségi joggal áll összefüggésben, tehát az a perindítási jog, illetve a perképesség fogalmainak körén kívül eső,
alapvetően anyagi jogi kérdés, amely a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra, a félnek a jogvitában való anyagi jogi érdekeltségére vonatkozik. A perbeli legitimáció ilyen értelemben a jogvita érdemére tartozó kérdés, hiánya esetén ezért a kereset ítélettel való elutasításának van helye.
[35] A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (régi Kbt.) 157. §-a, valamint a Kbt. 2017. december 31-ig hatályos 170. § (1) bekezdése egyértelműen rendelkezett az aktív perbeli legitimációról, amely szerint perindítási jogosultsággal a jogorvoslati eljárást hivatalból kezdeményező személy vagy szervezet rendelkezett. A Kbt. 170. §-át 2018. január 1-jei hatállyal újraszabályozó, a közigazgatási bürokráciacsökkentéssel és az egyes hatósági eljárások egyszerűsítésével összefüggő törvények módosításáról szóló 2017. évi CLXXXVI. törvény rendelkezései eltérően fogalmaznak, amelynek indokát a jogalkotó konkrétan nem fejtette ki ugyan, azonban a 68 - 75. §-okhoz fűzött indokolás általánosságban rögzíti, hogy a Kbt. jogorvoslati szabályait az Ákr., a Kp. és a Pp. szabályaihoz kívánta igazítani, tehát a Kbt. perindítási joggal kapcsolatos korábbi rendelkezéseit is a Kp. vonatkozó normáira tekintettel módosította az Országgyűlés.
[36] A Kp. szabályozási rendszerében a Kp. elsődlegessége az irányadó a bíróság számára, más törvény eljárásjogi szabályait akkor kell alkalmazni, ha azt a Kp. kifejezetten előírja, vagy lehetővé teszi. A Kbt. 2. § (7) bekezdésében foglaltak ezért önmagukban nem alapozzák meg a Kbt. elsődlegességét a Kp.-vel szemben, annál is inkább, mert a Kbt. alapvetően anyagi jogi rendelkezéseket, és nem a bírósági eljárásra vonatkozó szabályokat tartalmaz. Az elsődlegesen irányadó Kp. a preambulumban, a 1. § (1) és 2. § (1) bekezdéseiben azt a feladatot írja elő a bíróság számára, hogy a Kp. alkalmazásával a közigazgatási
tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben - erre irányuló megalapozott kérelem esetén - hatékony jogvédelmet biztosítson.
[37] A jogszabályi környezet áttekintését követően a felperes perindítási jogosultságának vizsgálata tárgyában a bíróság megállapította, hogy a Kbt. 170. § (1) bekezdése és 152. § (1) bekezdése alapján a felperes attól függetlenül jogosult a közigazgatási per megindítására, hogy a jogorvoslati eljárást nem ő kezdeményezte, abban ügyfél nem volt, amely egyben azt is jelenti, hogy a jelen tényállás mellett az Ákr. felek által hivatkozott rendelkezései a perindítási jog vizsgálatának szempontjából nem bírnak relevanciával. Megállapítható, hogy valamennyi vonatkozó jogszabály együttes értelmezése alapján a jogalkotó a Kbt. 170. §-ának módosításával - a korábbi szabályoktól eltérően - már nem köti össze konkrétan és egyértelműen a hivatalbóli kezdeményezés megtörténtét a perindítási jogosultsággal. Ezen, a jogalkotó által eszközölt módosítás értelmezését az Alaptörvény 28. cikkében foglalt útmutatás alapulvételével a józan észnek megfelelően kell elvégezni,
melynek eredményeként a Kp. jogvédelmi funkciójának biztosítása elsőbbséget élvez a Kbt. korábbi szabályozásához köthető perindítási joggal szemben; a perbeli legitimáció kérdésében a Kp. és a Kbt. egymásra tekintettel értelmezett szabályai alapján kell döntést hozni. Ily módon nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a közigazgatási tevékenység a felperes jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti-e. Mivel a korábbi törvényi szabályozás együttes perindítási feltételeinek hiánya, a szabályozás megváltozása elengedhetetlenné teszi a körülmények alaposabb vizsgálatát, amely az irányadó ítélkezési gyakorlat szerint átvezet a kereshetőségi jog vizsgálatához; ennek során kell értékelni a Kp. 17. § a) pontjával összefüggésben az alperes által hivatkozott, a Kbt. 170. § (1) bekezdésében a Kbt. 152. §-ának egészére visszautaló, illetve a Kbt. 170. § (2) bekezdésében a határozat kézbesítésére vonatkozó fordulatokat.
[38] Összefoglalva az előzőekben írtakat: az alperes hivatkozásával szemben a felperes perindítási jogosultsággal rendelkezett, így a Kp. 48. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának nem volt helye, ezért a bíróság áttért a kereshetőségi jog hivatalból történő vizsgálatára.
[39] A Kp. és a Kbt. szabályozási viszonyrendszerének értelmezése alapján a Kp. 2. § (1) bekezdése és 17. § a) pontja - a Kbt. újraszabályozott 170. § (1) bekezdésében foglaltaiba figyelemmel - kivételesen lehetővé tehetik, hogy a Kbt. 152. § (1) bekezdésében felsorolt szervezetek és személyek a jogorvoslati eljárás hivatalbóli kezdeményezésének hiányában is közigazgatási pert indítsanak, amennyiben megállapítható, hogy objektív okok miatt nem voltak abban a helyzetben - különösen, ha a jogsértésről nem volt tudomásuk -, hogy hivatalból jogorvoslatot kezdeményezzenek, viszont más kérelmére vagy hivatalbóli kezdeményezésére a Közbeszerzési Döntőbizottság a feladatkörüket érintő közbeszerzéssel kapcsolatos jogsértés vonatkozásában mégis döntést hozott, mely döntés anyagi jogi helyzetüket közvetlenül érinti.
[40] A kereshetőségi jog közvetlen érdekeltséget feltételez a felperes és a támadni kívánt közigazgatási határozat között, ami azt jelenti, hogy a közigazgatási jogviszony további jogviszonyok közbeiktatása nélkül, közvetlenül megváltoztatja a felperes jogainak, kötelezettségeinek körét. A felperes álláspontja szerint a Kbt. 170. § (1) bekezdése a közérdek védelme érdekében olyan keresetindítási lehetőséget biztosít számára, amely a kereshetőségi jogát jogának vagy jogos érdekének vizsgálata nélkül, önmagában megalapozza. A Kp. 17. § a) pontjában meghatározott jogát vagy jogos érdekét ugyanakkor abban jelölte, hogy a Kr. 15/ A. §-a, valamint 106 - 107. §-ai alapján feladatkörébe tartozik arról gondoskodni, hogy az általa szabálytalannak minősített közbeszerzési eljárásból adódóan a Támogatási rendelet 143. cikk (1) és 144. cikk (1) bekezdései alapján Magyarországnak az Európai Unió felé ne
keletkezzen a Támogatási rendeletben nevesített alapokat érintő pénzügyi korrekciós kötelezettsége.
[41] A felperes álláspontjával szemben a kereshetőségi jog igazolását nem lehet kiváltani pusztán a perindítási jogot megalapozó jogszabályi rendelkezésre hivatkozással. A Kbt. 170. § (1) bekezdésében meghatározott - a felperes által a közérdek védelme érdekében mintegy közérdekű igényérvényesítésként értelmezett — perindítási jogosultság nem jelent a közvetlen jogától vagy jogos érdekétől független perindítási lehetőséget, ugyanis az a Kp. 17. §-ában meghatározott taxatív felsorolás elemei közül csak a 17. § a) pontjára vezethető vissza, és mivel más törvényi rendelkezést a felperes sem hívott fel, ez képezte a vizsgálat tárgyát is. Ezen túl a Kbt. 170. §-a - kifejezetten ezt rögzítő jogszabályi előírás hiányában -semmiképpen sem értelmezhető a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:105. - 6:106. §-aiban meghatározottakhoz hasonló közérdekű keresetindítási jogosultságot megalapozó jogi rendelkezésként.
[42] A felperesi hivatkozással egyezően - különösen arra tekintettel, hogy az I. rendű érdekelt a közbeszerzési eljárással érintett beszerzését a Pénzügyminisztérium támogatásával részben európai uniós támogatásból kívánta finanszírozni - megállapítható: a Kr. 15/A. §-ában, valamint 36. alcímében foglaltak alapján a felperes köteles gondoskodni a közbeszerzési eljárás szabályosságának ellenőrzéséről. E feladatköre tehát a Kr. rendelkezésein, az ellenőrzési jogosultsága azonban a Kr. 3. § 54. pontjában meghatározott, az irányító hatóság és az I. rendű érdekelt között a Kr. 79. §-a szerinti tartalommal létrejött polgári jogi -támogatási - szerződésen alapul. Ezáltal a záró tanúsítvány a támogatási szerződésben részes, illetve közreműködő felek jogviszonyát alakítja, így a felek között vitatott kérdések rendezésére a külön jogszabályokban meghatározott eljárásoknak van helye.
[43] A Kúria a Kfv.IV.35.695/2017/8. számú végzésében a 2007 - 2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapokból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet Kr.-hez hasonló tartalmú szabályait értelmezve elvi éllel rögzítette, hogy a támogatási szerződés megkötése, illetve a támogatói okirat kibocsátása a felek között polgári jogi jogviszonyt hoz létre. Ha a támogatási összeg kifizetésének felfüggesztése vagy a támogatás megvonása a közreműködő szerv utóellenőrzési jelentésébe foglalt nem támogató polgári jogi jognyilatkozatán alapul - és szabálytalansági eljárást nem folytattak le -, a kedvezményezett a támogatási szerződés (támogatói okirat) szerinti összeg kifizetése iránti igényét az irányító hatósággal szemben indított polgári peres eljárásban teljesítésre kötelezés jogcímén érvényesítheti. Az utóellenőrzési jelentés és a kedvezményezett egyet nem értési nyilatkozatára adott válaszlevél nem minősülnek közigazgatási ügyben hozott érdemi döntésnek, ezért közigazgatási perben nem vizsgálhatóak felül.
[44] A Kbt. 145. § (2) és (4) bekezdései alapján a közbeszerzésre, valamint a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt indult eljárás lefolytatása, a Kbt.-t önként alkalmazó szervezet jogsértésével kapcsolatos jogvita elbírálása az alperes hatáskörébe tartozik. A Kúria a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 318. §-ában foglalt, tartalmilag azonos szabályokat értelmezve a Kfv.IV.35.521/2019/8. számú ítéletében kimondta, hogy a Döntőbizottság hatáskörébe tartozik minden, a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokat sértő magatartás (mulasztás) miatt indult eljárás lefolytatása.
[45]A Kbt. 145. §-ában foglaltakat kibontva a Kr. 106. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy a közbeszerzésekért felelős miniszter egyet nem értése esetén dönt a szabálytalansági eljárás kezdeményezéséről, és a megítélése szerint szabálytalanság megállapítására okot adó, nem reparálható közbeszerzési jogsértés esetén jogorvoslati eljárás kezdeményezéséről a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt. Ezen kötelezettséget szintén megerősítve az Alkotmánybíróság a 9/2020. (V. 28.) AB határozatának [34] bekezdésében a Kbt. 152. §-át értelmezve megállapította, hogy a Kbt. 152. § (1) bekezdésében taxatíve felsorolt szervek és személyek feladatkörük gyakorlása kapcsán a jogorvoslati eljárás kezdeményezésére nemcsak jogosultak, de egyben kötelesek is. A jogorvoslati és a közigazgatási peres eljárás közötti logikai kapcsolatot megteremtve a Kbt. 170. § (1) bekezdésében a Kbt. 152. §-ának egészére visszautaló, illetve a Kbt. 170. § (2) bekezdésében a határozat kézbesítésére vonatkozó fordulatok - a Kp. 17. § a) pontjára
tekintettel értelmezve - azt a jogalkotói szándékot tükrözik, hogy főszabályként a jogorvoslati eljárást a saját feladatkörének ellátása, a közbeszerzés szabályosságát érintő megállapításainak megalapozása érdekében hivatalból kezdeményező szervezet vagy személy rendelkezik kereshetőségi joggal, mert elsődlegesen neki van olyan anyagi jogi érdeke, amely azt megalapozza, azaz a felperes által hivatkozott közérdek érvényre juttatása a Kbt. jogorvoslati rendszerének megfelelő rendeltetésszerű joggyakorlás útján valósítható meg.
[46]A hazai szabályozás ilyen értelmezése felel meg a Tanács 1989. december 21-i, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 89/665/EGK irányelve (a továbbiakban: Jogorvoslati irányelv) 2. cikk (1) bekezdésében rögzített előírásnak is, mely szerint az ajánlatkérő szerv által hozott döntésekkel szemben a hatékony és különösen a lehető leggyorsabb jogorvoslat lehetőségét kell biztosítani. Az Európai Unió Bíróságának jogértelmezése szerint a nemzeti jog által meghatározott jogorvoslatokra vonatkozó eljárási szabályoknak nem szabad akadályozniuk a Jogorvoslati irányelv hatékony érvényesülését, a közbeszerzési eljárásokkal szembeni hatékony jogorvoslatnak a gyorsaság és jogbiztonság elveit kell szolgálnia [C-406/08. számú Uniplex ügyben 2010. január 28-én hozott ítélet 27. bekezdése; C-470/99. számú Universale-Bau és társai ügyben
2002. december 12-én hozott ítélet 72. bekezdése; C-327/00. számú Santex ügyben 2003. február 27-én hozott ítélet 51. bekezdése]. Ebből következően a Kbt. és Kp. jogorvoslatra vonatkozó eljárási szabályozását az uniós jogszabályokkal és alapelvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni. A hazai jogalkotó olyan jogorvoslati fórumrendszert hozott létre, amelyben a közigazgatási bíróságra csak a jogorvoslati eljárások lefolytatásáért kizárólagosan felelős közigazgatási hatóság döntéseinek jogszerűségi kontrollját bízta, amely bírósági kontrollfunkció nem értelmezhető függetlenül a közbeszerzés jogorvoslati fórumrendszerétől. Ebből adódóan az alperes határozata ellen indított közigazgatási per a közbeszerzési eljárás szabályosságát érintő érdemi kérdésekben nem léphet általános jelleggel a jogorvoslati eljárás helyébe, mivel ezzel a közbeszerzési jogorvoslati fórumrendszer oly módon kiszélesedne és kiszámíthatatlanná válna az érintett jogalanyok számára,
amely sértené a Jogorvoslati irányelvben előírt hatékony jogorvoslat követelménye mellett a jogbiztonság elvét is.
[47]Visszautalva a Kp. jogvédelmet előtérbe helyező szabályainak fentebb ismertetett elsődlegességére, amennyiben az I. rendű érdekelt közbeszerzési eljárásának szabályszerűsége felett polgári jogi jogviszony alapján „őrködő” felperes fel tud hozni olyan objektív körülményt vagy alapos okot, amely számára lehetetlenné tette a jogorvoslati eljárás kezdeményezését, vagy az abban történő részvételt, az alperesi határozattal összefüggésbe
hozható közvetlen joga vagy jogos érdeke alátámasztást nyerhet; amennyiben viszont ilyet megjelölni vagy igazolni nem tud, a Kbt. 170. §-a és 152. §-a alapján joga, vagy jogos érdeke nem közvetlen, viselnie kell a törvényben meghatározott jogkövetkezményeket, keresete elutasítását. A Legfelsőbb Bíróság a Kfv.III.37.340/2008/10. számú ítéletében - a jelen ügytől eltérő jogszabályokat és tényállást értelmezve - kimondta, hogy törvényes következmény nem sért közvetlenül jogot, jogos érdeket.
[48] Mindezekre tekintettel, a fent megjelölt jogszabályokat a tényállásra vetítve a bíróság megállapította, hogy a felperes által hivatkozott jogos érdek és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolat nem közvetlen, hanem legfeljebb közvetett. Az I. rendű érdekelt eljárását a felperes a köztük lévő polgári jogi jogviszony alapján ugyan a Kbt. 55. § (6) bekezdésébe ütközőnek vélte, azonban szabálytalansági eljárást nem indított, és a közbeszerzési jogsértés nem reparálhatónak minősítése (kereseti állítása szerint az I. rendű érdekeltnek az ajánlattételi felhívását vissza kellett volna vonnia és új közbeszerzési eljárást kellett volna kiírnia), valamint ez irányú jogszabályi kötelezettsége ellenére az alperesnél hivatalból jogorvoslati eljárást álláspontjának alátámasztására nem kezdeményezett, az I. rendű érdekelt folyamatos tájékoztatása ellenére a jogszerűen indított jogorvoslati eljárásról nem vett tudomást; az alperesi határozat által vizsgált közbeszerzési előírás-módosítást először a közigazgatási perben eljáró bíróság előtt kifogásolta. Ezzel szemben a jogorvoslati eljárást a számára hátrányos jogkövetkezmények elhárítása érdekében a Kbt. 148. § (2) és (5) bekezdései alapján saját közbeszerzési eljárása ellen az I. rendű érdekelt jogszerűen kezdeményezte, az ennek nyomán meghozott alperesi határozat a felperesre nézve kötelezést nem tartalmaz, a záró tanúsítvány kiállítását a felperes maga sem tette az alperes döntésétől függővé. A bíróság megítélése szerint a lehetséges perbeli döntés és a jogi helyzete közötti közvetlen kapcsolatot a felperes nem tudta bemutatni, önmagában a feladatkörére történő hivatkozás a kereshetőségi jogát nem alapozza meg, ehhez szükség lett volna az anyagi jogi szabályok érvényre juttatása érdekében történő jogszerű fellépésére, az I. rendű érdekelttel fennálló polgári jogi jogviszonyában meghozott különálló döntésének, a záró tanúsítványban foglalt közbeszerzési megállapításoknak a kérdés eldöntésére hatáskörrel rendelkező alperes döntésére alapítására.
[49] Mindezekre tekintettel a felperes jogát vagy jogos érdekét az általa keresettel támadott közigazgatási tevékenység közvetlenül azért nem érinti, mert a közigazgatási perben a jogszabályi kötelezettsége elmulasztásának esetleges, távoli és teljesen bizonytalan jogkövetkezményeit kívánta elhárítani, azonban a kereshetőségi joga alátámasztására történő felhívás ellenére nem adta annak magyarázatát, hogy a Kbt. 152. §-ában és a Kr. 106. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségét milyen okból nem tudta teljesíteni; nem részletezte, hogy az uniós támogatás vonatkozásában miként hathatnak ki a közbeszerzési jogsértés elbírálására a Kbt. 145. §-a alapján kizárólagos hatáskörrel rendelkező alperes megállapításai a saját feladatának ellátására, a záró tanúsítvány „nem támogató” tartalmára; nem támasztotta alá a Támogatási rendelet 143. cikk (1) és 144. cikk (1) bekezdései alapján szükséges pénzügyi korrekció bekövetkezésének lehetőségét, kizárólag ennek elkerülésével kapcsolatos feladatkörére utalt;
nem fejtette ki, milyen ok - okozati kapcsolatban állhat a keresettel támadott közigazgatási cselekmény a Támogatási rendeletben meghatározott esetleges pénzügyi korrekcióval, miként vezethet az alperesi határozat esetleges jogszerűtlensége a pénzügyi korrekció bekövetkezéséhez.
[50] A fent kifejtettek alapján a felperes jogának vagy jogos érdekének közvetlen sérelme a perbeli esetben nem állapítható meg, mely okból a bíróság a keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés b) pontja értelmében elutasította. A felperes kereshetőségi joga hiányában a bíróság a kereseti

kérelmek vonatkozásában érdemi vizsgálatot nem folytatott le, így az alperes ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványát elutasította.

Záró rész

[51] A törvényszék a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése szerint kötelezte a pervesztes felperest az alperes és az I. - II. rendű érdekeltek perköltségének megfizetésére, amelyeknek mértékét - a perköltség felszámítására szolgáló költségjegyzékről szóló 31/2017. (XII. 27.) IM rendeletnek megfelelően előterjesztett nyomtatványokban foglalt összegeket alapul véve - a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3, § (6) bekezdése alapján, a tárgyalások számára, a beadványok terjedelmére, a nyilatkozatok elkészítésének munka- és időigényére és a kereseti jogsérelem-állítások érdemi vizsgálatának mellőzésére tekintettel mérsékelt összegben állapította meg, mivel a felszámított összeget a ténylegesen elvégzett ügyvédi, illetve kamarai jogtanácsosi tevékenységgel arányban nem állónak ítélte.
[52] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 45/A. § (2) bekezdése által felhívott, az Itv. 39. § (3) bekezdés b) pontja és 42. § (1) bekezdés a) pontja szerint meghatározott összegű kereseti illeték a felperes Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt személyes illetékmentességére figyelemmel a Pp. 102. § (1) és (6) bekezdései alapján az állam terhén marad.
[53] Az ítélet elleni fellebbezés kizártsága a Kbt. 172. § (6) bekezdésén alapul.

Budapest, 2020. június 24.

dr. Bendli Attila József s. k. Huszámé dr. Czap Sarolta s.k.
előadó bíró bíró

dr. Antal Regina s. k.
a tanács elnöke